Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 100. szám
HATVANEGYEDIK ÉVFOLYAM 100. SZÁM SZERDA, 1940. DECEMBER HO 25 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Símor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 20 fillér. Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerdán 10 fillér, szombaton 16 fillér. Karácsony Karácsony — a sok és szépen hangzó magyar szavak közül való. Mennyi szépség társul e szóhoz. Karácsony — sóhajtom magam elé és simogató, meleg békét érzek, duruzsoló kandallótüzet, melynek melegénél boldogságos szemek csillognak. Karácsony — susogom az alkonyba, — gyémán- tos fenyők fehér fénye alatt kipirult arcú gyermekek örülnek az Úr Jézus születésének és a felnőttek fátyolos nézése mögött gyermekségük régi karácsonya tűnik elő, a szeretet ünnepének drága emlékei. Falusi templomok kis harangjainak vékony csilingelésébe bim-bam-mol bele városok méla nagy harangja, túlharsogva minden hétköznapi zajt. Karácsonyi misére hívó hang és a szeretetet áhítozó, szere- tetre vágyó lelkek alázatossá görbülnek templomok küszöbén, a búgó orgona Aömjénillatú, szent áhítatában ^Hl a fohász az Isten fiához, hirdette a j földön a mindenifP felett való ! szeretetet. Karácsony — ^mormolom, mint imát a szerzetes, e tűzben égő föld alázatos magyarja és idegen igában szenvedő szegény testvéreimre gondolok, akiknek szenvedés ,! dideregted szájuk szélét, könny «Körözik szemükből. A; szJSlet ünnepén égre emelt sze^nnel imádkoznak : Add megjfiíram minden magyarnak >hazáj?£és hazájában nyugalmát. Oh, meg Uram, hogy eggyé fordern ismét az ország ezerévesÉgtáráig, hiszen bűnhődik és Jfejbűnhődte a múltat s jövend|tF Karácsony -^tórom az estében. Holt barátajSa örök fiatalságát látom. Rií^pmas testükön feszül a mundér; ^Eljöttek ők, a holtak, mosoly ;az arcukon: nem hiába haltunk. Hősök halála építi naggyá a hazát! Visszajött a székelyföld. Min- dan halott barátaimnak: Figyeljetek —' vérzivatar a világ! Ismét összecsapott ember emberrel. Arat a halál és a pusztulás közepette erős magyar munkáskezek gyomlálják a béke országát,'Magyarországot. Építő munka folyik itten barátaim. Országépítő vezér bölcsesége vigyázza a békét. Karácsony — zokogom az éjszakában és a széthúzás, torzsalkodás, hatalmi éhség torz szellemei táncolnak íróasztalom előtt. Jaj, vigyázz Magyar! Kezem imára kulcsolódik s így mondom felcsukló zokogással: Oh, add meg Uram minden magyar léleknek a józanság érzetét, oh, sugalló minden torz szellemnek a megértő szeretet alázatos érzését, oh, add, hogy a félrevezetettek tisztán lássanak és önző hatalmi célból acsarkodó ámítok egyedüliségük bűntudatában ráébredjenek rossz számdékuk bűneire. Oh, add Uram minden jótét léleknek békés nyugalmát, jószándékát minden cselekedetre, amit elhatároz, hogy a Te igéid szerint legyen a mindenen felülemelkedő szeretet örökké élő, szépséges igazsága szerint. Hivom a jóakarata embereket... Meghúzom a karácsonyi harangot, csengő-bongó szava hadd szálljon tova a csillagfényes, havas, téli éjszakában városok és faluk, tanyák és kunyhók felett, hol jóakaratú emberek puha párnák patyolatán, vagy vézna vánkosok vánnyadt vásznán karácsonyi álmukat alusszák s álmodnak békés, boldog, borútlan napok és évek csillogó derűjéről, a gondtalan élet könnyűségéről, a mindennapi kenyérkaréj ízéről, a karácsonyi kicsi Jézus mosolyáról, vagy saját apró gyermekeik fakó szemeiből hiányzó vidám életörömökről. Meghúzom a karácsonyi harangot, s hívom a jóakaratú embereket, hogy lelki békét, megnyugvást, szelíd szívörömök szükségességét hirdessem nékik. Nem a hivatásos írónők tudományosságával, komoly felkészültségével, külön rátermettségével, hanem a halkszavú, csitítgató, békéshangú asszonyi szív és ajak életküzdelmekben meghiggadt, lecsitult, egybehangolt harmóniájával kérdezem és hirdetem: ismeritek-e a ka rácsony szép misztériumában a boldog Anya szép dicséretét: „áldott vagy Te az asszonyok között“ s tudjátok-e, hogy az anyai hivatás magas eszményiségében gyökerező öntudatos életcélnál nincs gyönyörűbb küldetése és hivatottsága a ma asszonyának sem, mint volt a dicsőséget és békét hirdető betlehemi angyal útján a szent misz- szióra kiválasztott és meghívott názáreti szelíd Szűznek ? A karácsonyi harang szava jóakaratú embereknek szól s mindenki annak számít, aki vállalja jó szívvel, nyugodt öntudattal az apró életörömök mellett a nehéz gondokat és felelősséget, a kicsi jólét mellett a súlyos sorscsapásokat, a rövid vidámság mellett a kivédhetetlen élettragédiákat, a rövid farsang mellett a hosszantartó, nehéz böjti napokat, panasz, zokszó nélkül égre emelt szemmel, imára kulcsolt kézzel önbizakodón, bátran, tántoríthatatlan elszántsággal és önuralommal. fiát ezeket a jóakaratú embereket hívom ide magam köré karácsonyi konferenciára, olyanra, mint amilyeneket most a modern lelkipásztorok kiválasztott és kiküldött nagyhírű szónokai tartanak a mai petyhüdt lelkű társadalom tagjai számára a hitigazságok, a keresztény erkölcsök s az emberi lélek értékeinek bátor és elszánt védelmében. Igen, ezen a csendes karácsonyesti konferencián én is szeretnék soksok olyan igazságot szemébe mondani éppúgy a férfiaknak, mint a ma asszonyának, amin érdemes volna elgondolkodni a karácsonyfa árnyékában. Azoknak, akik fennen hirdetik magukról, hogy ők szelíd lelkek, akik mindent megértenek és mindent megbocsátanak, mert hát nehéz az élet és kiszámíthatatlan a sors szeszélye... Lehetnek ezek szelíd lelkek, puha lelkek, de most inkább — bár szelíd eszközökkel, de bátor kitartással és konok következetességgel — harcoló asszonyregimentre van szüksége a világnak, mely megvédje, megoltalmazza a hivatásával együttjáró lelki kincseket a világháborúk kultúrpusz- íító ereje ellen. A férfi legyen bátor harcosa, rettenthetetlen, hős katonája a hazai földnek, de a nő meg legyen megalkuvást nem ismerő bátor és kitartó védelmezője a tisztes tradícióknak, az évezredes társadalmi és családi törvények és parancsok mindig és mindörökké kötelező erejének, súlyának, értékének. Mert a karácsony lehet fényes, meleg, púha, kényelmes és örömteljes, de boldog csak úgy lehet, ha a karácsonyfa gyertyácskája tiszta, kiegyensúlyozott lelkeket világít be enyhe fényével. A család RTs- lélek- kápolnájának pedig mégis inkább csak az anya, a nő lehet a gondos rendtartó sekrestyése. Hát ezek mellé a tisztes templomszolgák mellé szegődöm én haran- gozónak s meghúzom a karácsonyi harangot, hívom a jóakaratú asz- szonyleikeket, hogy minden szervezeten, egyesületen, női táboron felül alakítsuk meg így a karácsony hangulatában a női lélek nagy közösségét, melynek tagja hivatástudatában mint kötelességismerő, önfeláldozó, áldozatos szelídlelkű és jószívű feleség és anya, ideális nő lehet csak, világszemléletében a jónak, szépnek, nemesnek, ideálisnak épp oly bátor hőse és katonája, mint vőlegénye, férje vagy fia künn a határok havas bércein. Tudnék beszélni asszonyokról, kik az életközösség nehezebb megpróbáltatásainak napjaiban kimerültén, riadtan, rezignáltan torpantak meg a hiva ástudat követelményeinek teljesítése előtt, viszont történelmi idők hős Jean d’Arc-jairól, harctéri ápolónőiről, vagy tízgyermekes munkásasszonyairól, de ez már megzavarná karácsonyi csendes, tiszta hangulatunk békés szordU nóját . . , Szomorú minden, szó. Árna a gondolat Jő/j mát? te csillagos, angyalos szép fogat! Dárunk. A lelkekben mély bódolat fogad. A jooendölések ma beteljesednek, Boldogság fot?t?ásí újra csörgedeznek, Igazbívő lesz ma minden bús et?etnck. A* égen ma újra, új üstökös fut át és szemünk keresne keres egy új csudát, Magunkra öltünk ma febér angyalrubát. Vár titkon minden szín és tárna minden kéz, Kegyelmed fogadni s parancsod tenni késs. tstengyermek 1 Arcod mindenkit megígéz. Örömtől csillognak ma a gyermekszemek. Kis színük csilingel, örömtől megremeg és gyermekajkakról sz^nt dalok zengenek. Üdnözlégy Megváltónk! Hajnalunk! Bímbóságl Vedd színünk kezedbe, nyíljon ott ki: jóság! Légy a szent éj' éke: Béke, fény. Boldogság! Büchner né Njárosdy Ilona
