Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 63. szám

2 ESZTERGOM fa VIDÉKÉ 1943. augusztus 7 Magyarországot !“ köszöntővel virágot nyújtott át a mag jelent vezetők felesé­geinek. Ezután Szabadi István, a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet igazgatója szá­molt be a végzett munkáról. — Ma nem az ünneplések idejét éljük, újabb és újabb nehézségeket vet fel a háború, de a belső fronton mégis kell az építő munkának folyni és annak kell a folytonos lökő erő. Ma itt meg­állunk a 10 ONCsA-ház előtt és elmond­juk azt, hogy sok nehézség és küzdés volt, míg idáig jutottunk, Köszönetét mondok a községi főjegyzőnek és Matus Ferenc igazgatótanítónak a megértő és odaadó támogatásért. Majd rövid vonásokban ismertette az építkezés történetét. 1942-ben elbon­tották a volt Pálfy kastélyt, míg azután 1942. szeptemberében megkezdődött az építkezés. Az építkezéshez felhasználtak 350.000 téglát, 3 vagon fát, 4 vagon cse­repet és több mint 100 q meszet és ce­mentet. Az építkezésnek nagy segítsé­gére volt az, hogy a bontásból a téglát fel tudták használni és egy-egy ház költsége a 12—14,000 pengővel szemben kb, 8500 pengőbe került. A tíz ház 400 és 800 négyszögöles telkeken épült fel, ahol ma tíz család 67 fővel, akik közül 46 a gyermek, bol­dogan éli mindennapi életét, Az épít­kezés mintegy 80.000 pengőbe került, amelynek fele munkabér és fuvar cimén a községben maradt. A házak táján és a kertekben mintaszerű gyümölcsöst lé­tesítettek. A Közjóléti Szövetkezet mintegy 340 gyümölcsfát ültetett el a telepen, az új tulajdonosok kertjében, A beszámoló végén a tulajdonosokhoz szólott és mondotta, hogy most már rajtuk múlik, mennyire becsülik meg ezt a kis otthont, ezt a kinek-kinek sa­ját várát, Az igazgató beszéde után Igaz Lajos alispán intézett beszédet a tulajdono­sokhoz és a község megjelent lakóihoz, — Nem szereztem érdemeket e házak létrehozásában — mondotta — mert azután neveztek ki e vármegye vezetőjévé, amikor már e házak felépül­tek. De azért boldogság tölt el, mert 67 magyarnak békés, a mai viszonyok­nak megfelelő hajlékot tudtunk bizto­sítani, Kétszeresen örülök, hogy a vár­megyének ebben a járásában épültek fel ezek a házak, mert az itt élt emberek átélték a húszéves cseh rabságot, tudják azt, hogy milyen becsülete volt a csehek alatt a magyarnak és milyen van ma. Háború van. Olyan időket élünk hogy régi ellenségeink újból acsarkodnak arra a területre, amely húsz évig az éléstáruk volt. — Az 1918-as időket nem szabad megélnünk és nem szabad megengedni, hogy mégegyszer Trianon bekövetkez­hessen, Ha a magyar célok érdekében összefogunk, ez nem fog bekövetkezni. Mi tanultunk a múltból és példát merí­tettünk a vészes időkből, amely ellen minden erőnkkel küzdeni fogunk. Kívá­nom, hogy legyenek e hajlékoknak lakói nagyon boldogok és teremje meg szá­mukra ez a hajlék a békét és a bol­dogságot. Ezután a nemzeti szalaggal átkötött kulcsokat adta át a boldog tulajdono­soknak. Az új tulajdonosok nevében Matusek László hálatelt szívvel mondott köszö­netét : ezek a házak a rend és a tiszta­ság őrhelyei lesznek, ahova boldogan és szeretettel lép be majd mindenki. A beszédek után a telepi gyermekek megkapó szavalatokkal tették változa­tossá az ünnepséget. Füsti Molnár Sándor, a belügyminisz­térium országos ONCsA előadója szólt az az új tulajdonosokhoz és kérte, hogy példás életükkel és munkájukkal járja­nak elől a községben. Legyen ez a telep a munkának és a becsületnek az őrhelye, akkor meg fog felelni kötelességének, A beszédek után dr. Késmárki Frey Vilmos főispán szólt a megjelentekhez : — Szeretettel fogadtak bennünket, mi­kor idejöttünk — mondotta — és én eb­ből azt látom, hogy azokra a fájdalmak­ra, küzdelmekre tettünk némi írt, ame­lyek itt a községben a sokgyermekes csa­ládok részéről mutatkoztak. Boldogság tölt el, mikor látom azoknak az arcát, akik eddig nagy anyagi gondokkal küz­döttek, a mai naptól kezdve kissé gond­talanabb életet kezdhetnek. Biztosítva van számukra a fedél, az a fedél, hajlék, amit magukénak vallhatnak. Magam ré­széről megköszönöm a szíves munkálko­dást és szeretetteljes együttműködésre kérem a jó Isten bőséges áldását. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. Ezután a főispán végiglátogatta az összes házakat és néhol hosszasan elbe­szélgetett az új boldog tulajdonosokkal, A telep lakósai között. Az ünnepség végén látogatást tettünk egyik-másik tulajdonosnál és azokkal el­beszélgettünk, A lakásokat Szabadi Ist­ván igazgató mutatja be, mely áll egy tágas szobából és konyhából, innen ju­tunk a kamrába és az éléskamrába. A la­kás előtt kedves, magyaros, oszlopos tor­nác van. Az épület mellett van közvetlen a melléképület, amely áll fáskamrából, WC-ből, istállóból, baromfi és sertésól­ból. Ezek mögött van az épített trágya­gödör. Elég nagy baromfiudvar fogja közre a házat. A házak előtt virágos kis kertek vannak, amelyeknek közepén ott állnak az őrfák. Az őrfákon ma nemzeti lobogókat lenget a nyári szellő. Az épü­let mögött van a hatalmas konyhakert, ahol szakszerűen ápolt konyhakerti nö­vények vannak. A szakszerű konyhaker­tészkedésre a tulajdonosokat Szabó An­tal városi kertész tanította be még a tél folyamán. Az ilyen rohamléptekkel létesített te­lepen boldogan megszólítok egy-két tu­lajdonost, akik az örömtől sugárzó arc­cal mondják el azt a dicséretre méltó cselekedetet, amelyben nekik részük volt. Az egyik nyolcgyermekes családnál az apa boldogan mondja ; Múlt hó 25-én zajlott le Budapesten a MOVE Csillaghegyi TSE Lövészszak­osztálya által rendezett MOVE 1. kerü­leti bajnoki céllövőverseny nemzetközi és egységes céltáblára, amelyen a MOVE Esztergomi Szent István Lövészszak­osztály 4 hölgy és 18 férfi lövésszel indult és egy csapatbajnokságot, négy egyéni bajnokságot, két csapathelyezést és több egyéni helyezést értek el. A bajnoki verseny esztergomi ered­ményei a következők : Bajnoki csapat lett a hölgyek csapata 739 köregységgel. (Bántay Hilda, Segély Erzsébet, Huszár Annus és Fazekas Ilona). Egyéni számokban bajnokok lettek : Bántay Hilda (II, o. lövész) 258, Gupka Károly (VI. o.) 262, Segély Gyula (VII, o.) 261 köregységgel. A céllövőpisztoly versenyben bajnok lett : Tölgyessy Sándor I. o. lövész 271 köregységgel (30 lövés). Férfiak csapatversenyében IV-ik he­lyezett lett az I—III. o. lövészek csapata 1315 köregységgel (Tölgyessy Sándor, Borz Vilmos, Kuglits Imre, Szabó Fe­renc, Martsa István), III-ik helyezést ért el a IV—VII. o. lövészek csapata 1248 köregységgel (Gupka Károly, Segély Gyula, dr. Abo- nyi Géza, Csömöre József és Huszka Rezső). A közalkalmazottak illetményeinek újabb rendezése, valamint az árszínvonal újabb megallapítása a városi közületek kiadásait tetemesen növelte. A Városok Szövetsége most állította össze a föl­merült új terhek számszerű mérlegét és keresi, milyen fedezet állhat rendelke­zésre ezeknek a kiadásoknak pótlására. A vidéki városokban 21 millió pengő kiadási többletet jelent a rangsorba osztott tisztviselők fizetésemelése. A többi alkalmazott fizetésének és munka­bérének, valamint a dologi kiadásoknak emelkedése a vidéki városoknak 21 mil­lió kiadási többletet jelent. Ezzel szem­ben elmarad az alkalmazottak kereseti adójából származó bevétel, ami a vidéki városokban 3 millió pengő bevételi veszteséget jelent. Ilyenképpen a vidéki városok terhe 50 millió pengővel szapo­rodott. Jelentékeny tehertöbblet ez — álla­pítja meg a Városok Szövetsége — és A hétköznapi események és a háború nyomott hangulata közepette néha-néha rövid hírt hallunk arról, hogy vannak még olyanok, akik nem felejtették el, hogy a mi 222-es hadikórházunk létezik. Vannak a hadikórháznak olyan névtele­nül dolgozó és áldozatos lelkei, akik az első naptól a mai napig egyforma kitar­tással dolgoznak a sebesültekért, el akarják velük feledtetni a front szenve­déseit és a balsoisban enyhet és vigaszt nyújtanak nekik. Az egyik legáldozato­sabb léleknek köszönhető, hogy e sorok napvilágot láttak és részesei lehettünk annak a megható és iszép hajókirándu­lásnak, amelyet a sebesültek tettek Dö- mösre. Ezt a hajókirándulást a helybeli Vöröskereszt választmánya tette lehe­tővé. Szerdán délután a 222-es Vöröskeresz­tes LIadikórház minden lakója (még azok is, akik járni nem tudnak) a me­netrendszerű hajóval kirándultak a festői szépségű Dunán Dömösre. A hajó indu­lásánál láttuk a kifogástalan rendezést, láttuk azt az örömet, melyet a kirán­dulás szerzett a sebesülteknek és az [azokat kísérőknek. A fedélzeten boldo­— 1943-ban valóság lett az, hogy az Is­ten ha ad báránykát, juttat neki lege­lőt is. — Milyen érzés saját házában gazdá­nak lenni ? — adom fel folytatólagosan a kérdést. — Azt nem lehet elmondani. Ebben a házban egy hónap óta királynak érzi ma­gát minden gyermekem és nem kell más rosszaló vagy dorgáló nézését keresni, Szabad nekik itt most már minden. — Nem bánta meg, hogy sok gyerme­ke van ? — Ez nem sok még. Akkor sem volt sok, mikor olyan nehezen akartak lakást adni, mert sok gyermekem van. Minde­gyikben van valami jóság, nem tudnék megválni egyiktől sem. Őszre várjuk a kilencedik megérkezését, akkor lesz még csak nagy boldogság. Ez a gyerek lesz az majd, aki öreg napjaimra mellettem lesz. A nap már lebukott a látóhatár szé­lén, de ott ragyog ezeknek a derék köte­lességtudó magyaroknak a szemében, Hölgyek egyéni versenyében az I—III. o. lövészek között I-ső helyezett lett Bántay Hilda 258 köregységgel, a IV— VII. o. lövészek versenyében Il-ik lett Segély Erzsébet (IV. o.) 247, III-ik Hu­szár Annus (IV, o.) 244, és IV-ik Fa­zekas Ilona (VII. o.) 230 köregységgel, A nemzetközi céltábla IV—VII. o. lövészek egyéni versenyében Vl-ik he­lyezett lett Fazekas József 434 kör- egységgel (60 lövés). Férfiak egyéni versenyében az I—III. o. lövészek között III-ik helyezett lett Tölgyessy Sándor (I. o.) 274 köregység­gel ; a IV—VII. o. lövészek között elsők lettek : Gupka Károly (VI, o.) 262. és Segély Gyula (VII. o.) 261 köregységgel ; II- ik lett Bors Vilmos (IV. o.) 265, V-ik Szabó Ferenc (IV. o.) 259 köregységgel ; III- ik helyezést ért el dr. Abonyi Géza (V. o.) 246 és V-ik lett Bognár Ferenc (V. o.) 232 köregységgel. Amidőn az elért szép sikerekhez örömmel gratulálunk, nem mulaszthat­juk el, hogy külön dicséretet ne mond­junk a Lövészszakosztály hölgylövészei­nek a bámulatos haladásért és sikerekért, amelyeket a múlt évben és a jelen alka­lommal is szereztek, és kívánjuk, hogy szép sikereiken felbuzdulva az eszter­gomi hölgyek minél többen kövessék példájukat a hazafias, nemes és szép sportban, fedezésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pótadó emelése e célra nem jöhet számításba. A pótadó kulcsa a legtöbb közületnél máris nagyon ma­gas, úgy, hogy azt tovább emelni nem lehet. A kormány sem gondolt erre a megoldásra, viszont államsegéllyel sem kívánja a városok új pénzügyi terheit enyhíteni. Ezért a városoknak saját maguknak kell gondoskodni bevételi forrásaik növeléséről, részben a meglévő helyi közszolgáltatások felemelésével, részben új helyi közszolgáltatások be­vezetésével. Mindkét esetben csakis olyan közszolgáltatásokat lehet figye­lembe venni, melyek egyfelől a lakosság széles rétegein belül oszlanak el és így nagyobb felületre hárítva kevésbbé ér­zékeny terhet jelentenek, másfelől a jelenlegi kereseti viszonyok és megvál­tozott árszínvonal mellett alacsonyak és ezért emelésük igazságosnak tekint­hető. gan helyezkedett el a sebesült csoport és körülöttük ott láttuk azokat a höl­gyeket, akik a komoly munkában részt vállalnak. Nem lehet leírni azokat a boldog es mosolygós arcokat, amelyeket a hajón láttunk. A hajó kerekei monoton verték a Duna sima tükrét, habot fodrozva. A sebesültek ajkán felcsendült a vidám és bús katonanóta, amelyet visszavertek a parti füzesek. Itt-ott csoportokba verőd­ve hűs szellőben vidám és gondterhes beszélgetések folytak a távoli frontról, a családról, a faluban hazaváró meny­asszonyról. Ilyen meghitt baráti hangulat köze­pette érte el a hajó a festői Dömös állomást, ahol a hétköznapi munka és elfoglaltság közben is sok ember jelent meg a községből Magori Béla főjegyző­vel az élen, hogy tanúi legyenek és szemtől szembe lássák a hazáért áldoza­tot hozott honvédeket. Kedves és leírha­tatlan ragaszkodással fogadták a Hadi­kórház sebesültjeit, ápolóit és ápolónőit dr. Bozán Zoltán orvos-századossal az élen. A sebesültek Bergmann László árnyas vendéglőjében foglaltak helyet a fel­terített asztaloknak ahol a község le­vente leányai segédkeztek a felszolgá­lásnál, A község vezetősége kedves és bőséges uzsonnán látta vendégül a sebe­sülteket, amelyhez a jókedvet Bergmann söre szolgaitatta. A terülj-borulj asz­talkán volt perec, sóskitli, fánk, marci- pankenyér, pogácsa, zöldpaprika és gyü­mölcs s ki tudja még felsorolni azt, amit a szerető szívek össze tudtak hor­dani. Egy-egy ellesett szóból tudtuk meg, hogy a vendéglátás összehozásában nagy része volt a főjegyző feleségének. Láttuk azokat a boldog, megelégedett pillantásokat, melyet a község asszonyai es lányai tettek akkor, mikor saját sült­jükből evett jóízűen egy-egy baj társ. A közel másfélórai vendéglátás után feltűnt a Visegrád fehér alakja a Dö- mösi dunaszorosban, s búcsúztak a se­besültek, nem szóval, nem frázisokkal, hanem a megelégedettség boldog moso­lyával és őszinte, meleg kézszorítással. A Visegrád hajó boldogan kapaszko­dott a hatalmas folyamon felfelé a haza­tért, kötelességüket megtett sebesültek­kel, akik nótázva mondottak köszönetét azoknak, akik a magyar honvéd ügyét jóban, rosszban a szívükön viselik. A ha­jón megjelentek a szúnyogok is, de nem isokáig tudtak ott tartózkodni, mert az egyik nemesszívű hölgy, aki eddig is minden hajókiránduláson megtette, a szúnyogok elűzésére a katonák között nagymennyiségű cigarettát osztott ki. A hajó kikötött, a kórházi ágyon nyu­galomra hajtották fejüket a sebesült honvédek és a szoba csendjében egymás között meghitt beszélgetés közben mon­dottak halát a Hadak Urának azért, hogy vannak még áldozatos lelkek, kik szívükön viselik a városban a sebesült magyar katonák sorsát. Amikor megérdeklődtük, hogy kit illet mindezért köszönet, akkor az tör­tént, hogy akik ezt a napot létrehozták, elhárították maguktól a nyilvánosság előtt való köszönetét, de mi úgy érezzük, nem lehet ezt a nemes és követésre méltó példái csendben elhallgatni, hanem itt nyilvánosan kívánjuk mindazoknak, akik a sebesültekért dolgoztak, hogy kisérje egy életen át a sok-sok ezer magyar katona hálája és szeretete. Felbecsül­hetetlen érték az, amikor a belső arc­vonal ilyen névtelenül dolgozik a világ leghatalmasabb háborújának közepette, azért, hogy újabb ezerévre ne csak biz­tosítsuk az ország fennmaradását, ha­nem egy jobb, gazdagabb és erősebb Magyarország állhasson őrt ezen a he­lyen, ahová Árpád fejedelem vezette ezt a gigászi küzdelmet folytató népet. Társadalmi szervezeteink, ha névtele­nül minden eszközzel a háború küzdő­terét járt katonák mellé állnak, akkor mutatják meg legjobban, hogy életre­valók, hogy nemcsak hangzatos ünnepi előadásokat tudnak rendezni, hanem tudnak némán áldozni is. Legyen szá­mukra minden munkájukért az örök magyar nemzet elismerése és jutalma. a »»»»Hg# Értékes festmények kiállítása a Fürdő szállóban A Fürdő-szállóban megnyílt képkiállí­tást szívet és szemet derítő, gyönyör­ködtető séta végigjárni, ezt a kedves virágoskertet, amelynek sok száz képén az ország legnevesebb mesterei tárják elénk mondanivalójukat. A háború messze dúl és ezeken a képeken a kiegyensúlyozott művészek lelke ragyog, akikhez nem jutott el a háború ezernyi szenvedése. A kiállítás a mai művészet minden ágát mutatja meg azok számára, akik szép képet akar­nak, vagy ajándékozni akarnak és bő­kezűségüket művészi ízléssel és értékkel akarják bizonyítani. A kiállításon most ismét a nagy és értékes mestereket vesszük sorra. A terem sokszáz képe közül kiemelkedik Rudnay Gyula sötét, borongós hátteres képe, kifejezi a magyarság mai borongós életét, nosztalgiában lévő lelkét (Kár­tyázok). Komáromi Katz Endre gitáros­nője a komoly mesterségbeli tudással megalkotott mű. Nemes hagyományok és egyéni elgondolások érvényesülnek Rusnyák Károly képein. Az alakok el­helyezése és formaérzéke kitűnő, amely gazdag színérzékkel párosul. Haranghy Jenőt nem kell bemutatni az esztergomiaknak és a környéknek, ö az, akinek hatalmas freskói díszítik a dorogi munkásotthont. Képén a kitűnő és sokoldalú művész jelentkezik Uzson­názó nők). Vannak festők, kiknek ízes magyarsága és a tájszeretete olyan, gazdag, hogy képeinek látása elég ahhoz, hogy önmagunkra találjunk. Ilyen te­hetséges festőnk Czencz János is, akinek dunántúli képein élnek a falvak, az em­berek. A Keresztény múzeumokban ismert Kacziány Aladár képeivel is találkozunk (Szélmalom). Képén a megingathatatian művészet nagyszerűsége csillan meg. Mély áhítatot keltenek Vidai Brenner' Szép sikereket értek el ismét lövészeink A magyar vidéki varosoknak 50 millió pengő új kiadásáról kell gondoskodni Sebesült katonáink hajókirándulása Dömösre

Next

/
Thumbnails
Contents