Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 53. szám

HATVAN HARMADIK ÉVFOLYAM 53. SZÁM SZOMBAT, 1942, JULIUS 4 Szerkesztőség, kíadóHíratal: Símor-n. 20. Keresztény politikai ÓS társadalmi lap, Szerdán Í0 fillér, szombatos 16 HUér, Megjelenik minden szerdán és szombaton Előfizetési ár 1 hóra í 1 pengő 20 fillér« HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD 300.000 kóborcigány él még Ma­gyarországon. — Megkezdte a kép­viselőház a milliárdos mezőgazda- sági javaslat tárgyalását. — Német nyelvből vizsgáztak a pesti rendő­rök. — Virág Ferenc pécsi püspö­köt pápai trónállóvá nevezték ki. — Magyar levente kapta az ifjúsági festészet első díját Firenzében. — 602 állampolgárságot megszüntetett a belügyminiszter. — KÜLFÖLD Egyiptom felé sietnek a Szíriában és Palesztinában lévő angol csapa­tok. — Newyorkban már készítik a győzelmi jelvényeket. — Törökor­szágba szökdösnek a szovjet piló­ták. — Az angolok kiürítették Szí­riát. — Elhagyták Törökoiszágot az ankarai szovjtt nagykövetség veze­tői és családtagjai. — Volchovnál megsemmisült két szovjet hadsereg. — Alexandriábái menekül a lakos­ság. — Kairót nyílt várossá nyil­vánították. — Murmanszkot állan­dóan bombázzák a német légierők. -- Elutasította a chilei szenátus a t mgelyhatalmakkal való szakítást indítványozó javaslatot. — A japá­nok bekerítették a csunkingi 4. ki- kinai hadsereget. — Castillo alelnö- köt választották meg Brazília elnö­kévé. — Roosevelt és Churchill a vereség eshetőségeiről tárgyalt Was­hingtonban. — Hősi halált halt a mostani afrikai harcokban két olasz tábornok. — Ismét közlekednek a spanyol hajók Amerika és Európa között. — Mannerheim finn tábor­nagy meglátogatta Hitlert a főhadi­szálláson. — Egyre erősebb a szov­jet befolyás Indiában. — Az ango­lok elsüllyesztik az Afrikában inter­nált hajókat. — Bombamerénylet történt az iraki angolbarát minisz­terelnök ellen. — 1504 angol tisz­tet nyugdíjba küldött a hadügyi kormány. — Nem telefonálhatnak és nem mehetnek villamoson a zsi­dók Hollandiában. — Az egész Egyiptom hadműveleti területté vál­tozott. — A román állam megveszi a katonai zónában lévő mezőgazda- sági birtokokat. — Erélyes rend­szabályokat hoztak Németországban a gyümölcshalmozók ellen. — Zöld­ségfélékkel kell beültetni Indiában a diszkerteket. — Újból korlátozták a hollandi lapok terjedelmét. — Szá­rított húsra akarják rászoktatni a lakosságot. '— Visszatért a francia államtanács Párisba. — Megtorló intézkedéseket léptettek életbe a Né­metországban élő brazil állampolgá­rokkal szemben. — Mi Mäher pa­sa volt egyiptomi miniszterelnököt kiszolgáltatták az angoloknak. — A bolgár kormány megszavazta a zsidókról szóló törvényjavaslatot. — Az angol flotta a szuezi csatornán át elmenekült a földközi tengerről. — Egyre több az öngyilkos a szov­jet hadseregben. — Az angol szén­bányákat államosították. — Az olasz­német erők a Szuezi-csatornán ke­resztül találkozhatnak a japán erők­kel. — Japán tengeralattjárók már megjelentek a Vörös-tenger közelé­ben. — Iránban a fölkelők megza­varják az angol csapatszállításokat. — A spanyol kormány tiltakozott az amerikai sajtó vádaskodásai el­len. — Vezér tábor nagy lett a német északi hadseregcsoport főpdrancs- noka. — Felrobbantják az angolok Alexandria kikötőberendezéseit. — A finn lakosságot kioktatják az ej­tőernyősök elleni harcra. — Galilei Honvédnapot tartottunk, amikor nem­csak a rádióból hallottuk, hanem ország­szerte rendezett ünnepélyeken is külön hangsúlyoztuk azt, hogy katonanemzet vagyunk, hogy sorsunk, történelmünk, európai helyzetünk, hivatásunk és jövőnk állandóan katonai feladatokat ró ránk, hogy mindenkor harcra, védelemre készen kell államink, szóval honvédeknek kell lennünk mindhalálig, életünk, hazánk és becsületünk megtarthatásáért. Nagyjából így határozhatjuk meg a ma­gyar honvédeszményt, amely ma eltölti a lelkeket és amellyel naponta ébredünk. Nemcsak azért, mert a magyar katona is­mét hírt, becsületet és dicsőséget szerez a harcmezőn, hanem azért is, mert a hon­védeszmény hűséges betöltésére neveljük ifjainkat, a kaíonaszellem hatja át neve­lési rendszerünket, hivatalos és társa­dalmi köreink ma a magyar honvéd becsü­lésére, pártfogására, erősítésére rendez­kedtek be. Ezért az érdeklődés homlokterében áll ma minden, ami a magyar katona érde­keivel, a honvédeszmény gyakorlati meg­valósításával és a magyar honvédnek az életben való megbecsülésével kapcsolatos. A honvédelmi törvénykiegészítés és a honvédelmi miniszter beszéde meggyőz bennünket arról, hogy a honvédeszmény hirdetése nem puszta hangulat és lelke­sedés, amely a harcok időleges szünetelé­sével elakadhat és feledésbe mehet, ha­nem a nemzet életéhez, jövőjéhez kapcso­lódva a magyar katonaeszmény élni fog és becsületnek fog örvendeni akkor is, amikor a nagyar katona pihenteti fegy­verét. Intézményesen kell gondoskodnunk a honvédeszmény gyakorlati megbecsülé­séről. Ennek a háborúnak a végén nem fog elhangzani a legostobább és leggono­szabb szó : hogy nem akarok katonát látni. Keserű tanulságaink vannak arra, hogy ez a szó i nemzet szégyenét és ha­lálát jelenti. Ellenkezőleg : a háború vé­gén minél több erős, jól felszerelt magyar katonát akarunk látni ! Megnyugvással hallotta az ország a honvédelmi miniszter bejelentését, hogy az új honvédelmi törvény három és fél­éves fennállása alatt minden irányban megfelelt a kitűzött célnak és hogy a honvédség tervszerű kiépítése és felszere­lése a viszonyoknak megfelelően, súrló­dásmentesen folyik. Az újabb törvényalkotások rendelkezé­sei alapján a honvédelmi törvényt ki kel­lett egészíteni és a való élet újabb kívá­nalmainak megfelelő jogalapot biztosí­tani. A korszerű háború legfontosabb alap­tétele az, hogy az egész nemzetnek, a nemzet minden egyes fiának részt kell vennie a küzdelemben. A legnagyobb áldozatot az hozza, aki testi épségét, életét és vérét adja hazá­jáért s aki magát a legnagyobb veszély­nek kitéve, fegyverrel védi hazáját. Jog­gal követelhető tehát, hogy az egyenlő teherviselés elvének alapján mindazok, akik egyáltalán nem, vagy csak kisebb veszélynek teszik ki magukat, nagyobb anyagi áldozatot hozzanak. Helyesléssel együtt érez ebben is a honvédelmi minisz­terrel az ország közvéleménye és meg­nyugvással fogadjuk az igazságos had­mentességi adó javaslatot. A honvédeszmény gyakorlati megbe­csülését szolgálja az is, hogy — a honvé­delmi miniszter kijelentése szerint — akik a haza védelmében cselekvőleg is résztvesznek, mindenképpen előnyben kell részesülniük az életben. A tűzharco­és Rossini jubileumi bélyeget adnak ki Olaszországban. — Szebasztopolt 25 napi elkeseredett harc után el­foglalták a német és román csapa­tok. — Hitler Manstein vezérezre­dest, a Krim-haesereg parancnokát vezértábornaggyá nevezte ki. — Re­pülőgépen Délafrikába vitték Egyip­tom aranykincsét. — Ismét kitört az Etna tűzhányó. sokra és tüzkeresztesekre vonatkozik ez, akik híven teljesítették a harcmezőkön kötelességeiket. Megérdemlik ezek a na­gyobb gondoskodást akkor, amikor az itt­honi életben el akarnak helyezkedni s Vasárnap tartotta meg az Ipartestület az iparosok szépszámú részvételével az első ipartestületi napot. Az ipartestületi napokon havonként egyszer egy táborba kerül az iparosság, amely alkalommal mód és alkalom nyílik az iparosproblé­mák megvitatására a zöld asztalnál és fe­hér asztalnál egyaránt. Az ipartestületi napot tekeversennyel kezdték, ahol a versenyzőkhöz Hermann Lajos ipartestületi elnök buzdító beszé­det intézett. Délután az Ipartestület kert­helyiségében a leventezenekar adott hang­versenyt. A hangverseny alatt pattogó ütemű indulók, magyar dalok és egyvele­gek szórakoztatták a megjelenteket. A hangverseny után díszgyűlés volt, amelyen megjelent dr. Etter Jenő polgármester, dr. Marczell Árpád gimnáziumi igazgató és az iparosok a vezetőséggel az élen számosán. Az ünnepi díszgyűlést Hermann Lajos elnök szavai vezették be, aki üdvözölte a megjelenteket és buzdította az Ipartes­tület tagjait, hogy tartsanak össze és te­gyék hangulatossá megjelenésükkel az ipartestületi napokat. Az elnöki megnyitó után dr. Etter Jenő polgármester szólt a megjelentekhez. — Örömmel jöttem az ípartestület tag­jai közé és nagyon helyesnek tartom az ipartestületi napok tartását, mert ezáltal az iparostársadalomban szorosabbá vá­lik a kötelék és amit a zöld asztalnál talán nem értenek meg, vagy elrontanak, a baráti fehér asztalnál azt helyre lehet hozni. Amellett a mai élet problémáit is jobban meg tudják beszélni. — Ha így összejövünk, nem tudjuk ma­gunkat kivonni a multbanézés hatása alól és ilyenkor felvetődik, hogy de jó volt a békeidő. Alig 3 éve múlt el a második békeidő és még igen sokan emlékeznek az első világháború előtti békeidőkre és az­óta csak mindenfelé az emberek között baj és baj van. Meleg, verőfényes napok­ról álmodozunk és beszélünk. Visszaemlé­kezünk. Akkor voltunk még fiatalok, ak­kor volt életünk napsugaras, verőfényes. Minden kornak megvolt a maga öröme és megvolt a maga baja. — Az emberi élettel vonatkozásban álló adatokat nézzük az emlékezés fonalán, akkor látni fogjuk, hogy az iparossors megnehezedett. Az ipar kezdetén az em­berek nem voltak igényesek, s amint nőtt az igény, úgy terjedt a kultúra. A kultúra valamikor azon nyugodott, hogy milyen volt az iparosodás. A városok fejlődésé­hez járul az ipar és az iparosság terjesz­kedése. A mai értelemben vett iparos szervezkedés nálunk az 1200-as években kezdődik. 1307-ből, Nagy Lajos korából, van az első ilyen iparos szabályzatunk, még pedig a kassai csizmadia céh szabály­zata. A céhkorszak volt az iparosság aranykorszaka, mert az iparosnak a céh keretén belül a megélhetése biztosítva volt. Az első esztergomi céhlevél 1492- ből, II. Ulászló korából származik : szin­tén a csizmadia céh szabályzata. A céh­rendszer nálunk 1850—51-ig állt fenn. A céhrendszert 1851. április 1-én feloszlat­ták és behozták a szabadversenyt. A céhek feloszlatása óta valóságos amikor a kenyérért, pályájukon való ér­vényesülésért dolgoznak. Nem szabad megtörténni annak, hogy akár a szabad pályákon, akár a földszer­zésnél, a gazdasági életben, a műhelyben, a gyárban, vagy bármilyen közhivatali, tanítói és tanári pályán a tűzharcos és tűzkeresztes — ha becsületesen teljesí­tette kötelességét — hátrányos helyzetbe jusson azokkal szemben, akik nem voltak katonák. Ha van ilyen eset és amennyiben a jövőben is megtörténnék, ezt a honvéd­eszmény megbecsülése elleni bűnnek, a honvédeszmény megcsúfolásának kell tar­tanunk. Bizony ebből a szempontból a múltra és jelenre nézve is szigorú revíziót kell tartanunk az egész vonalon, — a jövőben pedig minden felelős tényező tartsa ele­mi kötelességének a honvédeszmény gya­korlati megbecsüléséhez való alkalmaz­kodást minden egyes eseben, — akár az intézkedést, akár az ellenőrzést íletően. verseny az iparosság élete s azóta sokszor a tetszetős bóvli üti ki a tisztességes ipa­ros kezéből a kenyeret. Az iparosság éle­tében a második korszak 1884 : XVII. tc.- vel jött, amely törvényes korlátok közé szorítja az iparosságot. Ha tehát a régi időket nézzük, akkor azt kell látni, hogy mindent bevont a fiatalság derűje. Teljes szívemből kívánom, hogy ezekben a küz­delmes, nehéz időkben itt, az ipartestületi napokon elviselhetővé váljon az élet, hogy egymást megszeressék, minden ellentétet félretéve, iparosegységben éljenek. Erre kérem, hogy az Isten áldja meg a tisztes magyar ipart, A nagyhatású beszéd után dr. Szeren­csés József ipartestületi jegyző tartotta meg előadását és ismertette az ipartestü­leti napok programmját. — Szabadjon nekem kissé részleteseb­ben rámutatnom azokra az okokra, ame­lyek szükségessé teszik az ipartestületi napok tartását. Testületünknek 550 tagja van az iparlajstromban. A valóságban azonban ez az 550 tag nincs sehol, ezt az 550 tagot kifelé egységesen megnyilatkoz­ni még nem látta senki sem. Ez az 550 tag szétforgácsolva, külön utakon jár s a szakmai összetartás hiánya miatt a ke­nyérharcban egymás ellenségévé vált. — A vezetőség úgy látta jónak, hogy a segítés az ipartestületi nap bevezetésé­vel lesz lehetséges. A vezetőségnek ugyanis erős meggyőződése, hogy az ipar- testületi napok rendszeresítésének a gon­dolata találkozik az iparosság tetszésével s ezért minden alkalommal, aki csak te­heti, eljár majd az ipartestületi napokra, ami által lassan elérhető lesz, hogy egy táborba kerül az iparosság. — Egy másik ok, amely az ipartestületi napok tartása mellett szól, a háborús gaz­dálkodási rendszer. Ha az iparoság ezek­ben a nehéz időkben éppen csak kénysze­rűségből, a nyersanyagutalványokért megy el az Ipartestületre, s ott egyenként, a hi­vatalos órák alatt mondja el bírálatát a helyzetről, s fejezi ki elégedetlenségét a kiutalt nyersanyag kis mennyisége miatt, akkor, mivel a hivatalban nincs arra idő, hogy mindenkit egyénenként meggyőzhes­sünk arról, hogy ezek a bajok a háborús helyzettel járnak, s hogy most nem lehet szó üzemek felvirágoztatásáról, hanem az iparűzésnek is alkalmazkodni kell a há­borús viszonyokhoz, akkor az elégedetlen­ség csak fokozódik. Viszont, ha ezeket az ipartestületi napokon önmagunk között nyugodtan megtárgyaljuk, amikor a veze­tőségnek — amit a hivatalos órák alatt egyenként nem tud megtenni — lesz mód­ja arra, hogy mindenkinek részletes bete­kintést nyújtson a dolgok intézésébe, ak­kor nem fog senki zúgolódni és türelmet­lenkedni, hanem megnyugodva fogja várni az idők jobbrafordulását. — Egy következő ok, amely az ipartes­tületi napok tartása mellett szól, az ipa­rosság továbbképzésének kérdése és szük­ségessége. A továbbiak során a következő ipartes­tületi nap rendezésére a testület a legné­pesebb szakosztályát, a cipész szakosz­tályt kéri fel. Azzal, hogy az ipartestületi A honvédeszmény becsülete a gyakorlatban-»<»«»•» ♦ ♦ » ♦ ♦♦♦♦»♦♦♦♦ » ♦ » ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Hangulatos volt az első ipartestületi nap

Next

/
Thumbnails
Contents