Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 34. szám

Megjelenik minden szerdán és szombaton. ’ - Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 50 fillér HETI ESEMÉNYEH KÜLFÖLD 75.000 ember eddig Amerika vesz­tesége. — Spanyol emigránsok há­borúra izgatnak hazájuk ellen. — A horvátországi partizán nők bor­zasztó kegyetlenségeket követtek el a lakosságon. — Roosevelt rádió­szózatot intézett Mexikóból Amerika népeihez. — Nagy szabadkőmíves találkozó volt Algírban. — A cseh államfő és a norvég miniszterelnök is megjelentek Hitler főhadiszállá­sán. — Amerika és Anglia nem fo­gad be több menekültet. — Palesz­tinában toboroznak az angol légi erő számára. — Több mint száz va­dászgép védi Berlin városát. — Öt­ven kilométeres sávon kiürítik a francia tengerpartot. — Hercegovi­nában igen kedvezően haladnak a lecsapolási munkálatok. — Több mint 40.000 tonnhalat halásztak ki egy nap alatt Boszporusban. — Az olasz rokkant munkásokat országos egydsületbe tömörítik. — A finnek négy nap alatt 46 szovjet repülőgé­pet lőttek le. — Angol repülőgépek robbanó töltőtollakat dobáltak le Rostockban. — Bombayban adagol­ják a gabonaneműeket és hüvelye­seket. — Fokozódó hevességgel foly­nak a harcok Tunisz birtokáért. — Svédorszádgba költözött a helsin- kii amerikai követség. — Pétain tá­bornagy, Franciaország államelnöke 87 éves. — Nizzában bezártak nyolc nagy vendéglőt. — Bevezették a ci- pőjegy-rendszert Svédországban is. — Calaist összebombázták az ame­rikai repülőgépek. — Japánban ki­végeztek több amerikai pilótát. — A töltőtollat 160 éve találta fel egy lipcsei mechanikus. — Tiso szlovák államelnök is megjelent Hitler fő­hadiszállásán. — Argentína lakos­sága 13.709.000 fő. — Az olasz asszonyok 40.000 tojást adnak a se­besülteknek. — Újabb tömegsírokai találtak Odessza közelében. — Por­tugáliába viszik a Romából meg­szökött hadifoglyokat. — A spanyol köztársasági emigránsok kormányt alakítottak Amerikában. -- Olasz munkások dolgoznak a Toulonban elsüllyesztett hadihajók kiemelésén. — Mexikó nem hajlandó csapatokat küldeni tengerentúlra. — Szembe­szálltak a szudáni benszülöttek az angolok sorozása ellen. — Lemon­dott a horvát külügyminiszter. — összeomlott Montgomerrynek nagy frontáttörési kísérlete Tuniszban. — Szovjetellenes felkelés tört ki Kau­kázusban. — A tengelyhatalmak csapatai Tuniszban több helyütt át­törték az angol hadállásokat. — A japánok körülzártak egy kínai had­sereget. 40.000 fogoly. — Harminc szovjet katonasággal zsúfolt vona­tot semmisítettek meg a német stu­kák a kubáni hídfőnél. — A néme­tek elsüllyesztették Ranger Ameri­kai repülőgepanyahajót. — Finnor­szág eltökélt szándéka tovább foly­tatni a Szovjet elleni háborút. — A kínai nemzeti kormány nagy ki­tüntetést küldött a japan császár­nak. — A maláji sziget lakossága együttműködik a japánokkal | DR. FEHÉR GYULA j Húsvétvasárnap reggel 6 órakor, mikor a gyönyörű áprilisi nap felkelt a hegyek mögül és szétöntötte sugarait az ősi vá­rosra, a főszékesegyház tornyában meg­szólalt a lélekharang, hogy hirdesse az esztergomi főkáptalan és egyházmegye gyászát : éjjel 11 órakor rövid haláltusa után a Szent Kenettel és az Ur szent testével megerősítve meghalt a legöre­gebb tagja, nesztora, dr. fehér Gyula apostoli protonotárius, prelátus, nagy­prépost, felsőházi tag, Esztergom vm. törvényhatóságának örökös tagja, a Ma­gyar Érdemrend tulajdonosa, a Ferenc József rend középkeresztese. Krisztus példájára szelíd volt és alá­zatos szívű ; a maga értékeit el nem ismerő, a saját kimüveltségével örökké elégedetlen, embertársait a gyöngédségig szerető, őket féltő és értük aggódó jó ember egyesült benne ta képzett tudással. Ember volt, akit Esztergomban mindenki szeretett, hisz életének nagy részét a városban töltötte, itt állt a küzdés, a harcok első vonalában, a városért és polgári érdekéért. Sebeket kapott, de mindig a szeretet, tisztelet és a megértés vette körül. A gyülölséget nem ismerte. Nem tudott gyűlölni, még haragudni sem és volt valami egyéniségében, mely sze­retetté tette őt, ahol megjelent. Fárad­hatatlan munkás, mindenkivel jótévő ember, s apostoli lelkületű pap volt. Közismert volt egyházmegyénkben, hogy örvendeztek azok, akik melléje kerültek és soha el nem felejtették jóságát, akik elkerültek mellőle. Érdeklődése, figyel­messége, baráti és paptestvéri szeretete kimeríthetetlen volt. Az elhunyt protonotárius kanonok, nagyprépost 1858-ban Nagyabonyban (Pozsony megyében) született. Közép­iskoláit Szolnokon, Budapesten és Esz­tergomban végezte (1875). Az érettségi után a theológiai tanulmányok folyta­tására Bécsbe küldték, ahol a theo­lógiai évek sikeres elvégzése után 1880- ban Simor János hercegprímás augusz­tus 16-án felszentelte és elindította a magyar katolikus apostolai közé. Rövid két évi várostól távoli tartóz­kodás után a bíboros hercegprímás Esz- tergom-belvárosába (1882) segédlelkész- szé nevezte ki. Örömmel jött Esztergom városába, ahol fiatalságát töltötte, ahová el nem téphető kapcsok fűzték. Közben a pedagógiával kezdett foglalkozni, a- melyhez istenadta tehetsége és kitűnő érzéke volt, amit rövidesen felettesei is felismertek és 1884-ben megbízzák az Esztergomi érs. lyceum-ban a görög és latin nyelv tanításával. 1885-ben, mint fiatal pap nyerte el a belvárosi plébá­niát s mint a városi plébános tevékeny részt vett a város, majd később a vár­megye közéletében is. Sokoldalú tevé­kenysége közül különösen az iskolaügy nőtt a leikéhez, A városi iskolák igazi fejlődésüket az ő igazgatása alatt érték el. Önzetlenül dolgozott a város polgár­sága javára és ámbár nevéhez több al­kotás fűződött is, s általános elismerés övezte, a hatalom szava mégis megnémí- totta egy ízben a polgárság meggyőző­dését, ami azonban látható keserűséget nem váltott ki a nemes férfiúból. Tovább is önzetlenül tevékenykedett a közélet terén. A város vezetőségének a bizalma őt tett« meg az iskolaszék elnökévé, ame­lyet 1930-ig megtartott, nagy elfoglalt­sága miatt utóda Mátéfíy Viktor plébá­nos vette át tőle. 1907-ben Vaszary Kolos hercegprímás az esztergomi szekesfőkáptalan kano- nojkavá nevezte ki. 1920-ban honti fő­esperes lett. 1929-ben dr. Serédi Jusz- timan a középiskolai hittanári vizsgáló­bizottság elnökévé nevezte ki, majd dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost halála után 1929-ben nagypréposttá, a kaptalan fejévé nevezte ki, ugyancsak ettől az időtől kezdve tagja a felső- háznak. Az egyházi hatóságok mellett a világi hatóságok is elismerték érdemeit, ame­lyeket a város és a vármegye közélete terén tett. A vármegye törvényhatósága 1929-ben örökös tágjává választotta és ugyanezen évben a Kormányzó úr Öfő- meltósaga a miniszterelnök előterjeszté­sére a Közélet terén kifejtett értékes munkásságáért a Magyar Érdemrend il. osztályú erdemkeresztjével tüntette ki Alig egy éve, hogy a betegség nyomai látszottak rajta s hónapról hónapra ő- rölték, mint a szú az erős tölgyet. Azóta mind ritkábban járt fel a Bazilikába, ahová mindig oly szívesen ment. Meghatva, könnyes szemekkel állunk meg az elköltözött Fehér Gyula dr. nagyprépost ravatala előtt, amikor fáj­dalmas kötelességből számbavesszük a virágokkal borított ravatalnál életét és munkásságát, nyugodt lelkiismerettel ál­lapíthatjuk meg, ha küzdelmes is volt az élete, az elmúlás előtti heteket és hónapokat bármennyire szenvedéssel töltötte, megelégedéssel és örömmel tölthette el az a tudat, hogy jó munkát végzett, jó harcot harcolt, s tevékeny­ségét, amely gazdag volt eredmények­ben, mindenkor a jó Isten áldása kisérte. Ha a halál előtt az öntudatos pillana­tokban lelki szemeivel kutatta már az örökkévalóságot és alázattal borult le a Mindenható nagysága előtt, mondván : De profundís clamavi ad te Domine, — a könyörgés alázatában minden bizony­nyal ott volt az ő nemes lelkét eltöltő az az öntudat is, hogy nyugodtan áll Urának és Teremtőjének itélőszéke elé, mert azt a feladatot, amit a szent ke- resztségben és az egyházi kebelben ka­pott, az Üdvözítő gondolatainak szelle­mében igyekezett teljesíteni, Kivánságához híven a belvárosi te­metőben lévő Jó Pásztor kápolnában helyezték örök nyugalomra, ahol majd a túlvilágon is hallani fogja annak a temp­lomnak a hangját, amelyet az ő szor­galma építtetett és tett a temető leg­szebb kápolnájává. Síremléke előtt so­hasem fog elhervadní a virág s ragasz­kodó hívei nem egyszer fognak buzgón imádkozni lelki üdvéért, Temetése f. hó 27-én volt a belvárosi temetőben lévő Jó Pásztor kápolnában lévő kriptában. A temetési . szertartást leszlényi L. Zoltán sinopei püspök vé- ezte a sírnál. A vármegye törvényható­ági tagjai nevében revisnyei Reviczky Elemér ny. alispán mondott megható gyászbeszédet. Hatályon kívül helyezték a tanonclétszám korlátozását A tanonc- és szakmunkáshiány leküz­désére az íparügyi miniszter rendelet- tervezetet dolgozott ki, A tervezetet, amelyben a tanonctartás és nevelés kér­déseit átmenetileg újból szabályozza, megküldötte az egyes érdekvédelmi szer­veknek. A tervezet 1945 végéig lényeges könnyítéseket tartalmaz a tanonctartás, illetve a szakmunkásutánpótlás terén. Megrövidíti az előírt tanoncidőt. Meg­engedi, hogy hat elemi végzettséggel 2—3 évre lehessen tanoncot szerződtetni, lehetővé teszi, hogy tanoncszerződést az év bármely szakában lehessen kötni, segédvizsgát pedig az év bármelyik sza­kában lehessen tartani. Hatályon kívül helyezi a rendelet- tervezet a tanonclétszám korlátozására vonatkozó rendeletet és megengedi, hogy az üzemek — tekintet nélkül alkalmazott segédeik számára — bármennyi tanorcot alkalmazhassanak. A könnyítések a kis­iparban és a gyáriparbar egyaránt alkal­mazhatók. Azok az ipari vállalatok, amelyeknél a munkások és egyéb alkalmazottak száma az ezret eléri, kötelesek a tanon- cok részére leventeotthonnal kapcsolatos tanoncotthonfc létesíteni és fenntartani, ahol a tanoncok lakást és élelmezést kapnak. Az iparügyi miniszter az olyan ipari vállalatok tulaj onosait, amelyekben a munkások és egyéb alkalmazottak száma az ötvenet meghaladja, de az ezret nem éri el, kötelezheti, hogy együttesen lé­tesítsenek és tartsanak fenn tanonc- otthonokat. A rendelettervezet felhatalmazza az iparügyi minisztert, hogy azokban az iparágakban, amelyekben az utánpótlás biztosítása érdekében szükséges, az ipa­rosokat az érdekképviseletek meghall­gatása alapján — a szükséghez képest —- meghatározott számú tanonc, illetőleg 18 évet be nem töltött segéd alkalmazá­sára kötelezheti. H I II ü E | REUSZ FERENC | A Takarékpénztár épületetin és a vá­ros középületein gyászlobogó jelzi, hogy Reusz Ferenc, az Esztergomi Takarék- pénztár R. T. igazgatója, folyó hó 25-én, Húsvétvasárnapján délután 61 éves ko­rában meghalt. Hirtelen halálának hire megdöbbenést keltett a városban minden­felé, Reusz Ferenc nemcsak az Esztergomi Takarékpénztár R. T. kiváló, érdemes vezetője és tisztviselője volt, hanem lel­kes közéleti férfiú is, aki városát igazán szerette és értékes tudását, szakértelmét, jóakaratát mindenütt és minden alkalom­mal Esztergom- város javára áldozta. Te­vékeny tagja volt Esztergom vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizott­ságának, Esztergom város képviselőtes­tületének és Esztergom város iskolaszé­kének is. Odaadó érdeklődéssel és őszin­te segíteni akarással viseltetett minden nemes és jó ügy iránt. Mint jószívű, igaz, nemeslelkü embert és jóbarátot szeret­ték tisztelték és becsülték az esztergomi társadalomban, a társadalmi egyesüle­tekben és mindenütt, ahol embertársaival érintkezhetett, Reusz Ferenc 44 évet töltött az Esz­tergomi Takarékpénztár R. T. szolgála­tában, amelynek 1938. óta fáradhatatlan vezető-igazgatója volt. Haláláról a Ta­karékpénztár igazgatósága, felügyelőbi­zottsága és tisztviselői kara külön gyász- jelentést adott ki, amelyben hálásan el­ismeri, hogy „Társaságunkért mindenkor lelkes odaadással és rajongó szeretettel működött, eredményekben gazdag mun­kásságával elévülhetetlen érdemeket szer­zett. Temetése f. hó 28-án, szerdán délelőtt folyt le az Esztergom-szentgyörgymezői temetőben őszinte, nagy részvét mellett. Meleg együttérzéssel fordul az eszter­gomi közönség a gyászbaborult család, elsősorban dr. vitéz Onody-Jánoskúti József, Esztergom vármegye alispánhe- lyettes-főjegyzője felé, aki a legjobb édesatyát veszítette el Reusz Ferenc el- hunytával. Munkás, lelkes életének és értékes, kedves egyéniségének emlékét kegyelet­tel őrzik itt hagyott övéivel együtt e vá- osban mindenütt, ahol élt, dolgozott, jót tett és szeretett. Koszorúmegváltás. Dr. Etter Jenő 15 pengőt, dr. Etter Kálmán 15 pengőt küldött szerkesztőségünkbe az esztergom-vizivárosi r. k. egy­házközség szegényalapja számára. Az összegeket rendeltetési helyére juttattuk.

Next

/
Thumbnails
Contents