Esztergom és Vidéke, 1940

1940 / 87. szám

HATVANEGYEDIK ÉVF. 87. SZÁM. SZOMBAT, 1940. NOVEMBER 9 Szerkesztőség kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik hetenkint kétszer, Keresztény politikai és társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér, Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Körmend villamostelepét átépíti vizierőtelepre. — Udvarhely megyé­ben megkezdték a földgázkutató munkákat. — Szolnok megyében 329 árvízkárosultnak építenek házat. — 3 millió pengőt kölcsönzött egy év alatt a MABI a törvényhatósá­goknak. — 700,000 magyar él még román területen. — Erdélyben két héten belül bevezetik a polgári köz- igazgatást. — A visszacsatolt te­rületen meg kell jelöltetni a taka­rék- és betétkönyveket. — Több mint 8 millió pengővel emelkedett a főváros adóbevétele. — Kétmil­liós olcsó hitelt kérnek az erdélyi szállodák modernizálására. — 20 millió pengőt fektet a főváros is­kolaépítésbe. — 500.000 frankkal felemelte Svájc óraimportunk érté­két KÜLFÖLD Idegen repülőgépek jugoszláv fa­lukat bombáztak. — A görög had­sereg megkezdte a visszavonulást. — Megfosztja Bulgária a zsidókat állampolgárságuktól. — Az angol polgárőrséget gépfegyverekkel látják el. —; Roosevelt lett ismét az Egye­sült Államok elnöke. — Azana volt spanyol kommunista köztársasági elnök meghalt.. — Hazautaztak a görög és olasz diplomaták. — A zsidókat kiutasítják Japánból. — Tilos a reklámcédula Angliában. — 60 millió mm tengeri termett Ju­goszláviában. — Német kézbe ke­rült egy francia tőkéjű nagy jugo­szláv bányavállalat. — Bejelentet­ték az angolok az olasz városok fokozottabb bombázását. — A zsidó vagyont zár alá vették Szlovákiá­ban. — Ciano grófot az olasz lé­gihaderő alezredesévé nevezték ki. — Bevezetik a jegyrendszert Svájc­ban az összes gyapjúárúkra. — Mus­solini Albániába utazik. — 900.000 parasztházat épít Németország. — Tangerben Spanyolország teljesen átvette az ellenőrzést — Kisiklott a londoni expressvonat. 24 halott, 58 súlyos sebesült. — Kenyér, ab­laküveg és szén miatt zavargások vannak Londonban. — Tiltakozott Anglia az új Duna-bizottság meg­alakítása ellen. — A macedónok fellázadtak Görögországban. — Iró- papirt csinálnak a németek burgo­nyalevélből. — Átépítik Bulgária fővárosát német műépítészek. — Zsidó ügyvédek már nem szerepel­hetnek Prágában. — Szaloniki lakos­sága pánikszerűen menekül. — Erő­sen szaporodnak a fertőzőbetegsé­gek Angliában. — 93.000 halálos baleset történt Amerikában egy év alatt. — Az olaszok áttörték a Me- taxas-vonalat. — 100 millió dol­lárba került az amerikai elnökvá­lasztást megelőző agitáció. — Uk­rajnában megnyitották az első olaj­forrást. — A temesvári német gim­náziumba német származású taná rókát neveztek ki. — Korfu szigetén olasz tengerészek szálltak partra. — Hazarendelték a román hajókat a török vizekről. Lépésről-lépésre erősödő fajvédelmet jelent az új magyar költségvetés A képviselőház egyesített bizott­ságaiban immár napok óta komoly és alapos munka folyik. Megvitat­ják az állami költségvetés részleteit s a törvényhozók valóban mélyre­ható, lelkiismeretes tanácskozások során foglalkoznak ezzel az ország egész életére kiható széles problé mával. Mindenekelőtt meg kell álla­pítani, hogy ebben az alkotó, építő vitában felelősségük teljes átélésé­vel vesznek részt a bizottsági tagok, s a felszólalók sorából feltünést- keltően hiányzanak a szélsőjobboldal képviselői, ügy tűnik fel, mintha nem tartanák fontosnak a bizott­sági munkában való részvételt s a maguk megjegyzéseit a parlament plénuma előtt kívánják megtenni, ott tehát, ahol mindenesetre széle­sebb körű pódiumot kapnak. Mindez azonban az ország szem­pontjából nem túlságosan fontos. A lényeg az, hogy a bizottságokban valóban értékes tanácskozások so­rán alakul ki az új költségvetés vég­leges képe, amely e nagy és át­fogó reformok egész sorát hozza a nemzet egyetemének javára. Ilyen érdekes és értékes reformsorozatot jelent a belügyi tárca is, amelynek megvitatásával a hét elején foglal­kozott a képviselőház pénzügyi, va­lamint közigazgatási és társadalom- politikai bizottsága. A felszólalásokra adott összefog­laló válaszában a belügyminiszter egész sereg fontos és nagyvonalú reformot jelentett be. A legfontosabb ezek között talán az a bejelentés, amely hangsúlyozza, hogy az új költségvetés keretében kormányza­tunk a magyar közigazgatást egy­szerűbbé kívánja tenni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Tömör és megnyugtató vitéz Ke- resztes-Fischer Ferenc félreérthetet­len válasza. Azt jelenti, hogy köz- igazgatásunkat közelebb visszük a néphez és gyorsabbá tesszük a bü­rokráciának lehető legnagyobbfokú csökkentésével. Erre vonatkozólag az előmunkálatok már teljesen befeje­ződtek s a miniszter ama reményé­nek adott kifejezést, hogy még e télen módjában lesz megfelelő tör­vényjavaslatokkal a Ház elé lépni. E reformjavaslatok mélyrehatóan alakítják majd át a községi, var­megyei és miniszteriális igazgatást — Rendkívül nagy súlyt helye­zek — mondotta vitéz Keresztes- Fischer Ferenc — a tisztviselők rendszeres továbbképzésére s a vár­megyei tisztviselőknél nem tartom a legmegfelelőbbnek a jelenlegi vá­lasztási rendszert, mert nem bizto­sítja azt, hogy minden állásba a leghivatottabb férfiak kerüljenek, Hangsúlyozta ezután a szociális irányban való képzés fontosságát s rámutatott arra is, hogy a jó köz igazgatás ma kötelességszerűen fo­lyik be a közgazdasági élet irányí­tásába. A népvédelem szempontjából igen figyelemreméltó a miniszter beszé­dében az a rész, amely a közegész­ségüggyel foglalkozik. E tekintetben is nagy fejlődés tapasztalható s a miniszter valóban nyugodt lelkiisme­rettel jelenthette ki, hogy a szociál­politika és a közegészségügy terén minden megtörtént, ami az adott körülmények között megtörténhetett. Ide tartozik a gyermekvédelem és a társadalombiztosítás kérdése is s a nemzeti közvélemény minden bi­zonnyal érdeklődő rokonszenvvel fogadja azt a tervet, amely a tár­sadalmi egyesületeket fokozottabban kívánja bekapcsolni a szerves szo­ciálpolitika munkaközösségébe Páratlanul nagy területet ölel fel a belügyi tárca s annak részletes vitája során a szakszerű hozzászó­lásokra minden vonatkozásban meg­nyugtató miniszteri kijelentések hangzottak el. A megnagyobbodott ország jövő évi költségvetése bel­ügyi vonatkozásokban is az alkotó, építő reformok sorát adja. Csupa olyan intézkedést, újítást foglal ma­gában ez a tárca, amely egész ter­jedelmében — első pontjától az utolsóig — az igazi magyar nép­védelmet, a lépésről-lépésre erő- sedő magyar faj védelmet szolgálja. Drágasági hullám A hullámok ellen nem panaszkod­hatunk. Az idén bőven kivettük re- részünket minden fajtájából. A ter­mészet nem volt szűkmar kú a maga hullámai támasztásában, de az em­berek sem maradtak mögötte a „mesterinek. A téli hideghullámba majd bele­fagytunk, a tavaszi áradások hideg hullámait átvészeltük s miután a nyári hőhullámok teljesen kikerül­tek bennünket, evickélhettünk ele­get a zápor-hullámokban s míg végre a türelmi hullámok jutalmául belesodródtunk a drágasági hullá­mokba. A többieket megúsztuk valaho­gyan, de ezt az utolsót nyögjük ál­landóan. Úszunk vele, vagy úszunk szembe vele; de az ár, a hullám az erősebb, s mi majdnem elmerülünk benne. Tehetetlenségünkben még csak kiáltani sem tudunk. Vagy nem merünk? Apatikusan belenyugszunk mindenbe? Mi ennek az oka? Mi idézte elő a már-már elviselhetetlen drágaságot? Nemtörődömség? Spe­kuláció? A vevők nemtörődömsége? Az eladók spekulációja? Vagy mind a kettőre építő magasabbrendű ke­reskedelmi elv? Akkor, amikor a munka — főleg a szelemi munka — értékelése a hullámvölgyön van; akkor, amikor azt olvassuk, hogy az arany ára ismét esett 50 %-al; akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy az árdrágítás bizonyos élelmicikkek áránál indo­kolatlan; mikor azt halljuk és azt olvassuk, hogy más városokban, fő­leg a fővárosban jóval olcsóbb a piac, mint Esztergomban, amikor ott a zöldségfélék ára (kel, karfiol, káposzta) szinte napról-napra száll, ugyanakkor nálunk megszilárdul. Esztergomnak jó földje van s ha már olcsó gyümölccsel nem tudja el­látni piacát, de egyebekben ige n, ha felkarolná a zöldségfélék termesz­tését. Van ellenőrző bizottságunk. A ruhafélék- és más közszükségleti cikkeknél érezhető is az árellenőr­zés és árszabás jótékony hatása. De a piaci áraknál másként áll a dolog. Az árellenőrző bizottságnak módjá- ben áll, sőt kötelessége is, hiszen általános közérdek, hogy egy-egy kicsit a dolgok mélyére nézzen. Fi­gyelje a vásárt, a vásár belső ellen­ségeit, a piaci élet külső jelelensé- geit s leszűrve tapasztalatait, hasz­nosítsa sürgősen a közérdek javára. Teremtsen nyugalmi állapotot az árak terén. Ez enyhíti a közhangu­latot s az élet nehézségeit elvisel­hetőbbé teszi. Cigánykérdés A cigánykérdés a múlt század utolsó évtizedei óta állandóan fog­lalkoztatja a magyar közvéleményt, parlamentet és sajtót; a vármegye- házán és városházán is nagyon sok szó esett már azokról a tűrhetetlen és veszedelmes állapotokról, ame­lyeket ennek a fékezhetlen ember­fajnak cselekedetei és szokásai okoz­nak. Senki sem tagadhatja, hogy ez a különleges népfaj, amely sem val­lást, sem törvényt, sem erkölcsöt nem ismer s amely századok óta kultúrálatlanul éli a maga különle­ges életét, csak különleges intézke­dések és szabályok alkalmazásával tartható annyira-amennyire féken s előlük csak ily módon védhető meg a polgári társadalom Igaz, Buda­pesten, ahol nagyon sokféle szerzet él, akadnak — még pedig elég ma­gas állásokban — „humanisták“, akik azt vallják, hogy a cigányok éppen olyan állampolgárok, mint akárki más. Ezekkel a beteg felfo­gású emberekkel kár volna vitába szállani. A mindenkori magyar kormányok ismerték a cigány problémát, azon­ban komolyan sohasem láttak hozzá annak megoldásához. Természete­sen a fővárosban nem nagyon érez­hető az a sok kellemetlenség, 'amit a cigányok okoznak, bár ha a bű­nözési krónikákat olvassuk, fölös számmal találunk még ott is cigá­nyokat a társadalomra nézve vesze­delmes gonosztevők között. Egészen másképpen áll a dolog a vidéken. A helyi hatóságok teljesen tehetetlenek a sokszor már mesébe illő cigány arcátlanságokkal szem­ben, nem utolsó sorban azért, mert a fentebb említett humanisták a bel­ügyi kormányzat körül keresendők. Mert hiszen a legtöbb alkalmatlan­ság, amit a cigányok okoznak, tör­vény és kormányrendelet nélkül is orvosolható a helyi hatóságok fele­lősséget vállaló, erélyes intézkedé­seikkel. Nem kell mindent felülről várni, a magunk érdekében magunk­nak is cselehednünk keli. Annyi türelmi játékban van ma a magyar­ságnak része, hogy ezt a türelmi játékot a cigányokkal bátran elmel­lőzhetnék.

Next

/
Thumbnails
Contents