Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 41. szám

2 ESZTERGOM éi VIDÉKÉ 1942. május 23. dóak és az egész nemzet és társa­dalom szempontjából jól megalapo­zottak és megszervezettek, ha az ál­lam létesíti és intézményesen gon­doskodik róluk. Méltányos az, hogy a tehetősek és vagyonosak adójából megfelelő módon családi házhoz jut­tassák azokat a sokgyermekes csa ládokat, amelyek különben pusztán a családfő munkája és keresete ré­vén éppen a súlyos családi gondok miatt nem tudnak családi házhoz jutni. Nem is kívánunk a juttatok- taktól kézcsókoló hálát és megaláz­kodást — mondotta a főispán —, hanem csupán azt, hogy becsületes magyar ember módjára szorgalma­san dolgozzanak és legyenek hűek a hazához. Végül egy-egy barátságos kéz- szorítással sok szerenesét és bol­dogulást kívánt a főispán a boldog háztulajdonosoknak, akiknek nevé­ben Gyarmati József mondott kö­szönetét. A házhozjuttatottak gyermekei szavaltak és virágcsokrot nyújtottak át a vendégeknek, majd a szép ün­nepség közönsége átvonult az Em- szo kebelében működő munkáskap- tár-szövetkezet Dobozy-utcai házá­ba. Itt az esztergomi keresztény munkásság új munkatelepét Faze­kas Dezső felkérő szavai után dr. Drahos János ált. érseki helytartó megáldotta és megszentelte, előtte pedig beszédet intézett az ünneplő közönséghez. Az embert boldogító munka szüksé- ségéről és értékéről szólott és hang­súlyozta, hogy minden embernek joga van a munkához, szükség van a munkaalkalmak teremtésére, de azért a munkaalkalomra ne úgy vár­junk, mint a sült galambra. Viszont a munkáért méltó fizetés jár, amely elégséges a tisztes megélhetésre. Az evangélium szava szerint a munkás méltó az ő bérére. Végül Isten ál­dását kérte a munkásházra, az in­tézmény virágzására és a benne dol­gozók boldogulására. Az ünnepély után a közönség meg­tekintette az érdekes kis gyártele­pet, amely egy buzgó fiatal papnak, Szölgyémy József hittanárnak a kez­deményezéséből létesült. A kis já­téktárgyár szép fejlődés előtt áll. Szeretnék ünnepelni Elfutott évek visszhangja csendül bennem és nyugtalan vágyak riasztanak reggelente. Azurfény füröszt még boldogan, de tudom, eljön majd a naplemente. Szeretnék addig ünnepelni néha, s felnevelni a vetést, mit forró nyarak érlelnek nekem ; utóddá csókolni súlyos sorsom, s elsuttogni : édes gyermekem. Szeretnék források nyílt vizénél énekelni, s hallgatni a konduló ünnepharangot. Egyszerűség lenne a ruhám, s nem kérnék soha címet, büszke rangot. Meleg fészekre vágyom, hová este hazamehetnék, ahol a tűzhely csendes derűje várna. Üdvözölne minden kis szeglet s ringatna a puha párna. Szeretnék már végre megpihenni! Ezért formálja ököllé tenyerem a harc naponta, s bár kevés vigaszom van ma még : csillagok bújnak este kalapomba. És hívhat kard, vagy toll, acélküzdelem vagy betűcsata : a végső céltól nem tántorít el semmi, mert e harc a békéért folyik. Szeretnék egyszer ünnepelni... lij. Balázs János. tem gyakorolni és a többi levente között már az első gyakorlatoknál feltűnt okta­tóim előtt a kispuskában elért szép redményem. Badinszky László alezre­des úr (akkor még százados) figyelni kezdte eredményeimet és maga mellé véve oktatott tovább, ö adta kezembe a pisztolyt, amellyel első alkalommal is érdemes eredményt értem el. Ekkor jánlotta, hogy folytassam a céllövésze­tet kizárólag csak pisztollyal. Az ő ok­tatása mellett lett belőlem a mai pisz­tolybajnok, rekorder és olympiai ver­senyző. Eredményeimet az ő lelkesítésé­nek köszönhetem. De azért a másik két fegyverrel, a kis- és nagypuskával is megállóm a helyemet. Csak az az egy baj, hogy Esztergom­ban — még ezen kimagasló eredmények után és a Szent István Lövészcsapat or­szágos hírével szemben sem — nem ké­pes a mai fiatalság körében e sportág tért hódítani. Pedig ez a legnemesebb és legszebb sport, ahol az embernek minden idegszála, testi és lelki ereje igénybe van véve, azzal a különbséggel, hogy nem rúgják holttá, nem ütik le a veséjét és nem lesz az embernek orra olyan lapos, mint az üres pénztárca. Bántay Hilda és Tölgyessy Sándor sikerei A hétfői rádió közvetítette a Csillag­hegyi MOVE T. S. E. országos céllövő­versenyének eredményeit, és amint hal­lottuk, Esztergom ismét dicsőségesen szerepelt. Egy országos csúcseredményt és két első helyezést ért el. Tölgyessy Sándor a pisztolyszámban az I. o. aranyjelvényes mesterlövészek versenyében 278 köregységgel (30 lövés­ből) I. helyezést ért el és országos csúcs- eredményt lőtt ki, megjavítva 3 ponttal az eddigi országos csúcseredményt, amely 275 köregység volt. Bántay Hilda III. osztályú hölgyver­senyző szintén 270 köregységgel a kis- öbűpuskaverseny-számban első helyezett lett és II. o. aranyjelvényes mesterlö­vésszé minősült. Nyerte a hölgyek ván­dordíját. Ezen kimagasló eredmények igazol­ják, hogy az Esztergomi Szent István Lövészszakosztályban eredményes mun­ka folyik és minden külső támogatás nélkül is megmutatja élniakarását az a kis gárda, amely nem ismer fáradtságot és áldozatot e nemes sportért és Eszter­gom dicsőségéért. * Felkerestük Bántay Hildát, Bántay Alfréd nyug. m. kir. vezérőrnagy leányát, a most már aranyjelvényes mes­terlövésszé minősült úrleányt ; gratulál­tunk legújabb sikeréhez, egyben néhány kérdéssel érdeklődtünk eddigi sikereiről és megkérdeztük, hogyan kedvelte meg e sportot nő létére ? Kérdésünkre Bántay Hilda a követke­zőkben válaszol : — Ma a sportnak korszakát éljük, annyiféle sportot űznek az emberek, hogy se szeri, se száma. Már maga az élet fenntartása is egy sportág a mai vi­lágban. (Mosolyogva mondja, hogy az élelem után való küzdelmes lótást-futást, ácsorgást is sportnak lehetne nevezni,) Gondolkoztam — mondja tovább —, hogy e sok sportág közül melyiket vá­lasszam ; szerettem volna repülő lenni, lovagolni, tenniszezni, csónakázni és csak legutoljára gondoltam a céllövé­szetre. De közben a világháború nagyobb méretűvé vált és elhatároztam, hogy legjobb lesz, ha a céllövősportot űzöm, ezzel talán, mint nő, legnagyobb szolgá­latot tehetek hazámnak. — Azzal a gondolattal foglalkoztam : ha a férfiakat elszólítja a honvédelem es csak mi maradunk itthon nők, gyerme­kek és öregek és ha netalán ejtőernyő­sök kerülnének városunk fölé, úgy szed­ném le őket, mint a verebeket. — fis mindjárt kezdetben jól tudott célozni, vagy sok gyakorlat után sajátí­totta el a célzás művészetét ? — tettük fel a kérdést. — Eleinte bizony nem igen ment, de mikor az első 10-es találatom lett, olyan boldog voltam, hogy azt el sem mondha­tom. Éreztem, hogy ez az a sportág, ame­lyet nekem űznöm kell. — Első eredményes versenyem az 1941. évi MOVE országos verseny volt, amelyen a kezdő hölgyek között az első helyezést és hölgybajnokságot szerez­tem és mindjárt 111-ad osztályú lövész- szé minősültem 260 köregységgel. Az­után a helybeli és dorogi versenyeken is szép eredményt értem el, — Képzelje csak el — mondja boldo­gan —, mikor az ember 8 darab tízest lő egymásután és amint nézi a távcsövön, úgy ülnek a lövések a 10-es körbe, mint a csibéstyúk, ez olyan látvány, ami csak lelkesíteni tud. — De azért nem kívánom, hogy jöjje nek azok az ejtőernyősök, mert magam mégis csak keveset tudnék leszedni kö­zülük, de ha volnánk legalább 100-an Esztergomban hölgylövészek, csak nem ijednénk meg egypár ejtőernyőstől. — Azt hiszem, az én eredményeim után felbuzdulva, több hölgylövésze is lesz egyesületünknek. Szeretném, ha leg­alább 10—15 hölgylövész lenne körülöt­tem, akikkel a MOVE színeiben sok di­csőséget szereznénk városunknak. — És a hadipuskában is voltak sike­rei ? — kérdeztük. — Még nem — feleli —, pedig szere tem a hadipuskát is, és azt hiszem, hogy azzal is eredményeket tudnék elérni ; de a mai háborús gazdálkodás miatt a hadi­puskával nem Igen gyakorlatoztunk, pe­dig ez volna a mai helyzetben a fonto­sabb, a hadipuskával való minél tökéle­tesebb kiképzés mind a hölgy, mind a férfi sportlövőknél. Majd Tölgyessy Sándor pisztolybaj nők és olympiai versenyzőt kerestük fel és hozzá is néhány kérdést intézve, következő választ kaptuk : — A céllövészetről keveset lehet be szólni, mert az magában véve igen sze lény, de annál nagyobb horderejű sport ág. A céllövészet kimagasló tulajdonsá gai : a fegyelem, mert fegyver van a kéz ben, a tiszta és érdeknélküli sport erkölcs és a MOVE szellemben egyesült hazaszeretet. — Hogyan és mikor kezdte a céllövé szelet gyakorolni és miért a pisztollyal ért el ilyen kimagasló eredményeket — tettük fel a kérdést. — A céllövészetei mint levente kezd rHlllimtlIIHIlIfHIII! iiiinui unni íinniHiim gével, a nála szokott hatással szólott Szent Gellértről mint hőseink szentjéről. Dr. K. Kamenszky Gyula alapító el­nök „Szent László-centenáriumok" c. kultuszismertetésében rávilágított arra, hogy Szent Lászlót követő fejedelmeink, köztük elsősorban Nagy Lajos és Má­tyás király, mily módon gyümölcsöztet- ték annak erényeit magánéletükben, a törvénykezési és közigazgatási eljárás­ban. Kiemelte, hogy Szent Lászlónál már nem kellett közbenjáró a törvények szi­gorának enyhítésére, miképen Szent Ist­vánnál. Külön-külön foglalkozott az el­nök a szenttéavatás 750., Szent László sírjához vezetett zarándoklások 600. és Nagyváradnak a török iga alóli felsza­badulásának 250. évfordulójával és e centenáriumoknak együttességükben messze jövőre való kihatásával. Osztge ünnepségek Budapesten Május 21-én d. e. 11 órakor az Orszá­gos Szent Gellért Egyesület a „Nemzeti Hiszekegy“ költő-zeneszerzője sírjánál Budapesten kultuszórát tartott. Ugyan­ezen napon este 7 órakor pedig a Szent Gellért kegyhelyen hőseinkről és Szent László királyról emlékezés volt, majd pedig díszgyűlés a Szent Gellért-szálló- ban. Ezen ünnepségek az évenkint megszo­kott bensőséggel folytak le. A megjelent előkelőségek mind a Szent Gellért-ke- gyelethelyeket, mind pedig ez alkalomra földíszített Szent Gellért-szállóbeli he­lyiséget zsúfolásig megtöltötték, össze­foglalva a két ünnepségen közreműködő szereplőket, az első helyen vitéz f. Markóczy Antal altábornagy társelnök beszédét említhetjük, mely magasszár- nyalású, mélyen gondolatokban gazdag volt. Dobay Ferenc nagyjainkról beszélt az ő lelkességével, példakövetésül állít­ván elénk Szent Lászlónk hősi erényei­nek sorozatát. Szabadhegyi Szabad An­tal dr. egyesületi alelnök azokat a szín­műveket mutatta be, melyek íróinkat a Szent Gellért-, Szent László-színművek- nél irányítani fogják. Balatony Károly azokról a zarándoklásokról szólott, me­lyeket Nagy Lajos és nyomában többi királyaink Nagyváradra, Szent László temetkezési helyére vezettek. Tarczay Tivadar egyesületi alelnök lánglelkessé­Keggeli hangulat a Kossuth Lajos-utcán Gyönyörű májusi reggel. A kapuk egy­másután nyílnak, szorgalmas kezek meg­tisztogatják és felöntözik a járdát, amint a felsőbb parancs előírja. Kezdődik az élet a lakásban is, kitárulnak az abla­kok, behatol az éltető napsugár, mely egyúttal halálát hozza a nedves szobák penészcsiráinak. Vidám csevegés, a tanu­lóifjúság, a nemzet reménye egyenkint, hol csoportosan siet az iskolába. Öröm nézni a tiszta járdát, a fényes cipőket, a lekefélt ruhákat, az ablakok­ban szorgoskodó szépeket. Ámde csodálatosan egyszerre porköd takarja el egész valódat s mindaz, ami elébb még jólesett szemednek, lelkednek, tüdődnek, eltűnik ... és bevonódik a tisz­ta járda, a fényes cipő, a ruha, szád prüszköl, szemed könnyezik, egész valód újra a fürdőkádba kívánkozik. Mintha forgószél támadt volna fel... pedig csak hat utcaseprő sepri a kocsiutat... Ez a bűzös porköd rávonódik a jár­dára, mintha előzőleg nem is seperték volna, behatol az ablakon. A gondos há­ziasszony pírongatja a szobalányt, hogy miért nem törölgetett s újból kezdődhet a takarítás, de most már zárt ablakok mellett, Kérdések : Nem lehetne a Kossuth La­jos-utcát a reggeli főforgalom előtt, mondjuk 6 óra előtt s nem 7— 8 óra kö­zött kisepertetni ? Ha már nem lehet, akkor talán előzőleg az öntöző kocsit végigjártatni ? Árt a mindent ellepő miazmák milliója a friss levegőt kívánó fiatal tüdőknek ? Nem lenne helyesebb először a kocsiútat s csak aztán a járdát tisztítani ? Egy állami intézményünk ismét megszűnik Mint mir annyiszor, ismét szárnyra kapott az a hihetetlen és minden városát szerető, annak jövőjéért aggódó polgárra kínosan ható hír, hogy a vasúti osztály­mérnökséget elhelyezték, s ezzel váro­sunk ismét szegényebb lesz egy közintéz­ménnyel, amelyben ez a jobb sorsot meg­érdemlő város amúgy is szűkölködik. Az ember érthetetlenül áll ezzel szem­ben, mert nem tudja elképzelni, mily nagy államháztartási, üzemi vagy más érdekek tették szükségessé egy hivatal­nak az elhelyezését, amely közel félszá­zad óta városunkban van. Különösen ért­hetetlen ez az intézkedés, amikor a szo­ciális igazságokra törekvés mellett főleg és elsősorban vigyázni kellene, hogy az egyes városok gazdasági életére kiható kérdésekhez óvatos kézzel nyúljunk hoz­zá és kerülni kellene mindent, ami a ne­héz terhekkel küzdő városnak közgazda- sági életében hátrányos lehet. Egy műszaki hivatal a város életében nagyjelentőségű, különösen, ha az a nagykiterjedésű államvasúti üzem érdek­köréhez tartozik, mert az ily hivatalok állandó ipari és egyéb munka-szükségle­tekkel dolgoznak, amelyeknek kielégíté­sénél, ha a hivatalt innen elviszik, a helybeli ipar, a helybeli munkás alig szá­míthat valamire. Az államkormányzatra nem lehet kö­zömbös, hogy egy város közgazdasági életében, annak polgárai keresetképessé­gében visszaesések következnek be, nem is szólva az egész jogos elkeseredésről és hátrányosan változó közhangulatról, amely a városi polgárok szívét az ily meggondolatlan intézkedések nyomában éltől tik. Egy nagy bánya- és ipari vidék köz­pontjában, nagy idegenforgalmi érdekelt­ségünk mellett el kell törpülnie minden más érvnek és ha arra a nagy történelmi múltra tekintünk vissza, amelynek emlé­keiből ma az egész ország magyarsága táplálkozik, hirdetvén a magyarnak ősi kultúráját, talán megérdemelné ez a város a nagyobb gondosságot életbevágó kérdé­seinek elintézésénél. Vagy ez a város csak a kultúra terhei­nek viselésére és az ezzel járó nagy erő­feszítésekre jó ? Ez a város csak áldoz­zon mindig erején felül és sohasem érez­heti az őt megillető fiyelmet és gondos­ságot ? A prímási székhely nem érdemel meg különleges elbírálást 7 Ezek a kérdések merülnek fel ben­nünk, amikor kötelességszerűen foglal­koznunk kell ezzel az üggyel és merjük hinni, hogy illetékes helyen felfigyelnek ezen sorokra és ha másutt nem, a kor­mányhatóságnál tesznek megnyugtató rendelkezést, hogy az esztergomi polgár ne érezze a mostoha fiú sorsát a mai ter­hes időkben. Kinek mennyi szappan jár? A mosószappan és mosószer, valamint a pipere- és borotvaszappan forgalmá­nak korlátozásáról május 17-én a köz- ellátásügyi. miniszter rendeletet adott ki. A rendelet kimondja, hogy mindazok, akik a mosószappan, mosószer, pipere- és borotvaszappan előállításával iparsze- rűen foglalkoznak, továbbá a nagykeres­kedők kötelesek voltak a május 17-én birtokukban lévő készleteket bejelenteni. Be kellett jelenteniök a kiskereskedők­nek, a gyógyszertáraknak is a birtokuk­ban lévő pipere- és borotvaszappan mennyiséget. Május 17-től kezdődőleg mosószap­pant, mosószert és borotvaszappant — az előállítón felül csak a kijelölt nagy- és kiskereskedők, pipereszappant pedig csak ezek, valamint a gyógyszer- tárak hozhatnak forgalomba. A rendelet értelmében kiskereskedők fogyasztók részére az említett szappan­féléket és mosószert, a gyógyszertárak pedig a pipereszappant csak a fogyasztó vásárlási könyvébe történő bejegyzés mellett szolgáltathatnak ki. Fogyasztók részére az ország egész területén havon- kint és személyenkint legfeljebb 10 dkg mosószappant vagy 25 dkg mosószert szabad kiszolgáltatni. Gyermekek, orvosok és betegek részé­re a rendelet a fentiektől eltérő meny- nyiségű szappan, illetve mosószer kiszol­gáltatását engedélyezi.

Next

/
Thumbnails
Contents