Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 49. szám

FSTTTRf.ftH ,,MKE

HÁTVANHARMÁDIK ÉVFOLYAM 49. SZÁM SZOMBAT, 1942, JUNIUS 20

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 10 fillér, szomSato* 16 BIAr.

Megjelenik minden szerdán és szombaton Előfizetési ár 1 Hóra ' I pangő 90 8114*»

Lélekemelő, szép ünnepség keretében búcsúztatták az orosz frontra Induló utászainkat

HETI ESEMÉNYEK

BELFÖLD

Váratlanul meghalt Győrffy-Ben- gyel közellátásügyi miniszter. — Hazatértek az Afrikában élő magyarok. — Kitiltották a zsidókat a szombathelyi strandfürdőből. — A főváros egymillió pengővel járul hozzá a székelyföldi centráléhoz. — Glattfelder Gyula püspököt pápai trónállóvá nevezték ki.

KÜLFÖLD

Németországban 24 millió munkás dolgozik. — Kína is küldött követet Vatikánba. — A japán tengeralattjárók elzárták Sidney kikötőjét. — Óriási sáskafelhők megállították a bolgár vonatokat. — Kőszobrokkal helyettesítik Franciaországban nyersanyaghiány miatt a bronzszobrokat. — Közösen védi az egyesült amerikai és mexikói hadihajóraj az amerikai partvidékét. — Húszéves segélynyújtási szerződést kötött Anglia a Szovjettel. — Horvátország a Dunát össze akarja kötni az Adriával. — Németország munkásokat toboroz a meg nem szállt Franciaországban. — Romániában korlátozták a gabona piaci eladását.

— A jugoszláv korrupció 150 vezére közül 137 volt zsidó. — Amerika megint szállít élelmiszert Fran- cia-Afrikába. — Charkovtól keletre a németek túljutottak a Donecen. — Szebasztopolnál eddig 645 kiserő- döt foglaltak el a német csapatok.

— Szovjet katonai bizottság érkezett Mexikóba. — Svédország tiltakozott az angol bombázók átrepü- lései miatt. — Kényszerleszállást tettek az amerikai bombavetők Törökországban. — Szászországban

290.000 munkás étkezik az üzemi éttermekben. — Japán katonák megtalálták a fülöpszigeti aranykincseket. — Fellázadtak az indiai őstermelők az angolok ellen. — Elesett a fiawai szigetek amerikai légi parancsnoka. — A pozsonyi várat le akarják bontani. — Kanada és a Szovjet felvették a diplomáciai kapcsolatot. — Kanadai csapatokat szállítottak Alaszkába. — Romániában meghosszabbították a halálbüntetési rendeletet. — Kolerajárvány tört ki a bombayi tartományban. — Törökországban működik már a most épült repülőgépgyár. — A degaullista francia foglyokat szabadcsapatoknak tekintik a németek. — Beolvasztják a harangokat Olaszországban. — Nőkkel pótolják a rendőrtiszteket a belső szolgálatban Németországban. — Horvátországban 15 deka a napi kenyéradag. — 350.000 olasz munkás dolgozik a német mezőgazdaságban. — Bevezetik a haljegyet is Németországban. — Olaszországban a háboró alatt nem szabad új üzleteket nyitni. - Boszniában kifüggesztik azok névsorát, akik naponta részegek. — Törökországban megszüntetik a selyemharisnya gyártá sát. — Bulgáriában zsidóknak és idegeneknek nem szabad kereskedelmet folytatnia. — Gázháborúra készül a szovjet. — Amerika repü- lőgépanyahajóiból hetet már elsüllyesztettek. — Bulgáriában tilos a

babot megőrölni. — Nem szabad Amerikában fémből gyermekjátékot készíteni. — Egy angol repüiőgép géppuskázott egy párisi külvárost. — Repülőteret építettek a japánok az Aleuti-szigeten. — Olaszország állami közigazgatási szervét polgá- rilag mezgósították. — Eddig már öt amerikai repülőgép végzett kényszerleszállást Törökországban. —

Az ököljog veszedelméről

szólott Glattfelder püspök abban a gyönyörű beszédében, amelyet vasárnap délelőtt intézett az esztergomi bencésdiákok találkozóján az öregekhez és az ifjakhoz.

Ez a fenkölt lelkületű, a szellem magasabb régióiban élő főpap irtózattal mutatott rá arra a szomorú sorsra, amely az ököljog uralma alá került nemzetekre és társadalmakra várhat. A legilletékesebbekhez intézte figyelmeztető szavait Glattfelder püspök, a magyar intelligens társadalom képviselőihez, a művelt, tanult férfiakhoz. Mert az ököljog, amely a mai, kultúráltabb formájában talán még pusztitóbb és mélyebb, kiterjedtebb hatású, mint a régi barbár korszakokban, az egyszerű, műveletlen embert is állati sorba süllyeszti, de kétségtelen, hogy az ököljog és erőszak uralma a legszörnyűbb pusztítást a művelt nemzetekben és társadalmakban végzi el és a művelt emberre je lenti a legszörnyűbb, legvégzetesebb csapást. Az ököljog, amely még nevének összetételében is élénk ellentétet, tűz-víz természetet hordoz, mert hiszen a mi fogalmaink szerint nem lehet jogról beszélni ott, ahol az ököl az úr, — mindennek elveszítését és meg- nyomorítását jelenti, amiben eddig a keresztény erkölcsű és műveltségű ember hitt és amit társadalmi és magánéletében eddig szentnek és igaznak tartott. Magyar ember előtt eléggé tisztán és világosan él a vörös ököl szándékainak és tetteinek képe, mégis nagyon jó és szükséges a válságos időkben a figyelmeztetés. Nem hiábavaló ez a művelt társadalom tagjaiva1 szemben sem, mert az ököljog propagandájának egyszer sikerült Magyarországon a tanult fők e- léggé nagy csoportját elködösíteni- Annál mélyrehatóbb, hatásosabb az aranyszavú püspök óvó figyelmeztetése az európai keresztény népeket és kultúrát fenyegető ököljog ellen, mert a bencésdiákok találkozóján, a magyar bencés- művelődés híres esztergomi műhelyében, a szentbenedekrendi gimnázium dísztermében hangzottak el a szavak. Itt plántálódnak a művelt magyar férfiak ezreinek leikébe azok az életreszóló kincsek, amelyeket legjobban kell féltenünk az ököljog uralmától. — itt rakják le a keresztény művelődés, a Szent Istvántól örökölt krisztusi magyar szellemiség alapjait, amelynek szétzúzása az ököljog uralmával jár.

Vasárnap a Hősök-szobra előtt ezrekre menő sokaság gyűlt össze, hogy búcsúztassa az orosz frontra induló utász zászlóalj egyik századát. Az ünnepségen megjelent dr. tasnádi Beér Gyula alispán, vitéz Borókay Rudolf és vitéz Szivós- Valdvogel József ny. vezérőrnagyok, vitéz Ronkay Antal protonotárius- kanonok, dr. Etter Jenő polgármester, Koffler Gyula alezredes, állomásparancsnok, dr. vitéz Bánomy Antal városi főjegyző, a vármegye, a város, az utászzászlóalj és a páncélos lőiskola tisztikara és az iskolák vezetői és tanárai, a frontra indulók hozzátartozoi igen sokan.

Az orosz frontra induló katonák a Fiősök-szobra előtt helyezkedtek el, a szobor körül pedig a megjelent előkelőség, az elvonulok hozzátartozói, a szobornál pedig a leány- gimnázium diszmagyarruhás leányai álltak őrséget.

Tíz órakor kürtszó jelezte Kofjler Gyula állomásparancsnok érkezését. A szemle .és a tisztelgések után megkezdődött az ünnepség, amely talán az eddigiek között a legszebb, a legmeghatóbb volt.

Az elvonulókhoz az itthonmara- dottak nevében Gabdnví Béla százados szólott:

— Bajtársak : Itt állunk mindnyájan Isten szabad ege alatt! Ti megújítjátok az eskütöket, mellyel tanúnak hívjátok az Istent ahhoz a szent fogadalomhoz, melyet hazánk védelmére tesztek, én pedig lélekben, baráti kézszorítással búcsúzom tőletek az egyelőre itthonmaradók nevében.

— Itt áll veletek szemben a magyar sors egyik kőbefaragott pillérje. mely aranybetűs szemekkel szemközt néz veletek. A múlt néz szembe a jövővel. Vidám szemekkel nézzétek a jövőt, de tiszteletteljes kegyelettel a múltat. Szent eskütök gondolatai ezen a helyen szállnak legméltóbb helyről akiteljesedés felé. Eskütök minden szava egy-egy szent fogadalom, mely az eljövendő életetek minden egyes lépésére vonatkozik.

— A búcsút integető Kárpátok után messze mentek, idegen nagy országba, hogy ott a népek tengerében egy cseppje legyetek annak a nagy óceánnak, mely meg fogja menteni egész Európát a bolsevista rémtől és biztos alapokra helyezi örök időkre a kereszténységet és a civilizációt

— A magyar ember mindig büszke méltósággal viselte a fegyvert. Soha nem esett még csorba a magyarmarkolta kardon, melyet az a har ki nem köszörült volna. Ha büszke magyar fiú fogja a fegyvert, legyünk mi is büszkék, hogy ilyen véreink vannak, akik méltó kézben tartják azt a pajzsot, mely védi szent hazánk minden talpalatnyi rögét.

— Erős ellenséggel kell megküzdeni, az bizonyos. Saját országában kell felkeresni azt, sok ezer kilométerre innen, örömmel menjetek,

mert azt is megérhettük volna, hogy ő jött volna ide. A Kárpátok erős bércei sem bizonyos, hogy fel tudták volna tartóztatni azt a borzalmas áradatot, mely vértől csöpögő kulturájávai el akarta pusztítani azt, ami rendezett és keresztény.

— Menjünk csak jó messzire. Legyünk olyan távol hazánktól, hogy legyen helye annak a nagy pajzsnak, melyet kifeszítettek a haza megoltalmazására. Ne hallgassatok másra, 1918. nem lesz többé. Aki itt haszonra dolgozik, ma az pórul jár. A magyar ököl elég erős ahhoz mindig, hogy lesújtsa azt, aki belülről kezdi rombolni az oltárt.

A beszéd után megújították az ünnepélyes esküt.

Utána dr. Etter Jenő polgármester szólott a honvédekhez:

— A búcsúzás nehéz perceiben a város közönsége nevében veszek búcsút tőletek, magyar honwédek. Megindultok a nehéz úton: küzdeni, harcolni mentek a legszentebbért : a hazáért. Az emberi kötelességteljesítés először a családé, de a magyar embernek, ha a legszentebb: a családja és hazája forog veszélyben, azért kész kardot, fegyvert fogni.

— A magyar népet ezer éve a kötelességteljesítés jellemzi. Az első perctől az utolsóig, mindig küzdött a haza fenntartásáért, ötszáz évvel ezelőtt a tatárdúlás pusztította a magyar népet, de az hitében és erejében bízva nem lett a hódítók martaléka. A magyar nép elszenvedte a török igát és ahol érte, fényes diadalt aratott a leigázók sorain. Az 1848-as honvédek lelkét két ellenség akarta elpusztítani, de nem omlott össze.

— Ez a szobor, amely előtt álltok bajtársak, nemcsak a fegyverek becsületét hirdeti, hanem a meg- nemalkuvást, az önmaguknak rendíthetetlenül bízást és a hazaszeretetei. Ez a szobor figyelmeztet arra, hogy ez a haza mindig véráldozatok árán maradt magyar. Küzdjetek győzzetek, hogy a magyar név méltó legyen régi híréhez.

— Mi, itthonmaradottak, meleg szeretettel várunk vissza. Minden erőfeszítésieket, győzelmeteket figye- lemmel kisérjük, az egek Urát pedig kérjük, hogy adja meg nektek azt, hogy egészségben térjetek vissza.

A búcsúszavak után Hajnali Hedvig leánygimnáziumi tanuló köny- nyekig megható szavakkal búcsúzott el a katonáktól. A búcsúszavak után gyönyörű pirosrózsa-csokrot nyújtott át a parancsnoknak. Majd Vilmos Erzsébet tanítónőképzős hazafiúi érzéssel szavalta el a „Katonák“ című költeményt. Az ifjúság nevében pedig egy polgáriiskolás leányka búcsúzott el kedves szavak kíséretében az utászkatonáktól.

A szavalatok után Novák László százados, az elvonuló század parancsnoka, koszorút helyezett a Hősök szobrára, a következő szavak