Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 90. szám

2 4SZTIIOÖJ9 fa VIDIKI 1943. november 13 Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XMII. Séta a halottak városának utcáin. kiképző munka megindítását. Ennek egyik eredménye volt a folyó évi június hóban városunkban — a Magyar Aero Szövetség megbízásából — megtartott körzeti repülőmodell verseny, amelynek eredményeiről június hó folyamán la­punkban beszámoltunk. A körzeti repülőmodellverseny selej­tező verseny volt tulajdonképen a Buda­pesten megtartott országos repülőmodell versenyre, amelyen mind a középisko­lás ifjak, mind pedig leventéink igen szép eredményt értek el országos vi­szonylatban is. A kiértékelés a Magyar Aero Szövetségnél van most folyamat­ban és reméljük, hogy leventéink az I. helyezést fogják elérni és ezzel meg­nyerik a honvédelmi miniszter vándor­díját. A vitorlázó-, mechanikus- és gumi- motoros-versenyek lezajlása után fiaink nekiláttak a még itt ismeretlen „zárt­téri repülőmodellek" építésének és az ország többi városait — Budapestet ki­véve — elsőnek rendezik meg f. hó 21- én 10 órai kezdettel a ferences-gimná­zium tornatermében a körzeti zárttéri repülőmodell versenyt, hogy a verseny­zők közül a legjobbak a december hó közepén Budapesten megtartandó or­szágos zárttérí repülőmodellversenyre benevezhessenek és városunknak hírt, dicsőséget, elismerést szerezzenek. Az esztergomi körzeti zárttéri repülő­modellversenyen a komáromi kir. tan­kerületi főigazgatóság területén lévő középiskolák ifjúsági aeroköreinek tagjai és a komáromi 6. kiegészítő ke­rület területén lévő levente egyesületek modellező szakosztályainak ífjai vehet­nek részt. A versenyre a rendezőség által a kö­zépiskoláknak és a levente egyesületek­nek megküldött körlevélhez csatolt ne­vezési lapokon lehet benevezni. Nevezési határidő f. é. november 14-én 12 óra. Mi is az a „zárttéri repülőmodell ?" Erre lapunk hasábjain, sajnos, annak nagy terjedelme miatt kimerítő választ nem tudunk adni. Röviden ; szalmaszál­ból, nádszálból, kukoricaszárból és balsafából készül a törzse és a szárny. Bevonásuk mikrofilmmel vagy papírral történik. Egy modell súlya 5—6 gramm. Ha érdekli fiaink ügyessége és ötle­tessége, akkor f. hó 21-én 10 órakor jöjjön el a ferencesek tornatermébe, a versenyre. Öt éve ismét magyar zászló leng a kassai dómon. Az elmúlt hó nevezetesebb eseményei között az október 6-ának méltó meg­ünnepléséről, továbbá az esztergomi leventeegyesület csónakházavatásáról emlékezett meg elsősorban az alispáni jelentés. Beszámolt a Míczkiewicz Tár­saság esztergomi vándorgyűléséről és a Magyar Külügyi Társaság sikeres elő­adóestjéről is. Repülőmodellező élet Eszter­gomban A leventemozgalom keretében működő repülőmodellező munka nagyarányú fejlődésnek indult. Hivatalos helyeken lehetővé tették a teljesen széleskörű alapokon nyugvó országos szervező és Csak a kereszt karja maradt úgyahogy a föld színén. Mintha fenn akarná tartani az emlék lesüllyedt lapját, hogy a mély­be kívánkozó márvány ne rántsa magával a védelmére bízott Kováts Pál nevét, melynek birtokosa 1825. „december 9. napján" rótta le adóját a keletkező, tűnő és feltámadó élet Urának. Három testvér halóporait jelzi a még keményen vártázó kisebb emlékkereszt írásának elmosódó betűivel. A kis Roz- mann Franciska és Antal vigasztalására szállott le az idősebb nővér, R. Mária 16 éves korában. „Itt alusznak szelíd álmot testvéri viszonyban. De vigadoznak kar­öltve örök boldogságban." A Tóth-család több tagjáról emlékez­nek az övéiktől emelt márványkeresztek. A 18 esztendős Tóth Anna fiatal életé­nek megpróbáltatásáról számol be a bú­csúzkodás. Rövid ideig tartó sorvasztó betegség ragadta el családja köréből. Krisztusba kapaszkodó hite a megnyug­vás alázatával áldotta meg béketűrését. A Tatáról Esztergomba került Roz- mann János síremlékét nővére : R. Erzsé­bet emeltette. Szerető testvér mondatja vele a fájó méltatás dicsérő szavait : Korán veszté benned a nő legjolib férjét János, Endre ét> Vilmos gyermekeid nevelőjét. A kőkereszt hátsó lapjára a bátyját te­mető nővérnek faragtak emlékező betű­ket. Kék, piros virágok sűrű leveles ágyából három alacsony fakereszt néz a sírok keskeny útjára. Pócs Alajos kántor- tanító fejfája kezdi a keresztek komor- arcú sorakozását. Röpke életének 17 esztendejét adta adóba földi napjaiért a kort nem tekintő halálnak Pócs Ilona. Hosszú pályának könnyes útjain kellett sokasítania korábban könnyen és gyor­san szedegetett, később bizony csak meglassúdott lépéseit Pócs Mihály-né- nak, aki 78 év magaslatáról szállott alá az innen távozók egyre növekvő sere­géhez. Feszelhoffer Anná-nak, a szomszédos sírra elhanyatlott, strázsa-hegyi kőből faragott, alacsony, piramisszerü emlék­köve eltájékozódásra nyújt segítséget az ebben a modorban megmunkált sír­kövek korának meghatározására. 1825- ben került erre a helyre, ahol, míg állha­tott, évtizedeken keresztül tartott ki vártáján. Most ? Időtől döntötten pana­szolja büszkébb napjait. Apró embervirágok nevei csillannak meg a sor szélén őrködő emlék kemény kőköpönyegén : Lajoska, Ferike, Annus- ka. Édesapjuk koporsója körül fonnak kicsi virágtestükkel, csöpp szívükkel el nem hervadó koszorút, melynek köréből a 38 éves Pollák Károly-nak, a cs. és kir. 26. gy. ezr. I. oszt. számvevő őr­mesterének emléke szól a régi bajtár­sakhoz s az ismerősökhöz Nagyobbszerű vörösmárvány kereszt széles mellén jól olvasható betűk tömö­rülnek fájdalomba fulladó emléksorok­ká : Hier ruhet die treue Mutter Kat­harina Schwartz geborne Weittinger von Ofen. Gestorben den 26. Mai 1855. Ihres Alters 54 Jahr. Reich an Sorgen und Beschwerden War ihr Leben, h.er auf Erden. Ach, nun ist Sie hingeschieden Und genist des Himmels Frieden. Doch die Herzen, die Sie lieben Sind in Schmerz „zu Rückgeblieben.“ A kőfaragó a német felírás utolsó szavát igen önkényesen véste a kő en­gedelmes lapjára. A német helyesírás nem nagy ismerője lehetett. Külön sírkereszt emelkedik a férj sírján. Nagyságban, színben, faragásban testvére az előző emléknek. Itt is német szöveg kesereg. A viszontlátás reménye kergeti szerte a gyülekező éjfeketeszínü fellegekel : Hier ruhet Franz Schwartz, gestorben den 16. Jul. 1863. Seines Al­ters 65 Jahr ; Ruhe selig theurer Vater In diesem stillen Grab. Blick auf deine treuen Kinder Segerswoll herab. Will lins das verwaiste Herz Im bittern Leid vergehn Winkt uns deine Vaterliebe Tröstend Wiedersehn. A két sírkő talapzatának egy harma­dik emlék támaszkodik, háttal, elnyúl­tam Az idő homokórája borító leplet szőtt reája. A betűk csatornáit azonban még nem tudta betemetni : Hier ruhet ín Gott entschlafen Rosa Wittmann. Gestorben in ihren 21. Lebensjahre am 12. November 1838. — A temetőnek ebben a telekrészében több német felírással találkozhatunk. Valószínű, ezen a he­lyen temetkeztek legszívesebben a múlt század első felében az ide bevándorolt, német anyanyelvükön hűségesen beszélő esztergomi polgárok. A szomszédban tovább folytatódik a vártázó kövek jelentkezése, Nekidülledt mellel, halálos komolysággal, magyar szóval cseng fel a nagyon „alázatos je­lentés." Pásztori János sütőmestert „gyászolja kesergő neje és három kis­korú gyermeke." Két vírágszál hervadását gyászolják a könnyező szülők a nem egészen két- esztendős Adorján Jancsiké-nak s az öt­éves A. Feriké-nek elköltözésével szí­vükben s a virágos sírdomb márványá­val itt kinn, a temetőben. Megsüppedt, alacsony sírkő szomor- kodik Welzer János sírján. A márvány vastag szemöldöke alatt virrasztanak a kő húsába vágott betűk : „Augusztus 10.-ikénl825.-dik, Életének 68.-dik Esz­tendőjében Elhunytt Attyoknak Sajnos Emlékére. Hálaadó Gyermekei." A sán- tikáló sorok hálás gyermekekről, gon­dos édesapáról szólnak. A „civis"-nek jelzett esztergomi lakos szemének tükrén a régi Esztergomnak képe ját­szott, hiszen 1757-ben látta meg a nap­világot. Mozgalmas idők szörnyűségei­ről hallhatott. A francia forradalom vérfürdőinek, a napóleoni korszak Eu­rópát rázó győzelmeinek, majd csata- vesztéseinek idején a meglett férfi hig­gadt eszével mondhatott ítéletet az örök nyugtalankodások gyötrő 'keserveiről, a jelennel sose be nem érő, lázálmokat hajszoló elgondolásokról. Hiszen akkor is új Európáért forrott a vér, harsogott a szó ! Eljövendő harcok izzó, emésztő tüze elől menekedett kis városának ke­ményfalú, nagycsendességű sátra alá. Deák nyelvű szavak próbálnak bú­jócskát játszani a múltak kőtábláit vizsgálgató törekvéssel. Könnyű nekik ! A márvány pereméig türemkedett fel csaknem a takaró föld. Az emlék is előrebillent kissé. A naptalan délelőtt sem kedvez a betűk felderítésének. Az ásó vasnyelve azonban mélyre merül, elhányja a márvány hant szövetségeseit. Finom hajlású betűk tűnnek elő és hu­nyorognak a nappal világánál : lgnatio Szilva Jurato J.(uris) U.(triusque) Cau- sarum Advocato Aetatis A.(nno) 45. die 30. Julii 1825. Fatis Functo maerens conjunx Anna nata Welzer liberique Ignatius, Joannes et Julianna posuere.— Nemcsak a temető őrzi nevüket. Házas­ságkötésükről a belvárosi plébánia is megemlékezik, amikor a házasságot kö­tötteknek a könyvében, szintén deák nyelven jegyzi fel a legfontosabb adato­kat : Honorabilis invenis Ignatius Szilva et honorabilis puella Anna Welzer ob- tenta in Bannís dispensatione vicariali assístentibus Domino Antonio Kollár consule et Thoma Klement senatore. Per parochum. — A szertartásnál tanú­ként szereplő Kollár Antal polgármester és Klement Tamás városi tanácsos arról tanúskodik, hogy a vőlegénynek és a menyasszonynak jelentősebb személyek­nek kellett lenniök. Esztergom városa akkori társadalmi életének emlegetettebb szereplői lehettek. Sötét árnyalású sziléziai márvány tükrös csillogású falán Dr. Haugh Lam­bert kerületi orvos nevével találkozha­tunk. Az előző század utolsó évtizedé­ben s a századforduló után elkövetkező néhány éven keresztül enyhítette ember­társainak testi szenvedéseit, gyógyít- gatta betegségeit az ősi városban. A Kolos-kórházban Áldori „tanácsorvos" mellett az alorvos teendőit látta el. Fe­lesége : Magurányi Szidónia s kis leá­nya : Luczika osztja meg vele a föld­alatti szűk lakás hideg, sötét, kicsi szobáját, (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Sikerült légoltalmi tüzoltógyakorlat az OTI-ban Hétfőn délután az OTI székházában egy, a városban elsőnek megrendezett fegyelmezett légoltalmi gyakorlatnak lehettünk szemtanúi. A rendkívüli vi­szonyokra való tekintettel dr. Kubinyi László OTI aligazgató a tisztviselőkkel, Varga Lajos helyi tűzoltóparancsnok és a tűzoltók bevonásával légvédelmi tűzoltógyakorlatot rendezett. Az OTI- ban látottakról a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni, mert a tűzoltó osztagba beosztott tisztviselők bebizo­nyították azt, hogy a jó és kellő számú felszerelés nem elégséges, ha nincs hozzá kiképzett és kellő gyakorlattal rendelkező személy, aki azzal az oltási és mentési munkát el tudná végezni. Talán nem tulzunk, ha itt leszögezzük, hogy a városban egyetlen jól megépített bomba-, gáz- és szilánkbiztos óvóhely csak az OTI-ban van. De azzal sem túlzunk, ha megállapítjuk azt, hogy rz OTI gondoskodott arról, hogy minden tisztviselőjének meg legyen a szükséges (beosztás szerint) légó felszerelése. A novemberi szürkület már kezd úrrá lenni a tájék felett. Az OTI székházban az óramutató alig halad el a négyes mellett, mikor oda belépünk. A hivatal­ban a munka nagyban folyik, mindenki az íróasztal fölé hajolva végzi a mun­káját. E lázas munka ütemében adják tudtára a hivatalnokoknak, hogy légi­riadó van. Riadó . . . Riadó . . . Mindenki abbahagyja a munkát és fegyelmezetten készülődik a beosztásá­nak megfelelő helyére. Koditek Károly parancsnok intézkedik, hogy mindenki a helyén legyen és tudja a beosztása szerinti kötelességét. Az OTI épületének a Kolos-kórház felöli oldalára két gyújtóbomba esett. A leesett bombák hatalmas lánggal ég­nek. A női tűzoltóosztag parancsnoka, amikor a leesett bombákról tudomást szerzett, nyomban átkutatja a tűzoltó­osztaggal az épület belsejét, majd ki­vonult az épület elé, ahol a hatalmas lánggal égő bomba oltásához kezdenek. Intézkedések és parancsok hangzanak el, közben az osztag tagjai kézifecskendők­kel oltották a tüzet és vödrökkel igye­keztek a keletkezett tüzet mielőbb el­oltani. Gyorsan és ügyesen dolgoztak. Alig vonultak vissza az óvóhelyre, már ismét újabb találat érte az épület északi oldalát. A keletkezett tüzet percek alatt elfojtották homokkal. A gvakorlatnak ez a része is sikerült. Úgy dobálták a lapátokkal a tűzre a homokot, forgatták a csákányt a toll­forgató tisztviselőnők, hogy nyugodtan dicséretet kapnának a kubikusok fő­parancsnokától is. A munka azonban egészen más lett volna, ha a támadás komoly. A gyakorlat után a tanácsteremben dr. Kubinyi László OTI aligazgató, a II. légócsoportba sorolt vagyontárgyak ve­zetője megtette a szakszerű észrevéte­leit. Megállapította a tapasztalt hiányo­kat és a helyzet gyors áttekintésének fontosságára hívta fel a figyelmet. A továbbiakban Varga Lajos hivatásos tűzoltóparancsnok adta meg a hivatalos utasításokat és felvilágosításokat. Ennek a nagy erkölcsi értékű gya­korlatnak a megrendezése dr. Kubinyi László OTI aligazgató érdeme, aki megértette az idők komoly szavát és fáradságot nem kiméivé biztosítja a reábízott tömegforgalmat lebonyolító épületben lévők légvédelmét, Aki részt vett ezen a gyakorlaton, azzal a nyugodt érzéssel tért vissza a munkahelyére, hogy jó felszereléssel és kellő gyakorlattal el lehet kerülni a szerencsétlenséget és meg lehet menteni embertársai életét. Célszerű lenne az OTI-ban rendezett gyakorlatot követnék a többi sorolt vagyontárgyak parancs­nokai, mert a gyakorlat mutatja meg, hogy az elméleti tudásnak birtokában vannak a beosztottak és mik még az esetleges sürgős teendők. Kis Szent Teréz Kongregáció jótékonycélú előadása Nagyon kedves délutánban volt része annak a szépszámú közönségnek, amely a Kát. Legényegylet nagytermében a belvárosi egyházközség Kis Szent Teréz kongregációjának műsoros délutánját végighallgatta. Előadásra került Sas Ede : Vásárfia cimű háromfelvonásos víg játéka. A darabban a keményszívű háziúr csak gyermektelen családnak adja ki a lakását, a sokgyermekes pos­tás végső elkeseredésében, hogy a lakást megkapja, letagadja gyermekeit, akiket a költözködés alkalmával szekrénybe, ruhakosárba, mosófazékba csempész a lakásba. Sok kedves jelenet során tisz­tázódik a helyzet, hogy a háziúr a fáj­dalmában fél a sokgyermekes csalá­doktól, mert az egyetlen fiacskája egy vásár alkalmával eltűnt. Végül a pos­tás családjánál találja fel elveszett gyermekét és az egész kis családot sze­rető gondoskodásába fogadja. A szereplők mind rátermettséggel alakították a rájuk bízott szerepet. Kü­lönösen kitűnt Szabó Rózsi a házmes- terné, Szurdi András a postás, Foga- rassy Erzsébet a postásné, Szvetnik Imre a háziúr szerepében. Nagyon jók voltak még : Szönyi Lehel, Kurucz Má­ria, Szönyi Ákos, Kurucz Emmi, Kiss Boriska, Pásztor Ferenc, György Anna, Adorján, Rózsi, Lóchner Ágnes, Kicsindi Irén. Az első felvonás szünetében Kicsindy Irén magyar nótákat énekelt kedves közvetlenséggel. A jótékonycélú előadás erkölcsi és anyagi sikere Meszéna Jolán tanítónő érdeme, aki hosszú évek során fáradsá­got nem ismerő lelkes és önzetlen sze­retettel vezeti a Kis Teréz kongregációt. Kívánjuk, hogy a csendben folytatott áldozatos munka mindig sikerrel járjon, jelenleg pedig a karácsonyi felruházás minél több örömkönnyet varázsoljon a hálás gyermekszemekben. +++

Next

/
Thumbnails
Contents