Esztergom és Vidéke, 1940

1940 / 52. szám

HATVANEGYEDIK ÉVF. 52. SZÁM. VASÁRNAP, 1940. JULIUS 7 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 2Ü KOFOSZtÓiiy pOlÜIKäi 0S íáfSadaiíal lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Adakozz a Vörös Kereszt javára! Jaj annak a nemzetnek, mely nem készül fel a legvégsőkig a nagy erőmérkőzésre — mondotta vitéz Bartha Károly honvédelmi minisz­ter, amikor a magyar rádióban tar­tott nagyszabású beszédében a Vö­röskereszt Egyesület támogatására hívta fel a magyar társadalmat. Ka­tonásan tömör, kemény és lélekbe­markoló volt ez a rádiószózat. Meg­jelenítő erővel tárta nagy hall­gatósága elé, hogy ma már nincse­nek harcterek, a modern hadviselés átfogja az országok egész területét, mert a repülőtámadások pillanatok alatt csatatérré tudják rombolni a legbékésebb városokat. Mi hát itt a legelső teendő? Ha már, hála Isten, büszkén hivatkoz­hatunk arra, hogy van átütőerejű hadseregünk, kiváló az iparunk, amely elő tudja állítani a hadsereg szükségleteit, jól és kifogástalanul szervezett légvédelmünk, ám mindez nem elég, meg kell szerveznünk az egész magyar társadalmat, az egész nemzetet a totális védekezésre. A nemzetvédelem új feladatai előtt állunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy sebesült hőseink, a légitáma­dások során megsebesült asszo­nyaink és gyermekeink sebeit gyó­gyítani tudjuk, szenvedéseit enyhít­hessük. Ezt a magasztosan szép és nagy célt szolgálja a Magyar Vö­röskereszt Egylet. Fogalom ez ma már, hiszen mindnyájan ismerjük áldásos munkáját, mellyel önfelál- dozóan vett részt a világháború nehéz éveiben. Nyitott szemmel kell néznünk s tudnunk kell, hogy az esetleg ránkszakadó jövő háború még az eddiginél fokozottabb fel­adatokat ró a Vöröskeresztre. Vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter a katona pontosságával jelölte meg mindjárt azt a nagyon szép, de nagyon nehéz és nagyon fontos munkakört, amely a Vörös- kereszté s amelynek a lényegét igy foglalta össze: betegszállító gép­kocsioszlopok, kórházvonatok, kór­házak, üdülők felállítása, gyógysze­rek, kötszerek és orvosi műszerek beszerzése a hadseregnek és az itthoni ínségeseknek, meleg ruhával, takarókkal való ellátása, mindezek mellett a hadifoglyok és eltűntek felkutatására szolgáló szervezet fenn­tartása a Magyar Vöröskereszt hi­vatása. Széles skála ez, amelynek hibátlanul jó megvalósításához ha­talmas összegek, milliók kellenek. Ám ezek a milliók nincsenek, hiány­zanak, mert a vesztett háborúk, a forradalmak után a trianoni béke­paranccsal megnyomorított Magyar- ország Vöröskeresztje nagyon sze­gény. Egy élniakaró, öntudatos nemzet azonban ezzel a szomorú megálla­pítással nem elégedhetik meg. Ha szegény a Vöröskereszt, támogatni kell az egész társadalomnak, mert a Vöröskereszt a társadalomért, a nemzetért van. A nemzetért dolgozik már a békében is, hogy igazán szol­gálatára lehessen a háborús meg­próbáltatások nehéz napjaiban. A magyar kormányzat természetesen megfelelő támogatásban részesíti a Magyar Vöröskereszt Egyesületet, ez a támogatás azonban csupán a keretek fenntartására elegendő. Nö­velni kell a Magyar Vöröskereszt Egylet jövedelmét s ez már a tár­sadalom feladata. Az egész nem­zetnek testvéri szeretetben kell össze­forrnia, hogy a Vöröskereszt az le­hessen, aminek lennie kell. — Adakozz a magyar Vöröske- rest javára — hangzott az éter hul­lámain a magyar honvédelmi mi­niszter kérelme, — de ez a kérelem olyan kérés, amely lényege szerint voltaképpen parancs. Parancs min­den magyar számára, mert aki a Vöröskeresztet támogatja, az ön­magáról és családjáról gondoskodik, aki pedig kivonja magát az ada­kozás hazafiúi kötelezettsége alól, az a nemzet, minden magyarok összesége ellen követ el megbocsát­hatatlan bűnt. Közgyűlés és találkozó a tanítóképzőben Az Esztergomi Tanítóképzőben Vég­zett Iskolatársak Szövetsége június 29-én, Péter Pál ünnepén az eszter- tergomi tanítóképző dísztermében közgyűlést tartott, amelynek kere­tében a 35 évvel ezelőtt végzett ta­nítók is megtartották iskolatársi találkozójukat. A gyűlés előtt Siposs Antal Félix udvardi esperes-plébános szentmisét és Te Deumot mondott az intézeti kápolnában, majd meleghangú be­szédet intézett a 35 éves találkozóra összegyűlt tanítókhoz. Délelőtt 10 órakor kezdődött a a közgyűlés a Magyar Hiszekegy éneklésével, mely után Drozdy Gyula kormánytanácsos, szövetségi elnök mondott megnyitó beszédet. Meg­emlékezett a kormányzó úr őfőmél- tóságának nagy gyászáról, amelyben a magyar tanítóság is mélységes részvéttel osztozni kíván. A meg­emlékezést a gyűlés közönsége állva hallgatta végig. A továbbiakban köszöntötte az elnök a megjelenteket, Ölveczky Pál fővárosi szakfelügyelő-igazgatót, az egyesület alapítóját és díszelnökét, Siposs Antal Félixet és Nemesszeghy Istvánt, a volt régi kedves tanárokat. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után kedves műsor kö­vetkezett, amelynek során Pusztai Árpád V. é. tanítónövendék szép hegedűjátékával szerepelt. Hubay: Cremonai hegedűséből részletet adott elő, majd Veracini-Corti: Largó c. művét hegedülte Szkalka Ágoston zeneművészeti főiskolai hallgató or- gonakiséretével. A tartalmas főtitkári jelentést fio- mór Imre tanítóképző intézeti tanár olvasta fel, a pénztári jelentést Rosta József tanítóképzői tanár ismertette, majd a szövetség tagdíjainak fel- használásáról (kiváló növendékek jutalmazása, segélyezése), Bartal Alajos tanítóképzői igazgató, a szö­vetség társelnöke tájékoztatta a köz­gyűlést. Cserjési Sándor szövetségi tag a régi esztergomi diákéletből olvasott fel kellemes epizódokat, — Vezér József V. é. növendék Cserjési László zsámboki tanító alkalmi versét sza­valta el kiváló előadóképességről téve tanúságot, — Pintér István V. é. növendék pedig a fiatalok nevé­ben köszöntötte a szövetség tagjait. A Himnusz zárta be a közgyűlést, amely után a 35 évvel ezelőtt vég­zett tanulók lefényképeztették ma­gukat Bartal Alajos jelenlegi igaz­gatóval, továbbá Siposs Antal Félix és Nemesszeghy István volt taná­raikkal. Majd felkeresték és lakásán üdvözölték Kiinda Károly ny. tanító­képző int. igazgatót, aki annak ide­jén szintén kedves tanára volt a 35 évvel ezelőtt végzetteknek. Meg' jelent a 35 éves találkozón Bende- rek István, Kara Ferenc, Kerényi Rezső, Mészáros László, Pentz Ferenc Pócs László, Szkalka Lajos, Sztankö Gyula. Drozdy Győző volt országgyűlési képviselő, lapszerkesztő, aki szintén ezzel az évfolyammal végzett táv­iratban kimentette magát és az in­tézet két kiváló tanulójának jutal­mazásara 100 pengőt küldött. A városi reáliskola volt növendékeinek közgyűlése Az Esztergomi községi Szent Imre reáliskola és gimnázium Volt Növen­dékeinek és Barátainak Szövetsége junius 29-én a Városháza tanácster­mében tartotta IV. rendes évi köz­gyűlését. Ugyanezen a napon tartot­tak a 25, 20 és 10 éve végzett nö­vendékek érettségi találkozóikat. A találkozón megjelent végzett növendékek 10 órakor gyülekeztek az intézet tanári szobájában, ahon­nan a Szövetség többi tagjaival tes­tületiig vonultak a belvárosi plébá­nia-templomba ünnepi szentmisére. Mise után a Szövetség tagjai a Vá­rosház közgyűlési termében gyüle­keztek. hogy résztvegyenek a Szövet­ség IV. rendes évi közgyűlésén. Az elnöki tisztet az üdülési sza­badsága miatt távollévő vitéz Szívós- Waldvogel József ny. tábornok, elnök helyett, a Szövetség felkérésére Reusz Ferenc takarékpénztári elnökigazgató töltötte be, ki magas szárnyalást! el­nöki megnyitójában beszámolt a köz­gyűlés tagjainak a Szövetség múlt évi munkájáról. Különösen kiemelte a Szövetségnek azt az erélyes meg­mozdulását, amellyel ellensúlyozni Kívánta a reáliskola megszüntetésére irányuló, városszerte megindított pro­pagandát. Megemlékezett továbbá a Szövetség három elhunyt tagjáról: Szabó János szegedi takarékpénztári elnökigazgatóról, dr. Véghelyi Lajos m. kir. földmivelésügyi minisztériumi főadjunktusrói és Adolf Ágoston esztergommegyei földbirtokosról és indítványozta, hogy emléküket a köz­gyűlés jegyzőkönyvben örökítse meg. Befejezésül a Szövetség és az inté­zet iránti szeretetre buzdította a Szö­vetség tagjait. Heti események BELFÖLD Elkobozták az állam részére a Dvorak-féle 150 kgr. aranyat. —■ megkezdték két új magyar tenger­járó építését. — 80 Új hűtőkocsit állít üzembe a MÁV a gy'lmö'.cski- vitel lebonyolitásáro. — Óriási ró­mai körszinházat tárnak fel a fővá­rosi Aquincumban. — megszüntették a szabadságolást a fővárosnál. —■ Augusztus l-re felmondtak 276 fő­városi zsidó csarnoki árusnak. — 4000 vágójuhot viszünk ki Német­országba. — 1500 vagon német cuk­rot kapnak a magyar konzervgyárak. — A balti államokkal zavartalan az árúcsereforgalmunk. —• Echardt Ti­bor fia 110 hold főidet örökölt. — Guteuberg Jánosról utcát neveznek el Budapesten. — másfélmillióval emelkedett a telefonbeszélgetések száma Budapesten. — Badocsay László igazságügyminiszter Baigrád- ba utazott. - Hat új népiskolát épí­tenek Kárpátalján. — 110 000 pen­gőt adott a GyOSz a Vörös Ke­resztnek. — Egyetlen munkanélküli sincs Kárpátalján. KÜLFÖLD Bukarestnek szövetségesei ajánlot­ták, hogy hátráljon meg Moszkva előtt. — Románia háború esetén se számíthatott volna semmiféle segít­séget szövetséges államoktól. — A francia hadjárat német mérlege : 17.000 hősi halott, 10.000 eltűnt, 68.000 sebesült és 2 millió francia hadifogoly. — DÓl-Amerikába Ván­dorolt a Rotschiid csaiad. — Nem­zetgyűlést hívnak össze Franciaor­szágban. — Teljhatalmat akarnak adni a Petain-kormanynak. — meg­kezdték a támadást a lybiai olasz csapatok. — A betétesek Romániá­ban megrohanták a bankokat. — Kanadába szállították az angol mi­nisztériumok irattárait. — 115.000 kanadai jelentkezett repülőszolgálat­ra. — A írancia hadsereget teljesen leszerelik. — A németek megtalál­ták a francia vezérkar titkos politi­kai okmányait. — Németországba telepítik a besszarábiai nóméteket. — Magin francia tábornok szobrát Párisban lerombolták a német ka­tonák. — Nagy német repülőtáma­dás volt Skócia és Walles ellen. — Erdélybe menekülnek a románok Besszarábiából és Bukovinából. — Súlyos zavargások és zsidóellenes tüntetések vannak Romániában. — Bezártak a bukaresti értéktőzsdét. — áZ angol koronázási ékszereket Kanadába vitték. — A ÖUC6 elisme­rését fejezte ki dicső haditettekért az olasz trónörökösnek. — Benes továbbra is előadásokat tart az ame­rikai egyetemeken. — A Svédország­ban internált norvégok visszatérhet­nek hazájukba. — Komoly összeüt­közések voltak a dán nemzetiszocia­listák és a rendőrség között. — A párisi műemlékekről és szobrokról leszedték a homokzsákokat. — Kü­lön német negyedet építenek Krak­kóban. — Egységes kenyeret vezet­ik

Next

/
Thumbnails
Contents