Esztergom és Vidéke, 1942
1942 / 42. szám
rnrnrnmii HÁTYÁNHARMÁDIK ÉVFOLYAM 42. SZÁM SZERDA, 1942. MÁJUS 27 Szerkesztőség, űa'dóŰT&tal: Simor-a. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 10 fillér, szomEaton 16 fillér, Megjelenik minden szerdán és szombaton Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 30 fillér. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Meghalt gróf Zichy Gyula kalocsai érsek 71 éves korában. — A szegedi egyetem diszdoktorrá avatta Mannerheim finn tábornagyot. — 1.200.000 hold zsidóbirtokot vesz igénybe az új törvényjavaslat. — A kormán yzóhel vett estié vért adott a sebesült honvédek számára. — Kállay miniszterelnök vette át a külügyminisztérium vezetését. —Borjúzz marhahúsból nem szabad kon- zervet készíteni. — 200.000 tagja van a Légoltalmi Ligának. — Svédország vasércet szállít Magyarországnak. — Budapesten 21.200 nőt képeznek ki levélhordásra. KÜLFÖLD Leningrádhól a tél folyamán kétmillió embert elszállítottak. — Szövethiány miatt Franciaországban tilos 15 éven aluli gyermeknek hosz- szúnadrágot viselni. — Palesztinában heti három napra emelték a hústalan napok számát. — Több mint 2000 volt hollandi tisztet visz- szaszállítottak a német fogolytáborba. — Rendbehozták és az amerikai flottába sorozták a francia Norman- diet. — Szabad utat kaptak az amerikai repülőgépek egész Észak- és Délamerikában. — Angliában megszüntetnek minden magánautóforgalmat. — Spanyolországba és Portugáliába amerikai gazdasági bizottság utazott. — Lemészárolják a török kisebbséget a bolsevisták. — Roose- velt a Szovjet erélyes fellépésére szabadlábra helyezte a kommunista párt főtitkárát. — Kétezer halottja van az ecuadori földrengésnek. — Japánokat telepítenek a meghódított keletázsiai területekre. — Portugália is leszámol a kommunizmussal. — Helyreállítják a vallás szabad gyakorlatát a németek által megszállt keleti területeken. — Megkezdték a négerek sorozását Amerikában. — A japánok legközelebb négy oldalról támadást fognak intézni Kina ellen. — Petain képével új ércpénzeket vernek Franciaországban. — Éhenhalt 4000 ember egy kínai tartományban. — Görögországban természetben kell beszolgáltatni a betakarított gabonák után a százalékot. — Hárommillió tojás kerül kivitelre Egyiptomból. — Saraburiba helyezik át Sziám fővárosát. — Az étkezőkocsikat megszüntetik Angliában. — Durazzóban az ásatásoknál római pénzeket találtak. — Udvari fogatokon látogatják az olasz sebesültek Róma nevezetességeit. — Felkészülnek Londonban a gázháborúra. — Finnországban is leszállítják a húsadagokat. — Halbőrből készítenek csizmákat Norvégiában. — Uj német német napilap indult Romániában. — Páncélkocsikkal megrakott gőzöst süllyesztettek el az Antilláknál a német búvárnaszádok. — Franciaország Belgiumból kapna kárpótlást az olasz területekért. — Egy olasz búvárhajó elsüllyesztett egy 32.000 tonnás amerikai csatahajót. — Amerika felszólította De Gaulle francia tábornokot, hogy ne politizáljon. — Fogytán van már a kenyér Egyiptomban. — Anglia a háború kitörése óta 51 cirkálót vesztett. — Ausztrália repülőgépeket kér sürgősen Amerikától. a Hekompenzáció Háború van a világban és ezt mindenfelé érezni lehet. A háborúnak gazdasági és szociális kihatásai vannak. Az ország fiatal nemzedéke nap-nap után vonul ki a frontra, hogy ott megvédje hazáját és itthonmaradottait. A munkahelyeken dolgozóknak megfeszített munkával kell dolgozniok, néha két ember helyett is, emellett a közellátás újabb és újabb nehézségeket ró az itt- honmaradottakra. Tisztviselő, iparos vagy gazdálkodó átérzi a helyzet nehézségeit és iparkodik azon segíteni, vagy ha nem, békésen bevárni és húzni a munkával roskadásig megrakott sze. keret. Voltak olyanok, akiknek a háború kedvezett vagy kedvez. Anyagi előnyöket élveznek a harctereken küzdőkkel szemben. Szinte humorosan leegyszerűsített felfogással tartja egyre több közéleti ember, hogy a háborús megfeszített munkáért neki „kárpótlás“ jár. Nem gondol arra, hogy a fronton milyen megfeszített munkát kell végezni ezer veszélyben, térdig érő sárban, éjjel-nappal annak, aki vére árán biztosítja az ő itthoni nyugalmát. Milyen kárpótlás a jutalma annak, aki sokszor az egész életre szerzett betegséget, vagy a vérét hullatta, amelyért bronzérem a mellén a kárpótlás. A harctér ezer szenvedéséért, ha visszajön, milyen lesz a rekompen- záció ? Míg ő távol van, a másik halad előre, földjét művelheti, vevőit, megrendelőit kiszolgálhatja, hivatalában a többlet- munkáért húzott mellékjövedelemből nyugodtabbá teheti életét. A háború agyonfárasztja, a szerzett betegségekkel küzdve nem tudja munkáját százszázalékig ellátni. A földműves és iparos a távolléte alatt felszaporodott terheket nem tudja kiegyenlíteni. A tisztviselő, a csökkentett munkakészség miatt nem tudja a fiatalsággal és az itthonmaradottakkal a versenyt felvenni. Előlépésben lemarad, anyagiakban igen súlyos veszteség éri. Kik azok, akiknek jövedelméből, áldozatából a rekompenzáció kitelik ? Mert jogérzékünk azt mondja, hogy az előnyhöz jutó fizessen, adjon valamit annak, akitől vagy aki miatt az előnyöket élvezi. Igaz, hogy az ilyen rekompenzáció fogalma is az üzleti életre vonatkozik, de ott azután többnyire jogi forma is a kártérítés. A mai élet tere azonban csak akkor lehet egységes, ha nem üzleteske- dík el, ha a nagyon is üzleties jellegű anyagi rekompenzációk fogalma nem vonul be oda, vagyis, ha minél több marad meg a magyar áldozatos közszellemből. A mai háborúnak nem az a célja, hogy a jogtalan meggazdagodás jusson előtérbe. Ennek a háborúnak a végén nem szabad maradni hadimilliomosoknak. Nem lehetnek ennek a háborúnak a fronton küzdők rovására az itthonma- radottaknak előnyei. Ma mindenkinek itthon és a fronton megfeszített izmokkal kell dolgozni egy új, boldogabb Magyarországért. Ma óriási áldozatokat kell tenni a nemzet oltárára. Az áldozatokból a legtöbbet az itthon melegét élvezőknek, az ágyúdörej hangjától menteseknek kell lerakniok. Nem külön munkadíjakért, rekompenzációért végezni munkát, mert háború van. Nagyon szükséges volna a fogalmakat tisztázni és a fonák fogalmak, a felfogásbeli kinövések, a gondolkodásbeli el- gclyvásodások veszedelmeire rámutatni. Ma a rekompenzációk gondolata és gyakorlata is nemcsak jogellenes, hanem antiszociális is. Sőt több mind a kettőnél: mérgező, mert a fronton lévő hozzátartozóinak elkeseredést, a felelősség erős, titkos bírálását vonja maga után. Antiszociális, mert egy kiváltságos társaság jogtalan zsákmányolása, a legkönnyebben úri megélhetéshez jutása a versenyképtelenekkel szemben. Mindennél rombolóbb az így elért siker példája, mert az ily módon köny- nyebben anyagi és erkölcsi előnyökhöz jutottakkal szemben százan és százan fognak azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy érdemes-e küzdeni ? Hányszor halljuk a legfelsőbb vezetőinktől, hogy „a nemzet egyetemére várakozó megpróbáltatások, nehézségek és esetleges nélkülözések egyenlően sújtsanak minden társadalmi rétégét és a közös sors nehéz terheinek viselésében ne legyen különbség magyar és magyar között." A rekompenzáció ezerhidrájával szemben az erőt az erkölcsi felkészültség és a lelki ellenálló erő adja a nemzet számára. Vannak ma még emberek, akik fásultan, fádan, természetesnek tartják, hogy nagy vagyonhoz jutnak, könnyűszerrel autón járnak azok rovására, akik az Azovi-tenger vagy az orosz fensík valamelyik részén fogvacogva, halálfélelemben, vagy elszántan küzdenek érte. Ember és anyaghiány van. Harcban állunk, küzdünk minden érőnkéi, bátorságunkkal és szorgalmunkkal az új Európában minket megillető helyért, A történelem a népek tanítómestere, a múltból a példák ezrével bizonyítja, hogy azok az államok maradtak fenn és lettek újra naggyá, amelyek harcolni tudtak földjükért, fronton és front mögött, ha a harc ideje elérkezett. Ma tehát mindenütt küzdeni kell a társadalomban elburjánzott rekompenzáció gondolata ellen. Szóvá kell tenni, mert egészségtelen szellemet, a harci kedvben való gátlást, a közérdekű követelmények és az erkölcsi garanciák megitélése dolgában pedig színvakságot és korlátoltságot terjeszt. Hazánkban mindez olyan szellemet terjeszt, amely kétszeresen veszedelmes, mert olyan gondolkodásra mutat, amely a széthúzás magyar betegségét terjeszti. j|J | gj |£ A küldetést vállaljuk Isién áldása hullott a csendes, meleg esőben az áldott magyar rögre. A harctéri hírek az átok földjéről úgy beszélnek, mintha Isten haragja verné faggyal, mindent elnyelő, fenekeden sárral. Itthon pedig sarjad, növekszik, napfény felé tör a földben szunnyadó mag, hogy életet adjon, tápláljon és erőt adjon az elkövetkező nehéz napokban. Intő szózat, lélekbe hangzó parancs ez, hogy hálás szívvel megköszönjük a pótolhatatlan és egyetlen magyar föld ajándékát. Mert ez az ajándék magasabb akarat és törvény, mint bármilyen emberi elszántság. Imádságos kézzel kell megköszönnünk, mert titokzatos szándék van benne, hogy legyünk, hogy éljünk. Nemcsak az egyes ember élete, hanem a nemzetek sorsa is egyetlen akarathoz igazodik. Ha vállaja a nemzet sorsszerű küldetést, ha hisz önmagában és áldozatot is tud hozni a jövőért : joga van lenni. Ezt a jogot nem az egyetemek jogtudósai és nem az államférfiak kodifikálták és szankcióját nem földi hatalom határozta meg. Nem is kell félnie a küldetésben hívő népnek a megsemmisüléstől. Az emberi logika nem egyszer kimondta már a halálos végső következtetést népünk és állami létünk felett. De a halálharangot senkinek sincs joga kongatni, mert a népek és nemzetek sorsa felett mgasabb hatalom mondja ki az utolsó szót. Ezzel a hittel ées meggyőződéssel küldjük ölelésünket és üdvözletünket a harctérre induló honvédeinknek. Hisszük és tudjuk, hogy nemes lélekkel vállalt önfeláldozásuk nem' hiába való, hanem a titokzatos parancsnak való engedelmesség. Szeretetünk és együttérzésünk irántuk sohasem lehet elég forró és elég mély. Minden érzésünk ott száll felettük a hosszú úton, féltő és áldó szeretetünk kiséri minden lépésüket. Szent meggyőződésünk, hogy amit a „magyarnak lenni" legmélyebb értelmében jelent, azt ők valósítják meg hősi elszántsággal, mindent vállaló férfiassággal. Minden reménységünk és vágyunk hordozói ők ; nincs más, kit szeressünk, nincs más, kiért imádságos lélekkel minden órában könyörögjünk. Mi pedig, akiket a kötelesség a honi röghöz köt, kemény akarattal várjuk a parancsot, hogy tökéletesen teljesíthessük. A nehéz órákban nincs helye a fontolgatásnak, a nemzet élet-halálharca idején nincs egyéni szempont és érdek ; az ifthonmara- dottaknak csak egyetlen magatartás parancsa érvényes : ahova a közösség érdeke állított, kitartani és dolgozni az utolsó pillanatig. Az itthoni áldozat sohasem mérhető a harcoló katona áldozatához ; sohasem lehetünk hozzájuk méltók ; sohasem hálálhatjuk meg nekik, amit értünk vállaltak. Könyörtelenül kemény fegyelem alá kell törnünk magunkat, irgalmatlan Igaz- ségosztással kell életet és halált osztani, hogy véres harcokba dobott drága véreink lelki megnyugvással tekinthessenek haza, az otthon felé. Diadalunk csak az 6 diadaluk lehet, szenvedésüket pedig vállalnunk kell. Ez most az élet és létünk parancsa. j^Smárk^re^erencn^ Dr. Késmárki Frey Vilmost, Esztergom vármegye főispánját fájdalmas gyász érte. Rajongásig szeretett édesanyja, özv. Késmárki Frey Ferencné szül. Mayer Berta f. hó 25-én este 9 órakor, életének 85-ik évében, hosszú szenvedés után, az Oltáriszentséggel és a szent kenettel megerősítve, visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. A gyászhir mélységes részvétet keltett mindenütt a városban. Őszinte szívvel osztozik minden esztergomi polgár a család nagy gyászában. Nemcsak azért, mert özv. Késmárki Frey Ferencné elhunytéval egy áldott lelkű, finom, mindenki által becsült, áldozatos szívű úriasszony költözött el az élők sorából, hanem azért is, mert Esztergom egykori szeretett országgyűlési képviselőjének, közbecsülésben állott kiváló polgárának neje költözött most az égi hazába és hagyta itt örökre szeretteit. Különösen őszinte, meleg szívvel érez együtt Esztergom város és vármegye közönsége dr. Késmárki Frey Vilmos főispánnak nagy gyászában. Kívánjuk, hogy édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmát enyhítse az az igazi szeretet és megbecsülés, amely a város és vármegye együttérző közönsége részéről finomlelkű, emberszerető egyénisége felé árad. özv. Késmárki Frey Vilmosnét fiával dr. Késmárki Frey Vilmos főispánnal és nejével szül. nemes- páni Bartha Ilonával együtt az elhunyt nagyasszony leánya, özv. gróf Sternberg-Rudelsdorf Józsefné szül. Késmárki Frey Berta, unokák, dédunokák és kiterjedt előkelő rokonság gyászolja. F. hó 27-én, kedden délelőtt 10 órakor engesztelő szentmise volt a város kegyúri templomában, amelyen az elhunyt hozzátartozóin kívül a tisztelők nagy serege vett részt. özv. Késmárki Frey Ferencné temetése ma délután fél 6 órakor lesz
