Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 1. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Slmor-a. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 10 filléT, szombaton 16 Blléf. Előfizetési ár 1 bóra : 1 pánid 90 fillér, HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD 717.4 millió pengő a visszacsa- területek gyáriparának 1941. évi ter­melési értéke. — Szénhiány miatt bezárták a tapolcai gyógyfürdőt. — Több millió pengő értékű állampa­pírt vásárolt az OTI. — Az OT1 6 és félmilliós kölcsönt folyósít vi­déki beruházásokra. — Magyaror­szágon is megkezdik az élelmisze­rek mélyfagyasztással való konzer­válását. -- Egyre fokozódik a s'éd- inagyar árúcsereforgalom. — A zsi­dó hadkötelezettek sárga, a kitértek fehér karszalagot viselnek. — 167 holdas földbirtokot örökölt a deb­receni református kollégium. - Egy évvel meghosszabbították az ipar- fejlesztési törvény hatályát. — Ma­rosvásárhely hatalmas sportcsarno­kot épít. — A rögtönitélő bíróság eddig 50 halálos ítéletet hozott. — A kárpátaljai tanítók a munkácsi vár fokara visszaállítják a Turult. — 323 vidéki pénzintézet szűnt meg a pengő bevezetése óta. — KÜLFÖLD Megszánt a német vaskartel. — Bulgária új Duna-hajókat épít. — Libériát amerikai gyarmattá nyilvá­nították. — Ötven százalékkal emel­ték Svájcban a lapok előfizetési árát. — Ezernél több halottja van a tö­rökországi földrengésnek. — Bezár­ták a íezi arab egyetemet, mert tün­tettek az amerikai megszállók ellen. — Kivégezték Oránban a francia néppárt 12 vezető személyiségét. — Benes csaladját és hozzátartozóit a nemetek internálótáborba szállítot­ták. — 20.000 munkás tiltakozott Mexikóban a nagy drágaság miatt. — Kalkuttát menekülésszerűen ki­ürítik az angolok. — Ausztráliában ismét megjelenhetnek a kommunista lapok. — Svédország megerősíti ka­tonai felkészültségét. — 18—20 éves francia munkásokat is visznek ki Németországba. — Bulgáriában csak a használt ruhadarab beszolgáltatá­sa esetén lehet új ruhát vásárolni. — Halállal büntetik Törökországban azt a gazdát, aki az előirt terményt nem szolgáltatja be. — 55.000 ha- jójavítás volt három év alatt Ang­liában. — Katonai szolgálatra hív­ták ke Indiában az elefántokat. — Törökország megvédelmezi a ten­gerszorosokat a támadók ellen — Németország hárommillió mázsa bú­zát szállít Olaszországnak. — Közel négyezer harcikocsit vesztettek a bolsevisták egy hónap alatt. — Meg­gyilkolták Darlan tengernagyot Afri­kában. — Világítógázzal hajtott om­nibuszokat hoztak forgalomba Né­metországban. — 180.000 szövetke­zet működik Európában. — Kávé­ból bort állítanak elő Venezuelában. — Sztálin most töltötte be 63-ik évét. — Bezárták Nizza és Cannes játékkaszinóit. — Egy francia fiatal­ember három lövéssel ölte meg Dar- lant. A gyilkost kivégezték. — Az albán tiltakozik az angolszász mes­terkedések ellen. — Kolumbiában nagy károkat okozott a földrengés. — A marokkói bandák kirabolják az amerikai íegyverszállítmányokat. 1943. 7f Egyet fordítunk a kalendárium­ban. Leszámolunk az 1942. eszten­dővel és szorongó szívvel belépünk az új háborús évbe. Csak a minden ható Isten tudja, mit akart az em­beriséggel az elmúlt év során, amely telve volt véres küzdelem­mel és fájdalmas áldozatokkal és amely a világháborút még inkább kiterjesztve messzebbre űzte a bé­ke angyalát. Ugyancsak egyedül a jóságos Isten tudja, mi a szándéka az emberiséggel és a nemzetekkel az 1943. háborús esztendőben. Istennek megvannak a tervei, Ő végre is hajtja akaratát az évek során, amelyekből pár esztendő majdnem semmi az örökkévaló­sághoz képest. Megvalósítja szán­dékait az emberiséggel, amelyből akár egy, akár millió ember csupán porszem vagy porszemek a földön az Ő világokat teremtő szemében. Egy bizonyos: Isten akarata dia­dalmaskodni fog a világon akár a földi hatalmakkal együtt vagy el­len, akár a jó emberekkel együtt, akár a megtévelyedettek ellen. — bármilyen nagy küzdelmekbe, szenvedésekbe és áldozatokba is kerül az embereknek, társadal­maknak, népeknek és nemzetek­nek, hogy igaz útra térjenek. Az is bizonyos : Isten nem enge­di országát elpusztítani. Az igaz­ságok, amelyeket Krisztus hirde­tett és valósított meg a földön az egyéni és közösségi élet alapjául és amelyek közel kétezer éven át nemcsak az ember boldogulását szolgálták, hanem az állami és társadalmi rend tartó oszlopainak bizonyultak, örökéletűek. Amilyen bizonyosak vagyunk Is­ten felől, olyan bizonytalanok va­gyunk az új esztendő küszöbén az ember dolgait illetően. Az embe­rek, ha gonoszak, elvakultak is. Az emberek, ha jók, szívesen segí­tenek a bajokon, készséggel belát­ják tévedéseiket és megtennének mindent a szenvedések meggátlá- sára, de a legtöbbnek nincs hatal­ma hozzá. A küzdő és szenvedő emberek ezrei és milliói egyenkint aligha okolhatók azzal, hogy nem akadá­lyozhatják meg a háborús véreng­zési. Tolsztoj, a világhírű orosz i' emberi szellem egyik legna­gyobbja, az 1855. évi szebaszto­poli ostrom véres borzalmainak láttára így ír : ,,És ezek a keresz­tények, akik a szeretet és önfelál­dozás nagy törvényét hirdetik, lát­ják, hogy mit cselekedtek, s még­sem borulnak térdre bűnbánóan Az előtt, Aki az életet adta nékik s Aki a halálfélelemmel együtt a jó és szép szeretetét is beléjük ol­tó Ka s az öröm és boldogság köny- nyeivel a szemükben nem ölelkez­nek össze, mint egymás testvérei !“ Azonban nem az emberen és nem a kereszténységen múlik, hogy a nagy kibékülés nem történik meg. Nem, mert a háborúban az emberek cselekedeteiért magasabb földi hatalmak vállalják a felelős­séget és sokszor éppen a féltett és veszélyeztelett erkölcsi, emberi és nemzeti eszményekért kénytelen kardot ragadni, harcolni, vérezni az ember, a nemzet. A történelem sorsdöntő időiben, mint amilyen lesz az 1943. eszten­dő is, éppen a legszebb emberi és nemzeti eszmények forognak koc­kán és éppen ezekért folyik a vé­res harc. A magyar, aki Szent István óta nem óhajt egyebet, mint országá­ban békén élni, most — nem elő­ször a történelem folyamán — ön­védelmi harcot vív hazájáért, esz­ményeiért. Nem gyűlöl semmiféle embert, semmiféle nemzetet a világon, és valóban a jó és szép szeretetében örömmel és boldogsággal kész összeölelkezni a jóakaratú embe­rekkel és népekkel, mégis úgy hoz­ta a sors, hogy harcolnia kell és véres áldozatot kell hoznia az úton, amely számára kijelöltetett a béke éé az élet megváltása fe­jében. Vérrel és könnyel köszönt te­hát reánk az új esztendő és nem a béke ígéreteivel, Bizakodással te­kintünk mégis a jövőbe, mert esz­ményeinket Isten szándékaihoz és gondolataihoz kötöttük, aki elfo­gadja áldozatainkat és boldoggá teszi a magyart! (g.) A szeretet csatája Csatasorba álltak az esztergomi IV. le- ventkörzet leventéi, a magyar jövő ka­tonái. Ebben az ütközetben, amelyben fegyverük a honvédeket szerető szívük volt. Jelszavuk : 1942 karácsonya a har­coló honvédeké ! Az elmúlt hét ünnep- várás napjaiban minden esztergomi ott­hont felkerestek és felhívták ősi városunk minden lakosának figyelmét a harcoló honvédekre és azok hozzátartozóira. Azt akarták, hogy érezze a hazát vé­dő katona és annak minden hozzátarto­zója, hogy ők kiváltságosak : a tehetősek és szegények egyaránt gondolnak rájuk. Vasárnap délután a Fürdő-szálló nagy­termében folyt le a honvéd hozzátarto­zók részvétele mellett a lélekemelő ün­nepség. Az ünnepségen megjelent dr. vitéz Bá- nomy Antal városi főjegyző és neje, Koffler Gyula alezredes, járási katonai parancsnok és neje, dr. Czuczor János, dr. Jámbor Mike és dr. Marczell Árpád igazgatók, dr. Bádi István városi tanács­nok, dr. Etter Kálmán ügyész, levente­egyesületi titkár, Serédi Sándor és neje, a leventecsapatparancsnokok és szakasz­parancsnokok, a honvédek hozzátartozói és a leventék népes küldöttsége. front katona levele A nyár mosolyából idegen oícágot küldök a messEi bacctéccől, anyám ímakönyoébe eejtse, KcísEtus képe mellé, ki sokat szenvedett a Golgotán, feldúlt baccmeEŐn találtam: folyó mellett SEÓtlanul cingatta a paßt, gépesoeda taposta balálca, egy bűne oolt csak: élni akactl fiáig őcíEtem a Eubbonyom Esebében, cokon somsunkon tűnődőé egyce, be sokssoc nőit mát? utolsó mgasEom, amikoc a gt?ánát tábocunk kíleste. Idegenben két elhagyott külön élet — as egyiket basaküldöm : imádkoEEon értünk, anyám, mect új bajrá búg a esataküctön. Súlyos oibaüban baccolunk oalabányan, de győEünkí S én is elmegyek basa... Dagy meghalunk egy sEáííg, betakat? a föld, biss neki oan úgyis mindig ígasa. tetöct, idegen kis üirág... folyó mellett SEÓtlanul cíngatta a paßt, ímakönyébe rejtse, anyám, egy bűne oolt csak: élni akactl ifj, Balázs János

Next

/
Thumbnails
Contents