Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 25. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1942. március 28 Ez a szegényszolgálatot felma- gasztositó krisztusi törvény köte­lezettséget ró a gyámolitásra szo­ruló szegényre, szenvedőre is, még pedig azt, hogy sorsát krisztusi lélekkel viselje. Szolgáljon mindnyájunk lelkesí­tésére arany szájú Szent János kö­vetkező üdvös megállapítása: „Ha a szegénynek adsz, ne tekintsd Miközben a világ színpadán iz­galmas közelharc folyik a bolse- vizmus ellen, addig az esztergomi érseki tanítóképzőben csendben, de annál lázasabban készülnek a kö­zelgő jubileumra, hogy azt az inté­zetből kikerült sok száz magvető mesterrel megünnepeljék. A Bazilika tövében álló tanítói palota büszkén hirdeti Prohászka Ottokár örökszép mondását már ványba vésve. „Tanítóképző és a papnevelő intézet, ez a két hatalmas oszlop, amely tartja a Bazilikát.“ Kopogtatunk az igazgatói iroda ajtaján, ahoi Bartal Alajos tanügyi főtanácsos, tanítóképző intézeti igaz­gató fogad, akit a kultuszkormány a közelmúltban nevezett ki a tan­ügyi főtanácsosi méltóságba. Ő még mindig azzal a nemes egyszerűség­gel fogad, mint kinevezése előtt. Azt veszem észre, hogy ez a kinevezés még nagyobb kötelességet ró a vállaira. Bartal Alajos előtt mindig az lebegett, hogy a keze alól kike­rült magyar tanítók terjesszék a magyar szellemet és építsék fel a szentistvání Magyarországot. A szépen berendezett irodában nagy rendben az asztalon régi el­sárgult aktacsomók tornyosulnak. A régi aktákból állítja össze Bartal Alajos tanügyi főtanácsos az inté­zet 100 éves történetét. A 100 év előtti akták beszélnek. Az igazgató már nagy körvona­lakban összeállította az anyagot, most csak a részletes kidolgozás következik. Az eddig összeállított anyagból, a legrégibb időkből, meg­tudjuk az intézet történetét. Az igaz­gató annyi szeretettel beszél az in­tézetről, mint édes gyermekéről. Az aktából megállapítható — mondja — hogy az intézetet Kopácsy herceg- prímás alapította. 1842-ben nyílt meg az .Esztergomi Mesterképző“ címen. Szépen fejlődésnek is indult annyira, hogy felvetődött a két év­folyamú intézet befogadására alkal­mas önnálló épület felállításának gondolata. Az 1848 —49-i események megzavarták a szép tervet, sőt még az intézet működését is megbéní­tották, 7 évig szünetelt. Scitovszky hercegprímás utánjárására megnyílt. Az elhelyezési nehézségek nagy fel­adat elé állították az intézet vezető­ségét hosszú évtizedeken át, de bát­ran a szebb jövőbe vetett hittel harcoltak ki minden helységet, amire a fejlődő intézetnek szüksége volt. A már három évfolyamú intézetnek Simor dános hercegprímás adott helyet a Szent dános-utca 22-sz. alatti házban. 1897 ben lett négy évfolyamúvá. A világháború előtti években tervbe vették az önálló épü­let emelését, de a nagy világégés ezt megakadályozta. 1925-ben öt év­folyamúvá lett a képző. Dr. Cser- noch dános hercegprímás telket je­lölt ki az intézetnek, gróf Klébes- berg Kunó kultuszminiszter 720.000 pengőt ajánlott fel. Készültek a ter­vek, ezek közül Dr. Serédi duszti- nián hercegprímás választott. Az in­tézet 1929-ben költözött új épüle­tébe, hol a lelkes elődök szellemé­ben nevelték tovább a magyar ta­nító nemzedéket. kiadásnak, hanem bevételnek, nem veszteségnek, hanem nyereségnek, mert többet kapsz érte, mint adtál. Kenyeret adsz és az örök életet kapod érte, ruhát adsz és a hal­hatatlanság köntösét kapod viszon­zásul. Szállást adsz tetőd alatt és égi országod nyered érte. Mulandót adományozol és örökkévalót kapsz érte A szép múlt úgy tárult fel előt­tünk, mint egy nagy virágos-kert, amelyből száz év után Bartal Alajos intézeti igazgató gyűjtött egy cso­korra valót. Jubileumi ünnepség tervezete. A tanítóképző múltjának kertjében gyűjtött virágokat körülbelül novem­ber első vagy második hetében adja át' Bartal Alajos a város közönsé­gének és a magyar tanítóságának. Gazdag program körvonalai vannak előkészületben. Azon a napon ün­nepi szentmise lesz a képzősök régi templomában, ahol az ország­ban élő kiváló zeneszerző tanítók műveit énekli majd az Alma Materbe visszatért tanítóság. Ezután felsora­koznak évfolyamonként a régi nö­vendékek. Elől a legöregebb tanítók nyitják meg a sort. Majd zászló alatt felvonulnak a terembe, ahol a kultuszminisztérium­tól a kát. tanügyi főhatóságokon keresztül az ifjú képzősökig iidvöz- lik a jubiláló intézetet. Az üdvözlések után az intézet ki­váló zenész és énekes volt növen­dékei teszik változatossá és felejthe­tetlenné a műsort, akik az Opera­háztól (melynek kb. 4-5 tagja van az int. volt növendékei közül) a fő városi templomok karnagyáig, vagy a Zeneművészeti Főiskola tanáráig szerte-szét az országban hirdetik az esztergomi érseki képző szellemét. Közben — mondja szerényen az igazgató — ismertetni fogom a képző százéves történetét. Az intézet történetét azután fű­szerezik a kiváló költők és írók versei elbeszélései, amelyek kedves víg diákéletből adnak derűs képe­ket. Zene- és énekszám is lesz bőven, amelyet olyan művészek adnak elő, amelyben ritkán volt része a hallga­tóságnak. Ének- és zeneművészből van a legtöbb a volt tanítóképzősök között. Végül az újabb százeszten­dőt elindító zárószó fejezi be a műsort. Délben közös ebéd lesz a bajtársi szellem elmélyítésére. Ebéd után testületileg vonulnak ki a temetőbe, ahol az elhunyt tanárok sírját ko- szorúzzák meg. maradandó emlékek ... Maradandó szép emlékek is lesz­nek, amelyek az újabb száz év har­cosainak adnak erőt. A képző 100 éves történetéből fényképeiből, régi bizonyítványaiból, okleveleiből, kö­zös értesítőiből és grafikonokból igen szép összeállításban elénk tá­rul a múlt. Az intézet volt növen­dékeinek munkáiból is állítanak ki, ahol látható lesz, hogy a tanítóság az életben milyen sokoldalú és hasznos kultúrmunkát végez A ki­állításon a falon egy óriási Nagy- Magyarország térképe fog függni, ahol látható lesz ezer piciny fekete és fehér pont, amely szerte az or­szágban működő nyugdíjas és el­halt tanítók munkahelyét jelzi, Po­zsonytól Zágonig tele van pontokkal az ország, jelezve, hogy terebélyes fa az esztergomi tanítóképző. Majd kiegészíti a kiállítást a volt növen­dékek és a jelenlegi növendékek munkáinak kiállítása. Tervbe vették jubileumi emlékérem alapítását is. A százév történetét az intézet igazgatója nagy gonddal állítja össze fűzi csokorba és adja közre azoknak, akik az esztergomi képzőt a szivükbe zárták. Ez a terv — foglalta össze röviden Bartal Alajos tanügyi főtanácsos, intézeti igazgató — de még a nagy rendezőbizottság csak most fogott munkához és most küldi szét a kérdőíveket a volt növendékekhez vés Nővéreknek és az áldozat a lelkű gyűjtőhölgyeknek az egyesület érdekében végzett odaadó munká. jukért. Az igazgatói jelentés után Gérecz Géza közgyám, egyesületi titkár ol­vasta fel jelentését. Beszámolója ele­jén megemlékezett arról a nagy világégésről, amely most az egész vi­lágot forrongásba tartja és hálát adott a Mindenhatónak, hogy ben­nünket megtartott, hogy mi segít­hettünk és alkothattunk. A Szeretetművünk működése — a Magyar Norma szabályainak meg­felelően — a rég bevált módszer szerint külső és belső gondozás út­ján történt. Saját otthonában mint külső gondozott 44 személy része­sült támogatásában és pedig 21 személy pénzsegélyben, 27 személy élelmiszersegélyben és 10 személy keddi kenyérsegélyben. A külső gondozottakat a szegénygondozó nő­véreink rendszeresen látogatták, a súlyosabb betegeket ápolták, gon­dozták s gondoskodtak arról i3, hogy illetékes lelkészük részéről a betegek szentségével megerősítesse- nek. A téli hónapokban tüzelőanya­got kaptak. Az egyesület Petőfi-utcai Szere­tet Otthonában 13.505 ápolási nap­pal 25 nő és 12 férfi nyert ápolást, illetve gondozást, mint belső gon­dozott. Itt a szegénygondozó nővé­rek állandó, mondhatni éjjel-nappali felügyelete alatt élik napjaikat azok, akik magukkal tehetetlenek, gyógyít­hatatlan betegek, hozzátartozó híjján önként vállalkoznak az előnyösebb, de sokszor nehézségekkel is járó, közös életre. A fekvő betegek ál­landó orvosi felügyelet alatt állnak és állandó ápolásban részesülnek. Az egészségesek nappal a külön nappali ebédlőben tartózkodnak, este jól kiszellőzött és tiszta levegőjű há­lóteremben térnek nyugovóra. 200 esetben nyújtott az egyesület rendkívüli támogatás címén pénz,- élelmiszer,- ruhanemű- és tüzelő­segélyt az arra rászoruló külső gon­dozottaknak és olyanoknak, akik ezért jelentkeztek és az előzetes kör­nyezettanulmány alapján a segélye­zés szükségességét megállapították A háborús helyzettel kapcsolat­ban akadályozva volt és van az egyesület a ruha- és élelmiszerse­gélyekben, ezek helyett kénytelenek voltak, mivel a jegyrendszer eletben van, készpénzsegélyt nyújtani. örvendetesen emlékezett meg ar­ról, hogy az egyesület adakozó tag­jainak száma az elmúlt évi 920 személlyel szemben 961 személyre emelkedett. Emelkedést mutat az egyesület 1941. évi összbevétele is, amely 37,779.30 pengő volt, szemben az előző 1940. évi 28.482.68 pengővel. Az emelkedést 3 nagyobb ado­mány teszi ki és pedig Bakos dános prelátus-kanonok 10.000 pengős, a m. kir. belügyminisztérium 4000 pengős és dr. Drahos dános 2240 pengős adománya. A három nagyobb összegű ado­mányból a Szeretet Otthon félben* maradt emeletráépítési munkáit vé­gezték el. Itt nyertek most elhelye- lyezést a Szegénygondozó Nővérek, továbbá az intézeti élelemtár és ru­határ. Az építkezés folyamán tíz újabb férőhely szaporodást ért el az egyesület. A házszentelést Bakos dános prelátus kanonok október hó 19-én végezte. A házszenteléskor dr. Etter denő polgármester mondott öszönetet a nemesszivű adakozók­nak. A házépítési terveket ifj. To/dy dános építészmérnök készítette és és ő ellenőrizte az építkezést is. December hó 4 én a Szeretet Ott­hont és az abban lévő szegényeket meglátogatta dr. Serédi dusztinián bíboros hercegprímás, dr. Drahos dános ált érseki helynök, egyesületi elnök kíséretében. aom Páduai Szent Antal Szegénygondozó Egyesület Az elmúlt vasárnap tartotta meg városunk egyik legnemesebb esz­mékért dolgozó egyesülete, a Szent Antal Szegénygondozó Egyesület évi rendes közgyűlését. A városháza nagyterme megtelt érdeklődőkkel és a szegényügy érdekében fáradságot nem ismerő munkásokkal. A közgyűlésen megjelent dr. Dra­hos dános ált. érseki helynök, egye­sületi elnök, dr. Csárszky István, dr. Mertán dános, Gregorovits Lipót, Jeszenszky Kálmán, vitéz Ronkai Antal prelátus kanonokok, dr Kés­márki Frey Vilmosné, főispánná, vi­téz Szivós-Waldvogel dózsef vezér­őrnagy és neje, dr. Beér Gyula vm. főjegyző, alispánhelyettes, dr. Etter denőné, polgármester neje, Serédi Sándorné, Blaskovics Piacid gim­náziumi igazgató, Polák Miklós plé­bános, az egyesület munkásai, a ví­zivárosi, az aggokházi, a Kolos kór­házi, a Simor Szeretet Otthoni és a szegénygondozó nővérek, és igen sokan mások. A megjelentek üdvözlése után dr. Drahos dános ált. érseki helynök mondta el gondolatokban gazdag be­szédét, amelyet lapunk főhelyén hozunk. A bevezető szavak után P. Virágh Rajmund gimnáziumi tanár egyesü­leti igazgató olvasta fel jelentését.— 1929-ben kezdte meg működését Szent Antal pártfogása mellett Sze­génygondozó Egyesületünk — kezdte w- - - - /•* beszámolóját — az akkori kemény tél s a nincstelenség indította el ezt a keresztény szeretetmunkát, melyet azóta sok gonddal és sok kritikát kiállva lankadatlan kitartással vég­zett. Fia évi bevételeink végösszegét tekintjük, azt látjuk, hogy az első évek mutatják a legszebb eredményt. Ezek voltak a nehéz és gondterhes évek s a szeretet ép ezekben az években nyilatkozott meg különös módon a szegényügyben. 1929-ben 16.000, 1928-ban 22.000, 1939-ben 23.000, 1940-ben 24.000, 1941-ben 37.000 volt az egyesület bevétele. Megemlékezett arról, hogy az egyesületi ház ismét bővült, meg­valósult a vezetőség régi álma, hogy legyen elegendő férőhely, legyenek raktárhelyiségek, fürdők. Az egye­sület elaggott gondozottainak ré­szére szép kápolnát épített, ahol a szegények lelki vigasztalást nyernek. Megemlítette azt az általános pa­naszt, hogy tömegesen lepik el, kü­lönösen a Káptalan-teret s a város külső utcáit az idegenből beözönlő, nem annyira szegények, mint mun­kakerülők, kik durva megjegyzé­seikkel illetik azokat, akik tőlük az alamizsnát megtagadják. Az egyesü­let vezetősége lépéseket tesz a ren­dőrségen a betolakodó munkakerü­lők megfékezésére. Beszámolója végén hálás köszö­netét fejezte ki a vezetőségnek, ked­Beszélgetés Bartal Alajos tanügyi főtanácsossal a tanítóképző ÍOO éves jubileumáról

Next

/
Thumbnails
Contents