Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 43. szám

A hercegprímás pünkösdi beszéde Pünkösd vasárnapján az esztergomi bazilikában dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás ünnepi beszédet mondott, majd mielőtt többszáz ifjúnak és leány­nak kiosztotta a bérmálás szentségét, szentbeszédet intézett a főszékesegyházat megtöltő hatalmas hivösereghez. Arról szólott a bíboros főpásztor, hogy nemcsak az apostoloknak, a tanítványok­nak és utódainak, a papoknak kötelessé­gük Krisztus követése és megvallása, ha­nem minden hivő embernek, mert Krisz­tus életének példájával minden keresz­tény ember kötelességévé tette, hogy mindenütt, minden körülmények között bizonyságot tegyen Krisztusról. A Szentlélek pünkösdi ereje és kegyel­me segít bennünket a bátor hitvallásra és arra, hogy necsak elméletben, hanem a gyakorlati életben is kövessük Krisztust. Krisztus ugyanis nemcsak az örökké­valóságban, a túlvilági életben, hanem már itt a földön is boldogítani akarja az embert, azáltal, hogy tanításának meg­tartására kötelezi. — Jól tudom — folytatta a bíboros hercegprímás, —, hogy nem könnyű fel­adat az emberre nézve az, hogy földi életét szigorúan a keresztény erkölcsök és Krisztus tanítása szerint rendezze be, mert sokszor gáncsoskodás vagy gúnyo­lódás éri ezért a világ részéről. De azt is tudom, hogy a bajok és veszedelmek sora zúdul az emberre és a társadalomra, ha kizárja életéből a krisztusi erkölcsöket és igazságokat. A keresztény erkölcsök nélkül élő családok pusztulásra vannak Ítélve, — a kereszténytelen és erkölcste­len családi élet mellett mind kevesebb lesz az ember s így pusztulnak a nemze­tek és társadalmak is. Krisztus nélkül a földi életben sem boldogulhat az ember. Most jelent meg a részletes beszámoló az elmúlt év diákkaptár munkájának eredményeiről. Az összeredményre a könyvecske címe utal, amely szerint az ország területén egy év alatt egymillió pengő értéket gyűjtöttek a kaptárosok. A mozgalom megindulásakor, 1938-ban Teleki Pál még kijelölte azt a harminc iskolát, ahol szabad volt kísérletezni. Azóta kilencvenegy város 554 iskolája önként csatlakozott az első harminchoz. Az utóbbi időben a kaptármunkának nemcsak külső kerete bővült, hanem bel­ső élete is sok tekintetben módosult, al­kalmazkodott a háborús változásokhoz. Megmaradt ugyan és meg is fog marad­ni a diákkaptár nevelő jellege és játékos színe, de mind gyakrabban kell komo­lyabb, a játék határán túlmenő munká­val is foglalkozniok a kaptárosoknak, elsősorban a közellátás szolgálatában. Rámutat a beszámoló arra, hogy bizo­nyos értéket jelent a diákhadsereg köny- nyű mozgósíthatása és az, hogy sok kap- táros szerzett jártasságot a gazdasági munkában és a felnőttekkel való érint­kezésben. A kaptárkodás súlypontja újabban a csoportmunka felé tolódott el, de ez nem változtat azon, hogy a gazda­sági lehetőségek és pénzforrások feltárá­sát mindig az egyén kezdeményezésétől várják. 1,076.806 pengő diákjövedelemről ad képet a beszámoló és megállapítja, hogy a múlt évben kerek egymilliót szereztek diákjaink a maguk erejéből, az előző év 700.000 pengőjével szemben. Örvendetes jelenség az is, hogy az előző évi 29.000- ről 40.193-ra szaporodtak az aktív kap­tárosok. Hogy a Diákkaptár-szövetség mint kapcsolódik hasznosan a termelő mun­kába és mint segít a munkások vállalko­zásain, errenézve a beszámoló az Eszter­gomi Munkások Kaptárszövetkezetének egyik gyűlését írja le. Ezt a vállalkozást asztalossegédek kezdeményezték, de ke­vés lévén a saját tőkéjük, a diákok je­gyezték le a hiányzó összeget. Amikor Németországból nagyobb játékmegrende­lés érkezett, a Diákkaptár Szövetség is adott 4500 pengő kamatmentes kölcsönt munkabérre. Ilyen előzmények után a gyűlésen felállott egy asztalossegéd és a várható nagyobb nyereség hovafordítása ügyében indítványozta, hogy a tiszta ha­szon 60 %-át új gépek és nyersanyag vásárlására fordítsák, 15 ü/o-ot szociális célokra, 25 ü/o-ot pedig évről-évre rend­szeresen új munkaalkalmak teremtésére adják más-más kaptáros városba, ahol életre való gazdasági terv merül fel. Az indítvány indokolása az volt, hogy ne­künk is komoly segítség volt a 7500 pen­gő az első nagy munkánál, közérdek, hogy másutt is átsegítsük a fiatal válla­latokat a kezdet nehézségein. Ezt a szép indítványt a kaptáros diá­kok is örömmel fogadták és a szövetke­zet is alapszabályai közé vette. Beszéde végén, az egyház hős hitvallói­nak és vértanúinak példájára mutatott rá a bíboros hercegprímás, — a krisztusi hit bátor megvallását és követését kö­tötte az ifjúság lelkére azzal, hogy Isten nem is kívánja mindenkor azt, hogy vérta­núhalált szenvedjünk hitünkért, de annyit megkövetel, hogy minden körülmények között bátor, meggyőződéses, Krisztus tanítása és erkölcsei szerint élő, becsü­letes emberek legyünk. XII. Pius pápa áldását küldte a magyar nemzetre XII. Pius pápa püspökkészentelésének 25. évfordulója alkalmából dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a kö­vetkező táviratot küldte Rómába : Püspöki jubileuma örvendetes alkal­mából, melyet az egész Magyarország a püspöki karral, a papsággal és a hívő néppel együttesen megünnepelt, gyer­meki hódolatát tolmácsolja a Szent­atyának és szerencsés uralkodást, a nemzetek igazságon, igazságosságon és szereteten alapuló testvériségének visz- szaállítását kívánva tőle apostoli áldá­sát kéri: SERÉDI bíboros. Vatikánvárosból az alábbi válasz érke­zett ; A Szentatya köszönettel vette Emi- nenciádnak a magyar püspöki kar, a papság és a hívek nevében kifejezett szerencsekivánatait ; nagy szeretettel megáldja a kedves nemes magyar nem­zetet és szívből kívánja hitéletének kedvező fejlődését. A diákkaptárok változatos munkate­rületeiről, ötletes munkálkodásairól ol­vashatunk egész sor levelet, majd gyűj­tések beszámolója következik, amelyben Esztergom is jelentős helyet foglal el. Az esztergomi bencésgimnázium 6001 pengő diák jövedelemmel és 979 pengős betétállománnyal, az esztergomi leány- gimnázium 8043 P diákjövedelemmel és 8003 P betéttel, 979 vakációs munkanap­pal, 1013 kg gyűjtött vassal és egyebek­kel, az esztergomi tanítóképző 15.926 P diákjövedelemmel, 664 P betéttel, 3231 vakációs munkanappal s különféle gyűj­téssel, az esztergomi tanítónöképző 8227 P diákjövedelemmel, 3386 P betéttel, 4150 munkanappal, 1130 kg vasgyűjtéssel szerepel. Külön figyelemreméltó érdekessége a kaptármozgalomnak a székely Gyergyó- csomafalva gazdasági felsegítése, amely­re 19.000 pengőt adott. IIIIlHIIIIHIIIIHIIIIHIIIIHIIIIlMimililHIIIIHIIIlMlllUHIIIIHUIiWIIIll A magyar könyv Néhány esztendő óta rendszeresen ki­vonulnak a magyar könyvek junius első napjaiban az utcára, hogy propagandát csináljanak a magyar kultúrának s fi­gyelmeztessék a nagyközönséget arra, hogy magyar kultúra van és hogy milyen magyar kultúra van. Történelmileg és gazdaságilag nehéz időkben az emberek figyelme elsősorban a napi élet gondjai felé lordul. A családfenntartók család­juk megélhetéséért küzdenek s egyálta­lán mindenki, akinek a sors kegyelme nem adott különösebb jómódot, minden erejet és tehetségét harcba vetve, kell hogy előteremtse a napi megélhetéshez múlhatatlanul szükségeset. Ilyen korsza­kokban a kultúra bizonyos fokig a Ha­mupipőke szerepét játsza, kényszerűség­ből a háttérbe vonul, de mindenkor van és elpusztíthatatlan életerővel vészeli át a nehéz napokat. Minden kultúrországban van a lakos­ságnak olyan rétege, mely kultúra nél­kül nem is tudja elképzelni az életet, s örvendetesen kell megállapítani, hogy az előbb említett bajok és nehézségek el­lenére is, a kultúra hatósugara mind na­gyobb és nagyobb lesz, mind hatalma­sabb és hatalmasabb tömegek elenged­hetetlen szükségletévé válik a nyomta­tott betű. De éppen, mert a nyomtatott betűnek ilyen óriási hatalma van, nem felesleges azzal foglalkozni, hogy milyen tanokat és eszméket hirdetnek a betűk hatalmán át a könyvek és a folyóiratok. Hogy korunk óriási fontosságot tulajdo­nít a sajtó problémáinak, az éppen ab­ban leli magyarázatát, hogy a nyomta­tott betű hatalom, amely jóra és rosszra nevelhet, amely lehet az Ízlés harcosa és az ízléstelenség kerítöje. A mai Magyarország számára a kul­túra mindenféle vonatkozásban százszo­ros fontosságot nyer éppen azért, mert a felszabadulások óta százszorosán bebi­zonyította, hogy a volt békeszerződések kegyetlen rendelkezései nem voltak ké­pesek a magyar szellemi autonómiánkat elrabolni, tehetségtelenné tenni a tehet­séges magyar alkotó géniuszt, megnyir­bálni a szárnyait annak a teremtő len­dületnek, mely mindenkor és ma is nagy írókat, festőket és tudósokat adott nem­zetünknek. A katonák százezrei helyett a betűk milliói vonulnak fel június első napjaiban, hogy hirdessék a világnak a magyar fajta életrevalóságát, tehetségét és teremtő akaratát. A magyar könyvnek ma kettős fela­data van. Az egyik az előbb említett — mondhatnák külpolitikai feladat, — a másik, mit belpolitikai feladatnak ne­vezhetnénk, abban áll, hogy a magyar nagyközönség minél szélesebb rétegeivel ismertesse meg elmúlt nagy íróink alko­tásait és terelje rá a figyelmét ma élő íróink kitűnő munkáira. A szellemnek minden területe, amely a mába idézi vissza elmúlt idők eseményeit, legyenek azok történelmiek, irodalmiak vagy tu­dománytörténetiek, a. nemzeti együttér­zés, a történelmi sors jogán való össze­tartozás érzését növeli, azt a kincset gya­rapítja, amit röviden egy nép tradíció­jának nevezünk. Minél élénkebben él egy nemzet emlé­kezetében múltjának minden eseménye, minél inkább megbecsül minden emléket, amelyet történelmének változó korsza­kai ajándékoztak neki és az emberiség­nek, annál inkább meríthet bíztatást a jövő reménységei irányában. Erre az élő tradícióra nemzetünk minden történelmi vonatkozásának állandó szem előtt tar­tására a mai magyarnak szüksége van. Ha csak a jelent, amely a felszabadult magyarság millióinak adta vissza azt a szellemi kincset, azt nézzük, már is meg­nyugszik a lelkünk, mert nem hiába dol­goztunk. Ha azonban a múlt felé fordít­juk tekintetünket, reményt meríthetünk, mert a történelem azt tanítja, hogy a magyar nép eddig minden bajából, sú­lyos — sőt sokszor reménytelennek lát­szó — helyzetéből megtalált a jobb jövő felé vezető útat, s hogy ma is meg fogja találni. A modern emberi társadalom a közös­ség elvén épül fel. Azon az elven, amely azt hirdeti, hogy az egyén nem tekinthe­tő elszigetelten, hanem ha szociális funkcióit tökéletesen akarjuk megérteni, nemcsak mint egyént, de mint közösség tagját is kell tekinteni. A közösséghez tartozásnak az érzését pedig a szó, betű hatalmával hirdetjük és tartjuk fenn. A magyar könyv így válik nemzetnevelő eszközzé s a magyar kultúra történelem­formáló, építő erejévé. A magyar könyv kivonulása az utcára tehát nem egyszerű üzleti alkalom, ha­nem a magyar szellemi értékek nagy­szerű felsorakozása. Intelem azok felé, akik egy nagymultú és jobb jövőre hiva­tott nép elöl el akarják zárni az élet, a boldogulás forrásait, s a nap alól az ár­nyékba óhajtják szorítani. Minden jó magyar könyv egy-egy tiltakozás ez el­len a törekvés ellen, fellebbezés a világ kultúrl elkiismer et éhez, hogy a magyar nemzet eltörlésére való határozmányok mélységesen embertelenek és igazságta­lanok, mert a magyarság évszázadokon át nyugat kapujában védte a nyugati kultúrát a saját kultúrájának sokszor a kárára. A magyar kultúra ma már az egész művelt világ előtt bebizonyította, hogy a világ kultúrtermelésének egy ér­tékes területe. Munkásszázadokat fognak felállítani Mint a Magyar Élet Pártértesítőjében olvassuk, a földmívelésügyi miniszter körrendeletét intézett valamennyi tör­vényhatósághoz a mezőgazdasági terme­lést biztosító munkásszázadok felállítá­sáról. A honvédelmi miniszter által rendel­kezésre bocsátott egy-egy munkásszázad 217 személyből áll. Munkásszázadokat mezőgazdasági kézieszközökkel a mun­kaadóknak kell ellátniok. A kiadható legkisebb századegység legfeljebb 50 emberből állhat, de kivé­telesen fél szakasz is kiadható. Azok a gazdák, akik egymagukban nem tudnak legalább fél szakaszt foglalkoztatni, egyesíthetik igénylésüket, ha a munka­helyek nem esnek egymástól távol. A munkásszázadok felállításával és szállításával járó költségeket előlegezi a honvédelmi kormány. A munkaadó által foglalkoztatott munkaosztagok után fizetendő térítés összege naponkint 3 pengő 80 fillér. Ez a térítés vasárnapra csak akkor vo­natkozik, ha a munkást a munkaadó va­lóban foglalkoztatja. A munkásszázadok együttes alkalmaz­tatása esetén a honvédség adja az élel­mezést. Az igényelt századokat a gazda­sági felügyelőségek osztják szét az igénylő gazdák között. A továbbtenyésztésre és tar­tásra alkalmatlan szarvas- marhák felvásárlása Az Esztergomvármegyei Állattenyésztő Egyesület az alábbi igen fontos tudniva­lókat közli a megye állattenyésztő és ál­lattartó gazdáival: Az ország fogyasztóközönsége és a hadsereg szükségletének biztosítása érde­kében a közeljövőben nagyobb számú vá­gómarha felvásárlása válik szükségessé. Ezt az alkalmat a kormány arra kívánja felhasználni, hogy a szarvasmarhate­nyésztő gazdáknak módot nyújtson a si­lányabb minőségű állatoknak aránylag kedvező áron történő értékesítésére és így közvetve ezáltal is előmozdítsa a szarvasmarhaállomány minőségi színvo­nalának javulását. A selejtezésre kerülő legalább III. o, minőségű szarvasmarhákat az Esztergomvármegyei Állattenyésztő Egyesülethez kell bejelenteni, amely gondoskodik az állatok elszállításáról és a vételár kifizetéséről. Tekintettel arra, hogy az ellátás za­vartalanságához fűződő fontos érdekek feltétlenül szükségessé teszik nagyobb számú ilyen gyenge minőségű vágómar­ha záros határidőn belüli felvásárlását, a kormány nyomatékosan felhívja a gaz­datársadalom figyelmét arra, hogy a fel- vásárlási akció sikerét az állatok önkén­tes felajánlásával maga részéről is igye­kezzék előmozdítani. Amennyiben ugyan­is a szükséges vágómarhamennyiség ön­kéntes felajánlása útján nem volna fel­vásárolható, úgy a kormány annak fede­zéséről esetleg hatósági igénybevétel út­ján is kénytelen lenne gondoskodni, amely eljárásnál azonban az alább kö­zölt áraknál alacsonyabb árak fognak megállapításra, kerülni. Azok a gazdák és állattartók, akik ezen vásárlás alkalmá­val az állatállományukhoz viszonyítottan megfelelő számú állatot eladnak, az igénybevételi eljárás alól mentesítve lesznek. A feladóállomáson mérlegelt súly alap­ján kifizetésre kerülő árak normális ete­tés és itatás után élősúly kgr-onként a következők : III. osztályú ökör 130 fillér, III. osztályú bika 125 fillér, III. osztályú tehén 120 fillér. Ezek ismertetése után az Egyesület fel­hívja a megye állattenyésztő és állattartó gazdáit, hogy minél előbb, de legkésőb­ben junius hó 5-ig jelentsék be az egye­sülethez az eladásra felajánlott olyan levágásra alkalmas, egészséges és leg­alább III-ad osztályú minőségű minimá­lisan 450 kg súlyú marhákat, melyeknek húsa közfogyasztásra feltétlenül alkal­mas. Beteg, betegesen sovány, szállítás­ra alkalmatlan marhák, hasastehenek, valamint levágási tilalom alá tartozó fiatal állatok bejelentése tilos. Az eladott állatok árának kifizetése közvetlenül a berakás után kötlevél el­lenében készpénzben történik. A gazda tartozik az állatot a mázsálási helyre, onnan a kijelölt rakodási állomásra ve­zetni és ott az állatok berakodásánál közreműködni. Az állatnak a vagonba való kötéséhez ’a gazda egy jóminőségű marhakötelet tartozik adni. Túletetett állatokat az egyesület jogosítva van 6 órai koplalásnak alávetni .A mázsálási költséget a gazda viseli s ugyancsak a gazda adja az új marhalevelet. A be­rakással kapcsolatos költségeket, a jár- latátírást, állatorvosi vizsgálat, homo­kolás és a külföldre irányított szállít­mányoknál a határig szóló fuvardíjakat az egyesület fizeti . Az Egyesület végül felhívja a megye azon állattenyésztő gazdáit, akik még nem tagjai az egyesületnek, hogy érde­keiknek megvédése és a törzskönyve­lésre alkalmas tenyészanyag megmenté­se végett ne mulasszák el az egyesület­be való belépést. Az egyesület szívesen áll bárkinek rendelkezésre. Ideiglenes irodahelyisége Kossuth Lajos-utca 3. szám alatt az I. emeleten van. A magyar gazdák ünnepe A háborús termelés felfokozására a társadalom minden célravezetőt igyek­szik felhasználni. így a jobb és több ter­melés előmozdítását vannak hivatva szol­gálni a Kisalföldi Mezőgazdasági Ka­mara által az Esztergomvármegyei Gaz­dasági Egyesülettel karöltve megrende­zett vetésdíjazások, amelyeknek díjait ünnepélyes keretek között most osztot­ták ki. Kéménd községben Rády Gusztáv in­téző, a bíráló bizottság elnöke osztotta ki a díjakat. A Kisalföldi Mezőgazda- sági Kamara és az Esztergomvármegyei Gazdasági Egyesület nevében Hegedűs Balázs egyesületi ügyv. igazgató és a kamarai kirendeltség vezetője mondott buzdító beszédet, majd dr. Porubszky Géza országgyűlési képviselő, mint ki­tüntetett mondott köszönetét a kamará­nak és a vármegyei gazdasági egyesü­letnek. MAGLIONE bíboros. Az esztergomi kaptárosok munkája az országos beszámolóban

Next

/
Thumbnails
Contents