Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 1. szám
1943. január 1. I9ZTIK0OM és VIDIK I 3 London, Liverpool, Newyork, Philadelphia, San-Francisko, Clevelaad, Cinci- natti stb. A vállalat számos kitüntetésben részesült : Esztergomban 1863 és 1869, Budapesten 1871 és 1885, London 1889, Boston 1883, Antwerpen-ben, ahol a belga koronás aranyérmet kapta. Személyes kitüntetése még a koronás ezüst érdemkereszt és a Ferenc József-rend érdemkeresztje. Az 1893 június 1-én tartott rendkívüli közgyűlés őt érdemei elismeréséül Szentgyörgymező örökös díszpolgárává választotta. Az 1893-ban aranylakodalmát megélt agg Oltóssy Pált 1894-ben temették óriási részvét mellett, A számtalan küldöttségen kívül megjelent azon harminc egyenruhás 48-as honvéd, egy köbölkútí 48-as tüzérföhadnagy vezetésével, hogy búcsúzzanak bajtársuktól, mint az esztergomi Honvédegylet elnökétől. Halála után fiai Oltósy Ferenc és Lajos, ki 1889-ben telepedett le Esztergomban, külön folytatták nagy szakértelemmel a még mindig nagy virágzásnak örvendő vállalatot. Oltósy Ferenc pl. a saját esztergomi, a fegyverneki közös meggyfaterményein kívül összevásárolta Alsóausztria, Nyu- gatmagyarország és Báden környéke meggy fa terményeit s Szentgyörgymezőn, a Templom-téri ipartelepén feldolgozva félkész és kész állapotban exportálta a világ minden tájára, főleg Németország, Anglia, Amerika és Elő-Indiába. Ipartelepén és meggyfaültetvényein több, mint 100 munkáscsalád nyert biztos kereseti lehetőséget. A népszerű, puritán férfiú halála után özvegye és fia, Rezső folytatták az üzletet, ki 1902-ben lépett az üzletbe felső kereskedelmi iskola elvégzése után, özv, Oltósy Ferencnének, a jótékonyságáról közismert s közszeretetben áló matrónának halála óta Rezső fia egyedül folytatja a vállalat vezetését, még 16 esztendeig régi nagy keretekben eszközli nyers- meggyfaanyag bevásárlásait és szállít a világ minden részébe, míg a trianoni megcsonkítás és egyéb sajnálatos körülmények miatt majd a semmivé zsugorodott össze vállalata. Közben elhalálozott a kedves egyéniségéről ismert Oltósy Lajos is, kinek üzletét özvegye, vitéz Oltósy Oszkár fia, és Altspach Lajos ny. százados, veje folytatják nagy szakértelemmel. Ezen két ágra szakadt vállalat a világháború után súlyos válsággal küzdött s mindkettő helyzete bizony majd katasztrofálissá vált. Vezetői számolva az új helyzet adottságával, nagy küszködés árán kitartó buzgalommal, megerősítve az ősi tradícióba vetett hitben, nem hagyták fel a reményt s folytattták az őseik — Egy pengő húsz — adta ki az ablakon a cédulát, János előkotorta a pénzt és az ablak- pái kányára kiolvasta, — Köszönöm a szívességét, — Kezébe vette a cédulát és nézegette rajta az írást ; ,,Bruttó 6.68 q, tara 6.30 q, netto —.38 q." Az asszony a cédulát a felső szoknya zsebébe *ette, minden nézegetés nélkül, Jánosnak ez némi megnyugvást adott. A Kispipa sarkán leszállt az asszony a kocsiról, hetykén lépegetett a városháza irányába, « A 9-es szoba ajtaja előtt addig tolongott, míg végre az előadó tisztviselőhöz jutott. Ott kellő alázattal előadta kérését. — Szabad a jár’atlevelet és a mázsajegyet — a szokott egyhangúsággal kérte az illetékes tisztviselő az iratokat. Zsófi felkészült már erre tegnap. Ügyesen előre libbentette a szoknyáját és előszedte belőle mindkettőt. Nagy nyugalommal a tisztviselő elé tette. A tisztviselő először a járlatlevelet vette a kezébe és abból egy-két kérdést intézett Zsófihoz. — Szabó János tulajdonos. — Igen. —■ A disznó egy éves ártány. — Úgy van. — Zsófi a hivatalos hangra hivatalos alázattal válaszolt, A tisztviselő ezután a vérpiros máz3a- jegyet vette a kezébe. Ránézett s összeráncolta a homlokát. Ceruzával átfutott a számjegyeken. Tekintetét az asszonyra szegezte. — Miért jött ide asszonyom ? — Vágási engedélyért ! — Miért ? ? —• Nagyságos uram a disznó meghízott, az eleség elfogyott, azután itt vannak a hideg idők, úgy gondoltuk az urammal, hogy levágjuk a disznót. — Hát ehhez nem járulok hozzá, megértette, — szólt némi indulattal. — Miért nagyságos uram ? — rimán- kodásra fogta a hangját. — Mert magukban nincs semmi hazafiasság, hogy ilyen sovány, 38 kg-os állatot akarnak levágni. Nemhogy hizlalnák és ezzel a hatóeág munkáját megáltal megalapozott speciális ipart. Áttértek a kész pipaszárak, cigaretteszip- kák gyártására. Az Esztergomban 1925- ben rendezett kiállításon ültósy Oszká- rék elismerő oklevéllel, Oltósy Rezső aranyéremmel lett kitüntetve. Jelenleg Altspach Lajosék főleg cigarettaszipkák és pipaszárak, Oltósy Rezső főleg sétabotok és síbotok gyártására rendezkedett be. Az utóbbi a m, kir. honvédségnek és a német haderő részére szállít és a külföldet is felkeresi cikkeivel. E sok küzdelmen és megpróbáltatáson átesett vállalatok szebb jövőben reménykedve s működésükre Isten áldását kérve lépik át az új évszázad küszöbét. IltMHRMlHflWIMIIIIItllMilfWMnilinillHlMUVll Újévre Havas erdők fenyveseit Csikorgón tépi a szél, Fákon csüngő jégcsapokat Csillagokként szórja szét ... Imbolyogva a hidegben Mint szikrázó fehér fény, Villadoznak szerte-széjjel S megülnek a jegenyén Békeangyal újra lejött, Csengett-zengett a zsolozsma, Templomokban, kis jászolban Még ott az Isten fia. A szivekben most lobogva Éled a béke vágya, Haragtól menten felzokogva, Virraszt a szeretet lángja. Uj reménnyel, égő szemmel, Az újévbe léptünk át.., Sápadt arcunk kipirulva Harsogta a Glóriát! Veni Sancte ... Veni Sancte ... Zeng ma mindenek ajkán. Fegyvertelen új esztendőt Adj minekünk jó Atyám! D. Pigall Irén Esztergomi siker a balatoni iskolai pályázaton A m. kir. Balatoni Intéző Bizottság a középiskolai tanulók részére évente pályázatot hirdet egy balatoni kirándulás leírására. A pályázatok célja, hogy a Balatont megismertesse és megszerettesse a magyar ifjúsággal. A pályázat ez évben is szép eredménnyel járt és azon összesen 150-en vettek részt. A beküldött nagyszámú dolgozatban az ifjúságnak a Balaton iránti szeretető és a könnyítenék. Nem disznó az, hanem malac. Zsófi összeszedte a cédulát és illedelmesen elköszönt, összefogta magán a nagykendőt és nagy léptekkel iparkodott hazafeél. Otthon dühösen kivágta az ajtót. Ledobta a padra a nagykendőjét. A zsebéből előkapta az írásokat és János elé az asztalra dobta. — Hát azt hittem, hogy több eszed van, de most már látom, hogy nincs egy csepp sem, elmehetsz kölcsön kérni — ontotta magából a szót. —• Mi történt veled Zsófi ? — kérlelte nyájasan. — Tudtad, hogy a káposztás kövek, a pinceajtó, meg a rugós ülés milyen nehezek, hát miért hagytad fönn a kocsin ? — Jegyezd meg magadnak, hogy asz- szonynak csak addig van köze a disznóhoz, míg malac, aztán bízd a disznót a férfiakra. Sialva László HULL A HÓ Táncol a légben, Mint a szárnyrakapott tépett szirom. Lehulló teste hangtalan dal, Lepel a magyar ugaron. Száll, száll a szűz hó, Jéghideg szivének semmi sem fáj, Pedig le a földre visz az”útja, Szűz testét befedi a sár. Élete rövid, De csodálatos pazar csillogás. Vájjon vad mámor — táncba fulva Könnyebb lesz majd az elmúlás ? Mi is táncolunk ... A sors ad hozzá kísérőzenét Egyik jobbra, másik balra megy- S elengedjük egymás kezét. De felsír ajkunk: Nem igy akartuk, nem igy lesz ez jó. Majd némán lehullunk a sárba ... — Hull, hull, hull a szűztiszta hó. IFJ. BALÁZS JÁNOS szép ,,magyar tenger" iránti lelkesedése és vágyakozása nyilatkozott meg. A m. kir. Balatoni Intéző Bizottság az összes pályázóknak értékes jutalomkönyvet küldött. Az I. díjat Turchányi Gabriella, a debreceni róm. kát. tanítóképzőintézet I. o növendéke nyerte jól sikerült dolgozatával. A II. díjat Mátyus Leó, a szegedi Dugonics András gimnázium VII. osztályú tanulója és Egry Valéria esztergomi leánygimnázium V. osztályú hallgatója, továbbá Nádor Emilia, a szegedi tanítóképző és leánylíceum II. osztályú tanulója. 111. díjat nyertek : Wandra Edit, a nagykanizsai Notre Dame leánygimnázium VI. osztálya tanulója, Lullich András, a zalaegerszegi Deák Ferenc gimnázium IV. osztályú tanulója, Nerschich Endre, a soproni evangélikus liceum VII, osztályú tanulója, Kudor Gabriella, a debreceni róm, kát. tanítóképzőintézet II. osztályú tanulója és Plesz Erzsébet, ugyancsak a debreceni róm. kát. tanítóképzőintézet I. osztályú tanulója. Dicsérő elismerést nyertek : Hegi Valéria és Stich Gabriella II. osztályú tanulók. Dicséretet és balatoni emlékkönyvet kaptak még huszonötén. A Belvárosi Egyházközség karácsonyi jótékonysága Az Esztergom-Belvárosi Egyházközség december hó 19-en délután 4 órakor tartotta meg az Egyházközség szegény gyermekeinek karácsonyfa-ünnepélyét. A kiosztási ünnepélyt a Szent Szív Otthon óvódásainak műsora nyitotta meg. Majd a Szent Imre-iskola tanulói adták elő a „Karácsonyi szenteste" c. pásztorjátékot, Dr. Felber Gyula tb. kanonok, plébános ismertette az egyházközség karácsonyi jótékonysági akcióját. Szavaiban utalt a katolikus Egyház mindenkori szociális tevékenységére, amely minden időben kivette részét a szegények támogatásából. A Belvárosi Egyházközség karácsonyi jótékonysági akciójában az idén is nemcsak a belvárosi, hanem más plébániák gyermekei is részesültek támogatásban. Kiosztásra került : 20 fiúkabát és nadrág, 334 P, 17 pár bőrtalpú cipő 486 P, 4 pár gummitalpú cipő és 24 leánykaruha 454 P értékben, összesen : 1274 P. értékben. A fenti összeget a következő forrásokból sikerült összehozni ; 1. A belvárosi Boldog Margit Leánykongregáció Mindenszentek előtt borostyán- és buxusból más egyesületek támogatásával több mint 500 koszorút kötött. Az eladott koszorúkból befolyt tiszta bevétel : 334 P. 2. A Boldog Margit Leánykongregáció december 8-i színdarabelőadásának tiszta bevétele: 380 P. 3. A belvárosi Szent Teréz Kongregáció színdarabelőadásainak bevétele : 359 P. 4. Asz- szonyok Kongregációjának adománya : 34 P. 5. Hiányzó összeget az egyházközségi gyűjtés pótolta. Az Egyházközség Vezetősége ezúton mond köszönetét Esztergom város azon lakosainak, akik a koszorúkötés, a színdarabelőadás fáradságos munkáiban résztvettek és így a mai időkben lehetővé tették, hogy a háborús viszonyok ellenére is 65 gyermek részesült értékes támogatásban. A Szent Szív Otthon óvódásainak mindegyike ugyanakkor kapta meg a Jézuska ajándékát, a kedves nővérek önfeláldozó fáradtsága és az Irgalmas Nővérek budapesti központja ajándékának eredményeképen. WWWWMUUWtWVMMiWUW Szabályozták január hó 1-től a tejtermékek forgalmát A hivatalos lapban megjelent a közellátási miniszter rendelete a tej- és tejtermékek forgalmának szabályozásáról. A rendelet értelmében a gazdáknak a tehenek fajtája és aszerint, hogy igáz- zák-e a tehenet, vagy sem, valamint, hogy milyen vármegyében fekszik az illető tehéntartó gazda mezőgazdasági üzeme, tehenenként 180 litertől 600 literig terjedő mennyiséget kell közfogyasztásra beszolgáltatniok. Ha valamelyik gazdának legfeljebb 4, vagy ennél kevesebb tehene van, úgy az első tehén után egyáltalán nem kell tejet beszolgáltatni, a második tehén után pedig az előírt tejmennyiségnek csak kétharmadát. Csak kivételesen lehet kötelezni arra a termelőt, hogy szükség esetén 180 liter tejet szolgáltasson be évente az első tehén után is. Ha a tej beszolgáltatása akadályokba ütközik, úgy a termelő a törvényhatóság első tisztviselőjétől engedélyt kaphat arra, hogy a tej helyett tejfelt, vagy vajat szolgáltasson be, még pedig 5 liter tej helyett 1 liter tejfölt, illetve 20 liter tej helyett 1 kiló vajat.. A tejet a legközelebbi tejüzembe kell beszállítani. Közvetlen a fogyasztók és viszonteladók részére a gazdák a fennmaradó tejet csak a termelés helyén adhatják el. Építsük le igényeinket! Takarékosságot hirdetünk minden vonalon. Mégis az egyes közszükségleti cikkek útját figyeljük, a termelőtől a fogyasztóig, a legtöbb esetben rádöbbenünk, hogy a háború megnövelte az igényeket. A közellátási kérdéseket vizsgálva pedig először is az a gyanú ébred fel és pedig joggal az emberben, hogy sántít, de nagyon sántít ez az ügyünk. Vizsgáljuk meg tehát lélektani szempontból a mai háborús időket. Vegyük csak például a tejet. Békeidőben mennyit hangoztattuk, hogy a tej a legfontosabb táplálék, mert benne minden tápanyag megtalálható. A tejfogyasztás mégis csak jelentéktelen százalékával emelkedett. A propagandaszólamok legfeljebb csak az iskolásgyermekek tejjel való ellátásánál mutattak fel némi eredményt. A munkás, a polgár békében keveset gondolt a tejre. Amióta a háborús gazdálkodás lépett életbe s az irányított gazdálkodás következtében megnyílt az alkalom a fekete árúcserére, s ezáltal megnehezedett az egyes élelmicikkek elosztása, egyszerre még azok is hiányát érzik a tejnek, akik azelőtt nem fogyasztották soha. Így van ez a vajjal, cukorral stb. Sajnos, ez okozza azt, hogy a közönség széles rétegei, mind a termelők, mind a fogyasztók még ma sem értik meg, hogy személyes érdekük az irányított gazdálkodás követelményeinek pontosan megfelelni. Ehelyett megragadnak minden kínálkozó alkalmat és állandóan, szinte szenvedélyesen tartalékolnak. Nagyot fordult a világ. Aki békeidőben a „hasán” takarékoskodott, hogy szép ruhája legyen, ma inkább mindenen takarékoskodik, csak hogy az élelmiszereket bármi áron megszerezhesse. A nehéz gazdasági helyzetet, a nehéz megélhetést hangsúlyozzuk mindig. A szórakozóhelyek, mozik, színházak mégis tömve vannak. Ennek oka, hogy ma senki sem akar tőkét gyűjteni. Mindezeket ismerve joggal mondhatjuk, hogy a közellátás ellen elhangzó ki- fakadások legnagyobb része csak műfelháborodás, mert mindenki akar valami olyat megszerezni, ami nehézségbe ütközik. Az emberek életmegnyilvánulásait legtöbbször befolyásolják a vágyak. Ezeket a fellépő vágyakat szoktuk egyszerűen igénynek nevezni . Takarékosságunkat tehát vágyaink terén, igényeink leépítésével kezdjük. Ha ez sikerül, mai helyzetünk elviselhetővé válik, sőt viszonylagosan elégedettek is lehetünk. Öntudattal és fegyelemmel ki lehet bírni a mai időket. Gondoljunk arra, hogy még rosszabbul is lehetnénk és még akkor sem illene túlságosan siránkozni. Horváth József T. előfizetőinknek, hirdetőinknek, munkatársainknak és olvasóinknak boldog újesztendőt kívánunk. A hercegprímás beszéde a magyar rádióban. Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás karácsony szentestéjén a rádióban beszédet mondott. Beszédében kijelentette egyebek között, hogy minden embernek egyformán joga van az élethez, hogy természetes és természetfölötti célért törekedhessék és azt el is érhesse. Joga van tehát embertársaitól megkívánni az emberséges elbánást, valamint azokat az eszközöket, amelyek a kettős cél eléréséhez szükségesek és rendelkezésére állanak. Beszéde további részében Isten vigasztalását kérte azoknak, akik a harcok ezer veszélyében küzdő apjukért, testvérükért, hitvestársukért, fiúikért, vagy jegyesükért aggódnak és mindnyájunk soha el nem múló szeretetét fejezte ki azokkal a testvéreinkkel szemben, akik egészségüket, sőt, ha kell életüket is feláldozzák érettünk, hogy az ő haláluk árán mi élhessünk. Fakadjon az ő hősi 4a! ükből új, boldogabb élet, hasonló ah
