Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 86. szám
2 CSZTKIOOJ9 «• VIGIEI 1943. október 30 reszt hajlataiban a merev vas keménységét többszörösen csavarodott vashuzalok lágyítják. A fémek mindenesének komor nyelvén beszélnek a múlt emlékeinek csendes birodalmában. Robogó évtizedek hosszú során át akarják az őrséget álla- ni. A sír virágai múló sziromruhájukban bánattól felhős arccal tekintenek az őrök vas testére, zord képére. Az ő életük rövid pár hónap pályáján siklik csak tova. Fehér, kerekded, zománcozott táblán merengenek sorjában a nevekbe font betűk; Kalmár József-ről és Kalmár József né- ről emlékeznek. A múlt század harmadik évtizedének záró lépcsőjéig kísér egy magányosan álmodozó vörös márávnyból kifaragott síremlék. Német írás őrzi a kőre bízott mondanivalót : Hier ruhet in Gott entschlafene Barbara Hain ,,geweszene,, Johann Haubenttalerin. Ist „gebohren" den 10. Jenner 1799 und ist verschieden den 9. October 1830. — Figyelmeztetéssel, könyörgéssel végződik a szavak futása : Hier liege ich ganz verwesen. Der du bist, bin auch gewesen, Knie dich nieder und bit für mich. So bit ich auch bei Gott für dich. — Többször előforduló kérő sorok. Az élők és holtak szent közösségének hitét vallják. Gömöri László Erzsiké huszonkét tavasz virágos pereméről hullott korán nyílt sírjának földnyoszolyájára. A megváltás szent jele hirdet kopár sírja felett borulásokon áttörő vigasztalást. A temető síremlékeinek legtöbbször egyazon mintát mutató formái között a ritkaság érdekkeltésével irányítja magára a kutató figyelmet Messina Imre emlékköve. A kihasított süttői márvány a kereszt s a ráfaragott szív összeszerkesz- tésének nem mindennapi gondolatát oldja meg. Felírása : Itt nyugszik Istenben boldogult M. 1. 59. esztendeiben. Meghalt 19-ik augusztus napján 1831. A kőfaragó nem sokat törődött azzal, hogy a magyar nyelv szabályai szerint sorakoztassa rövídszavú adatait. Terebélyes sírhely omló földjét védi a széteséstől kőabroncsok vastag fala. A klasszikus modorban faragott márványkereszt középső mezeje özv. Szentgáli Istvánná Juhász Erzsébet nevének ad férőhelyet. Utána a négyhónapos Horváth Sz. Erzsiké-nek emléke kandikál elő a betűk ablakán. Pattanásig feszült virágfejecskék pihennek a kis sírkert fony- nyadt levelű szárainak tetején, oldalán. Álmodnak az őszirózsák nyílásáról, amikor majd arcuk is napsugárban fürödhe- tik, s virágmosollyal köszönthetik a sápadt nap bágyadt aranyát. Föld alól kiásott, kiemelt keskenytestű piramis mellső falán a temetőben eddig nem talált díszítő elem jelentkezik a kitartóan dolgozó acélsörtés kefének súrolása nyomán, A kő testébe homorított, alul csokorra kötött körkoszorút láthatunk. Ennek beszédét megérthetjük. A továbbidnulásnál azonban már tanácstalanok vagyunk. Siralmasan romlott betűk szétvert serege lézeng a sík csatatéren. Ütközetet vesztettek a morzsoló idő ellenében. Egyetlen egy ép hírmondó sem maradt belőlük. Csak a talpkő vékony sávján hozható némikép egybe a vert had utóvédje : Tafferner János. Béke poraira. — Sic transit glória mundi. így porlik, porzik el a dicsőség, melyet a világ osztogat. — A sírkő idővel mérhető kora a XIX, sz. első felére tehető. Román, csúcsíves stílus szerkezeti elemeivel induló, piramisos kiképzéssel záródó márványemlék magasodik Tafferner János sírhalma fölött ; Itt nyugszik T. J. „tanár" úr. Élt 44 évet. Meghalt 1868. jún. 20-án. Sírját ezen emlékkel jelölik gyászoló gyermekeik. A telekrész utolsó sorához érkeztünk. Nem volt könnyű az út, nem egy lélek- zetvételnyi időből került ki pályája. A jobb sarok márványemléke könnyes sorokat ringat kőkarján : E hantok alatt nyugszik két legjobb testvér, Litsaer Etelka és Litsaer László. A fiatal tanítót nénjével együtt a tüdőt emésztő sorvadás fektette a temető földjébe. A felnéző remény simogató szavai gyöngyöznek tovább : Legyen könnyű a hant poraitok felett, míg megosztozunk veletek. — Litsaer István takácsmester és felesége ; Holcmann Anna 15 év múlásával lépett rá a gyermekeikhez elvezető találkozás útjára. Tetődeszkás fakereszt kinyújtott két karján mélyen rovátkolt betűk hordozzák Becker János 48-as honvéd felejtődő nevét. A süttői születésű szabómester egykor a márciusi láz forraló tüzébe sodródott. Most, dúló kartácsos-szuro- nyos csaták, egyhangúan pergett szürke napok után a béke csendülte kikötőjében domborul a sír fölötte. A fej fa tövében vadrózsa nyurga vesszeje bont szerteszökő csenevész ágakat, Tűzpiros, duzzadt termést híntáztat az egyik. Rubint- vörös köntösében úgy hat, mintha Damjanich vörössapkásainak őrtüze parázs- lanék fel a ködös messzeségben, a fáradt nap hunytfényű alkonyulásában. Az utolsó sor futószalagján Vándor Miklósba vasból kovácsolt emlékkeresztje tünedezik fel, Meyer Julianna márványköve mögött a jegenye szálegyenes sudarával áll őrséget talpig zöld palástban a temető palotás vitéze. Tovább tengerszemzöld buxusbokrok sűrű csalitja közül újra és újra arannyal húzott vonalak csillannak meg az őrző márvány enyhepiros kövén. Mészárosáé Bojda Julianna, majd a Szencziek síri szállása bukkan elő. Szenczi Imre, Sz. Katalin, Sz. Józsefné, Sz. József elomlott földi alakja tért meg hideg falai közé. Darabokra hullott sírkövek rommezeje Gzélén az életének 55. évében hosszú álomra fáradt Gálicz Istvánná Gál Teréz nevének aranya vet lobbot a szállni kezdő alkonyaiban. A nap póklábakon rohan a látóhatár felé. Utolsó sugarai lágy símogatással aranyozzák a sor zárósírjait. Fafedeles festetlen fejfák sorakoznak egymás mellett. Négyen vetnek váltó szót a megleb- benő szellőben az alattuk nyugovókról : Drahos János-ról, Adorján Annd-ról, György István-ról, Drahos István-ról. A nap korongja már a tengerbe tűnt, de fénye még a felhőkön remeg. Szinte észrevétlenül ereszkedik az este, hogy mögötte éjbe simuljon a „földnek ezer ránca." Mélységes csend ! Csak a tücsök nyarat sirató muzsikája szól. Elindulok. Fülemben a nagy varsói jezsuitának, Mathias Casimir Sarbiewsky-nek, — a szarmata síkság Horatiusának — Tücsökhöz intézett latin költeménye zsong; Tücsköm, fenn a magas nyárfafetön az Harmatkönnyeitől mámoros éneket [ég Cirpeisz, bárcsak a néma Kerté s önmagadé dalod. Míg hosszú teleket röpke tavasz követ És könnyű kereken surran a kurta nyár, Cirpelj lassú panaszdalt Minden messzefutó napért. Sebbel-lobbaí, ahogy jön, a legédesebb Perc is eimeneküi ; még sose volt elég Hosszú semmi öröm, de Ó, jaj, hosszú a fájdalom. Lépések zaja ébreszt ! A temető kapujának vasrácsos függönye már mögöttem. Elhal a dal. Az utca bakancsa nem ismer álmodozást ! (Folyt, köv.) Vértes Zoárd A hadirokkant tiszteket bekapcsoljak a leventeképzésbe A leventeintézmény vezetősége a jövőben leventeparancsnokként kívánja alkalmazni a hiadibeosztásban rokkanttá vált tényleges és tartalékos tiszteket is és fel akarja őket használni a leventeifjúság katonás szellemű nevelésénél. Ezek a tisztek tehát a jövőben kérhetik a haderőnkívüli, szakszolgálatos tisztikar állományába való felvételüket, vagy leventeoktatóul való alkalmazásukat. A- mennyiben a felvétel egyéb körülményeinek megfelelnek és rokkantságuk mértéke őket leendő szolgálatuk ellátásában nem akadályozza, próbaszolgálatra kerülnek. Ez az intézkedés nemcsak azért nagy- jelentőségű, mert a megrokkant tisztek számára nyújt lehetőséget hivatásuk folytatására, hanem azért is, mert így a levente szervezeten belül az ő személyükben követendő példát állít az ifjúság elé. Az a tiszt, aki legszentebb kötelessége teljesítése közben vált rokkanttá, minden bizonnyal méltó képviselője a- zoknak a harcos erényeknek, amelyeknek kifejlesztését az ifjúság honvédelmi nevelése célul tűzte ki maga elé. Bekapcsolásuk a nemzetnevelés munkájába a személyes példia serkentő hatásával fogja azt előbbre lendíteni. Pedagógiai szeminárium A tankerületi kir. főigazgató rendeletére ebben a tanévben is meg kell tartani az ősz folyamán a pedagógiai szemináriumot. Borz Lajos tanügyi tanácsos, kir, tan- felügyelő négy körzetre, a csévi, a táti, a muzslai és érsekkétyi körzetre osztotta fel az Esztergom vármegyei kerületet, az ötödik lett volna az esztergomi körzet, ez azonban egyelőre nem volt beállítható, mert itt a tanítás csak november 3-án kezdődik. A f. hó 25-ére tervezett csévi szeminárium az ottani ragályos betegség miatt elmaradt, — így került sor f. hó 27-én, szerdán a táti körzetben a pedagógiai szemináriumra, amelyet a résztvevők nagy száma miatt a tokodaltárói mozi- helyiségben kellett megtartani. Á szemináriumon ugyanis az esztergomi tanítóság, továbbá az esztergomi és a csévi körzet tanítói is résztvetlek. A vendégek között megjelent a tanítói összejövetelen Maros Antal főszolgabíró és iá pedagógiai kérdések iránt érdeklődő több környékbeli plébános is. A Magyar Hiszekegy után dr. Weeber Elemér tanügyi titkár elnöki megnyitóbeszédében rámutatott azokra a nagy nemzeti feladatokra, amelyek megoldásában a magyar tanító munkája, különösen a mai nehéz időkben nem nélkülözhető. Meleg éljenzéssel fogadta a tanítóság az értékes megnyitó szavakat. Gyakorlati tanítások következtek ezután, amelyeket Kovács Anna és Kostyál János táti tanítók mutattak be. A tanításokat magasszínvonalú vita követte, majd Hajnali Kálmán esztergomi iparostanonciskolai igazgató ismertette Kodály Zoltánnak a népiskolák számára most megjelent dalgyűjteményét és méltatta a régen várt mű szépségét és értékeit. Horváth József népművelési titkár az ezéví központi munkatervről szólott, utána Mihályi László esztergomi áll. népiskolai igazgató a balatonlellei népművelési előadók tanfolyamáról számolt be. Végül a gazdasági gyakorlati óra jól sikerült bemutatója és megbeszélése után az elnöklő dr. Weeber Elemér tanügyi titkár bezárta a minden tekintetben értékes és hasznos pedagógiai szemináriumot. Hazabocsátják a honvédelmi munkakötelezett mezőgazda- sági munkásokat A földmivelésügyi miniszter október 31. napjával ia honvédelmi munkából elbocsátotta mindazokat a honvédelmi munkakötelezetteket, akiket mezőgazda- sági munka végzése céljából a 2620— 1941, M. E. sz. rendelet alapján tett intézkedésére vettek igénybe. Október 31-vel tehát a szóbanlévő honvédelmi munkakötelezetteket haza kell engedni. Abban az esetben, ha a termények betakarítását valamely gazdaságban az említett időpontig a munkaadó, illetve felügyeletre vagy intézkedésre jogosított megbízottja hibáján kívül be nem fejezték, s a termények betakarítása másként sehogy sem teljesíthető, a közérdeket fenyegető sérelem elhárítása végett az illetékes m. kir. gazdasági felügyelőség útján kérhető a honvédelmi munkára való kirendelés meghosszabbi- tása, ezen kérelemnek azonban csak a legkivételesebb esetben fog eleget tenni a földmivelésügyi miniszter. Közük továbbá még, hogy a hazabocsátott munkások keresményei pontosan elszámolandók s különös gondot kell fordítani arra, hogy a munkások a gabona- járandóságukat természetben megkapják és hogy azt kívánságukhoz képest magukkal elvihessék. H ® I ® E ® E ® I Halottak napján . . . A borongós, ködös nap betakar mindent halottak napján. Gyászba öltözik a természet, hogy az elmúlás fájdalmas, de mégsem reménytelen percében komor színeivel megdöbbentse a világ forgatagában élőket: Te is utánam jösz . .. A temető a csendesen leszálló alkony szürkületében pihen. Koszorú- és virágéi dő borul a sírokra, melyek közt ez évben nem fognak a gyertyák imbolygó lángjai világítani, árnyékot vetni a mellette állókra. Ez évben csak az emlékezés lángjai fognak égni a temetőben a gyászolók lelkében. A sírok körül elgondolkozó embergyürűk, a keresztek között lehajtott fejű emberek : Emlékeznek. Lelkűkben felidézödik az elköltözöttek képe. Megelevenedik alakjuk és a velük kapcsolatos események. Megdöbbenve látják, mennyi örömet, bánatot, egységet, megértést, bajt, szeretetet takar a sötét sír ! Egy kis szerény fakereszt alatt talán egy nemesen érző, mások baját megértő szív porladozik. A másikban az élet küzdelmeiben elfáradt, meggörnyedt, keresztet cipelő váll pihen. Itt a hideg márvány alatt a gyűlölet fekszik ravatalon, amott a szeretet lángja világít. Átvirrasztott éjszakák, meggyötört nappalok titkát mély sötétség fedi. Az acsarkodók, az életben egymást meg nem értök, gyülölködők talán egymás mellett pihennek, elfáradva a hiábavaló végnélküli harcokban. Talán egy sírdomb borul azokra, akiket az élet szeszélye messze sodort egymástól és akik csak itt a halál országában találkoznak újra. A harctereken véresen szembenálló nemzetek fiainak katona- tetemei békésen férnek meg egymástól alig méternyire. S ki tudja, mennyi titkot rejt még magában a hallgató sírok sora ? Mennyi megfejthetetlen kérdés. Mennyi ki nem mondott felelet. A sír hallgat, feleletet nem ad, De a mély hallgatásban is halljuk, a sötétben is látjuk azt, hogy kérlelhetetlen pillanatban kiegyenlítődött a társadalmi ellentét. Az egymással harcban állók letették a gyegyvert, a gyűlölet tüze elhamvadt. Az eszmék, világnézetek harcosai feladták a küzdelmet, mert elérkezett a megnyugvás perce és fölöttük magasan világít a keresztre feszített Krisztus arcáról a hit, remény szeretet és ez az egység megelégedetté tehette volna őket itt a földön. A hit, amely erőt adott volna az élet küzdelmeiben, amely megerősített volna a nehéz percekben, amely tartalommal tölthette volna meg a sivár életet. A hit, amely a temető kapuja fölé írott jelmondatban tömörül: Eeltámadunk ! A remény, amely biztatott volna az utolsó percben, hogy a végtelen igazságosság a megérdemelt mértékkel fog mérni. Sem többet, sem kevesebbet, mint amit az élet tartalma mutat. Ki hogyan élt, aszerint remélhet. Kinek milyen a jelene, olyan lesz a jövője. A szeretet, mely kivilágított volna az ellentétek nagy harcából, mint ahogyan a koszorúk alatt égő gyertya lángja kivilágít. A szeretet, mely egyedül lett volna képes a harc, a gyűlölködés, a megnemértés fölé emelni az embert. De miért kellett megvárni az elmúlás nagy idejét, hogy a megnyugvás, megértés költözzék a telkekbe ? A hit és szeretet miért nem világít bele az élők agyába ? Miért nem töltötte meg a remény tartalommal az egész világot! Mert az emberekben a tagadó, ellentmondó, korlátokat ismerni nem akaró é n gyakran erősebb volt annál az énnél, mely boldogíthatta volna már itt a földön a lelkeket és a világot. A hit és szeretet kiegyenlítő, szenvedélyek fölött álló nagy hatalmát nemcsak ilyenkor, halottak napján érezzük, amikor a temetőben járunk és emlékezünk, hanem ezeket a világot formáló nagy eseményeket hozzuk magunkkal az életbe is. Ne ,,hív az élet, halottaké a temető“ gondolatával hagyjuk el a sírhantokat, hanem azzal az elhatározással, hogy a halál által sem legyőzhető hitet, reményt és szeretetet az örök eszme szolgálatába fogjuk állítani és aszerint fogunk élni. Ha ilyen gondolatokkal lépünk ki a temető kapuján, akkor komor látogatásunk nem megszokott tény lesz csupán, hanem tartalommal telítődik meg. Akkor majd átvilágít a borongós őszi ködön a nap fényözöne, mint ahogy az elmúlás szomorú perceiben is már ott ragyog a feltámadás öröme, mint ahogy a hideg őszt és telet is felváltja a derűs tavasz, mert akkor nemcsak a holtak fölött, hanem az élőkben is uralkodni fog az Úr. Dr. Csárszky István felsőházi tag. A hivatalos lap közli a felsőház f. hó 22-én tartott ülésének határozatát, melyben a dr. Fehér Gyula elhalálozása folytán megüresedett felsőházi tagsági helyre dr. Csárszky István protonotárius kanonok, káptalani nagyprépostot hívta be, Gyászhir. Városunk iparos- és kereskedőtársadalmának egyik régi, tiszteletre méltó, előkelő tagja hunyta le örökre szemét hosszas betegeskedés után. Id. Schenkengel Antal műszaki kereskedő és gépjavító vállalat tulajdonosa f. hó 28-án, életének 86-ík évében elhunyt. A megboldogult hónapokkal ezelőtt elesett és súlyos csonttöréssel került a kórházba, hol most nagy szenvedéseitől megváltotta a halál. Temetése f. hó 30- án, szombaton délután 4 órakor lesz a belvárosi temetőben. Büchner Antal háromszázötvenedik előadása a rádióban. Múlt héten Cselényi József dalénekes a rádióban énekelte Bánáti Büchner Antal kiváló zeneszerzőnek Hazafelé tart a század katonanótáját, mely már tizenháromszor hangzott el a rádióban. Ez a legutóbbi előadása volt a szerző műveinek 350. közvetítése a rádióban. Itt említjük meg, hogy ezt a szép és máris elterjedt katonanótát úgy Ráday László, mint Cselényi József lemezre is énekelték. Engesztelő szentóra lesz a Szent Anna plébániatemplomban. Engesztelő szentóra iesz Krisztus Király ünnepén a Szent Anna plébániatemplomban okt. 31-én, vasárnap d. u. 6 órakor. Az ünnepi szónok dr. Horváth Detre bencéstanár. — Jöjjünk el minél többen és könyörögjünk a világ békéjéért. Könyvtáradományozás. A vallás- cs közoktatásügyi miniszter a felállítandó Esztergomi Katolikus Kölcsönkönyvtár részére egy népkönyvtárt adományozott. Gyászhir. Zachey Ilona tánctanárnő f. hó 24-én rövid szenvedés után Budapesten elhunyt. Temetése f. hó 28-án volt « belvárosi temetőben levő családi sírboltba. Október 25-től tilos az élőállat postai szállítása. A kereskedelem és közlekedés- ügyi miniszter szállítási nehézségek miatt piócák kivételével, az élőállatok postai szállítását október 25-től kezdődően további intézkedésig felfüggesztett».
