Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 62. szám

fsnntfiftH mm HATVANNEGYEDIK ÉVF. 62. SZ. SZERDA, 1943. AUGUSZTUS 4 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. szerdán 20 fillér, szombaton 24 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra : 2 pengő. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Bánátban tilos a mezőgazdasági termékek szabad árusítása. — XII Pius pápa sajátkezű aláírásával el­látott művészi fényképet küldött a zirci apátságnak. — Már 115 mil­liónál tart az 50 milliós keretben megindult mátravidéki erőközpont építési költsége. — Három év alatt 6—700 millióba került a szárma­zások igazolása Magyarországon. — Közel 15.000 ember halt meg az el múlt évben Budapesten. .. KÜLFÖLD A Szovjet egész csapategységeket indított német egyenruhában táma­dásra. — Az Egyesült Államok had­ügyminisztere Északafrikában tar­tózkodik. — Több angol kommunis­tát halálra Ítéltek. — Feloszlat­ták a korporációk kamaráját Olasz­országban. — Négy hónapon belül a háború után megtartják a képvi­selőválasztásokat Olaszországban. — Folyik a politikai foglyok szabadon bocsátása Rómában. — A szovjet hadseregben új rangsorolást rendel­tek el. — Anglia nem ismeri el a moszkvai német bizottságot. — Né­metországban racionlizálják a moz­donygyártást. — Több mint 10.000 politikai hadifogoly van Indiában. Uruguay újra felveszi a kapcsolato­kat a Szovjettel. — Olaszország un­dorral elutasította az angolszászok megalázó feltételeit. — Hitler szü­letésnapi ajándékul megküldte Mus­solininak Nitzsche összes műveit — Szigorúan megtiltottak minden pártalakítást és jelvényviselést a há­ború végéig Olaszországban. — Sok fascistát letartóztattak és internáltak. — Toscaninit, az emigrált hírneves olasz zeneművészt visszahívta a mi­lánói Scala színház. — Eisenhover tábornok ajánlatot tett az angolszáz és az olasz foglyok kicserélésére. — Franciaországban lefejeztek egy nőt magzatelhajtásért. — Kikiáltot­ták a független burmai államot. — Megkétszerezték a hadba vonultak hozzátartozóinak járulékait Olaszor­szágban. — Valamennyi fascista ve­zetőt behívták katonai szolgálatra. — Az olasz lapok hetenkint négy­szer 2 oldalon és kétszer 4 olda­lon jelenhetnek meg. — Lelkes öröm­mel ünnepli az olasz nép a vissza­szerzett szabadságát. — Az emig ráns lengyel miniszterelnök termé­keny együttműködést kíván a Szov­jettel. — Burma hadatüzent Ameri­kának és Angliának. — Bevezetik Belgrádban is a kenyérjegyet. — A mandzsuriai hinduk szervezete is csatlakozott Bőse függetlenségi moz­galmához. — Gróf Ciáno lemondott a vatikáni nagykövetségről. — Az Olasz király jóváhagyta a fasiszta kamara feloszlatását. — Triesztben be kell szolgáltatni a fegyvereket. — Feloszlatták Párisban is a fas­cista szervezetet. — Romániában élő németség 40.000 katonát adott ed­dig. — A szoyjet minen temadása összeomlott a keleti harctéren. — Kötelezővé teszik a fatalpú cipők viselését Bulgáriában. — Korlátoz­ták a textilárú kiadását Németor­szágban. — Amerika államadóssága 200 milliárd dollár fölé emelkedetl. — Meghalt Lingsen, a kínai köztár­saság elnöke. — Felrobbant egy lő­szerraktár Spanyolországban. — Az angol, amerikai és a szovjet diplo­mácia lépéseket tett a semleges ál­lamoknál a politikai menekültek be­fogadása ellen. — San Louisban re- pülőbemuíatón a polgármesterrel le­zuhant egy repülőgép. — Felgyúj­tották Gibraltárban a kikötő benzin­raktárát. — Valótlan, hogy a néme­tek megszállták Fiúmét, Polát és Triesztet. — Mussolini tartózkodási helyét titokban tartják. — Hirtelen meghalt a szófiai német főkon/ul. — Megszűnt a sztrájk Portugáliá­ban. Mussolini lemondása Rendkívüli meglepetésként hatott vi­lágszerte az a hir, hogy Olaszország ve­zére és miniszterelnöke lemondott tiszt­ségéről és visszavonult. A véres háború legizgalmasabb és legsúlyosabb napjai­ban váratlanul jött e változás. Szűkebb hazánkban is megdöbbenéssel vette min­den gondolkodó polgára e földnek a nagy elhatározás hírét és a kérdések ezerféle változata kavargóit fel a levegőben. Bénító Mussolini hazájának és népé­nek hivatott történelmi vezére és kétség­telenül egyik legnagyobb fia volt. Politi­kájával és alkotásaival új utakra vezette nemzetét. Eddig úgy hallottuk mindig, hogy egy nagyszerű boldogulás útjára. Hogy a jövő mit és mennyit igazol majd munkájából az örök értékek számára, azt a közeli és távolabbi események fogják eldönteni. Mi magyarok azonban a saját sze­münkkel nézzük és a saját hálás szí­vünkkel értékeljük. Mert nekünk igaz barátunk, jóakaró segítőnk és nemes támaszunk volt, aki elesettségünkben a legelsők között állott oldalunkra és becsülettel kitartott mellettünk a leg­súlyosabb időktől kezdve igazságunk kivívásának eredményes harcai folytatá­sán keresztül a legutóbbi időkig. A világvihar, amely egy pillanatra sem torpant meg az olasz vezérség sze­mélyi változása következtében, tovább tombol. A távozót ugyanolyan kemény katona váltotta fel Badoglio tábornagy személyében, aki bizonyára ugyanúgy lelkén viseli Olaszország és az emberi­ség sorsát, mint azt előde a lelkén vi­selte. Mi magyarok is jóbarátként te­kintünk reá és sorsában saját életünk és,jövendőnk fordulását kémleljük. Gyanús vitatkozók most ismét élik a világukat. A sziciliai partraszállás, Róma bombázása, Hitler- Mussolini találkozása, az olasz kor­mányválság, a fassíszta párt feloszlatá­sa stb. világesemények elég alkalmat adnak, hogy naponta képtelenebbnél- képtelenebb hírek terjedjenek s a régi korszak letűnt lovagjai, a liberális- radikális eszmeáramlatok titkos hívői, a galíciai marxisták optánsai, a Moszk­va kitünően szervezett agitátorai észre­vétlenül felsorakoznak. Figyeljük csak, mily hirtelen megindul a felelőtlen, nagyhangú szóáradat. Uton-útfélén meg­bízható, komoly híreket suttognak, az eseményekhez szüntelen magyarázatokat fűznek, nagy fontoskodva katonapoliti­kai és világpolitikai programmot adnak, a harctéri és diplomáciai helyzetről kö­vetkeztetéseket vonnak le és bölcs jö­vendöléseikkel egy kilátástalan sötét jövőt festenek a közvélemény elé. A nagyvilág izgalmas eseményeinek megtárgyalásai során, a sok érdekes dolog feletti vitatkozások nyomán pedig az egyik oldalon mumusok, fantomok, lidércek ülik meg lelkünket és rémképe­ket látunk, a másik oldalon hitünk, önbizalmunk rendül meg és józanlátá­sunkat, az események megfigyelésére szolgáló higgadt képességünket veszít­jük el s nem vesszük észre, hogy a nagy- tudalmú eszmefuttatások, a tompított hangú elvi viták mögött az' antimilita- rista propagandának, az osztályharc felélesztésének kísérlete húzódik meg, az ország nyugalmának, rendjének és fegyelmének meglazítására, a magyar erők, a magyar egység szétbontására indul egy tervszerű, erős támadás. Mert minden gyanús vitatkozásnak nem lehet más az eredménye, minthogy a világ- események súlya alatt kishitűséggel tel­jék a lelkünk, a rémképek nézésében kábultan görnyedjünk* el, idegrendsze­rünk leromoljék, tetterőink, hősi bátor­ságunk, áldozatkészségünk csökkenjen, a nemzet legmagasabb céljait szolgáló erőkifejtésünk elernyedjen és tehetetle­nül engedjük a káros, idegen befolyást érvényesülni felettünk. Kétségtelen, hogy a világháború egyik rendkívüli jelentőségű és a későbbi fejleményekre nagy kihatással biró időszakába léptünk. Ezeket a komoly időket azonban nem a sok színes beszé­dekkel, a gyanús vitatkozásokkal tud­juk átvészelni, hanem a tökéletes össze­fogással, a szorgos termelő munkával, a fegyelmezett magatartással. Ma a közönség, az úgynevezett belső arcvonal minden egyes tagja felelős az általános helyzetért és magatartásával dönti el, hogy mi lesz a sorsunk az eljövendő időkben. Számunkra a világesemények csak annyiban bírnak jelentőséggel, amennyiben azok a magyar sorskérdés­sel összefüggnek. Bízzuk a katonai hely­zetek megítélését kiváló hadvezéreinkre, hagyjuk a politikai világproblémák megvitatását a széleslátókörű kormány- férfiainkra, a mi szerepünk nem lehet más a történelmi időkben : állni a vár­tán, vállalni a magyar sorsközösséget és testvéri megértéssel, összefogással lankadatlanul dolgozni. Térjünk végre észre ! Az ország belső szellemi és gazdasági arcvonal erejének töretlensége a mi legnagyobb sorskérdé­sünk. Ezt ápoljuk, védjük. A gyanús vitatkozásnak vessünk véget és dolgoz­zunk egységes és fegyelmezett erőkifej­téssel és mindenünket áldozzuk a haza oltárára. Képkiállitás a Fürdőben Vasárnap a Fürdő-szálló éttermében értékes és bizonyos tekintetben elvi je­lentőségű kiállítás nyílt meg. Nem mű­vész a kiállító, hanem műkereskedő, aki nagy gonddal és körültekintéssel hozta el a mai kor festőinek képeit és rende­zett belőlük a művészetet pártoló város­ban reprezentatív kiállítást. Más érzéseket fejez ki, más a hangja, mint az eddigieknek. Nagyon érdemes vele foglalkozni, bár szóval vajmi nehéz körülírni, mert nem skatulyézható el valamely szépen kicsiszolt rendszerbe. Ahány festő, annyi iskola. Mégis meg­kíséreljük meghatározni néhány általá­nos jellemvonását, mert bár a résztvevők most csak alkalmilag kerültek együvé, ki fog tűnni, hogy nagyon is összetar­toznak. A kiállítás úgy van rendezve, hogy mindenki megtalálja azt, amire vágyik. Egy egész sereg olyan festővel találko­zunk, akik valaha Esztergomban önálló kiállítást rendeztek és így alkalma volt a művészetet pártolónak közelebbről megismerni a művész sokoldalúságát. (Pl. Molnár Z, János, Pécsi-Pilch Dezső, Víski János stb.) Itt van Pécsi-Pilch Dezső „Sokác nője", amelyet lehelletszerü finom ki­dolgozásban jelentet meg a vásznán, aki a valóságot leegyszerűsítve, erőteljesen és nem érdektelenül szólaltatja meg. Iványi Grünvald Béla ,,Falu vége cigá­nyokkal" c. képe első nézésre elárulják a szerzőt. Különös színhordozása, az ultramarinkék merész használata teszi széppé és egyénivé. Szüle Péter képeiből az alakok szinte nagyon messze tekin­tenek. Úgy lehet, valami kozmikus fáj­dalom hallgat bennük, mert pillantásuk­ra ezt feleljük : Igaz, úgy van. (,,Vak harmonikás", ,, Pásztorleány".) A kép színeinek mély borongása ez. A csendéletek közül kiemelkednek Romek Árpád és Murin Vilmos képei. Szabad ecset járású, festőién feloldott müvek különféle színskálájából áll. Na­gyon érdekesek és finomak az 1942, év áilaminagydíj nyertes Szánthó Máriának hajlékony, finom mozdulatokat ábrázoló aktjai. (Pl. „Kagylós akt".) Áldor János László élethűen és ideálisan oldja meg képein a Sárköz életét. Szelíd vonások, a színek nagyszerű kapcsolása és össz­hangja, tömörek, erővel teljesek, mélyre fogottak. („Sárközi menyecske", „Ját­szadozó gyerekek“,) Vannak aztán olyan festők, akiknek képei nem hiányozhatnak egy tárlatról sem. Ilyen pl. Viski János, akinek vág­tató lovai és vad csikók terelése szinte kívánkozik a kiállított képek közé, Fried Pál finom női képei, amelyeknek gyökeres sajátosságai az örömteljes szí­nek kiaknázása. („Öltözködő táncosnő".) A falon a sok kép között szinte meg­elevenednek Renczné Istvánfy Gabriella fehér cicái, amelyeket a művésznő oly sokféleképpen felemel a napi banalitások fölé. Kellemes a terem közel 200 képét a háború ezer gondjai között végignézni. Bármennyire különböznek is egymástól ezek a művészek ; egységessé szövi őket néhány vonás, s így a mély és őszinte líra, amely a festőket kivétel nélkül jel­lemzi. A másik általános vonás az, hogy a mesterek művészetének gyökerei a valóság őstelevényébe mélyednek, virágai azonban a költészet tiszta lég­körében bontakoznak ki. A kiállítást érdemes végignézni, amely aug. 10-ig marad nyitva, mert olyan változatos és szép anyag van együtt, hogy mindenki megtalálja azt, amit szí­ve szerint keres. A tárlat nagyszerű anyagát Mudrony Gábor hozta össze. A kiállítás nyitva reggel 9 órától 1-ig és délután 4—7 óráig. H«I»R»E»K Barths Mihály miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató nyugalomban A m. kir. pénzügyminiszter Barth Mi­hály miniszteri tanácsos, pénzügyigaz­gatót a múlt évben betöltött teljes szol­gálati ideje, valamint a f. évben elért végső korhatárára tekintettel végleg nyugalomba helyezte. Az esztergomi m, kir. pénzügyigazga­tóság és a mellé, valamint alárendelt pénzügyi hatóságok és hivatalok tiszti­kara a nyugalomba vonuló pénzügyigaz­gatót július 31-én, szombaton délelőtt, a mai nehéz és komoly idők szellemének megfelelő, bensőséges házi ünneplésben részesítette. Ez alkalommal a tisztviselői és alkal­mazotti kar nevében dr. Lékay Géza pénzügyi főtanácsos, pénzügyigazgató­helyettes emelkedett szellemű, megható beszéd kíséretében búcsúztatta a min­denki által tisztelt és szeretett pénzügy­igazgatót és a tisztviselői kar hálás és tiszteletteljes megemlékezéseként egy értékes ajándéktárgyat nyújtott át a távozónak. A távozó pénzügyigazgató meleg, szívből ‘fakadó érzelmekkel teli köz­vetlen szavakkal búcsúzott kedves mun­katársaitól és kérte az őrhelyen maradó­kat, hogy azzal a szeretettel tartsák meg további jóemlékükben, mint amilyen szeretettel ő is kartársait mindig szívébe zárta. A további munkásságukra a jó Isten áldását kérve, a szebb és boldo­gabb magyar jövendőre való utalással felezte be a könnyekig meghatott pénz­ügyigazgató szavait. E helyen közöljük, hogy a nyugdíja­zás folytán megürült esztergomi pénz­ügyigazgatóság főnöki teendőit a pénz­ügyigazgatói állás végleges betöltéséig dr. Lékay Géza pénzügyi főtanácsos, pénzügyigazgató-helyettes vette át.

Next

/
Thumbnails
Contents