Esztergom és Vidéke, 1941

1941-08-16 / 66.szám

2 oZTERGOM ét VIDlKfi 1941. augusztus 16. red annak tudatára, hogy mily puhán is fogta fel az életet, mennyivel többet kel­lett volna végrehajtania a városi életkö­rülmények között, mint amit valójában csinált. Közben meglátja a természet csodála­tos rendjét, tökéletes harmóniáját és óriási nagy erőit, s amikor városi szem­léletével energetikai alapon maga előtt látja az isteni mű nagyságát, akkor va­lami bölcs nyugalom szállja meg. Mint­ha lelépett volna egy magas emelvényről, melyet — úgy érzi —- nem jogos tovább birtokolni és szerény magábamerüléssel tisztítja meg bensejét azoktól a sallan­goktól, amiktől a városban sohasem tu­dott volna megszabadulni. ízig-vérig átitatódik olyan tartalommal, mely már őserőt jelent és csak egyetlen akarás he­víti : kitartóan és csendben munkálkod­ni. De most már nagyobb akadályok dön­getését is meri vállalni 1 Szükséges lenne ezért, hogy a falusi tehetséges fiú kerüljön a városba', a vá­rosi pedig falura ; esetleg csere formájá­ban már a gyermekek középiskolás ko­rában kezdjék ezt meg. (A német „rendi várak" pl. a veze­tésre kiválogatott ifjakat az első évben a legridegebb klímájú és környezetű he­lyen kezdik „továbbképezni".) Amikor egy-egy tehetség nagyvonalú és messzetávlatú terveível — esetleg má­sok rábeszélése és útbaigazítása alapján elindul és fanatikus hittel dolgozik, akkor találja magát szemben egy jelleg­zetes magyar akadállyal, mely hitében, önbizalmában rendíti meg és hosszú idő­re megbénítja cselekvő energiáit. Az tör­ténik, hogy az átlagvezetők és átlagem­berek, mikor látják — vagy inkább érzik —, hogy viszonylag különb képességű emberrel állnak szemben, akkor megma­gyarázhatatlan ellenszenvvel, csak a ri­deg kritikai álláspontot szegezik vele szembe, tele negációval és semmi meg­értéssel. Nyílván nincsenek tudatában annak, hogy a tehetség nemcsak egyéni kiválóság, hanem nemzeti vagyon is. Különös magyar feladat tehát : nevel­ni az átlagvezetőket, a társadalmat, de ekősorban önmagunkat arra, hogy be­csüljük meg a magyar tehetségeket. Se­gítsük, támogassuk jó szóval, útbaigazí­tással — s ha kell — anyagiakkal ís. Bátran elmehetnénk addig a határig is, hogy bejelentési kötelezettséget vezes­sünk be a falun működő szervek részére, a tehetségeket illetően. A korszerűen gazdálkodó, gazdálkodni akaró magyar tehetségek bejelentéseit máris szívesen fogadják a vármegyei közjóléti szövetkezetek ,mert a községi jólét felemelését csakis tehetséges falusi munkatársakkal lehet végrehajtani. Ök segítnek majd az intézményes több és jobb termelést elérni, az ö 'segítségükkel lehet majd kimondani a jelszót : „Köte­lező a gazdagodás !" Szabadi István. innnilUIHtNMMinHIMUHiniiHMIMHlimHItlinilHIHillllIWIinBlUilHIIIlB Móricz Zsigmond előadása a népművelési tanfolyamon Esztergom vármegye Népművelési Bi­zottsága előadóképzó tanlolyamot ren­dezett Esztergomban, amely hétfőn dél­előtt fél 10 órakor nyílt meg a Katolkus Legényegylet székházának nagytermében. A varosból és a vármegye községeiből összesereglett tanítók, tanítónők és egyéb pedagógusok lelkes érdeklődése mellett Reviczky Elemér alispán, a varmegyei népművelési bizottság elnöke nyitotta meg az előadóképző tanlolyamot. Beszédében rámutatott a néppel való önzetlen foglalkozás nagy szükségességé­re, szociális és nemzetpolitikai jelentő­ségére és arra kérte a tanfolyam részt­vevőit, hogy az itt hallottakat saját köz­ségeikben gyümölcsöz Lessék. Az alispán meleg éljenzéssel fogadott megnyitó beszéde után Both Ferenc új­pesti leányípariskolai igazgató értekezett a gyakorlati leánynevelés új kérdéseiről, majd Móricz Zsigmond, a nagy magyar író tartott mindvégig élénk érdeklődést keltett, értékes előadást a magyar nép­ről, a magyar nép lelkületéről és kultú­rájáról erdélyi és egyéb országjáró út­jával kapcsolatosan, Rámutatott arra, hogy az ötven év előtti magyar parasztság még megtar­totta jobbágykori lelkületét s ez lénye­gileg nem változott az első világháborúig sem. Ezeket a lelki sajátságokat minde­nütt megtaláljuk a magyar népben és bármerre járunk az országban, mindenütt ugyanazok és érintetlen, erős nemzeti egységet alkotnak. A nép, a magyar pa­rasztság legnehezebb sorsában is híven megőrizte értékes ősi magyar nemzeti sajátosságait, — csak a legutóbbi évek­ben mutatkozik bizonyos veszedelmes za­var ebben a tekintetben. Legújabban a soffőrtípus kezd hódítani a magyar fal­vakban és az ifjak idegenkedni kezde­nek az apai ház és föld hagyományaitól, szellemétől. Móricz Zsigmond hangsúlyozta ezután, hogy milyen fontos nemzeti küldetés vár a magyar népi értékek és a tiszta ma­gyar lelkület megőrzésében és a mai bol­doguláshoz szükséges műveltség elsajá­tításában hivatásánál fogva a nép között élő tanítóságra, amelynek végre el kell érnie a hivatásához méltó értékelést min­den téren. Előadása végén melegen ünnepelte a hallgatóság a nagy magyar írót, akinek Simándi Béla népművelési titkár köszön­te meg értékes előadását, P, Tarcsafalvi Lajosnak, a honvédelmi minisztériumhoz beosztott előadónak a magyar ifjúság katonai neveléséről szóló szép előadásával folytatódott a népmű­velői előadó tanfolyam első napja. ' R 1 III » « » in mm * Megvalósul a bányanyugbér új rendje A bányanyugbér nagyfontosságú és sok ezer embwrt életbevágóan érdeklő súlyos kérdése hatalmas lépéssel jutott előbbre a teljes megvalósulás felé. A kormány ugyanis gondoskodott a tarta­lékhiány i eltüntetéséről olyképpen, hogy a termelt és feldolgozott, valamint a vámkülföldről behozott bányatermékek után mérsékelt, 4 °/o-nál nem magasabb felárat szed. Ez lehetővé teszi, hogy a legrövidebb időn belül megjelenjék a rendezésről szóló rendelet. Eszerint elsősorban megrövidül majd a várakozási idő. Az általános tíz év he­lyett az öregek 3 évi, a rokkantak, özve­gyek, az árvák 4 évi várakozási idő után már kaphatnak szolgáltatást. Megszű­nik azonban az az igazságtalanság is, hogy a biztosítási járulék a bérekhez, míg a szolgáltatások az alacsony bizto­sítási alap-összegekhez igazodnak. Ezen­túl a szolgáltatások arányosak lesznek a bérekkel. A már járadékban részesülő munkások nyugbér pótléka pedig az alapösszeg 25 °/o-áról annak 50 %>-ára emelkedik. A családos járadékosok a gyermekek számával arányosan emelke­dő jéradékpótlékot kapnak. Az egészségvédő és gyógyító eljárás is intézményes megoldáshoz jut, így nem­csak a gyógyellátások nyújtására, hanem a megelőző egészségvédelemre is jut majd lehetőség. Az altiszti csoport mél­tánytalanul magas járadékkulcsát mér­séklik és az altisztek külön képviseletet nyernek a biztosítási önkormányzatban. A bányászözvegyek továbbra ís meg­tartják kedvezményüket. A reform a szociális igazságszolgálta­tás jegyében olyan társadalmi csoport érdekét szolgálja, amely nehéz munká­jával különös megbecsülést érdemel, és amelynek megsegítése elsőrendű nemzeti kötelesség. Középiskoláink az értesítők tükrében 1. Bencés Gimnázium Az Esztergomi Szentbenedekrendi Katolikus Szent István Gimnázium az 1940—41, évről szóló évkönyve, amelyet dr. Balogh Albin igazgató szerkesztett, ismét vaskos kötetet tesz ki, s benne is­mét hatalmas részt foglal el az intézet tanáraínak iradalmi működését ismerte­tő gazdag tanulmány. Immár harmadik részben tárja fel Vértes Zoárd tanár szakavatott keze a Szent István év tanügyi kiállításának gazdag anyagát. Vértes Zoárd alig érté­kelhető hatalmas munkát alkotott. Fá­radságot nem ismerő munkabírása, a legapróbb részletekre kiterjedő gondos­sága, nagy rendszerező képessége kon­zerválta és minden időkre hozzáférhető­vé tette az esztergomi intézet tudós ta­nárainak és növendékeinek gazdag szel­lemi termését. Kötelességünknek tartjuk, hogy a ki­váló pedagógusnak ehelyütt is, Eszter­gom művelt közönsége nevében őszinte köszönetet mondjunk. Maga a tanulmány 87 tanár irodalmi munkásságát ismerteti közel 100 oldal terjedelemben. Megható érzés olvasni ezeket a sorokat, hiszen sok illusztris írójához városunk társadalmát az igazi barátság és a felejthetetlen emlékezet szálai fűzik. Az évkönyvnek első cikkében Csaplo­vics József főigazgató szózatát, amelyet egyik mult évi intézetközi értekezleten mondott el, olvashatjuk. A második cikkben dr. Scheidl Venánt tanár érte­kezik : „Gondolatok az új magyar iro­dalom tanításához" címmel. A követke­ző cikket az „Irodalom-oktatás és ne­velés" címmel Simon Árkád tanár írta. Gazdag fejezet foglalkozik az iskola dicső múltjával, majd az iskolai hatósá­gokról szóló ismertetést olvashatjuk, A tanári kar tudományos, irodalmi és társadalmi működéséről szóló rész ta­núskodik arról a kiváló szerepkörről, amelyet Eszergom társadalmi életében betölt. Az intézeti év története után az ifjú­sági körök gazdag munkásságáról szá­mol be az évkönyv. Az intézetben ön­képzőkör, Szavalókör, Mária Kongregá­ció, Gyorsírókör, Sportkör, Levente-ke­ret, Diákkaptár, Cserkészet működik. Az intézet érettségi vizsgálatain Vi­rágh Teofil katolikus tanügyi főigazgató elnökölt. A vallás- és közoktatásügyi minisztert Mrenna József tanügyi főta­nácsos, érsekújvári gimnáziumi igazgató képviselte. Az érettségi vizsgálatok eredménye­képpen kitüntetéssel érett 2, jelesen 4, jól 14, elégségesen 16 tanuló. Az évkönyvben jelentős helyet foglal­nak el az intézet életét szemléltető mó­don bemutató statisztikai táblázatok. Az intézet vastagbetűs növendékei : /. osztály: Baják István, Baumly László, Kacskovios Tivadar, Tamás Jó­zsef, Urvölgyi György, Visnyovszky Ro­land, Weisz Sándor, Váradi István. //. osztály: Farkas Géza, Lehoczky Tibor, Lakner Ernő, Löbl Jenő, Manigai Péter, Piatró Antal, Licsik Mátyás, Nagy Béla. ///. osztály: Duschenes György. /V. osztály: Galla Endre, Takács Ernő. V. osztály: Antal János, Eidenpencz György, Farkas Sándor, Nazaroff Wla­dimír, Stierand Jenő, Urbanics Ferenc, Varga István. VI. osztály : Homor Kálmán, Mohácsy Károly, Szabó János, Szűcs Károly. VIII. osztály: Folkner Jenő, Hol­dampf Róbert, Laiszky Kázmér, Rády Mihály. Uj rendfokozati elnevezések a hadseregben A m, kir, honvédséghez és csend­őrséghez tartozó egyének állomány­csoport, rendfokozat (rangosztály) és szolgálati viszonyát újból szabályoz­ták. Igy a gyalogsági, lovassági, tüzér­ségi tábornokok és táborszernagy (há­romcsillagos tábornokok) rendíokozati elnevezés helyett a „vezérezredes" elne­vezést rendszeresítették. Visszaállították a tábornok (egycsillagos tábornok) he­lyett a régi honvédség „vezérőrnagy" rendfokozati megjelölését. Az orvosok, mérnökök, hadbiztosok, állatorvosok és szertísztek, hasonlókép­pen, mint eddig a hadbírák, állomány­csoportjuk megjelölésével tiszti rendfo­kozatú elnevezést nyertek. Igy pl. „or­vosezredes", „mérnök-alezredes", „hadV biztos-őrnagy", „állatorvos-százados", „szertári főhadnagy" stb. Az említett új rendfokozati elnevezések vonatkoznak a nyugállományúakra is. Rendszeresítették továbbá a honvéd üzemellenőrző tisztviselők szolgálati ágazatát is. Megszüntették az taltiszt fo­galmát és a honvédegyének részére őr­mestertől alhadnagyig bezárólag a sok­kal találóbb tiszthelyettes gyűjtőnevet adták. Az eddigi tiszthelyettes pedig a „főtörzsőrmester" elnevezést nyerte, A rendfokozat nélküli egyének, tekintet nélkül fegyvernemükre, a honvéd elne­vezést kapták. Részleteket egyébként a 35. számú Honvédségi Közlönyben meg­jelent körrendelet tartalmaz. Mátyás király visegrádi pa­lotájának feltárása Visegrádnak nagy művészettörténeti szenzációja van- Megtalálták Mátyás ki­rály hajdan világhírű visegrádi kasté­lyának maradványait. Ki ne hallott és olvasott volna erről a csodálatos kastélyról, amelynek nem volt párja Európában és amelynek lát­tára annak idején a király elé járuló tö­rök követnek szeme-szája elállott, úgy­annyira, hogy Mátyás király azt üzente a török császárnak, küldjön olyan köve­tet, aki beszélni tud. A török követ be­vallotta, hogy a palota mesebeli gyönyö­rűsége, amilyent még * sehol sem látott, lepte meg annyira, hogy szólni nem tu­dott. A krónikások is csodálatosan szépnek írják le ezt a kastélyt, amelyben Oláh érsek szerint 380 remekül berendezett szoba volt. Parkjában márványkút állott, amelyből ünnepélyes alkalmakkor fehér és vörös bor folyt. Az épület alsó ívei román stílusban épültek, talán még Ró­bert Károly idejében. Itt lakott Róbert Károly és itt született Nagy Lajos király. Ezt az épületet építtette át Mátyás ki­rály kora új stílusában, a renesszánszban, de úgy, hogy a régi mínden szépsége ér­vényesült és finom könnyedsége dacára is masszív, erőt jelképező épület maradt. Noha a visegrádi vár méretei nem fed­ték a krónikások leírását és sokan me­sének gondolták, dr, Zsitvay Tibor ny. igazságügyminiszter, titkos tanácsossal élén van azonban egy lelkes társaság, amelynek képzeletét állandóan fűtötte a gondolat, hogy a gyönyörű, világhíres Mátyás-kastélyt megtalálják és feltár­ják. Schulek János műépítész,, akinek édesatyja a Salamon-tornyot restaurálta, meg is kezdte ennek az érdekes gondo­latnak a megvalósítását és kitartó fára­dozásait siker koronázta. Már-már lemondott a gyönyörű kas­tély megtalálásáról, amikor váratlan fel­fedezést tett. Nyaralásra készült, cso­magjaival útra készen állott, amikor az udvarban hátul feltűnt egy kő. A mű­építész szeme gondolatban követte a kő idomát, majd ásót ragadott és igaza volt ; megtalálta a kastélyban lévő temp­lom szentélyét, azután a kriptát. A tég­lapadozat minden egyes darabján rajta van a szarvasas jelzés, mellyel Mátyás idejében minden téglát elláttak. A munka természetesen most már lá­zasan folyt tovább. A templom felől to­vább ásva megtalálta az első szobát a 380 közül, majd olyan mai szuterrénhe­lyiség-félét, mely az őrség tartózkodási helye volt. Előkerült ezután az udvar is a híres márványkúttal, amelyből „a fehér és vörös bor folyt" a krónikás szavai szerint. A nyolcszögletes kutat méter magas vöíösmárvány káva vette körűi párját ritkító művészi faragással. A márványon rajta van remek kidolgozással Mátyás címere, egyiken a holló, másikon a besz­tercei grófi címere a besztercei oroszlán­nal. Előkerült Magyarország címere is abban a formában, amelyben ma használ­juk : a folyók, pólyák az Árpádok címe­réből, a hármas halom, rajta a kettős ke­reszttel. Előkerült egy márvány majomfej, mely kardísz lehetett talán éppen a trónon. Az eddig feltárt szobák 10X9 méteresek. Az emeleti szobák téglapadozatúak. Ez azt mutatja, hogy szőnyegek fedték, fa­lait pedig selyem kárpit. Az emeleti szo­bák padozata mozaik, oldala fehér már­vány. Érdekes és jellemző, hogy a mo­zaiklapokban tévedésből sem lehetett ta­lálni kékszinűt. Ennek magyarázata az, hogy ennek a kornak stílusában mínden nemzet a maga színeit alkalmazta díszí­tésül. Például a bécsi Szent István-temp­lom tornyának fedele — Mátyás király fedette be a templomot — ma is piros, fehér, zöld színű. Mátyást igazolták most a visegrádi ásatások is. Találtak piros, iehér, zöld, barna, sárga színű mozaikla­pokat, de kéket nem. A kastély felett függőkertek voltak és ezek földje zúdult a kastélyra, ez temette be, viszont ennek köszönhetjük, hogy a kastély díszítése, művészi értéke eredeti szépségében megmaradt. Ami a történelmi ásatások munkájá­nak kitartó folytonosságát illeti, sokat köszönhetünk dr, Zsitvay Tibor után dr, Hazay Gyula járási főszolgabírónak is, a visegrádi műemlékek lelkes pártfogói­nak, —• noha az első érdem kétségtelenül Schulek Jánosé, a fáradhatatlan feltáróé. Az eddig feltárt részek alig egyhu­szad részét teszik az egész épületnek, ezért még sok öröm, meglepetés vár a feltárás lelkes munkásaira és mindazok­ra, akik a dicsőséges magyar mult érté­kei és szépségei iránt érdeklődnek. HIREK A magyar név Egy kézlegyintéssel a napirendreté­rók legtöbbször azzal intézik el a ma­gyar név érdekében indított mozgal­mat, hogy idegen hangzású nevekkel is lehet valaki nagyon jó magyar és a név miatt magyarság szempontjából senki ellen kifogást emelni nem lehet. Ez igaz is! Nem is vonja senki két­ségbe sok idegenhangzású névtulajdo­nosnak magyarságát. Mégis! — Most, amikor nap-nap után találkozunk esetekkel, hogy egye­sek és családok megmagyarosított ne­vüket visszaváltoztatják eredeti ide­genhangzású családi nevükre, rosszul esik a közönnyel találkoznunk, hogy vannak tősgyökeres magyar emberek, akik magyaros családnevük mellett is előszeretettel használnak idegen, rossz magyarságú, elmásított alakban becéző keresztneveket. Előttünk fekszenek névsorok, ame­lyek hemzsegnek idegen keresztnevek áradatától, mint például Viktor Győ­ző helyett, Rudolf Rezső helyett, Gusztáv Ágoston helyett, Elza vagy Aliz Erzsébet helyett, Adél Etelka he­lyett, Sarolta Sári helyett, Marianna Mária helyesebben Mariska helyett és így tovább. Nem harmad- vagy negyedrendű kérdés a magyaros névre való áttérés. Most a nemzet újjászületése idején, a nemzet és népmozgalmak forgatagában erre is gondolni kell, mint gondolnak és gondot fordítanak rá más népek és nemzetek is. Bele kell vésni a nemzet tízparancsolatának kőtáblájába, bele kell iktatni a magyar vér öntudatába a lelkiismeretébresztő szavakat: a ma­gyar névkincsből válogassunk neveket

Next

/
Thumbnails
Contents