Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 94. szám

2

tfSZTKISGH «b VIDIII

1943. november 27

fogadás útján 3 hadiárvának, 6 hadíár- vát helyeztünk el intézetben, ahol a tovább tanulásuk is biztosítva van.

— Meg kell emlitenem az egyesületek közül a farnadi leventéket, akik megható példát mutatva juttatták el adományaikat a kis hadiárváknak.

— Tevékenységünk legjelentősebb mozzanata a földhöz juttatás, illetve az előleg biztosításával annak lehetővé tétele. A legnagyobb hálával kell megemlékeznünk arról, hogy ennek keresztülvitelét, éppen a körünkben időző minisz- terelnöknének, Kállay Miklósné őnagy- méltóságának köszönhetjük. Az ő igazán lelkes segiteniakarása volt megvalósítója annak, hogy a vármegyénknek 45.000 P- vel sietve segitségére, 35 hadirokkant, illetve hadiözvegynek tehettük lehetővé, hogy abból a földből, amelyért saját maguk és apáik vére folyt, családjuknak megélhetést, kenyeret és a falusi népnek magasabb életnívót biztosítsunk. Ez a beszámoló egy évi tevékenység tükre.

— Tevékenységünkkel mindent megtettünk, amit tehettünk, ezzel biztosítani kívánva, hogy a harcoló honvédeink érezzék a társadalom segítségét, hogy ők teljes akaratukkal tudják elérni és biztosítani az igazságos békét és a boldog Magyarországot.

Az értékes beszámoló után dr. Kállay Miklósné kiosztotta a földhöz juttatás okmányait.

A hadigondozottak nevében egy hadirokkant lépett az elnöki asztal elé és hálás szívvel mondott köszönetét annak a földnek egy darabjáért, amelyért a legnagyobb szeretettel és hazafiúi önfeláldozással hullatják most is a vérüket. Ezután hitet tett az összes baj társai nevében, hogy ezt a vérük által áztatott drága szent földet megbecsülik és minden bajtól és vésztől a jövőben is megvédik. A hősi elszántsággal átitatott szavakat a közönség soraiból felhangzó hangos zokogás kísérte, jelezve azt, hogy a Hadigondozó Szövetség

nyílt és még nagyon sajgó sebeket gyógyít.

Utána dr. Kállay Miklósné kedves szavakkal mondott köszönetét lelkes munkatársainak. Isten áldását kérte a földhöz juttatottakra és az összes hadigondozottakra,

A közvetlen szavak után dr. Késmárki Frey Vilmos főispán emelkedett szólásra. Beszédében kifejtette, hogy áldozathozatalra békében is szükség van, de a háborúban még inkább. Lét vagy nem lét függ ettől. Az állam is köteles a polgárait támogatni, hogy mindenki dolgozhasson a családjáért. A hadviselők irányában még fokozottabb ez a támogató munka. A hadigondozás állami feladat, de nem nélkülözheti a társadalom segítő kezét, szivét lelkét. Erre a feladatra a női nem a leghivatottabb. Az ország vezető asszonya, dr. Kállay Miklósné őnagyméltósága felismerte ezt és életre keltette a Hadigondozó Szövetséget és maga mellé vette az áldozatos szivű magyar nőket. Köszönetét fejezi ki ezért. Köszönetét mond Szinnyei-Merse Jenő- nének, a kultuszminiszter nejének és Németh Nándor miniszteri tanácsosnak. Az Isten vezérelje őket ebben az emberbaráti nagy munkájukban.

A gyűlést dr. Késmárki Frey Vilmosáé köszönőszavai és a Himnusz zárták be *

A hadigondozottaknak, mint szerető szívű védőangyalát láttuk dr. Kállay Miklósnét, amint távoztában elvegyült közöttük és szeretettel érdeklődött családi viszonyaik felől. A feléjük sugárzó együttérzést megértve, hadigondozotta- ink bámulatos közvetlenséggel beszélgettek el a magas vendéggel, még karon- ülö kis gyermekeket is odavittek hozzá. Az országos elnöknő jószivét mutatja az a tény is, hogy midőn értesült arról, hogy egy hadigondozott asszony 100 P-t a gyűlésre jövet elvesztett, megtérítette a kárát.

Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellói.

XUV. séta a halottak városának utcáin.

Nagyobb területen csaknem szövetté sűrűsödő cserjék kapaszkodnak egybe. Alul mohos kőhasábok zöldes teste ver át az ágak és kúszó indák tömött szövedékén. Egykor látogatott sír domborulhatott a kövek ágyában. A törmelék, téglák, egybehordott fakeresztek omla- ladékából szebb környezetet látott sírlámpa üreges szeme mered föl. Utolsó erejével, világtalanul is védi, jelzi a gazda helyét, amely fölött az idő már régen elkongatta a feledés lélekharangját.

Pár lépéssel odább újra orvos koporsójára hullottak a megbolygatott föld visszahulló hantjai. Régi írás virraszt, búsong a fűvel benőtt sírdomb kőkeresztjén : Itt nyugszik Istenben boldogult t. ez. Einer Ferenc orvos úr. A jobb életre szenderült május hó 18-ikán 1855. Életének 53. évében. E gyászemléket szentelé neje : Barbara Luzár. Nevével egyszer már találkoztunk Vándor József sírkövén, a harmadik telekrészben. Ott Luzár Borbáláról emlékezik a márvány írása. így kanyarognak el s találkoznak össze újra a temető útvesztőin elmaradozott nevek, bármenynyire szakadozzanak is el egymástól.

A sírok és sorok egyre nyelik a temető térségét. Talán mohóságuk okozta, hogy a veszélybe jutott föld megkötötte magát. Mintha küzdeni kellett volna errefelé a megzavart úr ellenkezésével. Szabálytalanul kanyargó, egymás derekának rontó sorok futnak ezen a részen összevissza. A terület is nekimélyedö teknőhöz hasonló. A lezúduló esővíz a magával rántott hordalékkal a kereszt karjáig temette évtizedek múló során az egyik, lábát keményen megvető kőemléket. Megbolygatni nem lehetett. Halottak napján zöld fenyőkoszorú került izmos nyakába. Még gondját viselik ! Pedig a strázsahegyi kő alakja, faragása, öreg arca régi időket, a XV11I. század kezdő évtizedeit gyaníttatta.

„Örök viszontság járma alatt“ nyögnek a százados kövek is. Az utolsó látogatás óta a harmadik napra új fakereszt került az említett vártázó kő helyére. Bartal János-1 temették az újból megásott sír mélyébe, ahova nagyon régen Till Rózát temették gyászoló övéi. Az eddig háborítatlanul temetkező ódon kő az egyik gazdátlan síron fekszik kiterítetten, darabokra törten. Súlyos teste nem bírta el elkerülésének fájdalmát. Melle, szíve hasadt, mert elhurcol- tan nincs mit őriznie ! Öt darabra hullott ! Értelmes szavak nem vehetők ki a töredékek ídőagyonrágta betűiből. A megkínzott szem az 1829. esztendő szétdúlt számait nagynehezen egybe tudja szedni. így fizet néha a föld a kő hatalmaskodásáért, keménynyakúságá- ért.

A sor szélén, az említett teknő parttá

türemkedő magaslatán hatalmas vörös- márvány emlék néz el a kőkereszt hátsó hasábjáról az előtte alazatoskodó, mélyebben elszórt sírőrök kőserege fölött. A kereszt márványfalán aranyos bélésű betűk tömörülnek dicsérő sorokká. A 33 esztendős korában elköltözött jó apát : Csákváry Istvánt s feleségét, a

négy kis árvát itt hagyott „jó anyát" : Bagi Juliánná-1 búcsúztatják. Fiola Jánosáé Csákváry Teréz zárja a halottak sorát. Huszonöt éves korában csukódott síri álomra megtört fényű, szeretteitől búcsúzkodó szeme.

Fölötte vastag törzsű, komor ciprus bontja szét széles, süvegszerű ernyőjét. Névtelen sír mállott dombjába ereszti szívós gyökereit. Régen tekingethet már szét a temető kapaszkodó dombján fel a hegyre, le a völgy felé. Az emlék széles válla mögül szemlélgeti nem fáradó, fénnyel nem játszó merev szemével a kisebb-nagyobb sírhalmokat, melyek omló porába omlottak örömök-keser- vek, nevek és életek. Nem is veszik jó néven a szomszédos sírok őszirózsái, virágai a finomkodó zárkózottság hideg világában éldegélő előkelő fának rangos viselkedését, f alán állandó üde- sége is bántja játékos, kalapáló kis szívüket. Elég az hozzá, eljuttatták panaszos jelentésüket még a virágok nyílásának idején a felsőbb intéző hatalmakhoz. Orvoslást kértek, mert nem birják a sötétnézésü ciprus napot, levegőt elfogó terpeszkedését. Az árvácskák, dáliák, őszirózsák panasza alkalmasint eljuthatott a magaslat nagy magányosához, mert azóta még hidegebben és sötétebben néz szerteszét névtelen sírok emelkedő kilátóhelyéről ! A virágok ? Dércsípte, hervadt, rozsdabarna színre mosott testükkel könnyezik napsugárban tündöklő, színes nyári boldogságukat.

A part lejtőjén apró koszorús fakeresztek fátlan, árnyéktalan sorai, csapásai mentén kanyarog tovább a múltak ködén áthatoló zarándoklás.

A völgyteknő vége felé egyenesállású sírőr közelébe érünk. Betűk sürü serege tanyázik a márványlapok síma mellén. Eső, szél, idő nem verte szét hadsoraikat. Érintetlen épségben sorakoznak a halott emlékének védelmére. Egyben, békét, áldást kérnek „Éliás Márton volt esztergomi elemi igazgató tanár és képzőművészeti zeneigazgató" poraira, aki 1815-ben lépett az életbe a születés kapuján át, s 1854-ben merült sírja éjjelébe. Hálás szívek zárócsapatában menetelnek az utolsó sorok : Örök emlékül hálás tanítványaitól, a Feig/er-családtól.

Nemcsak az élet és hivatás hozza sokszor egymás szomszédságába a vér tekintetében egymástól távol állókat, néha a halál is segít az életükben egy sorsúion járók egymás mellé takarításában. Ilyen módon került Kerényi Rezső elemi

iskolai tanító régebben eltávozott pályatársának közelébe. Életének 56 esztendejéből 36 évet töltött a tanítás, nevelés nem babérral koszorúzó rögös, tövises pályáján, ahol elül haladnak, lépdelnek az iskolák mesterei, hogy az utak tüskéje, tépő ága a nyomukba szegődő apróságok helyett az ő testüket szúrja, szaggassa. Iskolai szolgálatának javarésze Esztergom városának iskoláihoz kötötte. Csaknem 20 esztendő telt el itteni munkájának ellátásában. Szívesen fáradozott az iskola körén túleső munkaterületen is. írásai, előadásai a pálya képzett, tehetséges munkálói közé emelték. Ott volt az első világháború életeket sodró-törő orkánjaiban. Itt megtépett teste dőlt el korábban, mielőtt a várt, nyugalmasabb évek csendes kikötőjébe futhatott volna életének törékeny sajkája. Dús levelek puha ölén fejükhajtott virágok emlékeznek és panaszolják a magára hagyott élettárs gyászát, keservét, — A haraszti kő aranyos mosolygású sorai a 77 esztendős Strezsó József-ről bontanak még meglibbenő emlékszárnyat.

Fehér mészkő fáradt vonalú betűi fiatal élet gyászolására tömörültek. Szarka Kálmán főiskolai hallgató munkára lendült napjait idézik, melyek nem tudtak eljutni az alkotások kibontakozásáig. 22 éves korában lett a temető csendes városának polgára.

(Folyt, köv.) Vértes Zoárd

at in un x. in íx. x u n ur.T^a u te jm

Két napon át Esztergom vármegye leventeoktatói irányadó tanfolyamon vettek részt

Esztergom városa hétfőn és kedden ismét mozgalmas képet mutatott. Fiatal és idős leventeparancsnokok jöttek össze, hogy a honvédelmi miniszter és a leventék országos parancsnokának az elgondolását szétvigyék a vármegye minden falujába és ott ebben a szellemben neveljék az 1943—44, kiképzési évben a reájuk bizott leventéket.

A tanfolyamot katonás szellemben, a napirend szerinti időben tartották meg, Két napon át olyan szellemi és gyakorlati munkát végeztek az oktatók, hogy minden elismerést megérdemelnek.

A tanfolyamon mintegy 170-en vettek részt, melynek előkészítését szállás, étkezés és elhelyezés szempontjából nagy körültekintéssel és figyelemmel rendezte meg Koffler Gyula alezredes járási le- venieparancsnok, Kelemen László főhadnagy és Farmer István zászlós körzetparancsnok.

Az iránytadó tanfolyam a leventeotthonban folyt le, ahol a szokásos zászló- íelvonási ünnepséggel kezdődött a munka. Szerencsénk volt a tanfolyamon résztvenni és az ott látottakról az alábbiakban beszámolni. Öröm volt nézni azt az odaadást, amellyel az oktatók az ifjúság nevelésének uj irányelveit magukba szívták, hogy a legtávolabbi faluban is az egységes magyar leventeképzés elinduljon a szebb jövő útjain.

Hétfőn, 22-én Tenke Lajos ezredes, a

6. könnyű hadosztály parancsnoka kezdte meg bevezető előadását és kifejtette az oktató kötelességeit az ifjúsággal szemben. Megemlékezett a Budapesten és Balatonboglaron tartott táborokról és az ott szerzett tapasztalatokról. Kifejtette a honvédelmi miniszternek mi a célkitűzése a mai leventekiképzéssel kapcsolatosan : jó magyar honvédet nevetni. Hangoztatta, hogy Béldy Alajos altábornagy, az ifjúság honvédelmi nevelésének és testnevelésének országos vezetője milyen célkitűzést adott a leventéknek, „hogy azok a derék, kiváló leventék is tartalékos tisztek lehessenek aiknek nincs meg az érettségijük.“

Ma a háború közepette a leventevezetőknek arra kell törekedni, hogy a magyar ifjú külső megjelenésével harcos szellemet sugározzon és ne mozisziné- szeket. Majd több gyakorlati kérdést világított meg, amelyeket az oktatóknak követni kell, akkor mikor az ifjúságot előkészíti a honvédpróba letételére.

A bevezető előadás után Nérai Béla főhadnagy, párkányi járási leventeparancsnok tartotta meg előadását harctéri tapasztalatairól és arról, hogy a megváltozott harcmódot hogyan kell a csatárkiképzéssel a csapatparancsnoknak felhasználni. A lebilincselően szép és szemléltető előadást a gyakorlatból, saját tapasztalataiból vett példákkal il- lusztráltá.

Majd Török Béla főhadnagy, gh. főnök, a leventeoktatóknak kezén lévő kincstári vagyon kezeléséről, megőrzéséről tartott szakszerű, élvezetes előadást.

Délután a borjúmezei gyakorlótéren az összes oktatók letették a honvédpróba elméleti és gyakorlati részének egyik felét. Az idős és fiatal oktatók válvetve küzdöttek, dolgoztak azért, hogy a kitűzött időre, az előirt módon a feladatot megoldják.

Munkában kifáradva tértek a vidékiek a Diákszállóban pihenőre.

Kedden, 23-án ismét az előadások hosszú sorozata következett, amelyből kiemelkedett dr. Jámbor Mike gimnáziumi igazgató előadása, aki az ifjúvezetőkről beszélt. Hangoztatta, hogy a mai kiképzésnek az a célja, hogy vezetőket neveljen a honvédségnek. A másik célja, hogy a polgári életben is figyelemreméltó hely jusson az ifjúvezetőkek, mert ebből igen nagy haszna lesz a társadalomnak. Ma már az országban sok-sok példa van erre a cserkészet köréből, hogy az ott vezetőszerepet betöltött ifjúság ma a társadalomban is vezetőszerepet tölt be.

Kozák Károly főhadnagy a gyakorlati kiképzésről és a helyes idő és ifjúvezetőmunkájának kihasználásáról beszélt és

annak gyakorlati beállításáról az úgynevezett forgószinpadról.

Koffler Gyula alezredes, járási leventeparancsnok nagyszerű előadásában a szabadidőmozgalmat ismertette. Külföldi éz helyi példákon mutatta be, milyen változásokat lehet e mozgalommal elérni az ifjúság körében.

Délután ismét a honvéd-próba gyakorlati része következett, amelyet a legidősebb parancsnok is sikeresen állott ki. Voltak ötven éven felüli őszhajú leventeparancsnokok, akik korukat meghazudtoló fiatalos lendülettel futottak az akadályokon keresztül, vagy ugrották át a 3 méteres vizes árkot stb. Minden hallgató a legmesszebbmenőleg eleget tett az előirt követelményeknek.

Nagyon jó volt ez a tanfolyam, mert a vármegye különböző részeiből idesereg- lett oktatók kicserélték egymással gondolataikat, nézeteiket és megismerték a leventekiképzés égető problémáit és ize- litőt kaptak abból, hogy hogyan kell az ifjúságot a katonai szolgálat idejére „ujoncképessé" tenni.

A tanfolyam befejezéséül Tenke Lajos ezredes szólt a távozó hallgatókhoz. A tanfolyam végén megérlelődött az a gondolat lelkűnkbe, hogy leventemunkát lehet névtelenül, érdemjelek és kitüntetések halmaza nélkül végezni. Sőt ! A „szürke munka" a legszebb hazafias magyar munka! Azt hiszem ezt minden hal- gató megértette és lélekben el is jegyezte magát a „szürke lovagrenddel" — a névtelenül dolgozó, feltűnés nélkül hazája iránt minden áldozatra kész tettekben beszélő magyar dolgozók közösségével !

Mindenki megértette, hogy a munkában és hivatásban, kötelességteljesítésben van az elismerés is ! „Keressük kötelességeinket !" (Gr. Teleki.)

Szent Ferenc III. rendjének kiállítása a rendi otthonban

Mindegyre terebélyesedő, léleknevelő, szivgazdagító munka folyik P. Kelemen Alán igazgató vezetésével működő III. rendben.

Hogy mi mindenre képes az áldozatos szeretet, azt láthatta mindenki, aki a

III. rend háromnapos Szent Erzsébet ünnepével kapcsolatban rendezett kiállítást megtekintette.

Ahogy belépünk a kis terembe, minden oldalról hófehér csillogás, aranyos ragyogás áradt felénk, bőven sugározta készítőinek lelki gazdagságát. Hány óra, nap, sőt hét telt el, mig, egy remekmű létrejött. Mennyi imádság, hit, Istenszeretet, lelki jóság kisérte a varró- és him- zőíü útját, míg a remek kazulák, oltár- teritők és albák elkészültek. Minden egyes darabból az áldozatos Ferences szellem hirdeti, hogy mi mindenre képes a hivő, szépet szerető női lélek.

Sorba kellene venni és minden egyes darabot külön méltatni. 23 drb. miseruha készült. Egyik szebb, mint a másik. Van pl. egy, amelynek hátán a hímzett kereszt régiről lett átmentve, oly tökéletesen mintha új lenne.

Két teljes felszerelés is készült, ka- zula dalmatikával. Egy hófehér és egy aranybrokát. A kereszt művészi hímzését a Szatmári Jó Pásztor nővérek készítették. Egy aranybrokát vecsernye palást is hirdeti készítőjének finom ízlését.

Tizenegy alba fehérük körben, a miseruhák alól kilátszik a szebbnél-szebb füllredolgozott, horgolt és rececsipke alj, 13 karing csipkéje is nagy munkáról tanúskodik és 6 oltárteritő ékesíti a kiállítást. Minden darab külön érték : tüll- himzés, festés, arany és színes hímzés díszíti ezeket az értékes darabokat. Ezek csak a nagyobb dolgok. Ezenkívül számtalan kehelyfelszerelés, kéztörlő stb. sorakozik szerényen a hosszú asztalon.

Mikor érdeklődtünk, hogy miből, mikor és hogyan készült mindez, a következő felvilágosítást kaptuk : Az anyagot a ferences zárda adta, fr. Sipőcz Leander sekrestyés testvér buzgósága és ügyessége teremtette elő a hozzávalót, A III,