Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 49. szám
2 ESZTERGOM is VIDÉKÉ 1943. junius 1£ talanul volt elkészítve, úgy, hogy a díjak odaítélésében elég körültekintéssel kellett lenni a vezetőknek. A műszaki bemutatás után megkezdődött a verseny. Egymásután startoltak a kék ég felé a modellek és ott a‘ szelek szárnyain ringva, úszva szereztek a földön izguló ifjúnak egyikét, sőt tíz- tizenötperces idővel győzelmet. De voltak modellek, amelyek felröppentek és azon nyomban az ifjú legnagyobb fájdalmára alázuhantak. Ezzel a zuhanással elpusztult a fiúnak két-három hónapi reményteljes fáradságos munkája is Amint a kis repülőmodellek a szelek szárnyán ringtak és (keringtek, az a boldog tudat töltött el, hogy mily sokat haladt és fejlődött az emberiség, mert ma még a gyermekek is iparkodnak meghódítani a levegőt. A verseny lebonyolítása a sok modell ellenére is gyorsan történt és sok kellemes percet szerzett a megjelent versenyzőknek és érdeklődőknek. A verseny alatt a leventezenekar szórakoztató zeneszámok- kal tette hangulatossá a napot. A verseny befejezése után Igaz Lajos alispán osztotta ki a díjakat. A verseny eredménye a következő volt : a körzeti versenyen a legjobb eredményt elért esztergomi modellező Paul Béla 15 perc 10 mp. Nyerte gróf Feste- tich Sándor díját (ezüst plakett] ; a legjobb tervező Györgyfalvy Dezső Szt. Imre gimn. tanuló. Nyerte Kunder Antal ny. miniszter díját (bronz sas) ; a legjobb modellező szakosztály lett az Esztergomi Levente Egyesület 162 ponttal. Nyerte vitéz Dudás László díját; a legjobb középiskolai Aerokör lett a Szt. Imre gimn. 124 ponttal. Nyerte gróf Eszterházy Ferencné díját (herendi porcellán Krisztus-szobor) ; a legjobb modellező szakosztály lett az Esztergomi Levente Egyesület 162 A szülői szeretet és kesergő fájdalom sírja hangtalanul is szívet hasogató gyászát a fehérmárvány emlék kemény faláról, melynek aranyba fürösztött betűi a korán elköltözött sírlakók emléke köré fon csillogó szálakból fénykoszorút. Az Úrban elhunyt szeretett gyermekekről beszélnek, a 21 éves Burány Rózsikú-ról 8 a kis hatesztendős B. térikéről, Burány Ferenc ny. el. iskolai igazgatónak gyermekeiről. Az ezüstös színű, kovácsolt vaskerítés a puha föld hátán kemény igéket szónokol; alacsony vagyok. Játszó, apró fiúcska könnyű szerrel átkerülhet rajtam. De élőnek megvívhatat- lan a korlát, melyet jelentek, mert élők és holtak közt állok, az élet és halál láthatatlan mesgyéjén. — Benn, a vasba öltözött palánk mögött színes, szelídarcú virágok hajladoznak, mosolyognak, A márvány emlék alján márványvederben margaréták, nefelejcsek habtestü szirmai fehérlenek, kéklenek. Az életnek halált győző erejéről, hatalmáról énekelnek. A sírkeresztek legtöbbször a vesztes gyász, a könnyes fájdalom gondolatát társítják. Már maga a hely, ahol járunk, az elmúlás beszédes valóságával nyűgöz és kötöz. Az emlékkövek alakja, gyakran komor színe csak fokozza bennünk a titokzatos halál leplezett arcával szemben érzett elfogódottságunkat. Annál meglepőbb azután, ha a gyászt idéző emlékek erdejében olyannal is találkozunk, ahol nem kínoz, gyötör a halál sújtó hatalma, ellenkezőleg a megbékélésnek, megnyugvásnak valami megmagyarázhatatlan érzése, felszabadító vigasztalása szól felénk a csendes kövek ajkáról. A sötétben is világoló tiszta tekintet, nyílt arc, egyensúlyt tartó mosolygó lélek nyugtató harmóniája sugárzik „Huber Cziczelle" síremlékéről. Testét nem a királyi márványok családjából faragták. Egyszerű, szürkés kőruhába öltöztették. Mégis úgy hat, mint valami messziről itt maradt, kőbe dermedt derűs üdvözlés a süppedt sírok, korhadt fakeresztek, megdőlt márvány emlékek szomorkodó országában. 20 éves leánya oldalán pihen az édesanya : Huber Lipótné Bundi Erzsébet. A világos beosztású kőemlék tetejét háromszögű oromfal zárja. Alapjának két sarkán stilizált pálmalevelek kagylós vonalai hullámzanak. A csúcsra tűzött apró érckereszt úgy csendül a művészi egyszerűséggel elgondolt és megvalósított egységes szerkesztés végén, mint a szegény, boldog gyermek ajkán az „Isten” neve. Kővirág-csokor, elomló kereszt aljában, sírra állított, kőtömbbe ágyazott fehér márványlapon Kecskeméthy János nevével találkozunk. Esztergom városának hűséges fia, munkás polgára. Élete pályájának kezdő futásakor a könyvkötő mesterséget választotta, később a Kossuth L.-utcában nyitott díszmtíárukerespcnttal. Nyerte a honvédelmi miniszter díját ; a legjobb vitorlázó modellt Lukács János MÁK r. t. levente készítettte és 26 perc 45 mp. idővel repült. Nyerte a To- kodi Üveggyár díját ; szerkesztésben első a motoros gépeknél Debnárik János és Györgyfalvy Dezső ; a gumimotoros gépeknél szerkesztésben első lett Kopácsik László, második Györgyfalvy Dezső; vitorlázó modelleknél a legjobb eredményt elérték Lukács János 26 perc 45 mp., Paul Béla 15 perc 10 mp., Debnárik János 3 perc 47 mp., Kurcz Géza 3 perc 20 mp., Szuroviák László 1 perc 43 mp., Paul Béla 1 perc 35 mp. ; szerkesztésben első Debnárik János, másodikSzelőczey László tatabányai L. E., harmadik Brigán Imre, negyedik Paul Béla, ötödik Szuroviák László és hatodik Zechmeister Rudolf sárvári L. E. j a középiskolák versenyében első Náb- rády János Szt. Imre gimn. 9 perc 54 mp., második Nábrády János Szt. Imre gimn. 4 perc, harmadik Pompos Tibor Szt. Imre gimn. 2 perc 45 mp., negyedik Péntek Bálint 2 perc 19 mp., ötödik Györgyfalvy Dezső Szt. Imre gimn, 1 perc 40 mp, és hatodik Keresztes György bencés gimn. 1 perc 8 mp. idővel ; kivitelezésben első Keresztes György bencés gimn., második Nábrády János Szt. Imre gimn. és Kettinger Ferenc ferences gimn. ; a legjobb kezdő középiskolai Aerokör az esztergomi ferences gimn., második Esztergomi Aero Ever Kft., a harmadik a Sárvári Levente Egyesület, és a negyedik a Tatabányai Levente Egyesület. Azonkívül még több versenyző is kapott díjat, kinek nevét helyszűke miatt nem tudjuk felsorolni, de büszkén mondhatjuk el a verseny végén, hogy fiaink a megérdemelt munkáért és győzelemért megkapták a kellő jutalmat. kedést. A játszó gyermekek nagy gyönyörűségére leleményességével, eredeti elgondolásaival sok játékszert maga készített. Az 1903-ban életrehívott Turista Asztaltársaságnak, amely 1911-ben Turista Osztállyá alakul, elnöke. 1912-ben megválik ugyan tisztségétől, de továbbra is éltető lelke, erkölcsiekben, anyagiakban el nem lankadó támogatója a virágzó egyesületnek. — Ügyes kezével kita- ragta a vaskapui Turista Menedékház kezdetben földszintes, majd emeletes épületét. Ügyeskedése kedves emlékét a Turista Otthon őrzi. — A természet nagy rajongója kedvvel kezelte a festő ecsetjét is. — Szorgalmasan írogatott az „Esztergomi Lapok”-ba s az „Esztergom és Vidéké”-be. Számos cikkben örökítette meg nevét. A „Karbunkulus” és „Mimóza írói álnevek takarójába burkolja többször szerény személyét, A város korábbi évtizedeiről elevenít fel képeket, történeteket, adatokat, emlékezik meg szereplő emberekről. Érdeklődő lélekkel, nyílt szemmel nézi a közérdekű eseményeket s mond róluk ítéletet. Különösen turista ügyekben hallatja szavát. írásai jó megfigyelőnek, a szépért, jóért, nemesért lelkesedő derék, hasznos polgárnak tüntetik fel, aki kisebb őrhelyén állandóan képezte magát, hogy gazdagodjék ismeretekben és használni tudjon a köznek juttatott önzetlen szolgálatával. Idegen szavakat magyar ruhába öltöztető buzgósága a nyelvészet terén tétetett vele szorgoskodó lépéseket. Munkás, nem zajok kalapálta csendes élet után lett fáradt testtel síri otthonának lakója, ahol szendergő álmainak a sírig kitartó jóságos élettárs, Gyuriska Judit a megosz- tója. Jobbkéz felől a túlsó sor egyik sírját sűrűbe borult jázminbokrok takarják. Virágerdő zuhog a levelek zöld falára. Utolérhetetlenül hamvas, üde arcuk úgy világol a májusi élet tavaszi homlokáról, mint az ég gyémántlámpásai csillagszóró éjszakákon. A szálló illatfelhő már szinte kábít, figyelmet terel. Talán nem is az omló könny s a hasogató fájdalom, szomorúság kertjében vagyunk ? Az ujjongó élet pompázik a süppedt sírok felett. A napsugár aranynyilai suhognak át a tömött fürtökön. A színkép elemeire bomlott szivárványszőttesben apró porszemek kavarognak, szálldogálnak. Nem tudni hol porlott pici testüket a nap aranyfényében fürdetik, mielőtt elkerülnének a fénytelen barna rög alattvalóihoz, a sár és por gyermekeihez. Be szépeket mesélhetnek örömtelen, bús testvéreiknek a messzibb magasságok aranyos ragyogásáról, fénylő csillogásáról ! A hősöket magasztaló csatadalok gyakran hivatkoznak a kiszámíthatatlan sorsra, amely velejárója arasznyira szabott földi életünknek. Véres csaták öldöklő rohamát megélt katonák, akik százszor kerülték ki az acéleső verte csataterek halálos buktatóit, otthon, békés foglalkozásuk útján, tájékán hullanak a halál hideg csontkarjába. Ezt a sorsot példázza Zsembery Gyula tartalékos hadnagynak kimért évekre szabott pályafutása. Az iskola padjaiból indult el és lépett a hadak útjára, mint annyi, végtelen sorokban menetelő díákpajtása. Ott rohamozott az orosz csatasíkokon. Testét az olasz harctér kőpoklai is gyötörték, sütötték. 36 hónapig viaskodott a tűz és vér vonalán. Kétszeri sebesülése az adott áldozat nagyságáról beszél. A két nagyezüst vitézségi érem, a II. oszt. német vaskereszt halált megvető bátorságát idézi. Az 1918-as összeomlás után hazakerült. Az építő munka katonája lett, a pilis- vörösvári cementáru telep főtisztvíse- lője. Egyik útja közben Dorogon a motorkerékpár-szerencsétlenség megsiratott áldozatainak sorába került. Gránát, acélgolyó, tűzeső nem fogta. Az agyonmagasztalt gép a bízó gazda életét nem tudta megtartani, — Unokaöccse volt Zsembery István-nak, a MABI volt elnökigazgatójának, az Actio Catholica országos világi elnökének, a huszas évek elején Sopron város és vármegye főispánjának. — Sírja felett hősökről, vitézekről zeng el nem múló éneket a pirkadati és alkonyí szellő. A márványveder friss virágai a könnyező emlékezőkröl, kegyeletükről gyöngyöznek halk, nesztelen, nem szűnő keser- gést. Hatalmas, szélesvállú márványkereszt Heidenreich Mátyás foszladozó emlékét próbálja egybetartani, „A jó és hű férjnek szeretjeiéül, szeretett élettársának örök emlékül jelölé gyászoló özvegye, neje : Heidl Júlia, utóbb Pápes József volt szenttamási bíró özvegye." A síremlék keményen veti oda mellét a döngető időnek. Állja, bírja a harcot ! Meddig ? Szerepét nemcsak maga szabja meg. Az elárvult sírdomb gondozatlan, füves takarója az elévülés, felejtés panaszénekét sírja ! Ez pedig itt, a levélhullások különösen szomorkás hazájában az előbb-utóbb való eltűnés gyászos akkordjait jelenti. A feledéssel feleselő arannyal húzott betűk Burány József munkás életének hódolnak, mikor az „Olvasókör pénztárosának s a legjobb emberbarátnak" érdemeit emlegetik. A márvány emlék kemény keretéből mosolygó kis gyermekarc sugárzik bele a kövek és fej fák emlékező erdejébe. Üzenetet közvetít az elszállott életről, a sose múló reményről. Köpödi Pistikének földre vetődő, égbe visszatérő öt, napsugaras esztendejének szentel köny- nyes sorokat: Kis madáiUa fájó dallal siratgatja porait. Nyíló, feslő bimbofóvel törte le és ragadta el a halál Szülői és testvérkéje fájó szíve vigasztalást nem talál j A Fray-család vörösmárvány síremlékén Frayné Rudolf Anna emlékéről őriznek foszló emlékszálakat a hűséges betűk. ld. Fray Vince, Fray Béláné elimbolygó földi alakjaira hull tovább az emlékezés gyenge fénye. lfj. F. Vince és ifj. F. kincéné árnyékképei ködlenek fel legvégül a múló életek kavargó örvényéből. ld. Rudolf Mihály nemesvonalú, nagy márványkövéről a mindig eltávozásba, egyszerűségbe fúló élet suttog halkszavú, borongós igéket. Dangelmajer Lipót-ot 8 évtized örömmel, bánattal átszőtt napjai után fektették a visszaváró föld halottas ágyára. A DGT állomásfőnöki tisztében sok hajó feltűnését, eliramlását szemlélhette a fejedelmi folyam közeleső látóhatárain, hogy az élethajózás erre-arra gyűrűző hullámai végén az ő koporsócsónakját is befogadja a temető, mindnyájunk sorsának hívogató, pihentető kikötője, A 18 esztendős Gerendás Gyula sírjának kövén keresztény léleknek didergő rettegés nélkül tett könyörgő imádsága oszlatja a könyörtelennek látszó halál gyászos felhőit : Rövid »zenvedés hozott engem ide, Szent megnyugvást adott az Űr 3ézus hite. N Mit jó szüiök tehettek gyermeküknek, Megtették Istenért testemnek, lelkemnek. Éltemben adtatok lelki vigasztalást, Síromból kérjetek boldog feltámadást I Néhány helyzetkövetelte szó kivételével megegyezik azzal a sírverssel, amellyel az első telekrész falkerítés melletti sírboltsorán, a Nitten-család síri pihenőhelyének kőemlékén már találkoztunk. (Folyt, köv.) Vérfes Zoárd A katolikus főiskolai hallgatók a hercegprímásnál A katolikus egyetemi és főiskolai egyesületek pünkösd hétfőjén 100 tagú küldöttséggel jelentek meg városunkban kihallgatáson Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímásnál. A hercegprímást Radovics György egyetemi hallgató köszöntötte a küldöttség nevében abból az alkalomból, hogy elindította a katolikus kiákotthon mozgalmát. A hercegprímás az üdvözlő szavakra válaszolva azzal kezdte beszédét, hogy jól esett azt a megállapítást hallania a magyar katolikus egyetemi ifjúság nevében, hogy minálunk a magyarság és a kereszténység elválaszthatatlanok egymástól. — Ha az ember kettős, természetes és természetfölötti célját tekintjük — mondotta a hercegprímás —, akkor az egyénnek az életében végzetes következményekkel jár e kettős cél szétválasztása, valamint az egyiknek vagy a másiknak elhanyagolása. Éppen így a nemzet életében is végzetes lehet a polgár kettős céljának szétválasztása vagy bármelyiknek elhanyagolása. Ugyanígy vagyunk az államok életében is. Ha az állam csak a polgárok természetfeletti célját venné figyelembe s elhanyagolná az anyagi és szellemi eszközöket, ez nemcsak a polgároknak, hanem magának az államnak is romlásához vezetne. így áll a helyzet az államokon belül létesített 'különféle szervezetekben, ifjúsági egyesületekben is. Azok az egyesületek, amelyek a tagok természetfeletti célját elhanyagolják, a tapasztalat szerint előbb-utóbb lecsúsznak a napi politika útvesztőjébe. Ezért — hangsúlyozta a hercegprímás — mindig szem előtt kell tartani a katolikus elveket, melyeket nálunk első szent királyunk igen szerencsésen átalakított magyar elvekké is. Az egyesületek működéséről szólva, megállapította a hercegprímás, hogy „azok 'az egyesületek, amelyek első szent királyunk szellemében működnek, katolikus szeretettel örülnek minden katolikus főiskolásnak, aki méltó a katolikus névre és befogadnak mindenkit, aki a szentistváni elvek szerint magyar. Akik ezzel ellenkeznek, nagy károkat okoznak a nemzetnek, mert a magyar fogalmát teljesen tévesen annyira összezsugorítják, hogy idővel szinte kisebbség lenne országában a magyar." — Nem azt mondom én — folytatta a hercegprímás —, hogy a katolikus egyesületék ne kooperáljanak a haza érdekében másokkal, de semmi olyan együttműködést, ami a mi katolikus meggyőződésünk elközömbösítéséhez vezethet, ne engedjenek. Sokan próbálkozták már a vallás elközömbösítésével, de ezeknek az elméleti elgondolásoknak kieszelői a gyakorlatban mindig megbuktak vele. Tehát mi kooperálni akarunk másokkal, de ez sohasem mehet a mi vallásos és magyar meggyőződésünk feladásáig. Azzal zárta beszédét a hercegprímás, hogy vigye magával az ifjúság Esztergomból az ország minden részébe Szent István szellemét és elveit, köztük azt, hogy kereszténység és magyarság egymástól elválaszthatatlanok. A hercegprímás lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után az előtte megjelent százas küldöttség mindegyik tagjával szívesen elbeszélgetett. A közigazgatás háborús munkájáról és a közellátásról számolt be az alispáni jelentés Esztergom vármegye közigazgatási bizottsági ülésén tudomásul vett és az elmúlt hóról szóló alispáni jelentés a közigazgatás munkájáról szólva beszámolt arról, hogy a háborúval és a háborús közellátással kapcsolatos ügyek elsősorbani elintézése ma a hivatalok legfontosabb feladata és így nem csodálható, hogy az általános közigazgatási ügyek elintézését illetően bizony türelemmel kell lennünk. Elsősorban a községi hivataloknál észlelhető ez, ahol az adóügyeknél mutatkoznak hátralékok. Az új beszolgáltatási rendelettel kapcsolatosan a községi jegyzők hatáskörébe utalt munkálatok, — amilyenek a gazdalajstromok elkészítése, a gazdalapok felfektetése — olyan mértékben foglalkoztatják a jegyzői hivatalok egész személyzetét, amely elfoglaltság mellett alig tudnak eleget tenni szokványos hivatali kötelezettségeiknek. A beszolgáltatási rendelettel kapcsolatosan elhangzott panaszokat a város, illetőleg a községek vezetői közvetlenül igyekeztek megnyugtató módon elintézni, de — mint az alispán jelenti — a rendelet tervbevett módosításával a panaszok nagy része orvoslást fog nyerni. A közellátással kapcsolatosan nagyobb fennakadás nem mutatkozott — mondja az alispáni jelentés — csupán az esztergomi járás zsírellátása okoz nagy nehézségeket, Esztergom város Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől, xxix. Séta a halottak városának utcáin.
