Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 86. szám

2 CSZTKIOOJ9 «• VIGIEI 1943. október 30 reszt hajlataiban a merev vas keménysé­gét többszörösen csavarodott vashuzalok lágyítják. A fémek mindenesének komor nyelvén beszélnek a múlt emlékeinek csendes birodalmában. Robogó évtizedek hosszú során át akarják az őrséget álla- ni. A sír virágai múló sziromruhájukban bánattól felhős arccal tekintenek az őrök vas testére, zord képére. Az ő életük rö­vid pár hónap pályáján siklik csak tova. Fehér, kerekded, zománcozott táblán me­rengenek sorjában a nevekbe font betűk; Kalmár József-ről és Kalmár József né- ről emlékeznek. A múlt század harmadik évtizedének záró lépcsőjéig kísér egy magányosan ál­modozó vörös márávnyból kifaragott sír­emlék. Német írás őrzi a kőre bízott mondanivalót : Hier ruhet in Gott ent­schlafene Barbara Hain ,,geweszene,, Jo­hann Haubenttalerin. Ist „gebohren" den 10. Jenner 1799 und ist verschieden den 9. October 1830. — Figyelmeztetés­sel, könyörgéssel végződik a szavak fu­tása : Hier liege ich ganz verwesen. Der du bist, bin auch gewesen, Knie dich nieder und bit für mich. So bit ich auch bei Gott für dich. — Többször előforduló kérő sorok. Az élők és holtak szent kö­zösségének hitét vallják. Gömöri László Erzsiké huszonkét ta­vasz virágos pereméről hullott korán nyílt sírjának földnyoszolyájára. A meg­váltás szent jele hirdet kopár sírja felett borulásokon áttörő vigasztalást. A temető síremlékeinek legtöbbször egyazon mintát mutató formái között a ritkaság érdekkeltésével irányítja magá­ra a kutató figyelmet Messina Imre em­lékköve. A kihasított süttői márvány a kereszt s a ráfaragott szív összeszerkesz- tésének nem mindennapi gondolatát old­ja meg. Felírása : Itt nyugszik Istenben boldogult M. 1. 59. esztendeiben. Meg­halt 19-ik augusztus napján 1831. A kő­faragó nem sokat törődött azzal, hogy a magyar nyelv szabályai szerint sorakoz­tassa rövídszavú adatait. Terebélyes sírhely omló földjét védi a széteséstől kőabroncsok vastag fala. A klasszikus modorban faragott márvány­kereszt középső mezeje özv. Szentgáli Istvánná Juhász Erzsébet nevének ad fé­rőhelyet. Utána a négyhónapos Horváth Sz. Erzsiké-nek emléke kandikál elő a betűk ablakán. Pattanásig feszült virág­fejecskék pihennek a kis sírkert fony- nyadt levelű szárainak tetején, oldalán. Álmodnak az őszirózsák nyílásáról, ami­kor majd arcuk is napsugárban fürödhe- tik, s virágmosollyal köszönthetik a sá­padt nap bágyadt aranyát. Föld alól kiásott, kiemelt keskenytestű piramis mellső falán a temetőben eddig nem talált díszítő elem jelentkezik a ki­tartóan dolgozó acélsörtés kefének súro­lása nyomán, A kő testébe homorított, alul csokorra kötött körkoszorút látha­tunk. Ennek beszédét megérthetjük. A továbbidnulásnál azonban már tanácsta­lanok vagyunk. Siralmasan romlott be­tűk szétvert serege lézeng a sík csataté­ren. Ütközetet vesztettek a morzsoló idő ellenében. Egyetlen egy ép hírmondó sem maradt belőlük. Csak a talpkő vékony sávján hozható némikép egybe a vert had utóvédje : Tafferner János. Béke poraira. — Sic transit glória mundi. így porlik, porzik el a dicsőség, melyet a vi­lág osztogat. — A sírkő idővel mérhető kora a XIX, sz. első felére tehető. Román, csúcsíves stílus szerkezeti ele­meivel induló, piramisos kiképzéssel zá­ródó márványemlék magasodik Tafferner János sírhalma fölött ; Itt nyugszik T. J. „tanár" úr. Élt 44 évet. Meghalt 1868. jún. 20-án. Sírját ezen emlékkel jelölik gyászoló gyermekeik. A telekrész utolsó sorához érkeztünk. Nem volt könnyű az út, nem egy lélek- zetvételnyi időből került ki pályája. A jobb sarok márványemléke könnyes so­rokat ringat kőkarján : E hantok alatt nyugszik két legjobb testvér, Litsaer Etelka és Litsaer László. A fiatal tanítót nénjével együtt a tüdőt emésztő sorva­dás fektette a temető földjébe. A felnéző remény simogató szavai gyöngyöznek to­vább : Legyen könnyű a hant poraitok felett, míg megosztozunk veletek. — Litsaer István takácsmester és felesége ; Holcmann Anna 15 év múlásával lépett rá a gyermekeikhez elvezető találkozás útjára. Tetődeszkás fakereszt kinyújtott két karján mélyen rovátkolt betűk hordoz­zák Becker János 48-as honvéd felejtődő nevét. A süttői születésű szabómester egykor a márciusi láz forraló tüzébe sodródott. Most, dúló kartácsos-szuro- nyos csaták, egyhangúan pergett szürke napok után a béke csendülte kikötőjé­ben domborul a sír fölötte. A fej fa tövé­ben vadrózsa nyurga vesszeje bont szer­teszökő csenevész ágakat, Tűzpiros, duz­zadt termést híntáztat az egyik. Rubint- vörös köntösében úgy hat, mintha Dam­janich vörössapkásainak őrtüze parázs- lanék fel a ködös messzeségben, a fáradt nap hunytfényű alkonyulásában. Az utolsó sor futószalagján Vándor Miklósba vasból kovácsolt emlékkereszt­je tünedezik fel, Meyer Julianna már­ványköve mögött a jegenye szálegyenes sudarával áll őrséget talpig zöld palást­ban a temető palotás vitéze. Tovább ten­gerszemzöld buxusbokrok sűrű csalitja közül újra és újra arannyal húzott vona­lak csillannak meg az őrző márvány enyhepiros kövén. Mészárosáé Bojda Ju­lianna, majd a Szencziek síri szállása bukkan elő. Szenczi Imre, Sz. Katalin, Sz. Józsefné, Sz. József elomlott földi alakja tért meg hideg falai közé. Dara­bokra hullott sírkövek rommezeje Gzélén az életének 55. évében hosszú álomra fáradt Gálicz Istvánná Gál Teréz nevé­nek aranya vet lobbot a szállni kezdő alkonyaiban. A nap póklábakon rohan a látóhatár felé. Utolsó sugarai lágy símogatással aranyozzák a sor zárósírjait. Fafedeles festetlen fejfák sorakoznak egymás mel­lett. Négyen vetnek váltó szót a megleb- benő szellőben az alattuk nyugovókról : Drahos János-ról, Adorján Annd-ról, György István-ról, Drahos István-ról. A nap korongja már a tengerbe tűnt, de fénye még a felhőkön remeg. Szinte észrevétlenül ereszkedik az este, hogy mögötte éjbe simuljon a „földnek ezer ránca." Mélységes csend ! Csak a tücsök nyarat sirató muzsikája szól. Elindulok. Fülemben a nagy varsói jezsuitának, Mathias Casimir Sarbiewsky-nek, — a szarmata síkság Horatiusának — Tü­csökhöz intézett latin költeménye zsong; Tücsköm, fenn a magas nyárfafetön az Harmatkönnyeitől mámoros éneket [ég Cirpeisz, bárcsak a néma Kerté s önmagadé dalod. Míg hosszú teleket röpke tavasz követ És könnyű kereken surran a kurta nyár, Cirpelj lassú panaszdalt Minden messzefutó napért. Sebbel-lobbaí, ahogy jön, a legédesebb Perc is eimeneküi ; még sose volt elég Hosszú semmi öröm, de Ó, jaj, hosszú a fájdalom. Lépések zaja ébreszt ! A temető kapu­jának vasrácsos függönye már mögöttem. Elhal a dal. Az utca bakancsa nem ismer álmodozást ! (Folyt, köv.) Vértes Zoárd A hadirokkant tiszteket be­kapcsoljak a leventeképzésbe A leventeintézmény vezetősége a jö­vőben leventeparancsnokként kívánja al­kalmazni a hiadibeosztásban rokkanttá vált tényleges és tartalékos tiszteket is és fel akarja őket használni a levente­ifjúság katonás szellemű nevelésénél. Ezek a tisztek tehát a jövőben kérhetik a haderőnkívüli, szakszolgálatos tisztikar állományába való felvételüket, vagy le­venteoktatóul való alkalmazásukat. A- mennyiben a felvétel egyéb körülményei­nek megfelelnek és rokkantságuk mér­téke őket leendő szolgálatuk ellátásában nem akadályozza, próbaszolgálatra ke­rülnek. Ez az intézkedés nemcsak azért nagy- jelentőségű, mert a megrokkant tisztek számára nyújt lehetőséget hivatásuk folytatására, hanem azért is, mert így a levente szervezeten belül az ő szemé­lyükben követendő példát állít az ifjú­ság elé. Az a tiszt, aki legszentebb köte­lessége teljesítése közben vált rokkanttá, minden bizonnyal méltó képviselője a- zoknak a harcos erényeknek, amelyeknek kifejlesztését az ifjúság honvédelmi ne­velése célul tűzte ki maga elé. Bekap­csolásuk a nemzetnevelés munkájába a személyes példia serkentő hatásával fog­ja azt előbbre lendíteni. Pedagógiai szeminárium A tankerületi kir. főigazgató rendele­tére ebben a tanévben is meg kell tar­tani az ősz folyamán a pedagógiai sze­mináriumot. Borz Lajos tanügyi tanácsos, kir, tan- felügyelő négy körzetre, a csévi, a táti, a muzslai és érsekkétyi körzetre osztotta fel az Esztergom vármegyei kerületet, az ötödik lett volna az esztergomi kör­zet, ez azonban egyelőre nem volt be­állítható, mert itt a tanítás csak novem­ber 3-án kezdődik. A f. hó 25-ére tervezett csévi szemi­nárium az ottani ragályos betegség miatt elmaradt, — így került sor f. hó 27-én, szerdán a táti körzetben a pedagógiai szemináriumra, amelyet a résztvevők nagy száma miatt a tokodaltárói mozi- helyiségben kellett megtartani. Á szemináriumon ugyanis az eszter­gomi tanítóság, továbbá az esztergomi és a csévi körzet tanítói is résztvetlek. A vendégek között megjelent a taní­tói összejövetelen Maros Antal főszolga­bíró és iá pedagógiai kérdések iránt ér­deklődő több környékbeli plébános is. A Magyar Hiszekegy után dr. Weeber Elemér tanügyi titkár elnöki megnyitó­beszédében rámutatott azokra a nagy nemzeti feladatokra, amelyek megoldá­sában a magyar tanító munkája, különö­sen a mai nehéz időkben nem nélkülöz­hető. Meleg éljenzéssel fogadta a tanítóság az értékes megnyitó szavakat. Gyakorlati tanítások következtek ezután, amelyeket Kovács Anna és Kostyál János táti ta­nítók mutattak be. A tanításokat magasszínvonalú vita követte, majd Hajnali Kálmán eszter­gomi iparostanonciskolai igazgató is­mertette Kodály Zoltánnak a népiskolák számára most megjelent dalgyűjtemé­nyét és méltatta a régen várt mű szép­ségét és értékeit. Horváth József népművelési titkár az ezéví központi munkatervről szólott, utána Mihályi László esztergomi áll. népiskolai igazgató a balatonlellei nép­művelési előadók tanfolyamáról számolt be. Végül a gazdasági gyakorlati óra jól sikerült bemutatója és megbeszélése után az elnöklő dr. Weeber Elemér tanügyi titkár bezárta a minden tekintetben ér­tékes és hasznos pedagógiai szemináriu­mot. Hazabocsátják a honvédelmi munkakötelezett mezőgazda- sági munkásokat A földmivelésügyi miniszter október 31. napjával ia honvédelmi munkából el­bocsátotta mindazokat a honvédelmi munkakötelezetteket, akiket mezőgazda- sági munka végzése céljából a 2620— 1941, M. E. sz. rendelet alapján tett in­tézkedésére vettek igénybe. Október 31-vel tehát a szóbanlévő hon­védelmi munkakötelezetteket haza kell engedni. Abban az esetben, ha a termé­nyek betakarítását valamely gazdaság­ban az említett időpontig a munkaadó, illetve felügyeletre vagy intézkedésre jo­gosított megbízottja hibáján kívül be nem fejezték, s a termények betakarítása másként sehogy sem teljesíthető, a köz­érdeket fenyegető sérelem elhárítása vé­gett az illetékes m. kir. gazdasági felü­gyelőség útján kérhető a honvédelmi munkára való kirendelés meghosszabbi- tása, ezen kérelemnek azonban csak a legkivételesebb esetben fog eleget tenni a földmivelésügyi miniszter. Közük továbbá még, hogy a hazabo­csátott munkások keresményei pontosan elszámolandók s különös gondot kell for­dítani arra, hogy a munkások a gabona- járandóságukat természetben megkapják és hogy azt kívánságukhoz képest ma­gukkal elvihessék. H ® I ® E ® E ® I Halottak napján . . . A borongós, ködös nap betakar min­dent halottak napján. Gyászba öltözik a természet, hogy az elmúlás fájdalmas, de mégsem reménytelen percében komor színeivel megdöbbentse a világ forgatagában élőket: Te is utánam jösz . .. A temető a csendesen leszálló alkony szürkületében pihen. Koszorú- és virág­éi dő borul a sírokra, melyek közt ez évben nem fognak a gyertyák imbolygó lángjai világítani, árnyékot vetni a mel­lette állókra. Ez évben csak az emléke­zés lángjai fognak égni a temetőben a gyászolók lelkében. A sírok körül el­gondolkozó embergyürűk, a keresztek között lehajtott fejű emberek : Emlé­keznek. Lelkűkben felidézödik az elköltözöttek képe. Megelevenedik alakjuk és a velük kapcsolatos események. Megdöbbenve látják, mennyi örömet, bánatot, egységet, megértést, bajt, szeretetet takar a sötét sír ! Egy kis szerény fakereszt alatt talán egy nemesen érző, mások baját megértő szív porladozik. A másikban az élet küzdelmeiben elfáradt, meggörnyedt, ke­resztet cipelő váll pihen. Itt a hideg márvány alatt a gyűlölet fekszik rava­talon, amott a szeretet lángja világít. Átvirrasztott éjszakák, meggyötört nap­palok titkát mély sötétség fedi. Az acsarkodók, az életben egymást meg nem értök, gyülölködők talán egy­más mellett pihennek, elfáradva a hiába­való végnélküli harcokban. Talán egy sírdomb borul azokra, akiket az élet szeszélye messze sodort egymástól és akik csak itt a halál országában talál­koznak újra. A harctereken véresen szembenálló nemzetek fiainak katona- tetemei békésen férnek meg egymástól alig méternyire. S ki tudja, mennyi tit­kot rejt még magában a hallgató sírok sora ? Mennyi megfejthetetlen kérdés. Mennyi ki nem mondott felelet. A sír hallgat, feleletet nem ad, De a mély hallgatásban is halljuk, a sötétben is látjuk azt, hogy kérlelhetetlen pillanatban kiegyenlítő­dött a társadalmi ellentét. Az egymással harcban állók letették a gyegyvert, a gyűlölet tüze elhamvadt. Az eszmék, világnézetek harcosai feladták a küzdel­met, mert elérkezett a megnyugvás perce és fölöttük magasan világít a keresztre feszített Krisztus arcáról a hit, remény szeretet és ez az egység megelégedetté tehette volna őket itt a földön. A hit, amely erőt adott volna az élet küzdelmeiben, amely megerősített volna a nehéz percekben, amely tartalommal tölthette volna meg a sivár életet. A hit, amely a temető kapuja fölé írott jelmon­datban tömörül: Eeltámadunk ! A remény, amely biztatott volna az utolsó percben, hogy a végtelen igazsá­gosság a megérdemelt mértékkel fog mérni. Sem többet, sem kevesebbet, mint amit az élet tartalma mutat. Ki hogyan élt, aszerint remélhet. Kinek milyen a jelene, olyan lesz a jövője. A szeretet, mely kivilágított volna az ellentétek nagy harcából, mint ahogyan a koszorúk alatt égő gyertya lángja ki­világít. A szeretet, mely egyedül lett volna képes a harc, a gyűlölködés, a megnemértés fölé emelni az embert. De miért kellett megvárni az elmúlás nagy idejét, hogy a megnyugvás, meg­értés költözzék a telkekbe ? A hit és szeretet miért nem világít bele az élők agyába ? Miért nem töltötte meg a re­mény tartalommal az egész világot! Mert az emberekben a tagadó, ellent­mondó, korlátokat ismerni nem akaró é n gyakran erősebb volt annál az énnél, mely boldogíthatta volna már itt a föl­dön a lelkeket és a világot. A hit és szeretet kiegyenlítő, szenve­délyek fölött álló nagy hatalmát nem­csak ilyenkor, halottak napján érezzük, amikor a temetőben járunk és emléke­zünk, hanem ezeket a világot formáló nagy eseményeket hozzuk magunkkal az életbe is. Ne ,,hív az élet, halottaké a temető“ gondolatával hagyjuk el a sírhantokat, hanem azzal az elhatározás­sal, hogy a halál által sem legyőzhető hitet, reményt és szeretetet az örök eszme szolgálatába fogjuk állítani és aszerint fogunk élni. Ha ilyen gondolatokkal lépünk ki a temető kapuján, akkor komor látogatá­sunk nem megszokott tény lesz csupán, hanem tartalommal telítődik meg. Akkor majd átvilágít a borongós őszi ködön a nap fényözöne, mint ahogy az elmúlás szomorú perceiben is már ott ragyog a feltámadás öröme, mint ahogy a hideg őszt és telet is felváltja a derűs tavasz, mert akkor nemcsak a holtak fölött, ha­nem az élőkben is uralkodni fog az Úr. Dr. Csárszky István felsőházi tag. A hi­vatalos lap közli a felsőház f. hó 22-én tartott ülésének határozatát, melyben a dr. Fehér Gyula elhalálozása folytán megüresedett felsőházi tagsági helyre dr. Csárszky István protonotárius kano­nok, káptalani nagyprépostot hívta be, Gyászhir. Városunk iparos- és keres­kedőtársadalmának egyik régi, tiszteletre méltó, előkelő tagja hunyta le örökre szemét hosszas betegeskedés után. Id. Schenkengel Antal műszaki kereskedő és gépjavító vállalat tulajdonosa f. hó 28-án, életének 86-ík évében elhunyt. A megboldogult hónapokkal ezelőtt elesett és súlyos csonttöréssel került a kór­házba, hol most nagy szenvedéseitől megváltotta a halál. Temetése f. hó 30- án, szombaton délután 4 órakor lesz a belvárosi temetőben. Büchner Antal háromszázötvenedik elő­adása a rádióban. Múlt héten Cselényi József dalénekes a rádióban énekelte Bánáti Büchner Antal kiváló zeneszerző­nek Hazafelé tart a század katonanótá­ját, mely már tizenháromszor hangzott el a rádióban. Ez a legutóbbi előadása volt a szerző műveinek 350. közvetítése a rádióban. Itt említjük meg, hogy ezt a szép és máris elterjedt katonanótát úgy Ráday László, mint Cselényi József le­mezre is énekelték. Engesztelő szentóra lesz a Szent Anna plébániatemplomban. Engesztelő szentóra iesz Krisztus Király ünnepén a Szent Anna plébániatemplomban okt. 31-én, vasárnap d. u. 6 órakor. Az ünnepi szó­nok dr. Horváth Detre bencéstanár. — Jöjjünk el minél többen és könyörög­jünk a világ békéjéért. Könyvtáradományozás. A vallás- cs közoktatásügyi miniszter a felállítandó Esztergomi Katolikus Kölcsönkönyvtár részére egy népkönyvtárt adományozott. Gyászhir. Zachey Ilona tánctanárnő f. hó 24-én rövid szenvedés után Budapes­ten elhunyt. Temetése f. hó 28-án volt « belvárosi temetőben levő családi sír­boltba. Október 25-től tilos az élőállat postai szállítása. A kereskedelem és közlekedés- ügyi miniszter szállítási nehézségek miatt piócák kivételével, az élőállatok postai szállítását október 25-től kezdődően to­vábbi intézkedésig felfüggesztett».

Next

/
Thumbnails
Contents