Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 19. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai ÓS társadalmi lap. Szerdán 10 fillér, szombaton 16 fillér, Megjelenik minden szerdán és szombaton Előfizetési ár 1 Hóra : 1 pengő 20 fillér, HATVANHARMÁDIK ÉVFOLYAM 19. SZÁM SZOMBAT, 1942, MÁRCIUS 7 Szenttamási őrjáraton HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Kizárta Szálasi a pártból Hubay és Ruszkay nyilasvezéreket. — 5309 iparos tett mestervizsgát a múlt év­ben. KÜLFÖLD A ja/oán repülök géppuskatíizzel támadják az ausztráliai repülőtere­ket. — Az angol repülők több hat­emeletes külvárosi utcasort dön­töttek romba Páris külvárosában. Ezernél több halott és súlyos sebe­sült. — Vitézségi érmet kapott Mus­solini leánya. — Ujkaledonia fran­cia szigetet megszállták amerikai és francia csapatok. — Vaticán cáfolja, hogy levelet küldött volna Stalin a pápának. — fioldfénynél támadtak az angol repülők Páris ellen. *— Egy német írógépgyár hangjegy és szövegírógépet talált fel. — Betil­tották az angol főurak rókavadásza­tát. — Borjak levágását eltiltották Angliában. — Anglia India védel­mére készül. — 8000 tonna gabo­nát kapott Görögország Angliától. — Német repülők bombázták a szuezi csatorna katonai berendezéseit. — 10 nap alatt 15.000 halottat veszí­tettek a bolsevisták. — A japánok szá­razföldön és levegőben fölényben vannak Jávában. — 500.000 márkát ajándékozott Hitler Zsekov bolgár tábornoknak. — Meghalt Trifunovics volt szerb hadügyminiszter a német fogolytáborban. — Röpiratokat do­báltak le Páris fölött az angol re­pülők, melyben Ígérték, hogy visz- szatérnek #— Az angol hadifogság­ban meghalt az aostai herceg. — Elét új államtitkárt neveztek ki az angol kormányba. — Bukarestbe ti­los húst szállítani. — Daladier Pe- tatn tábornagyot vádolja az északi határ védtelensége miatt. — Ame­rika elismerte De Gaulle uralmát a csendesoceáni gyarmatokon. — Há­rom és félmilliós hadsereget akar felállítani Amerika. — Anglia invá­ziót szeretne Olaszországban. — Át­szervezik az amerikai szárazföldi hadsereget. — Kanadába érkezett a volt perzsa sah. — Borneo szigetét teljesen elfoglalták a japánok. — Amerikában a repülőgépgyárakat át­telepítik az ország belsejébe. — Fel­oszlatták a csendesoceáni szövetsé­ges főparancsnokságot. — Három­ezer tonna rezet eredményezett Né­metországban a rézpfennigesek be­vonása. — Lefoglalták a Walt Dis ney amerikai filmtársaság olaszor­szági vagyonát. — Felrobbantották a haifai olajvezetéket. — A svéd húspiacon forgalomba került a róka­hús. — Adagolják a húst Svájcban. — 300.000 szóval rendelkezik a né­met nyelv. — Svájcban szintenikus gumi előállításával foglalkoznak. — Törökországban be kell jelenteni a szénkészleteket. — Egy párisi né­met őrszem meggyilkolásáért kivé­geztek 20 zsidó kommunistát. — Szigorúan megbüntetik a titkos szö­vetségekkel rokonszenvező román diákokat. — Elmenekült a holland­indiai kormány Batáviából. — Ame­rika átvette a gauellista befolyás alatt álló francia gyarmatok védelmét. Óriási korszinpadként tárul itt ki a gyakran látott környező táj. Alat­tam mint tarka szőnyeg terül el a város. Dél van ; a kémények füstje elárulja a kis és nagy ebédeket; az egy-tál-étel szerény vékony vonalú füstjén túl, a készülő pecsenyék dúsan omló füstfelhője gomolyog a messze távlatot nyitó hatalmas tét­ben. Jó volna már látni ennek az ideszúrt ormótlan sziréna rúdjának a füstjét is. Ez a kis domb közvetlen a város belsejéből úgy emelkedik ki, mint egy kelevény és attól szinte külön­váltál! éli egyéni életét. Átellenben a nagy hegyen a nagy parádés templom hatalmas tömege, csiga szarvait kíváncsian nyújtja a keleti ég felé. Elgondolom, hogy városunk e nagy nevezetessége, az egész tá­jék koronája, olyan becses nekünk, mint békében az angoloknak a brit flotta volt. Hegyes tornyú kis temp­lom falának támaszkodva nézem, mint kanyarodik fel az út a másik hegyre, rajta milyen kicsinynek lát­szanak a járkálok. Nem ajánlkozók vezetőnek ez Írással, felmentést ké­rek az olvasótól, mert tudom rossz vezető vagyok: fárasztó is lenne a beszéd, a kapaszkodó út után, ked­vünk sem lenne hozzá. Nem felfe­dezni kell, ezt a falunak született városrészt, csak úgy lassú sétával sodródva bejárni a fel-le szálló, ide- oda kanyargó, bogozódó macskafe­jes kövezetű utcácskáit. Feltűnik majd a sétálónak, hogy a kis Szenttamás utcái milyen ta­láló elnevezést kaptak. Pontosan meghatározzák a helyet: Hegytető-, Imaház-, Kálvária-, Kápolna-, Lép­cső , Népkert-, Szenttamási-és Tég- laház-utcák ; történelmi múltra utal­nak : a Basa és Bajnok-utcák ; nagy magyarok emlékét őrzik: Álmos-, Atilla-, Batthyány-, Kölesei-, Madách- és Vörösmarty- utcák; népies és magyaros hangulatot keltenek: Akácfa-, Galamb , Könyök-, (emberi behajlitott könyök-alakú) Nap-, (dél­re fekszik, a városrész legnaposabb útja) és a Perc- (egy perces utat jelző) utcák. Ilyen értelmes és rövid utca neveket szeretünk látni; bent a városban bizony hosszú három szavas nevek is vannak. A mi ut­cánkat én bizony csak Csernoch-út- nak Írom és nem dr. Csernoch János- útnak, de ilyen több is van. Sokszor hallgatom itt fent ma­gamban szemlélődve a város vidé­kies, siket csendjét szippantgatom és kortyolgatom a fentről kínálkozó látványokat és meg-megállok a hegy szerény, sajátosan szegényes ízű különlegességei előtt. Az élet nagyképű és fontoskodó* szertartásai­ból ilyen játék alkalmat hámozok ki. Itt volt a kis török vár, innét lőtte négyszáz év előtt, a magas kőfalak alkotta várat. Előttem a pompás kálvária szobrok hatalmas tömege, körülöttem a hajdani romok kövei­ből és vályogból épült apró, egy­másnak támaszkodó és egymásfölé bújt házak, ismeretlen szabályok és rendszer mellett épült sorai. Lent a városban sokan vannak, kik csak tudnak róla, a domb-tető szélén elő- kiváncsiskodó részét alulról szem­lélik, de úgy tartják, nem kell azt feltétlenül fent is megnézni. Pedig az új Szent István-emlékmű feljáró­ján könnyű szerrel megközelíthető. Itt fent más a világ, mint a város­ban. Itt olyan más, hogy nem régen még kannákban vállon, kampós rú­don hordták fel a vizet. Ma már a földben ágazódó vasereiben feliön a víz, vascsövei kiállanak az utca he­venyészett kopott köveiből, de ez még nem a haladás is, csak a sze­gény ember közkútja, még nem fürdőszobás kényelmi lehetőség. Az utcák fordulóin kitekintve megnyílik a körül ölelkező táj, a szelíd, saját külön Dunánk kanyarogva lendülő fényes vonala, a távoli bányák foly­tonos füstje, környező dombok vál­tozatos lankái, melyekről a nyári záporok végig ontják agyagtól sárga víztömegeiket a varos, szintén terv- szerűtlenül megvont utcáin. Ezek a dunántúli szelíd lankák, olyan csendesen emberiek, olyan szegényesen kopárok; a magányos akácok is kissé meghajolva, szegény ember formán csapzottak, kopottak. Ebből a tájszemléletből bizonyos emberi magatartást érzünk ki. Nem a földmíves nép laposan terülő világa ez, nem áll itt ki kapujába öntelten s szétvetett lábakkal a gazda, mint ott a vasút felé, honnét ide lát­szik templomuk félgömb tornya. A föld és talajviszonyok hangulatát itt úgy elolvashatjuk, mint a nyomta­tott betűt. Ez persze csak aféle fe­lelőtlen ábrándozás, nem is merném vállalni a bizonyítást, de a gondolat társulás átvisz egy más tárgykörre. Londonban a háztelkek nagy része a királyi család s néhány mágnás tulajdona. Lám, ha itt, e kicsiny glóbuszon, az akkori prímások nem adtak volna ingyen telket és építő anyagot a Bazilika építésénél fog­lalkoztatott munkásoknak, nem épült volna be, vétkes könnyelműséggel ez a településre alkalmatlan domb. Ha pedig csak úgy angolosan bérbe adták volna az enyhébb lejtős részt és csak egy fia — kis pallér is megszerkesztette volna a térfoglalást, de másként is festhetne ez a kü­lönben romantikus városrész. Közép korian regényes képet igazán ak­kor mutatott még ez a hegyre fel­tolt falu, mikor a házak még szalma tető alatt pislogtak tenyérnyi abla­kaikkal. Ezzel szemben viz nélkül tüzet oltani, az időben hősies el­szántságot igényelt a beavatkozás a nehezen járható útjai miatt. Magám­ban beszélek, — csak később ve­szem észre, — ez az első és utolsó nyilvános előadásom Szenttamáson. Átfordulok a kápolna másik olda­lára, mert éles szél lobogtatja ka­lapom szélét. Kisfiú játszik magá­ban, fel-felpillant reátn, az elmélázva tűnődőre. Talán megérzi, hogy én is szenttamási vagyok ? Nem lóg a vállamon a fényképezőgép és nincs panyókára vetve a kabátom; nem lehetek, — gondolja - pesti kirán­duló, Gondosan ás a földben valam1 ajtó sarokkal egy újabb gödröt, ő tudja mire ! — Vigyázz: Jó légy — mondom — folytatva magamban előadáso­mat, — ma már a kőműveseknek is tanulni kell. A kultúrát végső pillanatban nem a légelhárító ágyúk mentik meg, hanem az emberi mű­veltség lelkiismerete. Az emberi vi­lág, ha csatákat is vészit, végezetül békét is fog nyerni. Mindig is igy volt, minden háborúságra béke kö­vetkezett; hol ennek, hol annak .... — Sok emberrel történik valami hiba fiatal korában, mit hosszú évek után sem hozhat helyre, hogy bol­dogulhasson. Ez a hegy is lám csupa szegény embert gyűjtött a hátára. De ne bánd kis fiú, lent a városban sincs gazdag ember. Minden em­bernek csak az a gazdasága, amit a lelkében gyűjtött; csak egy féle rangja van, az amire a jelleme emelte. Cim, rang és előnév, jobb ha rejtve ma­radnak, s nem viszi sétájára az egymagában járó ember. Végtelen partok és távolságok között élünk, de nem lehet csupán csak a való­ságnak és célszerűségnek élni, va­lami fölös is kell az élethez. Valami, ami szép és minden gond és baj dacára az emberek legtöbbje nem tud a szépség káprázata nélkül élni és arról lemondani szinte elviselhe­tetlen. Megértettél ? Déli harangszó úszik át egyik toronyból a másikhoz, költögeti tár­sait, — . . . fenséges kórusban csen­dülnek, bongnak, konganak össze ; csak az én kis templomom hegye­sen meredő tornya marad néma . . . s nem árulja el gondolatát. Einczinger Ferenc Olasz-magyar művészi csere­akció hangversenye Elsőrangú zenei élményben volt része annak a közönségnek, amely március 5-én, % csütörtökön, a Bencésgimnázium nagytermében az olasz-magyar művész- csere-akció keretében tartott hangverse­nyen összegyűlt. A gazdag műsorú hang­verseny bizonyára szép emléket, mara­dandó élményt nyújtott a megjelentek­nek, akik hálásan tapsolták meg minden számát. A hangversenyen megjelent dr. Mesz- lényi L. Zoltán sinopei püspök, dr. Kés­márki Frey Vilmos főispán, vitéz Szívós- W aldvogel József ny. vezérőrnagy és ne­je, dr. Csárszky István prel.-kanonok, dr, Balogh Albin és Obermüller Ferenc tan­ügyi főtanácsosok, dr. Stockihger János egészségügyi főtanácsos és neje, dr. Niszler Teodóz pannonhalmi főmonostori perjel, dr. Beér Gyula vm. főjegyző, dr. Etter Jenő polgármester és neje, vitéz Sághy Antal gyárigazgató és neje, vitéz dr. Bánomy Antal főjegyző, dr. Eggen- hofer Béla, a Kolos-kórház igazgató-fő­orvosa és neje, a vármegye, a város, a tanintézetek vezetői és a város zeneked­velő közönsége. A hangverseny előtt dr. Beér Gyula vm. főjegyző ismertette a hangverseny célját, majd hálával elmékezett meg a kultuszkormány nemes cselekedetéről, hogy az olasz művészek három magyar- országi hangversenyéből eggyel Eszter­gomot tüntette ki. Ezután Dallapiecola Luigi és Materassi Sandro Debüssy, Strawinsky, Zecchi és Brahms muzsikáiból adtak elő. A ze­neszáma mindegyikét nemcsak tökéletes technikával, hanem egész kivételes belsj

Next

/
Thumbnails
Contents