Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 23. szám
2 ■ ■IKIISDI ll IIDIBI 1940 március 24 Heti események BELFÖLD Gróf Majláth Gusztáv volt erdélyi püspök Budapesten meghalt. — Behozatalunk növekedésével szemben kivitelünk februárban kétmillió pengővel csökkent. — Teleki miniszter- elnök Rómában tárgyalni fog Mussolinival és Cianoval. — 27 hidat vitt el az árvíz Vasmegyében. = Légibombákkal indították meg az adonyi dunaszakaszon a jégtorlaszokat. — Kikapott a Ferencváros Zágrábban. — Varost akarnak alapítani a rákospalotai vándorcigányok. KÜLFÖLD 38 milliárd fölé emelkedett a német államadósság. — Három új várost alapit Finnország az elvesztettek helyett. — Chamberlain angol miniszterelnök 71 éves. — London egyik terén 7 ir bombát találtak. — Nagy széntelepeket találtak Bering- szoros közelében. — Hetvenegy áldozata van az amerikai bányarobDa- násnak. — KatasztrÓfáÜS jelleget öltött a romániai árvíz. — Finn nyelven is ad hírszolgálatot az angol rádió. — Pozsonyban takarékoskodnak a papírral és spárgával. — Bálna- bőrből készült cipőtalpat használnak Németországban. —Úruguajban számos nemzeti szocialista titkos rádió állomást fedeztek fel. — Halbőrből készítenek női divatkalapokat a németek. — Bevezették Romániában is a heti két hústalan napot. — Dánia aranykincseit Amerikába szállították. — Ábessziniában nagy érctelepet fedeztek fel, melynek hozama 500 millió tonna. — Ismét leszálli- litották Dániában a benzinadagokat. — Nagy-Beriin parkjainak 95 %-át beültettek zöldségfélével. — Az oroszok által megszállt lengyel területen 45.000 ember lépett be az istentelenek szövetségébe., — Lemberg- ben 3’2 millió rubel költséggel istentelen intézetet nyitottak. — Szovjet filmek bemutatását engedélyezték Németországban. — Megegyezés készül a Szentszék és Németország között. — Németországban visszaállítják a hitoktatást az iskolában. — Verdier párisi biboros-érsek megbeszéléseket folytatott a pápával. — Svájc autó- alagutat épit Szentgotthar-hágón at. — Külön ifjúsági ruhajegyeket kapnak Németországban a 14—16 éves ifjak. — A kanadai expediciós had erőnek ajándékozta Chamberlain hi rés esernyőjét. — Toledo, Santiago és Madrid külvárosait nemzeti műemléknek nyilvánítottá a spanyol kormány. — Olaszországban mozgalom indult meg a káromkodás eilen. — Belépnek az ellenzéki vezérek az angol kormányba. — A bronzharan- gokat elrekviralják Németországban. — Angliában a hajóópitőmunkások száma 9000-ről 131.000-re emelkedett. — Be kell jelentem Németországban a bázakban található razal- katrészeket. — Az amerikai közve lemény szerint hosszú háborúra kell előkószülni. — A szovjet kifogást emelt az északi szövetség ellen. — A finnek háborús vesztesége 15.000 halóit és 30.000 hadirokkant. — Az amerikai államtitkár visszatért Amerikába. — Összeverekedtek a képviselők a j«pan parlamentben. — A SZOVjet megnemtámadási szerző dési kínait Törökországnak. — Több mint ezeresztendős királysírt tálaltak Angliában. — Önkormányzatot kapott a krakkói gettó. — VlSSZaüö- metesítették a cseh-morva piotekto- rátus helységneveit. — Anglia lázas gyorsasággal pótolja elvesztett hajóit. — India teljes függetlenségét követeli a panindiai kongresszus. — Visszavonul a szovjet a semlegességbe. — Karoly román király szorgalmasan tanul magyarul. dasági megerősödéshez és a közva- gyonosodáshoz vezet. — Most, hogy a finn testvérnemzetnek szabadságáért hősiességgel vivott élet-halál harca — népének fennmaradása és nemzeti eszményének fenntartása érdekében nemes célzatoktól vezéreltetve kötött békével véget ért és igy az irányunkban megértő barátsággal viseltető Németországnak, a nyugati demokrata hatalmak ellen vívott önvédelmi háborújának esélyei kedvezőbb fordulatot mutatnak, a Mindenható kegyelmébe vetett hittel és bizakodással folytathatjuk azon munkát, melyet tőlünk nemzetünk megkövetel és amelyet mi hazánk és városunk gazdasági életének javára kifejteni kívánunk. — Ezen munkánk sikerére, intézetünk jövő további fejlődésére kérjük az Isten áldását. Reusz Ferenc hatalmasan felépített elnöki megnyitóját, amely az év legfontosabb eseményeinek keresztmetszetét adja, a közgyűlés igen nagy figyelemmel halgatta és a beszámoló végén hosszasan ünnepelte az igazgatót. Az elnöki megnyitó után az igazgatóság jelentése beszámolt az intézet egész vonalán jelentkező fejlődéséről, amit oly esztendőben értek el, amelynek folyamán részben a nemzetközi nyugtalanság, részben pedig a fokozott közterhek a konjunktúra kifejlődésére fékezően hatottak. A közgyűlés egyhangú határozattal fogadta el ezután a múlt év mérlegét, eredményszámláját és a nyereség felosztási tervezetét. Ezek főbb számadatai a következők: rendelkezésre álló pénzkészlet 247.300 P, értékpapirállotnány 421.400 P, váltótárca 5,023.700 P, ingatlanok 1,150.000 P, betétállomány 2,868.000 P, viszontleszámitolás 2,609.000 P, j összes elért nyersjövedelme 578.500 P, melyből 73.650 P tiszta nyereség jelentkezik és igy az alapszabályszerű felosztás alapján juttatott részen felül részvényenkint 3 pengőt, összesen 45.000 P-t jfordit osztalékra. A nyugdíjalap ez évben nagy terhei dacára 386.000 P-re emelkedik. Az igazgatóság közreadott zárszámadása megemlékezett Rajtier Ernő, Vörös József és György László könyvvezetők előléptetéséről, a für- jőtelep kedvezően emelkedő forgal- Tiáról, az alapszabályok módosításáról ésjavaslata alapján az igazga- :óságbóí kilépő Farkas Jenő, dr. Fehér Gyula, fiolényi László, vitéz Katus Gyula, Müller Ernő, Szatz- ’auer Gyula és Tilesch Alfréd tagokat újból egyhangúlag megválasztotta a közgyűlés. Március A kelő Nap még jeiet olvaszt a pocsolyákon. Makacs felhők néha gyér darát eregetnek, de csavargó szellő incselkedik már és koránkelő bokrokon előpislognak a rügyek. Bogárka ^vergődik ifjú fűszálon. Tetején hintázva megpihen. Kölyökkutyám bolondos táncot jár kerge falevéllel. Fejem nekiveiem a langyos égi fénynek és vidám vagyok a hetyke verébbel, mely előttem ugrál: Jön a tavasz ■ S. Ij/as Mária Ünnepi beszéd londotta március 15-én revlsnyei REVICZKY ELEMÉR alispán az Esztergomi Polgári Egye* sülét ünnepi vacsoráján Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Várja a tavaszt az erdő csupasz fája, a mezők elhagyott vadja és az egész természet, mig ébredését végre a pacsirta köszönti, felfelé szállva a természet fenséges templomában és énekli a legszebb dicséretet. És várta három évszázadon keresztül a magyar nemzet is szabadságának felvirradását. Aggódó honfibú, csüggedő kétség véghetetlen- nek látszó tele után 1848 tavaszá- val*egyidőben köszöntött be a szabadság tavasza is. Ma van 92 éve, hogy a magyar alkotmányos szabadság 1848 március 15-én megszületett. Ezen évforduló ünneplésére jöttünk össze. önkéntelenül felmerül bennem a kétség, vájjon van-e jogunk ezen szent napot nekünk ünnepelni ? Nekünk, kik széthúzásunk, egyenetlen- kedésünk és közönyünk miatt elveszhettük őseink által vérrel szerzett s vérrel őrzött ezeréves hazánkat. Ünnepelhetünk-e mi nyugodt lélekkel, mikor hazánk nagy része még idegen martalócok járma alatt nyög, hol magyar testvéreinket betolakodott idegen népek sanyargatják. Ünnepelhetünk-e mi, akik eltűrtük, hogy prédára éhes szomszédaink korbáccsal az arcunkba csapdostak s ahelyett, hogy darabokra téptük volna őket, meghunyászkodva, eltűrtük csapásaikat'?! Ünnepelhetünk-e mi, kik némán eltűrtük, hogy hazánk testéről az aranypalástot, prédára leső hitvány ellenségeink letépjék s 21 év óta a még megmaradt kolduscondránkon is osztozni szeretnének, s mindennapi sok keserű magyar könnyel áztatott kenyerünket is ki akarnák venni kezünkből. Mi tehát nyugodt lélekkel nem ünnepelhetünk addig, mig jóvá nem tesszük a múlt bűneit, s vissza nem szerezzük egész hazánkat, melyet apáink örökségképpen és megőrzés végett, reánk hagytak. Hol vannak még a kincseket termő Erdély bércei? Hol vannak a Bánátnak aranykalászt termő sikjai? Hol vannak a Kárpátok susogó fenyvesei, amelyekért annyi hős magyar katona vére hullott? Elveszett, mind elveszett. A Kárpátok fenyvesei még mindig csak az alattuk szunnyadó hősi halottainknak susognak egy dicső és boldog magyar múltról, amikor még magyar zászlót lengetett a szellő a Kárpátok ormain s magyar nótától volt hangos az országban erdő, mező. A mi számunkra csak az emlékezés maradt meg, a visszaemlékezés a dicső múltra, hogy abból erőt merítve, hazaszeretetei s hazafias áldozatkészséget tanuljunk. Kötelességünk tehát magunkba szállani, mert a töredelmes bánat a megja- vuláshoz az első lépés. | ^Emlékezzünk 1848 március 15-ére, a dicső múltra, mert az emlékezésnek nagy hatalma van. Nagy idők, s hogy elrepültek. Csodálatos szárny- rebbenésíiket mintha most is érez- ném. S*amint előszedegetem a tollakat emlékezetemből, melyek az idő szárnyaiból abba belehullottak, ámulva veszem észre, hogy aranyból vannak, csupa szinaranyból. Mi történt 1848-ban e napon? A nemzet talpra állott s lerázta rabbilincseit. Nem igaz, hogy forradalmat csinált, hanem csak életösztönét követte akkor, mikor megalkotta azokat az intézményeket, melyek szabadságának és önnállóságának biztosításához hiányoztak. A kiváltságos osztály felszabadította a jobbágyok millióit a régi terhek bilincseiből, önmaga tépte szét nemesi oklevelét, hogy ezentúl tetteiben legyen nemes. Szétfoszlottak a szabad gondolat korlátái. Ekkor zendült fel először az ország fővárosában a néhány óra alatt kivivőit sajtószabadság első terméke: Petőfi szabadságriadója: esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk és ugyanakkor hazánk nagynevű fia Kossuth Lajos befolyása alatt álló országgyűlést is megihlette a szabadság tavaszának szellője. A márciusi ifjak által egybe állított 12 pontot az országgyűlés többsége is elfogadta, mint a nemzet hitvallását. Ezen 12 pontban foglalt irányelvek: a szabadság, az egyenlőség és testvériség jelszava volt. ^ Azonban ellenségeink akkor sem nézhették a magyar nemzet boldogulását a március 15-iki eszmék megvalósitása által. Hat oldalról mint a prédára leső vad rohanták meg egyszere hazánkat s a magyar, mint egy ember tódult a harcmezőre, az igazi nemesi levelet vérükkel megváltani. Hősökké lettek a félénkek, éretté a gyermek s fiatal hévvel szállott sikra az aggastyán. Egy volt az egész ország a szent magyar szabadság gondolatában s a veszélyben forgó haza megvédésében. Csakhamar tapasztalhatták ellenfeleink, hogy a magyar letiporva is erős ellenfél, mert egy volt öreg, ifjú, gyermek, asszony és leány. Isaseg, Vác, Nagysalló felől diadalmas csaták emlékét suttogja a szél. Szivem elszorul, ha ezekre az időkre gondolok. Hol van az akkori egyetértés, nemzeti egység és testvéri szeretet ? Ma természetellenesen maga a nép von korlátokat a nemzetek egysége közé, elkülönítve, szétválogatva a magyart, foglalkozás, élethivatás, rang, cim, vallás és egyebek által. A munkás ellenséget lát a munkaadóban, gazdában, ezek viszont az előbbiekben s mindkettő az intelligenciában. Nem látják és nem hiszik, hogy azok a nép boldogítók, akik ily tanokat vagy ily politikát hirdetnek, visszaélnek hiszékenységükkel, hogy egyéni ^érvényesülésük vagy vagyoni előnyük előmozdítására használják ki őket. Ahhoz, hogy az ország és nép sorsán segítsünk, nem kell a templomokról leszedni és száműzni a keresztet és azt elcsúfítani horgokkal, nyilakkal és sarlókkal, mert ez egyrészt megcsúfolása magának a keresztnek és a kereszt által szin- bolizált magasztos és hatalmas eszméknek, másrészt gyenge politika az, amely a nemzet leikéből ki akarja lopni és irtani a vallást, az erkölcsöt és idealizmust. Itt kezdődik a materializmus, ez pedig egyenlő a kommunizmussal. De hiába állítják ezek a lelketlen kúfárok a nemzet megújhodása elé a mesterséges torlaszokat és hiába porlasztják a nemzet erkölcsi javait, mert az az elemi erő, amely elkövetkezett Kossuth Lajosban, 1848-ban szétrombolja a torlaszokat és egyesíti nemzetét a jogban, a szabadságban és a hazaszeretetben, — a haza hivó szavára el kell jönnie annak ismét, hogy kibékítsen, kiengeszteljen és egybeforrasszon minden magyart a közös veszély idején. Bár sokat haladtunk az utóbbi években ezen az úton, de még ren geteg az az út, amelyet a magyar nemzetnek meg kell tennie, mig eléri a tökéletességnek azt a fokát, melyet hazánknak mindnyájan kívánunk. Ne válasszon szét bennünket sem társadalmi állás, sem pedig vagyon, rang vagy élethivatás, mivel erre annál kevésbé van szükség, miután ma a kormányzat amúgy is a szociális fejlődés útján halad. De, hogy a szociális és gazdasági törekvéseket feltörő szenvedélyek, egyéni érvényesülések és szociális erupciók uralják, ellenkeznék a 48-a* hagyományokkal
