Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 48. szám
HATVANNEGYEDIK1ÉVF/48. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton. SZERDA, 1943. JUNIUS 16 Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 50 fillér Fény nevére, áldás életére! Horthy Miklós kormányzó hetvenötödik születésnapját ünnepli az ország. Nemzeti zászló leng palotán és kunyhón, ünnepi díszbe öltözik falu és város. Kis faluk harangjai lelkendezve csilingelik és a nagy harangok zúgják mindenfelé, hogy templomba sietnek az emberek, kicsinyek és nagyok fohászkodva fordulnak az egek Urához, hogy a nemzet gondos atyját, Magyarország kormányzóját óvja, védje, erősítse és tartsa meg a magyarság számára jó egész ségben. Vészes időkben üli a nemzet ezt a születésnapot. Az Apokalypsis szörnyű lovainak patái csattognak a világ véres téréin és a háború dübörgése reszketteti a levegőt északról és délről. A mi kis Magyarországunk ismét a világhatalmak küzdelmének útjába került és a magyarság sorsa a másod'k évezred hajnalán ismét válságos fordulathoz ért. A nemzetnek újra ki kell állania az élet próbáját, újra vére hullásával, karddal a kezében kell betöltenie hivatását Európa kapujában a kereszténység, a kultúra és civilizáció védelmében, mert hiszen az isteni Gondviselés rendelése foltytán mindezek védelme hazája, családja. háza, földje és hite védelmével függ össze. Minél nagyobb a veszedelem és minél "fenyegetőbbek az idők, annál hűségesebb szívvel, annál ragaszkodóbb lélekkel fordul a magyar a budai vár felé, ahol a nemzet hivatott vezére erős kézzel, atyai Szívvel, bölcs előrelátással és istenadta hivatottsággal intézi és irányítja a nemzet sorsát és féltő gonddal őrködik életén. Magyarország kormányzója — Istennek hála! — friss erőben és egészségben érte meg hetvenötödik születésnapját. Alig egy-két év múlva immár negyedszázada vette kezébe az ország kormányzását. A magyar történelem egyik legszomorúbb korszakában érkezett az élre és szinte halottaiból támasztotta új életre nemzetét hitet, reményt sugárzó egyéniségével. Uj magyar hadsereg született, új munkára, az alkotások és a boldogulás új útjaira lendült a magyar. Kormányzása kifelé tekintélyt, befelé rendet, biztonságot, erkölcsi és anyagi erőt teremtett a nemzet számára. Horthy Miklós honvédéi dicsőségesen megállották az első nagy próbákat és Horthy Miklós Magyar- országa a belső rendet, összefogást, a gazdasági és társadalmi erőt tekintve is becsületesen, határozottan és megingathatatlanul tölti be a legnehezebb időkben is hivatását. Horthy Miklós országlása alatt kiszélesedtek a csonkaország határai észak, kelet és dél felé s visszatért hazája kebelére többmillió magyar, — és amíg hősi elszántsággal harcol a honvéd, idehaza a nélkülözéseket tűrve, a nehézségeket legyűrve kitart a magyar, egy percre sem lankad, sőt mindinkább erősödik a hit Magyarország feltámadásában. A nemzet apraja, nagyja tudja, hogy mindez Horthy Miklós nevéhez fűződik és hogy a nemzet sorsa s ezzel minden magyar ember sorsa bölcs, erős és jóságos kormányzójával szorosan Össze van kötve. Ezért az országgál együtt nemcsak a hivatalos vármegye és a hivatalos város ünnepel, hanem minden magyar ember. Amikor életéért fohászkodunk a magyarok Istenéhez, hűségünk, szeretetünk. hálánk és ragaszkodásunk megnyilatkozását küldjük mindnyájan a budai vár felé: Fény nevére, áldás életére! A háború rokkant hőseiért! Mindig hangoztatjuk, hogy a belső frontért kell dolgozni itthon megfeszített munkával mindenkinek, mert a belső front van olyan fontos, mint a külső. Az elmúlt két évtized előtt példát láttunk erre, hogy nem a külső, hanem a belső front megingása és kitartani nem tudása hozta ránk Trianont és a velejáró soksok szenvedést. A magyar katona a szövetségesek oldalán ma is régi harci szellemben és vitézséggel küzd azért, hogy a külső front biztos legyen. Úgy küzd és veti latba minden erejét, hogy a háború dicső befejezése után elmondhassa, hogy : Istenért és a Hazáért küzdöttem. A belső frontra vigyázni a mi gondunk, itthonmar adottaké, a felelősség megosztása és magunkra vállalása nemzeti kötelességünk, mert csak úgy remélhetjük azt, hogy a magyarság élet-halál harca sikeres befejezést nyer. A jó Istenen kívül csak magunkban bízhatunk! Föld- > rajzi helyzetünk és rokontalanságunk magunkra utal bennünket. Nincs senki, aki bajainkban segítene. Nekünk kell fáradni és harcolni minden örömért, jóért, talpatnyi földért, a legkisebb magért. Ezt tettük ezer éven át és ezért nem lehet a magyar fajt a lappangó bűnnek meg- roppantania. Nekünk, akik nyugodtan hajtjuk álomra fejünket saját otthonunkban, kötelességeink vannak azokkal szemben, akik erre rászorulnak. Alig hónapokkal ezelőtt gyönyörű példáját mutatta meg a magyar társadalom a hadbavonultak családjaival és a hadiárvákkal szemben. Oly egységesen és oly áldozatkészséggel áll a vezetők mellé a magyar társadalom, ha azok felhívással fordulnak feléje. Két héttel ezelőtt Sepsy Margit országos mozgalmat indított meg és arra buzdította a fiatal lányokat, hogy írjanak leveleket a fronton küzdő katonáinknak, mert a női kézből eredő minden sort örömmel fogadják azok, akik a fronton küzdenek. Ez a mozgalom sikerrel járt, de ehhez a mozgalomhoz elindított még egy újabbat, hogy a fiatal lányok keressék fel a hadikórházakban a háború nehéz sebesültjeit, rokkantjait és igyekezzenek jósággal és kedvességgel visszaadni az életkedvüket és ami a legfontosabb, kölcsönös rokonszenv esetén adják meg nekik a családi élet boldogságát is. A csonka hősöknek lelkét kell felemelni és megmenteni. Lehet, hogy közülük sokan önbizalmukat vesztve meghason- lottak önmagukkal és talán az élettel is. Úgy érezzük, hogy nekünk, esztergomiaknak is kötelességünk a fiatal lányok figyelmét erre az országos megmozdulásra felhívni és lehet, de bízunk abban, hogy városunk nemesen gondolkozó és érző honleányai is csatlakoznak a mozgalomhoz. A háború közepette tartozunk honleányainknak egy őszinte vallomással, hogy a háború rokkant hősei mellé állva közös simpatia esetén szivük minden sze- retetével, két kezük munkájával és egy életre szóló hűséggel melléjük állni. Tudjuk és érezzük : nem könnyű feladat elé állítjuk honleányainkat. Nem kis áldozat lesz feléjük nyújtani szívüket, szeretetü- ket, de hisszük, hogy megteszik azokért, akik életük felét adták a hazáért. Vállal- niok kell az életúnt, az önmagukkal meg- hasonlott hősökkel szemben azt, hogy megértetik velük, nekik ép annyi joguk van a családi élet örömeihez, boldogságához, mint ép társaiknak. Az állam és társadalom sok mindennel elláthatja a háború rokkant hőseit, adhatnak nekik kitüntetéseket, állást, keresetet, de egyet nem adhatnak : a családi életet, az otthon örömeit. Ha van az országban valaki, aki megérdemli a sze- retetet, a legmesszebbmenő gondoskodást, akkor ezek a rokkant katonák megérdemlik az asszonyi gondoskodást, a gyermeket. Hisz ezek vigyáztak a mi békés családi boldogságunkra. Aki ezt a magasztos feladatot vállalja, az előtt meg kell emelni a kalapot. Építő krisztusi szeretet termelte ki ezt a gondolatot. Az eszme azonban még nem tett, de bizonyosak vagyunk benne, hogy a magyar lányok között ma is vannak Kanizsai Dórák, Zrínyi Ilonák, akik ennek az eszmének tettéválását magyar lelkesedéssel fogják véghezvinni. A történelem ezer példát ad arra, hogy a magyar hőst harctéri sebeiben mindig szerette és szolgálta a magyar asszony. „A háború rokkant hőseiért“ felvetett gondolat magyar gondolat, nem idegen. Fel kell figyelni rá Norvégiától a Földközi-tengerig és csodálattal kell adózni a magyar nö hősiességének. A mozgalom alig indult meg, már is szép visszhangra talált az országban. Április 16-án volt az első lelkes csoport ünnepélyes fogadalomtétele a Magyar Újságírók Egyesületében. A rádió is közvetítette annak az elszánt, lelkes leány csapatnak az elindulását, akik komolyan vállalkoztak arra, hogy a magyar lányhoz és asszonyhoz méltóan tartják meg azt, „hogy szívvel és lélekkel igyekszünk visszaadni a súlyos sebesülteknek a hitüket, életkedvüket és reménységüket. Ápolni fogjuk őket, felvidítani és meggyőzni arról, hogy csonkán sem kitaszítottjai a magyar társadalomnak. Tisztelettel és szeretettel nézünk a háború hőseire s ha igaz vonzalom támadna közöttünk, sorsunkat szívesen kötjük hozzájuk, hogy megadhassuk nekik azt a szépséget és jóságot, amit a nő ad az egészséges férfinak“. Úgy érezzük, de a város minden velünk érző honleánya is, hogy ezt az elég nagy áldozatot meghozzák az értük életüket kockáztató honvédekért. Őszinte öröm minden magyarnak az, hogy egy fiatal székely leány elindított egy ilyen országos magyar mozgalmat, és aki ilyen, igazán női módon akarja leróni háláját azokkal szemben, akik vérük hullásával a szebb magyar jövőért küzdenek. HÍREK Nemzetvédelmi Kereszt adományozása. A Kormányzó Ur ófő- méltósága vitéz Zsámbékv Pál takarékpénztári igazgatóhelyettes-tit- kár, hadirokkant századosnak a kommunizmus és a forradalmak alatt tanúsított bátor és önfeláldozó magatartásáért a Nemzetvédelmi Keresztet adományozta. Esküvő. Rayman Katalin középiskolai tanárnő és dr. Berend Miklós orvos f. hó 14-én tartották meg esküvőjüket Budapesten. (Minden külön értesítés helyett.) Adomány a vaskapui Márla- szoborra. Bakos János protonotá- rius kanonok 100 pengőt adományozott a Vaskapun újonan felállítandó Mária-szoborra. Szent János-kútl búosú. A Szent János-kúti kápolnában f. hó 25-én reggel, Kér. Szent János napján, szentmise lesz. Körmenet és szentmise Szent Péter és Pál napján lesz, minthogy vasárnap az úrnapi körmenetet tartja a szentgyörgy- mezői plébánia. A körmenet fél 10 órakor indul a szentgyörgyezői templomból Szent János-kúthoz. Kivánsághangverseny. Ismét ki- vánsághangverseny lesz f. hó 20-án a Fürdő Szálló színháztermében. A hangversenyen fővárosi művészek lépnek fel. A hangverseny plakátjai hétfőn jelentek meg Esztergom város utcáin és hirdetik, hogy a ki- vánsághangversenyen szerepelnek: Bánky Zsuzsa, a Nemzeti Színház tagja, fiidvéghy Valéria filmművésznő, fíegyi Péter és Magyari Tibor, az öj Magyar Színház tagjai, a rádió legjobb humoristái, Kálmán Etelka, a m. kir. Operaház táncosnője, Manyák Lívia, a m. kir. Operaház tagja, Orbán Sándor, a rádió magyarnóta énekese, Pataki Jenő, a Nemzeti Színház tagja, Rácz Vali énekművésznő, Udvardy Tibor, a m. kir. Operaház tagja. Az előadás iránt ismét rendkívül nagy az érdeklődés. Jegyét mindenki jóelőre biztosítsa, ha a páratlan művészi élményben részesülni óhajt. Levél a szerkesztőhöz. „Tekintetes Szerkesztő Ur! A kir. tan- felügyelő által beküldött és közölt „Uj 1 orszak Esztergom város népoktatásában“ című cikkében Esztergom vármegye volt kir. tanfelügyelőinek bizonyos rosszuleső lekicsinylését kellett megállapítanom. Esztergom város közönségétől há-
