Esztergom és Vidéke, 1942
1942 / 21. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1942. március 14 A darab derék szereplői kitünően állták meg helyüket és keltették életre a szerző gondolatait a házasság szentségéről, a templomban megáldott frigyről. Egytől-egyig iparkodtak maradandóvá tenni ezeket a gondolatokat. Az előadás, az elhangzott énekek mind-mind dicséretet érdemelnek. A darabot Nyári József kántortanító rendezte és tanította be, valamint a darabban előforduló énekszámokat is ő zenésítette meg. A szereplők megérdemelték a sok tapsot, amit kaptak. A kitűnő gárda tagjai a következők : Dunai Lajos, Vodicska Boriska, Móczik Annika, Erős Árpika, Petróczy Antal, Hock Annika, Erős Lajos ,Trexler Kálmán, Erős Ferenc, Petróczy András, Erős András, Schmidt József, Érdi Ilonka, Farkas Jolánka, Győri János, Balogh László, Szolvik András és Farkas Ancika. Az előadásról egy szép és felejthetetlen színházi est emlékével távozott a hálás közönség. vezetőségének élére és ott a legszebb éveit, a fiatalságát töltötte és most úgy érzi, már a testületben ő a' legöregebb tag. Megemlékezett elődjéről, dr. Földváry Istvánról és az iparhatósági biztossága alatt volt egyesületi elnökökről és azoknak érdemeit méltatta. Megköszönte dr. Lépőid Antal protonotárius-kanonoknak tartalmas beszédét, hangoztatta, hogy ő tényleg összeforrt az iparosság életével épp úgy, mint az ünnepi szónok Esztergom történelmével. — Egyesüljünk a város szeretetében — hangoztatta jelenlévők előtt —, mert ebben a városban szeretetben, békeség- ben és egyetértésben élni és halni kell, A jelenlévő iparosság percekig ünnepelte a polgármestert. A lelkes ünneplés közben Bárján Gizella szavalta el Hermán Lajos ipartestületi elnök ez alkalomra írt költeményét, A költemény minden sorából az iparosság szeretet* és lelkesedése áradt az ünnepelt felé. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. Az Iparosok lelkesen ünnepelték dr. Etter Jenőt az Ipartestület közgyűlésén Tanítóképzős nemzetőrök 1848-ban Az Esztergomi Ipartestület rendes évi közgyűlését és díszgyűlését március hó 8-án tartotta meg saját székházában. A gyűlésen megjelent dr. Késmárki Frey Vilmos főispán, dr. Lépőid Antal proto- notarius kanonok, vitéz Szívós-Wadlvo- gel József ny, tábornok, dr. Beér Gyula alispánhelyettes főjegyző, dr. Etter Jenő polgármester, dr. Felber Gyula tb. kanonok-plébános, Váraljai József szalézi int. igazgató, dr. Bády István városi tanácsnok, Perédy Ferenc városi számvevőségi főtanácsos, Hajnali Kálmán ipariskolai igazgató, Varga Gyula tűzoltó- parancsnok, Kovancsek Jenő, a Kereskedelmi Társulat elnöke, a Párkányi Ipartestület küldöttsége és iparosaink igen szép számban. A Magyar Hiszekegy elmondása után Hermán Lajos ipartestületi elnök nyitotta meg a közgyűlést. Üdvözölte a megjelenteket és az Ipartestület tagjait, majd feltárta az iparosság nehéz helyzetét, rámutatott • arra a széthúzásra és a rideg közönyre, amely nagyrészben ennek okozója volt. Öntudatra ébredésre van szüksége az iparosságnak, mert csak igy lesz biztosítva a háborús időkben az iparosság tűrhető helyzete és megélhetése. Majd megemlékezett az Ipartestü- let háborús idők alatti anyagelosztó és egyéb munkájáról. Hiszi és bízik abban, hogy az iparosság sorsa a háború után jobbra fordul. Ezután dr. Szerencsés József jegyző ismertette a múlt év eseményeit. Megemlékezett Délvidék visszatéréséről, ahol az esztergomi iparosság is szép számban lépett csatasorba. Majd a bolsevizmus elleni küzdelmet tárta a hallgatóság elé, kifejtve, hogy a bolsevizmus leküzdésére is csatársorba állt az iparosság nagy része és még ma is vállvetve küzd a győzelemért. E második világháború rányomja bélyegét az egész világ gazdasági életére, minket magyarokat, azok között is főleg iparosokat sújt óriási erővel. A háborús gazdálkodási rendszerben a legnagyobb nehézség az iparosság anyagellátása. Ennek érdekében az ipartestület vezetősége hatalmas munkát végzett. Az IPOK és a kamarák eljártak az illetékes minisztériumban azt kérve, hogy a szétosztást az ipartestületek végezzék, ami meg is történt. A beszerzett anyagok rohamos áremelkedése okozott nagyobb gondot é3 ezzel kapcsolatban a haszonkulcsot, amely szakmánként megállapítja, hogy az iparosság hány százalékos hasznot számíthat fel .Aki ezen alapon számítja fel iparcikkeinek árát, nem kell félnie az árdrágítás vádjától. A pénzügyi hatóság intézkedéséről beszélt ezután, amely a katonai" szolgálatot teljesítő iparosság helyzetét azzal köny- nyítette, hogy ezek kereseti adóját törölte, míg katonai szolgálatot teljesítenek. Az elöljáróság működéséről jelentette, hogy tartott 12 rendes, 1 rendkívüli és 1 díszgyűlést, ahol a segédek felszabadítását és folyó ügyeket tárgyalt. Megemlékezett dr. Etter Kálmánnak iparhatósági biztossá való meghívásáról, aki azt elfogadta és azóta az ipartestület életében tevékeny részt vesz . Az elöljáróság a polgármesternél eljárt és a basaharci téglagyárban félmillió téglát szabadított fel zár alól. Megemlékezett a mestervizsga előkészítőtanfolyamról, Május 1-től negyedéven- kín 6 hétig tartó mestervizsga előkészítő tanfolyamot rendeztek, amelyet a jegyző, a helyettes jegyző tartott. A tanfolyamot hallgató mesterjelöltek valamennyien jó eredménnyel vizsgáztak az elmúlt 60—80 százalékos bukási aránynyal szemben. Az ipartestület tekepályáján több tekeversenyt rendezett, majd a lévai ipar- testület csapataival Léván és azok viszonzására Esztergomban. Ezeket a versenyeket mindig a baráti szeretet hozta egybe. A vigalmi bizottság az elmúlt évben augusztus 15-én a budapesti szín- és filmművészekkel karöltve adott nívós műsort és a f. évben január 18-án az ipartestület tagjai a ,,Csárdást" adták elő. Mindkét est igazán jól sikerült és szép anyagi eredményt hozott az egyesületnek. Megemlékezett az év halottairól. Az elmúlt esztendőben elhaltak : Német György cipész, Baranyai György cipész, Ludas Mihály asztalos, Siklósi Imre szobafestő, Dékány József csizmadia, Marmorstein Mór sütő, Deuts Samu szobafestő, Romsits József asztalos, Az Ipartestületnek a háborús időkben igen megnövekedett a munkája, amit azonban az iparosok közmegelégedésére látott el. Az elmúlt évben 160 drb munkakönyv állíttatott ki, 200 drb. tanonc- szerződés köttetett, felbontatott 42 drb, Segéddé avatott 148 tanoncot, iparjogosítványt nyert 26 iparos, iparát beszüntette 6 iparos. Iparosaink száma 555, az alkalmazott segédek száma 296, tanon- cok száma 540. A fenti számokból látjuk, hogy az Ipartestület vezetősége hivatása magaslatán áll és minden idejét, tudását, ösz- szeköttetéseit az iparosság színvonalának emelésére és a tagok helyzetének megkönnyítésére fordítja. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után Székely Gyula pénztáros ismertette a pénztárosi, számvizsgáló-bizottsági jelentést, valamint a jövő évi költségvetést, amely 30 százalékos emelkedést mutat. Kiss Gábor alelnök lemondása után az az elöljáróság javaslatára egyhangúlag Mészáros Jánost választották meg. Ugyancsak egyhangúlag választották meg az elöljáróság és az előljárósági póttagok egyharmad részét. A közgyűlés befejezése után díszgyűlés következett. A diszgyülés kereteben hódolt az iparosság 16 évig volt iparhatósági biztosának, dr. Etter Jenő polgármesternek, azáltal, hogy a nagyterem számára megiesttette az arcképét. Hermann Lajos ipartestületi elnök az ünnepi ülés elején telkérte Lépőid Antal protonotárius-kanonokot ünnepi beszédének megtartására. Dr. Lépőid Antal magasszárnyalású beszédben történelmi visszapillantást tett az iparosság kifejlődésére. A városok kifejlődésében igen szoros kapcsolata volt az iparosságnak, valósággal ők tették a várost várossá. Míg a töldmívelés az embereket szétszórja, addig az iparosság a társadalmat együttélésre szoktatja. A mai ünnepségben is az iparosság összefogását és szeretetét látja, amikor a város legelső emberének arcképét nagyterme falán elhelyezi. A családias közösségi szellem az akadályokat elhárítja és nem a rideg jog, hanem a szeretet tartja egybe az embereket. A társadalomban csak akkor lesz meg a közösségi, családias szellem, ha benne a szeretet uralkodik. A társadalmat, benne az ipartársadalmat akkor lehet felépíteni, ha a keresztény alapelv alapján építik fel azt, vagyis szeretettel. A szerető és megbecsülő esztergomi iparosság örömének kifejezését látja, mikor az Ipartestület nagytermében régi családi szellemben a város polgármesterének, 16 évig volt iparhatóságí biztosának arcképét leleplezi. Lelkesen éljenezte a megjelent hallgatóság a kiváló szónokot és köszönte a szívből jövő beszédet. Közben lehullott a lepel dr. Etter Jenő arcképéről. Az arcképen élthűen volt megfestve a polgármester. A képet az igazán tehetséges Kovács Kató képzőművészeti főiskolai hallgató festette. A tehetséges művésztől ezen első munkája után még sok szépet vár az esztergomi társadalom. A gondolatokban gazdag beszédre dr. Etter Jenő polgármester válaszolt. — Mikor megtudtam — mondotta a polgármester —, hogy az Ipartestület ünnepelni akar engem, ha szerénységemre hallgattam volna, kitérek az ünneplés elől, mivel azonban tudom, hogy az Ipartestület tagjai azért kívánnak ünnepelni, mert szeretnek, nem maradt más, mint hogy elvállaljam, alázatosan elfogadjam az ünneplést. Tudom, a szeretet szemüvegén keresztül nézték az én 16 évi működésemet. Továbbiak során az ő 16 évi működéséről emlékezett meg. Meghatottan mondotta, hogy a képe alá került két szám : 1925—1941. az elmúlás érzését keltik fel benne. Fietelon került az Ipertestülel Az 1848—49-es esztendők szabadság- harca a lezajlása óta elmúlt évtizedek távlatából úgy tűnik fel előttem, mint a történelem lapjaira karddal, vérrel írott hősköltemény. E szabadságharc emlékeit nem tudta kitörölni az 1914-es és a jelen háború sem. Az 1848-as szabadságharc fénye, hősiessége és vitézsége tengernyi fájdalommal teli éjszakája nem múlt el, kisért, visszajár. Ennek a dicsőséges szabadságharcnak régmúlt idejéből, a 48-as képzős nemzetőrökről szól a kis történet. A tanítóképző sárgult aktái kerültek napfényre a 100 éves jubileunmra való készülődés közben, Olyan távol vannak már tőlünk a nevek és a nevek egykori viselői. De nevüket nem fedte be a feledés mohája, hanem patinásán tűnnek elő a múlt ködéből. Űrt állnak Esztergom múltja felett, mintha arra vigyáznának, hogy a múlt feledésbe ne menjen. Ha az öreg fóliánson talált neveket egymás mellé állítjuk s megkérdezzük, mit mondanak nekünk : elmondják, hogy az 1848-as történelemből a tanítóképzősök is részt kértek. Tüzes lelkesedésük őket is a 48-as események színpadára vitték. A szabadságharc óriási keretein belül mit tettek a képzősök, nincs feljegyezve a történelembe, csupán az iskola évkönyve emlékezik meg szűkszavúan az eseményekről. Képzőseink az országos történelem eseményeinek kialakulására nem voltak hatással, de tetteik hagyományként élnek az intézet falai között. * 1848. március 18-án Esztergom is meg- ünnepli a sajtószabadságot. .Nemzetiszí- nü kokárdával felékesítve vonulnak a képzősök az iskolából (a mai ipariskolából) a városház előtti térre, ahol együtt volt mind a négy városrész népe Pinke István főbíró elnöklete alatt. A nép lelkesedése leírhatalan. A tér zsúfolásig tele lelkesedő emberekkel, ahol minduntalan feltör a tömeg ajkán : Éljen a szabadság ! A Pestről jött hírnök kezében papírlap, amelyen a szabadsajtó első terméke: a „Nemzeti dal" és a 12 pontban testet öltött magyar kívánság van. A hűvös, bús-borongós márciusi nap nem tudta a zsibongó, nyüzsgő, morajló tömeget eloszlásra kényszeríteni. Vártak. A lelkesedő nép nem elégedett meg „Éljen a szabadság" kiáltozásával. A téren mindenki szónokol, szaval, tanácskozik, indítványoz, szavaz. Csodálatos a nép hangulata. Forró, mint a tűz és úgy tud enyészni, mint a tűzben a jég. Egy férfi áll az emelvényen, fiatalos lekesedéssel lobogtatja az első szabadsajtó termékét. Fennhangon mondja a sorsdöntő költeményt. Nyakig gombolt egyszerű atilla simult a testére, mellén haromszínű kokárda. Arcát pirosra festi az izgalom, szokatlan lánggal olvassa a betűket. A „Nenzeti dalt". „A magyarok Istenére" ... A nép mint a tenger dörgi az esküt. Tovább ..........Éljen a szabads ág !" . .. A forrongásban erős hangsúlyt nyer a hangulat. A négy városrész népének akaratára és közfelkiáltására a pesti közcsendi bizottmány példájára — amelynek egyik lelkes tagja Petőfi Sándor volt — megalakítják a nemzetőrséget, amelynek magva a régi polgárőrség lett. Az ifjúság kitörő lelkesedéssel fogadta az indítványt. Múlnak az órák, a fej- fájdító zsibongásban. Ujjong a város, nehezen oszlik a tömeg. Még a késő éjszaka sem szűnik meg a lelkesedés. Tömegek járnak, kelnek. Az a gondolat, amely 1848. márc. 15-én kilobbant, mint a szikra ott szunnyadt a nemzet lelkében és a lelkesedés szele lángra lobbantotta az egész országot, benne Esztergomot is. A szabadság ünnepén az iskolában a tanítás szünetelt. * Andrássy Mihály alispán hozzájárul ahhoz, hogy a szab. kir. város, érseki Víziváros, Szent Tamás-hegye és Szent Györgymező nemzetőrsége egy testületet alkosson. A nemzetőrség öt századra oszlott. A századok élén kapitányok állottak, akiknek emléke sok szép mesében elbeszélésben élt a nép ajkán. Kapitányok voltak : Meszes József, Kisjókai Takács Istváe, Horváth Mihály. Ka»ocsay László és Segesdy József, A nemzetőrségre nagy feladat várt Esztergomban, a Bécshez elég közel fekvő városban. Azonkívül feladatuk volt a rendbontók és az izgága tömegek zavargásainak leverése. Átvették a katonaságtól a polgári jellegű közintézmények őrzését is. * Az iskola padjaiban március 19-én, a tanítás előtt jóval egy órával, együtt voltak a diákok, Csernó Ferenc kezében ott lobogott a plakát, amely a nemzetőrség megalakítására hívta fel a figyelmet. Alig olvasta fel az első sorokat, lelkesen, a padok tetejére állva kiabálták : — Beállunk ! Csernó magyarázta a plakátot. Földvári István a Közlöny szenzációját : a bécsi forradalmat tárgyalta. A Közlönyből felolvasta a tizenkét pontot, Jókai beszédét s mikor e szavakhoz ér : „Testvéreim, az idő, amelyben élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket ..." — éljenvihar tört ki. Felugráltak és harsányan kiabálták : — Minden magyar ifjú a nemzetőrségbe ! ,.. A nagy zajra Rendek József tanár, (később gútaí plébános) lépett a terembe és csendre intette, s az idők komolyságára figyelmeztette a fiatalokat, de azok csak éljeneztek, kiabáltak. Nem birt velük. Egyesek kiabáltak : — t Az előadás maradjon abba, gyerünk a nemzetőrségbe ! ,., Rendek József látta a határtalan lelkesedést, kapta cilinderét és gyorsan elhagyta a termet. A fiúk felszabadulva rohannak az utcára, Egyik fiú visszakiált a kapuból : — A nemzetőrség kapitányához megyünk ! A magyar hazát megmentjük ! Előre ! A tanítás pár napig szünetelt, a lelkes fiúk tüze hamar lecsillapodott, beültek újra az iskola padjaiba. Közben azonban hűséges tagjai lettek a nemzetőrségnek. Ha zavargás vagy rendbontás történt éjszakánként, vagy veszély idején, fegyveres nemzetőrként teljesítettek szolgálatot, természetesen uniformisban. Az egyenruha fekete posztóból, „Zrínyi" és ugyanilyen nadrág, mellen és a csákón fehér halálfővel, azonkívül balkarjukon egy nemzetiszínű szalag. Ilyen viszontagságok között végezték el az iskolaévet és június 5-én vizsgáztak. A vizsga után néhányan, Balogh János, Csernó Ferenc, Földvári István a haza hívó szavára beállottak a pirossapkás honvédek közé. Ezek később, a világosi fegyverletétel után pótlólag nyertek oklevelet. * A nagy múlt e kicsiny töredékét a krónikás elmesélte, e sajtó szárnyaira vette, A mese most útrakél. Bekopogtat a magyar szívekhez, hogy szívesen fogadják és a 48-as történelemből merítsünk a jövő küzdelmeihez tanulságot és erőt : csak egy nagy és teljesen független Magyarország lehet boldog, Adja Isten, hogy ezt minél előbb megérhessük ! HÍREK Miniszteri látogatás. Győrffv- Bengyel Sándor közellátási miniszter, szerdán Esztergomon átutaztában meglátogatta az 1850. évben alapított Brutsy János cég likőrgyárát felesége társaságában és elismerését fejezte ki a cég országosan ismert gyártmányairó-1. Megemlítette még, hogy hosszú évek óta ismeri az üzemet és* örömmel látja a szép fejlődését a külföldi kitüntetésekkel elismert cégnek. A minisztert és feleségét a cégtulajdonos Brutsv Jenő fogadta, ki hálás köszönetét fejezte ki a szép elismerésért. Szent Bernadett Leánykor ünnepélyes tagfelvételét márc. 15.-én, vasárnap d. u. 4 órakor tartja a Szt. Anna-templomban.
