Esztergom és Vidéke, 1942
1942 / 19. szám
Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai ÓS társadalmi lap. Szerdán 10 fillér, szombaton 16 fillér, Megjelenik minden szerdán és szombaton Előfizetési ár 1 Hóra : 1 pengő 20 fillér, HATVANHARMÁDIK ÉVFOLYAM 19. SZÁM SZOMBAT, 1942, MÁRCIUS 7 Szenttamási őrjáraton HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Kizárta Szálasi a pártból Hubay és Ruszkay nyilasvezéreket. — 5309 iparos tett mestervizsgát a múlt évben. KÜLFÖLD A ja/oán repülök géppuskatíizzel támadják az ausztráliai repülőtereket. — Az angol repülők több hatemeletes külvárosi utcasort döntöttek romba Páris külvárosában. Ezernél több halott és súlyos sebesült. — Vitézségi érmet kapott Mussolini leánya. — Ujkaledonia francia szigetet megszállták amerikai és francia csapatok. — Vaticán cáfolja, hogy levelet küldött volna Stalin a pápának. — fioldfénynél támadtak az angol repülők Páris ellen. *— Egy német írógépgyár hangjegy és szövegírógépet talált fel. — Betiltották az angol főurak rókavadászatát. — Borjak levágását eltiltották Angliában. — Anglia India védelmére készül. — 8000 tonna gabonát kapott Görögország Angliától. — Német repülők bombázták a szuezi csatorna katonai berendezéseit. — 10 nap alatt 15.000 halottat veszítettek a bolsevisták. — A japánok szárazföldön és levegőben fölényben vannak Jávában. — 500.000 márkát ajándékozott Hitler Zsekov bolgár tábornoknak. — Meghalt Trifunovics volt szerb hadügyminiszter a német fogolytáborban. — Röpiratokat dobáltak le Páris fölött az angol repülők, melyben Ígérték, hogy visz- szatérnek #— Az angol hadifogságban meghalt az aostai herceg. — Elét új államtitkárt neveztek ki az angol kormányba. — Bukarestbe tilos húst szállítani. — Daladier Pe- tatn tábornagyot vádolja az északi határ védtelensége miatt. — Amerika elismerte De Gaulle uralmát a csendesoceáni gyarmatokon. — Három és félmilliós hadsereget akar felállítani Amerika. — Anglia inváziót szeretne Olaszországban. — Átszervezik az amerikai szárazföldi hadsereget. — Kanadába érkezett a volt perzsa sah. — Borneo szigetét teljesen elfoglalták a japánok. — Amerikában a repülőgépgyárakat áttelepítik az ország belsejébe. — Feloszlatták a csendesoceáni szövetséges főparancsnokságot. — Háromezer tonna rezet eredményezett Németországban a rézpfennigesek bevonása. — Lefoglalták a Walt Dis ney amerikai filmtársaság olaszországi vagyonát. — Felrobbantották a haifai olajvezetéket. — A svéd húspiacon forgalomba került a rókahús. — Adagolják a húst Svájcban. — 300.000 szóval rendelkezik a német nyelv. — Svájcban szintenikus gumi előállításával foglalkoznak. — Törökországban be kell jelenteni a szénkészleteket. — Egy párisi német őrszem meggyilkolásáért kivégeztek 20 zsidó kommunistát. — Szigorúan megbüntetik a titkos szövetségekkel rokonszenvező román diákokat. — Elmenekült a hollandindiai kormány Batáviából. — Amerika átvette a gauellista befolyás alatt álló francia gyarmatok védelmét. Óriási korszinpadként tárul itt ki a gyakran látott környező táj. Alattam mint tarka szőnyeg terül el a város. Dél van ; a kémények füstje elárulja a kis és nagy ebédeket; az egy-tál-étel szerény vékony vonalú füstjén túl, a készülő pecsenyék dúsan omló füstfelhője gomolyog a messze távlatot nyitó hatalmas tétben. Jó volna már látni ennek az ideszúrt ormótlan sziréna rúdjának a füstjét is. Ez a kis domb közvetlen a város belsejéből úgy emelkedik ki, mint egy kelevény és attól szinte különváltál! éli egyéni életét. Átellenben a nagy hegyen a nagy parádés templom hatalmas tömege, csiga szarvait kíváncsian nyújtja a keleti ég felé. Elgondolom, hogy városunk e nagy nevezetessége, az egész tájék koronája, olyan becses nekünk, mint békében az angoloknak a brit flotta volt. Hegyes tornyú kis templom falának támaszkodva nézem, mint kanyarodik fel az út a másik hegyre, rajta milyen kicsinynek látszanak a járkálok. Nem ajánlkozók vezetőnek ez Írással, felmentést kérek az olvasótól, mert tudom rossz vezető vagyok: fárasztó is lenne a beszéd, a kapaszkodó út után, kedvünk sem lenne hozzá. Nem felfedezni kell, ezt a falunak született városrészt, csak úgy lassú sétával sodródva bejárni a fel-le szálló, ide- oda kanyargó, bogozódó macskafejes kövezetű utcácskáit. Feltűnik majd a sétálónak, hogy a kis Szenttamás utcái milyen találó elnevezést kaptak. Pontosan meghatározzák a helyet: Hegytető-, Imaház-, Kálvária-, Kápolna-, Lépcső , Népkert-, Szenttamási-és Tég- laház-utcák ; történelmi múltra utalnak : a Basa és Bajnok-utcák ; nagy magyarok emlékét őrzik: Álmos-, Atilla-, Batthyány-, Kölesei-, Madách- és Vörösmarty- utcák; népies és magyaros hangulatot keltenek: Akácfa-, Galamb , Könyök-, (emberi behajlitott könyök-alakú) Nap-, (délre fekszik, a városrész legnaposabb útja) és a Perc- (egy perces utat jelző) utcák. Ilyen értelmes és rövid utca neveket szeretünk látni; bent a városban bizony hosszú három szavas nevek is vannak. A mi utcánkat én bizony csak Csernoch-út- nak Írom és nem dr. Csernoch János- útnak, de ilyen több is van. Sokszor hallgatom itt fent magamban szemlélődve a város vidékies, siket csendjét szippantgatom és kortyolgatom a fentről kínálkozó látványokat és meg-megállok a hegy szerény, sajátosan szegényes ízű különlegességei előtt. Az élet nagyképű és fontoskodó* szertartásaiból ilyen játék alkalmat hámozok ki. Itt volt a kis török vár, innét lőtte négyszáz év előtt, a magas kőfalak alkotta várat. Előttem a pompás kálvária szobrok hatalmas tömege, körülöttem a hajdani romok köveiből és vályogból épült apró, egymásnak támaszkodó és egymásfölé bújt házak, ismeretlen szabályok és rendszer mellett épült sorai. Lent a városban sokan vannak, kik csak tudnak róla, a domb-tető szélén elő- kiváncsiskodó részét alulról szemlélik, de úgy tartják, nem kell azt feltétlenül fent is megnézni. Pedig az új Szent István-emlékmű feljáróján könnyű szerrel megközelíthető. Itt fent más a világ, mint a városban. Itt olyan más, hogy nem régen még kannákban vállon, kampós rúdon hordták fel a vizet. Ma már a földben ágazódó vasereiben feliön a víz, vascsövei kiállanak az utca hevenyészett kopott köveiből, de ez még nem a haladás is, csak a szegény ember közkútja, még nem fürdőszobás kényelmi lehetőség. Az utcák fordulóin kitekintve megnyílik a körül ölelkező táj, a szelíd, saját külön Dunánk kanyarogva lendülő fényes vonala, a távoli bányák folytonos füstje, környező dombok változatos lankái, melyekről a nyári záporok végig ontják agyagtól sárga víztömegeiket a varos, szintén terv- szerűtlenül megvont utcáin. Ezek a dunántúli szelíd lankák, olyan csendesen emberiek, olyan szegényesen kopárok; a magányos akácok is kissé meghajolva, szegény ember formán csapzottak, kopottak. Ebből a tájszemléletből bizonyos emberi magatartást érzünk ki. Nem a földmíves nép laposan terülő világa ez, nem áll itt ki kapujába öntelten s szétvetett lábakkal a gazda, mint ott a vasút felé, honnét ide látszik templomuk félgömb tornya. A föld és talajviszonyok hangulatát itt úgy elolvashatjuk, mint a nyomtatott betűt. Ez persze csak aféle felelőtlen ábrándozás, nem is merném vállalni a bizonyítást, de a gondolat társulás átvisz egy más tárgykörre. Londonban a háztelkek nagy része a királyi család s néhány mágnás tulajdona. Lám, ha itt, e kicsiny glóbuszon, az akkori prímások nem adtak volna ingyen telket és építő anyagot a Bazilika építésénél foglalkoztatott munkásoknak, nem épült volna be, vétkes könnyelműséggel ez a településre alkalmatlan domb. Ha pedig csak úgy angolosan bérbe adták volna az enyhébb lejtős részt és csak egy fia — kis pallér is megszerkesztette volna a térfoglalást, de másként is festhetne ez a különben romantikus városrész. Közép korian regényes képet igazán akkor mutatott még ez a hegyre feltolt falu, mikor a házak még szalma tető alatt pislogtak tenyérnyi ablakaikkal. Ezzel szemben viz nélkül tüzet oltani, az időben hősies elszántságot igényelt a beavatkozás a nehezen járható útjai miatt. Magámban beszélek, — csak később veszem észre, — ez az első és utolsó nyilvános előadásom Szenttamáson. Átfordulok a kápolna másik oldalára, mert éles szél lobogtatja kalapom szélét. Kisfiú játszik magában, fel-felpillant reátn, az elmélázva tűnődőre. Talán megérzi, hogy én is szenttamási vagyok ? Nem lóg a vállamon a fényképezőgép és nincs panyókára vetve a kabátom; nem lehetek, — gondolja - pesti kiránduló, Gondosan ás a földben valam1 ajtó sarokkal egy újabb gödröt, ő tudja mire ! — Vigyázz: Jó légy — mondom — folytatva magamban előadásomat, — ma már a kőműveseknek is tanulni kell. A kultúrát végső pillanatban nem a légelhárító ágyúk mentik meg, hanem az emberi műveltség lelkiismerete. Az emberi világ, ha csatákat is vészit, végezetül békét is fog nyerni. Mindig is igy volt, minden háborúságra béke következett; hol ennek, hol annak .... — Sok emberrel történik valami hiba fiatal korában, mit hosszú évek után sem hozhat helyre, hogy boldogulhasson. Ez a hegy is lám csupa szegény embert gyűjtött a hátára. De ne bánd kis fiú, lent a városban sincs gazdag ember. Minden embernek csak az a gazdasága, amit a lelkében gyűjtött; csak egy féle rangja van, az amire a jelleme emelte. Cim, rang és előnév, jobb ha rejtve maradnak, s nem viszi sétájára az egymagában járó ember. Végtelen partok és távolságok között élünk, de nem lehet csupán csak a valóságnak és célszerűségnek élni, valami fölös is kell az élethez. Valami, ami szép és minden gond és baj dacára az emberek legtöbbje nem tud a szépség káprázata nélkül élni és arról lemondani szinte elviselhetetlen. Megértettél ? Déli harangszó úszik át egyik toronyból a másikhoz, költögeti társait, — . . . fenséges kórusban csendülnek, bongnak, konganak össze ; csak az én kis templomom hegyesen meredő tornya marad néma . . . s nem árulja el gondolatát. Einczinger Ferenc Olasz-magyar művészi csereakció hangversenye Elsőrangú zenei élményben volt része annak a közönségnek, amely március 5-én, % csütörtökön, a Bencésgimnázium nagytermében az olasz-magyar művész- csere-akció keretében tartott hangversenyen összegyűlt. A gazdag műsorú hangverseny bizonyára szép emléket, maradandó élményt nyújtott a megjelenteknek, akik hálásan tapsolták meg minden számát. A hangversenyen megjelent dr. Mesz- lényi L. Zoltán sinopei püspök, dr. Késmárki Frey Vilmos főispán, vitéz Szívós- W aldvogel József ny. vezérőrnagy és neje, dr. Csárszky István prel.-kanonok, dr, Balogh Albin és Obermüller Ferenc tanügyi főtanácsosok, dr. Stockihger János egészségügyi főtanácsos és neje, dr. Niszler Teodóz pannonhalmi főmonostori perjel, dr. Beér Gyula vm. főjegyző, dr. Etter Jenő polgármester és neje, vitéz Sághy Antal gyárigazgató és neje, vitéz dr. Bánomy Antal főjegyző, dr. Eggen- hofer Béla, a Kolos-kórház igazgató-főorvosa és neje, a vármegye, a város, a tanintézetek vezetői és a város zenekedvelő közönsége. A hangverseny előtt dr. Beér Gyula vm. főjegyző ismertette a hangverseny célját, majd hálával elmékezett meg a kultuszkormány nemes cselekedetéről, hogy az olasz művészek három magyar- országi hangversenyéből eggyel Esztergomot tüntette ki. Ezután Dallapiecola Luigi és Materassi Sandro Debüssy, Strawinsky, Zecchi és Brahms muzsikáiból adtak elő. A zeneszáma mindegyikét nemcsak tökéletes technikával, hanem egész kivételes belsj
