Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 80. szám

2 ESZTERGOM «i VIDIKI 1943. október 9 juk meg ez őszi hangulatban, hogy Esz­tergom ismét egy új színnel lett gazda­gabb és egy újabb állomás van, amely hirdeti, hogy létéért küzd, dolgozik bé­kében és háborúban a magyar. Nagy kedvezményeket kapnak az újoncnak bevonuló kiváló leventék A leventék kiképzésük során több próbán esnek át. Az utolsó, az úgyneve­zett „honvédpróba", amely a katona- korba lépő levente ujoncképességét bi­zonyítja. A nagy felkészültséget kívánó próbát megfelelő, jó és kiváló minősí­téssel lehet kiállni. A honvédelmi miniszter most körrende­letben intézkedett arról, hogy azokat a honvédújoncokat, akik a honvédpróbát jól, vagy kiválóan állották ki, kedvez­ményben részesítsék újonckiképzésük elején. A honvéd a leventepróba jelvényt katonai szolgálata alatt is viselheti. Aki jó eredménnyel állotlte. ki a honvéd­próbát, az katonai szolgálata idején jobb ruhát kap, az újonckiképzés alatt kijá­rást engedélyeznek neki, szolgálatmentes időben könnyítésben részesül, terhesebb, vagy alárendeltebb szolgálati munkát nem kell végeznie. Akik a honvédpróbán kiváló minősí­tést kaptak, azok igen jókarban lévő egyenruhában egyheti szabadságra me­hetnek bemutatás után, kimaradási en­gedély jár nekik a takarodó után már az újonckiképzés első heteiben és 24, 36 ói ás eltávozást is kaphatnak. A kedvezményeket a rendelet értel­mében ünnepélyes formák között rövid beszéd kíséretében kihirdetik az újon­coknak. Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XXXIX. Séta a halottak városának utcáin. Ruskicai márvány bárányfelhőfehér kőfala harmas elosztással von hatart egy, könnyel szamtalanszor áztatott sirnalom fejénél. Az egymásba kapcso­lódó, három részre osztott megoldás Iájón, egyben vigasztalón tárja elénk nehéz földi utunk kálváriáját. Valóban, már első lépésünk kereszttel kezdődik ebben a szükhatárú életben. De azzal, hogy Krisztus jelével indul neki mélysé­geket takaró sorsunk, már az üdvösség útjára léptünk, A szenvedésre virág­koszorús pihenőhely következik, mely­nek habos márványfalán az ittmaradtak könnyes búcsúja beszél a betűk aranyan keresztül az el nem múló élet boldogító biztosságáról. Az emlék végén a gyászba döntött gyászoló jut szóhoz, amikor magas marvanytalpon kőkehely szájából dússzirmú virágok színeskednek elő emlékezése élő, simogató keze nyomán. A sírfelírás : „megváltásunknak e szent jele alatt a feltámadásig pihen Nacht­mahl József, m. kir. útmester," 53 éves korában szólította Magához a „minden utak" legfőbb Intézője. — Öt évvel ké­sőbb, 1936-ban leánya, Pruzsinszky Imre bajnai tanítónak fiatal felesége : Nacht­n.ahl Bözsike követte síri magányába édesatyját. A mindössze harminc esz­tendőt élt édesanya a könnyes írás sze­rint „Életét adta, hogy angyalt adhasson az Égnek." Az egynapos kis Pruzsinszky Lacika utánaszállt életet adó édesszülö- jének. Talán ezt dalolhatta : Nem vol­tam más, csak apró arany gyöngy, mely a porba hullt, röpke sóhaj csak, mely Égbe szabadult, — Dúslevelű, piros- bóbitás muskátlik virítanak a szomjas földtakaró hátán, A kőfal szélén, benn, szédumok széles, eleven szőnyege vonja örökzöldbe a sír porhanyósra munkált talaját, Üde, ujjongó színek kórusával minden az édesanya szeretetéről zeng. Az édesanyákéról, kiknek virágzó má­jusfából megfaragott keresztje : gyötrő kínok közt új életet a világra hozni. Aggódni, mosolyok közt könnyezni, jaj­gatni, apróbb-nagyobb koporsókra dűlni. Az Adorján-család sírkeresztje nagy­ságával, szép és gondos faragásával vonja magára a figyelmet. A korábbi bőséges világnak nemes ízlésről beszélő gyermeke. A kőfaragó a vörös márvány hatalmas testén egybefaragott mindent, amit a klasszikus modor a kő megfara­gásában életre szólaltatott. Oszlopok, oszlopfők, architrávok, oromzat tart itt ünnepi felvonulást. A széles már­ványlap betűi legelőször Adorján Fe­renc-né nevét állítják össze. Utána Adorján Ferenc és Horváth Sándorné Adorján Erzsébet síri szolgálatára tömö­rülnek. Lakatoshajlította, szépen mun­kált sírlámpák homályos, recés üvegén nem surranhat át a napsugár, fáradtan ráhull az alattuk kiszökő virágtartó kő­rózsáira, melyeknek így tört sugár és özönlő napfény jut ragyogásul, bárso­nyos símogatásul. Vastag kőlapok marasztaló ágyában pihen Schneider Lajos. A síremlék orom­falán a frontharcosok kőbe vésett jel­vénye figyelmeztet a vállalt áldozatokra. Magasztaló szavak nyilatkoznak az el- költözöttről : Meghalt a hazáért ! A temető felírásai legtöbbször szűk­szavúak akkor 's, ha minden szükséges adatot hoznak. Néven, az évek számán, hónapján, napján kívül más is hozzá­tartozik az elhunyt személyéhez. Pár szó, rövid megjegyzés mégiscsak többet mond róla és siratóiról, akiket a fájda- lcm, veszteség erősebben látókká, ér­zőbbekké tett. Ha azután még a leg­fontosabb kellékek is hiányzanak az emlékező feljegyzésből, csak a legisme- rősebbek tudnak tájékozódni s elmúlt életeket gondolatukban újra felidézni, A Schneider-síremlék szomszédságá­ban hiányos értesítéssel szolgál a fel­ír ás. Egyetlen 3zó sír fel a fakereszt néma vastáblájáról : Mártha. A név tulajdonosa : Nagy Mihály né Nagy Márta. Honvédszázados felesége. A har­mincéves fiatalasszonyt gyermekágyi fáz döntötte korán megásott sírjába. Nagy Pál-nak, az első világháború hősi halottjának emlékét az ismerős erre­felé többször látható rohamsisakos kő­kereszt újítja fel. 1915-ben vonult be a hadak fényes útján halni tudott bajtár­sainak hatalmas seregébe. Hadra Máriá-nak ifjú évekkel elszál- lott életére, gyászoló övéinek forró köny- nyeire emlékeztetnek a hideg kő lapjai, a szürke márvány arannyal futtatott betűi. Nyolcvanegy esztendeje került a si­ránkozó Szalay Orzsébet imádságos bú­csúzkodása férjének Znaschál János ta­kácsmesternek sírkeresztjére, A márvány vaskos lapját két oldalt oszlopfejes osz­lopokba faragta faragómesterének ügyes­kedő keze. Nem takarékoskodott a betűk nagyságával, szélességével. Ezért köny- nyen siklik a homályoshátú szöveg ki- betüzése : Kegyelmes Ur Isten, irgalmazz itt poraiban nyugvó kedves férjemnek ; Z. /.-nak és gyermekeimnek, kiknek atyja 1862-ik télhó elején 32-ik évében Benned, Szent Isten elhúnyván, engem árváimmal gyászban hagytál. Zokogni jár ide Szalay Orzsébet." Az elfeledett sírok lehangoló rendjébe tartozik. A pi­henőhely lapos, elomlott halmát vastag­szárú, elszáradt fűcsonkok borítják. Friss virág bizony régen viríthatott, illa­tozhatott földjén az el-eljáró emlékezés beszédes jeléül. Kissé már színükvesz- tett, hervadt csokrok fakuló koronái küzdenek a rájuk törő enyészettel, ügy jutottak ide a szomszédos halmokról bújni próbáló alamizsnaképen. Virágzó élet sír felé hervadását juttat­ja az ismerősök eszébe kerítéses sírdomb vértázó fakeresztje. A fehér márvány- táblán Kovács Irénke neve olvasható. Rövidre mért élete során huszonhatszor érte meg a virágok májusi fakadását. Tu- jafa komor zöldje kúpsátor élő lapjait borítja nyugvóhelye fölé. Mindig eleven, üde színével a föld vándorainak sírt meggyőző hitéről villant megnyugtató igéket, riaszt gyötrő, felködlő kétségeket. Néhány lépéssel távolabb iromba kő­tömb mereng tétovázva. Korábban sír­emlék talpazata lehetett. Az ezerkezü idő dobhatta erre a gazdátlanná vált sí­rok valamelyikéről. Erős vállának név­telen fakereszt támaszkodik. Könnyedén, régi őrhelyétől elsodortan. Nem kérdik egymástól származásuk magasabb, ala­csonyabb síkját. A közös sorsban egy­másra találtak, s a néma megadás aláza­tával viselik tűnő sorsuk útszélre került keserveit az elmúlás állomásán, ahol nincs király és alattvaló, úr és szolga ! Egy törvény érvényesül csupán ; a fel nem tartóztatható, már itt elkezdődő ki­egyenlítődés. Örökzöld bokrok élő sövényfalából há­rom sírkereszt óvakodik elő. Talán a megváltozott, fergeteges világról hallhat­tak valamit az új szomszédoktól, hogy félénk óvakodással, csak nagynehezen merészkednek ki a keskeny kőpitvar kü­szöbéig. A terebélyes sírhalom jobbszög­lete felé sziléziai szürke márványemlék homlokán Grünvald Jánosné Ruska Ilona emlékére sorakoznak őrző nevekké a csendes betűk. A tüdőt sorvasztó halálos betegség ásott sírt a 27 éves fiatalasz- szonynak. A következő sorok Magyury Lászlóné Mészáros Teréz-neh 20 évvel el­lobbant életét gyászolják. — A középső kőkereszt Grünwald János ácsmester ide torkolló földi pályájának végső állomá­sát jelzi. — A balszögleten újra sziléziai márványból hasított sírkő hirdeti a csa­ládi sírhelynek ezen a részén pihenő ha- lottait. Mészáros János-nak s hitvesének, Drexler Teréziá-nak emlékére állították gyászoló hozzátartozóik. (Folyt, köv.) Vértéi Zoird Lódijazás Párkányban Az őszi terménykiállítást szarvasmarha díjazás előzte meg s a terménykiállitás zárása napján Párkányban lódijazás zaj­lott le. A díjazásra a vármegye törzs­könyvezett lovainak szine-java került a bírálóbizottság elé a következő közsé­gekből : Kőhidgyarmat, Kéménd, Bény, Érsekkéty, Farnad, Magyar és Német- szőgyén, Köbölkút, Kisujfalu, Muzsla, Ebed s az esztergomi járásból Uny köz­ségből vezettek fel szebbnél-szebb lova­kat, A díjazáson megjelentek Igaz Lajos alispán, Himódy Miklós m. kir. alezre­des, Imreiek Endre m. kir. őrnagy a szé­kesfehérvári méntelep parancsnoka, Pa­yer János székesfőkáptalani jószágfelü­gyelő, Schalkház Ferenc m, kir. gazda­sági tanácsos, egyesületi elnök, Kégel Árpád hercegprímási főintéző, v. Ékessy Zoltán főintéző, dr. Baranyi Zoltán m. kir. vármegyei főállatorvos, dr. Nemes Sándor járási m, kir. állatorvos, Kottler László körállatorvos, Kontsek Endre j. m. kir, gazd. felügyelő, Kornis Károly lótenyésztési szakoszt. igazgató, Hönsch Pál állattenyésztési egyesületi igazgató, Hegedűs Balázs gazd. egyesületi igazgató Blieszner Ferenc főjegyző, Hunyák Já­nos jegyző számos községi gazdasági elöljáró és sok érdeklődő kisgazda. A dijakat a m. kir. Földmívelésügyi miniszter és a Vármegyei Gazd. Egyesü­let adta. Díjat a következők kaptak : Magyar félvérek csoportjában : anya­kancák : Vasas Mihály Búcs, Baba vas­deres 6 éves, (I. díj), Hegedűs Balázs Kísbélapuszta, Csíllagpej 12 éves, III. dij. Oklevelet kapott Balázsy Géza Bény, Juci sötétpej 7 éves anyakancája. Magyartélvér 1—2 éves csikók : I. dij : Lelóczky Alajos Ebed, Balázsy Géza Bény, Katus József Búcs. Magyar félvér kiscsikók : Szabó Ger­gely Ebed, Béres András Köbölkút és Páldi László Ebed. Noniuszok csoportjában: Anyakancák: Bohák József Érsekkéty, (I. díj), Zajos András Kisujfalu, (II. dij), Janzó Pál Ebed, (III, dij). Oklevelet kaptak : Szász Kristóf Magyarszőgyén, Suba Lajos Ér­sekkéty, Szabó Gergely Ebed. 1—2 éves nóniusz csikók : I. dij : Ka­tus József Búcs. Oklevelet kapott : Csur- gai János Ebed. Szopós csikók : I. dij : Szász Kristóf Magyarszőgyén, II. dij : Fekete Sándor Magyarszőgyén. Oklevelet kapott : Le- hotkai András, Szász Kristóf, Bohák Jó­zsef éi’sekkétyi lakósok. Nóniusz csoport kancákért oklevelet kapott Csurgai János ebedi lakos. A dijak kiosztása a terménykiállitás színhelyén történt. Schalkház Ferenc a kiálitást bezáró beszédében rámutatott a nagy értéket képviselő terményanyagra, nemkülönben a szarvasmarha és lótenyésztés terén el­ért biztató eredményekre, kijelentvén, hogy a mostani nemes verseny adjon ambíciót minden gazdának, mert csakis ilyen ambíciók lehetnek pillérei a jobb magyar jövőnek. A terménykiállitás színhelyén megje­lent dr. Késmárki Frey Vilmos főispán, aki mielőtt a dijakat kiosztotta volna, hosszabb időt töltött a hercegprímási pavillonnál, ahol nemcsak a kiállított re­mekekben gyönyörködött, hanem a mű­vészi érzékről tanúskodó megkapóan épített pavillonban is, amely Hegyessy műépítész rátermettségét szemlélteti. A dijak kiosztását dr. Késmárki Frey Vilmos főispán végezte s ama reményé­nek adott kifejezést, hogy a jövőben gyakrabban lesz része ilyen szemet és lelket gyönyörködtető kiállításban és ál- latdijazásban. Örömmel állapította meg, hogy az egyes gazdakörök, mint Búcs, Kisujfalu, Muzsla községek gazdakörei, szép számmal vettek részt a terményki­állításon. Örömteli és dagadó keblekkel távoztak a dijazottak, de ugyancsak libbenő és kecses léptekkel igyekeztek a lovak is haza, érezve, hogy ők is részesei a nap jelentőségének. Természetes, hogy a ma- gyar gazdával összenőtt Csutora is ott volt. rí! roll a­szövetek melyekből öltönyöket a legkényesebb igényeket kielégítően olcsón készít Sctoesczer ¥ilmos férfiszabó-lizletében Eossuüi L.-u. 5. sz. a Takarékpénztár épületében, a Há­rom Szerecsen vendéglővel szemben. H*I*R*E*K Október hatodika Esztergomban. Az aradi vértanuk emléknapját az idén is hagyományos kegyelettel ünnepelte meg Esztergom város közönsége, A középüle­teken és sok magánházon gyászlobogó lengett, — délelőtt 9 órakor ünnepi gyászmise volt az aradi vértanuk lelki­üdvéért a város kegyúri templomában, amelyet dr. Felber Gyula c. kanonok, plébános mondott papi segédlettel. A gyászmisén testületileg jelent meg a hon­védség, a katonai alakulatok képviselői, a vármegyei és városi tisztviselői kar, a városban székelő hatóságok, hivatalok és tanintézetek képviselői. Gyászrovat. Dr. Niszler Teodóz pannon­halmi főmonostori perjel, kormányfőta­nácsos, hétfőn reggel 57 éves korában Léván meghalt. A perjel az alispán meg­látogatására utazott Lévára. Útközben a vonaton rosszul lett, úgyhogy Léván kór­házba kellett szállítani. Temetése októ­ber 6-án volt a barsmegyei Zselizen. A temetési szertartást Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát végezte. Bánáti Büchner Antal díszoklevelet ka­pott. A Magyar Országos Kát. Kántorszö­vetség Budapesten 1943. aug. 18-án tar­tott évi rendes közgyűlésén elismeréssel állapítja meg Bánáti Büchner Antal fő­székesegyházi karnagy kiváló érdemeit, amelyeket a Kát. Kántor zenei szemle alapítása és szerkesztése körül szerzett érdemeivel, valamint Esztergomban egy- házkarnagyi, kántori és zeneszerzői mun­kásságával szerzett. Mindezeknek tanú­ságául orgonasipokkal gyönyörűen kiállí­tott díszoklevél szolgál. Aláírás : Dr. Be- resztóczy Miklós, egyházi elnök, pápai kamarás, miniszteri tanácsos. Esküvő. Megyeri Irénke és Barna Jenő szeptember hó 30-án tartották esküvőjü­ket a belvárosi plébánia templomban. Adomány. Dr. Csárszky István nagy­prépost, protonotárius kanonok az Oltár­egylet részére 500 pengőt adományozott. Az egyesület vezetősége ezúton is hálás köszönetét tolmácsolja. jótékonycélú előadás az ONCsA telep kultúrháza javára. F. hó 10-én d. u. fél 5 órai kezdettel a Kát. Legényegylet dísz­termében jótékonycélú előadást rendez a városi ONCsA-telep ifjúsága a telep kul­túrháza javára. Előadásra kerül dr. Közi- Horváth József „Szivárvány" c, 4 felvo- násos színmüve. Jegyek az előadás előtt a pénztárnál 2, 1.50, 1 P és 60 filléres ár­ban válthatók, A jótékonycélú előadásra a város kedves közönségét szeretettel meghívja a Rendezőség. Eljegyzés. Könözsy Margit (Tokod) és Tóth István műszaki tisztviselő (Buda­pest) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Az Esztergomi Oltáregylet f. hó 10-én tartja szokásos szentségimádását a vízi­városi zárdatemplomban. Délután 5 óra­kor litánia, szentbeszéd és szentségbeté­tei. Másnap, hétfőn d. u. fél 5 órakor a tanítónőképző I. emeleti helyiségében egyesületi havi gyűlés lesz. Orvosi hír. Dr. Breitwieser Pál fog­orvos (Szt. Lőrinc-u. 1.) szabadságáról visszaérkezett s újból rendel hétköz­napokon d. e. 9—12-ig, d. u. 3—6-ig. Telefon : 64. Leventéink futballmérkőzése. Levente csapatunk hosszú szünet után ismét pá­lyára lép Garamkövesd együttese ellen. Leventéink megfiatalított csapatának be­mutatkozását élénk érdeklődés előzi meg. Egy év alatt közel 12 játékost vesztettek és ezt bizony nehéz pótolni. Leventéink vezetősége azonban bátor kézzel nyúlt a fiatalok beállításához és igy vasárnap már egy teljesen átszervezett együttes lép a pályára. A mérkőzés 3 órakor kez­dődik. Négy új diákszálló : Újvidék, Sepsiszent- györgy, Sopron és Esztergom. Az Ország­járás írja, hogy az Orsz. Magyar Idegen­forgalmi Hivatal a kereskedelem és köz­lekedésügyi minisztérium kezdeményezé­sére diák- és turistaszállók egész sorát létesítette az országban. A közeljövőben is négy új diákszállót ad át rendelteté­sének az OMIH. Újvidéken már elkészült a 120 ágyas diák és turistaszálló, Sepsi- szentgyörgyön most áll befejezés előtt a 70 ágyas OMIH diákszálló, Sopronban szintén folynak a munkálatok és még az ősz folyamán átadják rendeltetésének a diák és luristaszállót, amely a régi aka­démia épületében nyer elhelyezést. Ezzel az OMIH eléri, sőt túlhaladja az ezredik férőhelyet szállodai épitkezései során. Ezzel kapcsolatban kerül megemlítésre az esztergomi 70 ágyas diákszálló, amely a vasútállomás közelében levő régi gyár­épületből elköltözött és a Dobozi Mihály- út mellett, a város legszebb helyén kapott hajlékot. A KLOSz Szt. Erzsébet csoportja f. hó 4-én tartott gyűlésén könyvismertetés, s utána szavalat volt bírálattal. F. hó 11.-i gyűlés programmentes lesz. Megbeszélé­seket és énekórát tartanak. A gyűlések a vízivárosi zárdában lesznek, melyre min­denkit szívesen látnak.

Next

/
Thumbnails
Contents