Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 18. szám

2 ESZTERGOM Ss VIDÉKÉ 1939 március 5 gatók egymásután szépen feleltek Bartossik Béla tanfolyamvezető gaz dasági tanár, Jankó István szőlészeti és borászati főfelügyelő, Kottler László állatorvos, Takács János dr. or­vos és Urbán Vilmos igazgató tanító kéreéseire, bizonyítva, hogy haszno­san töltötték el azt az időt, amelyet három hónap alatt, naponta este hattól kilencig a tanfolyami előadások hallgatására fordítottak. A vizsgán természetesen csak na­gyon keveset hallhattunk abból a hatalmas anyagból, amely a tanfo­lyam három hónapja alatt előadásra került, de igy is meg kell dicsérnünk annak a 35 esztergomi gazdának a szorgalmát és kitartását, akik végig kitartottak s nem sajnálták a fárad sá'got, hogy napi munkájuk végez­tével — sokan bizony erősen őszülő fejjel — újra beüljenek naponta há­rom órára az iskola padjaiba. Bizony, ezekből a gyermekeknek készült padokból már meglehetősen kinőttek. De eljöttek és kitartottak végig harmincötén. Sokat tanultak a három hónap alatt, legfőképpen azon­ban azt tanulhatták meg, hogy mi­lyen széles az az ismeretkör, amivel a mai gazdának bírnia kell. Hogy három hónap alatt ennek csak a morzsáit lehet felcsipegetni s égető szükség, hogy felállitassék Esztergomban az állandó téli gazda­sági iskola, amely a felnövő gazda­nemzedéknek alaposabb, szaksze­rűbb, tanulási leheiőséget biztosít­hat, mint amilyet ez a rövid három hónap nyújtani tudhatott. A párkányi Kai. Legény- egylet közgyűlése Február 26-án, vasárnap d. u. 4 órakor tartotta a 20 éves cseh meg­szállás alól felszabadult Párkányi Ka . Legényegylet évi rendes közgyűlé­sét saját új székházában szép láto­gatottsága mellett. A közgyűlésen az tergomí testvéregylet és az országos központ Marosi E. András kiküldöt­tel képviseltette magát. A közgyűlést Medien István pár­kányi esperes-plébános, egyházi el­nök szép beszéd kíséretében nyi­totta meg, majd a közgyűlés tárgy- sorozata következett. A titkári-, pénztárosi-, háznagyi-, dékáni-, könyvtárosi jelentések is­mertették részletesen az egylet évi nagy kulturmunkáját, melyekből meg állapíthattuk, hogy az egyletnek 6 alapitó, 122 pártoló és 106 ifjúsági rendes tagja '.van. Múlt évi bevétele 25.320 15 csehkorona, kiadása pe­dig 25.336‘30 csehkorona volt. Az egyleti kulturház építési költsége 129.431‘20 csehkoronát emésztett fel a tetemes ingyenmunka beszá mitása nélkül A tartozás még 7a.000 csehkorona. A közgyűlésen az elismerések és felmentések megadása után megvá­lasztották az új tisztikart. Egyházi elnök: Medien István esp. plébános, egyházi alelnök : Csernota Jenő káp­lán, világi elnök : Németh József, alelnökök : Répássy István és He­gedűs Balázs, titkár: Nagy Lajos, háznagy : Sümegh János banktiszt­viselő, pénztáros : Sipka Béla. Dé­kánok : Meng Ferenc és Spátay Gyula. Könyvtárosok : Sóska László és Baka, Béla. Ruhatárosok: Paulo- vits János és Baka István. Zászló­tartó : Benke Józstf. Diszlettáros: , Német László. Ezenkívül 14 választ mányi és 4 póttag, valamint 7 na­pibiztos került megválasztásra. A tisztújitás után több értékes fel­szólalás hangzott el, majd a köz­ponti kiküldött, Marosi E. András buzdító beszédet intézett a Kolping ifjakhoz és erőteljes tömörülésre, összetartásra és lendületes épitőrnun- kára hívta fel tz iparosifjúságot, gajd a Himnusz hangjaival lelkes hangulatban ért véget a 20 éves el szakítás után ismét szabad magyar párkányi egylet közgyűlése. f ................................ f H angverseny az érseki tanítóképzőkben Az érseki tanítóképző minden év­ben megrendezi a maga „nagy“ est­jét s ezáltal alkalmat nyújt a város és környék közönségének, hogy be­pillanthasson abba a nagy nevelő­munkába, amely a hatalmas épület falai közt folyik. Ezidén az intézet f. hó 26-án, va­sárnap este fél 6 órai kezdettel vál­tozatos műsorú hangversennyel ked­veskedett a közönségnek. A műso­ron csak magyar szerzők műveit hallhattuk s büszkén állapíthattuk meg, hogy énekben és zenében egyaránt oly számokat élvezhettünk végig, amelyek a magyar éneket és zenét megszerettették még olyanok­kal is, akiket a modern külföldi zene varázsa teljesen magával ragadott. Magyar zene is lehet modern anélkül, hogy egyéni zamatét, sziveket meg­dobogtató különleges ritmusát fel kellene áldoznia. A műsor Kéler „Rákóczi nyitá­nyáéval kezdődött. A Rákóczi-nóta jellegzetes ütemei, szólamvezetése dúsan aláfestve a modern zene is­mert sokszinű akkordjaival, a régi világ és a mai találkozása a zene világában 1 A friss indulóütem tü­nékeny futanai mögött mély aláfes­tést kap a Rákóczi-motivumok ko­moly mondanivalója. A szinte prológként bemutatott nyitány után, magyaros, harcias han­gulat földöntúli érzések hordozójává alakul át. Liszt Ferenc bájos „ An- gelus“-a következik. Az intézet nagy­szerű, minden hangszint kifejezni ké­pes orgonáján Pallós Béla V. é. n. játssza el ezt a remekművet. A nagynevű szerző az estha'angszó áhítatát örökíti meg e csodásán fi­nom művében. Az orgona a harang ütemét veszi alapul, amelybe az em­berek hétköznapi szorgalmas mun­káját, veritékes gondjait, apró örö­meit és bánatát szövi be, hogy a végén nagy Te Deummal köszönje meg a lefolyt nap áldásait. Az elő adás méltó volt a világhíres szerző­höz és a műsor egyik gyöngyét je­lentette. Erre két modern feldolgozásit ének­szám következett. Petőfi : „Már mi- nékünk“ c. aktuális költeményét, hal lőttük a kis gyakorlósok ajakaról Farkas F. feldolgozásában. Az üde gyermekkart Lénárt Sánnor V. ó. n. tanította be és vezényelte. Látszott a kis előadókon, hogy igazán szív­ből éneklik: „Szegény magyar, beh magyar vagy ezen a főid kerekén 1“ A kis énekesek karmesterükkel együtt sok tapsot kaptak. A másik énekszám Kodály: „Kit kéne elvenni“ c. székely népdal fel­dolgozása volt. Ezt Geyer Béla ze­netanár vezénylésével a tanítóképző nagy énekkara adta elő. A nehéz műsorszóm a kitűnő karnagy és a megértő kar nagyazerű együttműkö­dése folytán igen nagy sikert ara­tott. A kezdetben hidegen fogadott Kodály-mű vek ma már megszokott műsorszámai a komoly énekhang­versenyeknek, a közönség nemcsak hogy megszokta, de már meg is szerette ezeket, de ehhez sok ily prec;z előadásra volt szükség, mint amilyent itt élvezhettünk. A siker egyrésze a szöveget is illeti, amely a székely legény nagy dilemmáját olykor kacagtatóan dramatizálja. A hangverseny folyamán a zon­gora is szép szerephez jutott. Szkalka Ágoston V. é. n. bravúros techniká­val játszotta el Ábrányi Kornél „II. magyar ábránd“ ját. A villámgyor­san engedelmeskedő ujjak a legszi­gorúbb magyar hangulatokat vará­zsolták az őket osztatlan figyelem­mel kisérő nagyközönség szivébe és leikébe. A műsorszám megérdemelte a legteljesebb elismerést. Egyik kiváló és felejthetetlen szá­ma volt a műsornak Kodály „Ka- tonadai“*a is, melyet trombita és dobkisérettel az intézet férfikara zen­gett ei Geyer Béla zenetanár ve­zénylése mellett. A régi katonaélet teljes parádéja, szinpompája jelent meg lelkünk előtt az ismert katona- nóták motívumai közben. Sok-sok taps hangzott el utána ; a közönség hosszú lelkes tapsa volt a siker biz­tos tanujele. Hubay „Helyre Kati“ csárdajele­netét Pusztai Árpád III. é. n. hege­dülte Farkas Tibor V. ó. n. zongo- rakiséretével. Mindkét előadó kifor­rott technikájú zenész. Különösen a zeneszám utolsó része oly bravúros gyorsaságot ir elő, amely az előa dókat ugyancsak próbára teszi. A minden várakozást kielégítő előadást a hálás közönség oly ovációval ju­talmazta, hogy a zeneszám utolsó részét az előadóknak meg kellett is­mételniük. Azután pedig az a műsorszám következett, amilyent a képző szín­padán nem láthattunk. Patyi Károly- nak, az intézet tornatanárának be­tanításával a kis gyakorlósok ma­gyar ruhában lejtettek el ma­gyar táncokat György János IV. é. n. zongorakiséretével. A kis gyer­mekek kedves, ügyes mozdulatai, a ritmus pontos megtartása, a bátor­ság, amellyel a nagyközönség előtt is otthonosan, fegyelmezetten visel- selkedtek, dicséretére válik az előa­dóknak és a betanítójuknak egya­ránt. A közönség nem győzött be­telni a jelenet szépségével, megúj- ráztatta a táncot és ünnepelte a ren­dezőt. A műsor utolsó száma ismét Ko- dály-szám volt. Berzsenyi „A ma­gyarokhoz“ c. fenséges ódájának négyszólamú kánonja méltóan fe­jezte be a hangversenyt, amely a tanítóképző komoly ifjúsági ünnepé­lyeinek egyik legsikerültebbje volt. A megjelent előkelőségek sorában ott láttuíc dr. Meszlényi Zoltán püs­pököt, dr. Drahos János prelátus, erseki helynönöt, vitéz Kolczváry Béla ezredes, katonai álíomáspa- rancsnokot, dr. Brenner Antal pol­gármesterhelyettest, a főkáptalan, a grerniális papság több illusztris tag­ját és a társintézetek igazgatóit, ta­nárait. A termet teljesen megtöltő közön­ség nagy megelégedéssel távozott a jól megrendezett hangversenyről. Beszámoló a KLOSz tagavatásról A KLÖSz vízivárosi Szent Erzsé­bet csoportja február 26-án, vasár­nap d. u. fél 4 órakor tartotta első tagavatását. A szenttamási Szent István kápol­nában 30 leány Ígérte meg, hogy a Katolikus Leányok Országos Szövet­ségének hűséges tagja lesz és tör­vényei szellemében alakítja lelkivilá­gát, hogy így Istennek, hazának és embertársainknak javát szolgálja. A tagavatás előtt dr. Almásy Jó­zsef plébános beszédet mondott, amelyben visszapillantott az , egye­sület múltjára, majd rámutatott a szervezkedss fontosságára, hogy a mai idők súlyos követelményeinek megfelelni tudjunk. A tugavatás után ünnepi gyűlés volt a Szenttamás Vízivárosi Kato­likus Olvasókörben, amelyen Szkalka Ilona ifjúsági elnök bevezető szavai után Tóth Maria, a KLOSZ központi kiküldötte tartotta meg tartalmas előadását. Kifejtette, hogy mit jelent KLOSz leánynak lenni. Elsorolta, hogy mi mindent ad a leányoknak a klub és gyakorlati útmutatást adott a klub életére és működésére. Lágerlőf'Zel- ma bájos legendájával fejezte bejelő­adását Tóth Mária és kérte a jleá- nyokat, hogy miként a legenda hőse annyi sok viszontagságon keresztül is megőrizte és hazahozta a Szent­földön gyújtott tüzet, úgy ők is őrizzék meg szivük tiszta lángját az élet minden megpróbáltatásán keresz­tül is a jó Isten számára. Az előadás után Angyal Anna szavalta el lelkesen Várbíró Erzsé­bet „Testvéreim I Leányok 1“ kezdetű alkalmi költeményét. Szölgyémi József hittanár, a klub lelki vezetője zárószavaiban megkö­szönte aj központ képviselőjének a szép és tanulságos előadást, és han­goztatta, hogy ha a Szenterzsébet Leánykor csatlakozott is a KLOSz- hoz, azért továbbra is az egyházköz­ségé marad, úgy mint eddig. Ezután megemlékezett az Erzsébet-csoport szeretett „klubmamájáról“ Kiinda Arankáról, akit „leányai“ leik es taps­sal ünnepeltek. A gyűlés a KLOSz- jelszó eléneklésével ért véget: „Szemünk az égre bízva [néz Testvérkezet szorít a kéz. A múlt sugal szent őserőt Építsünk rajta szebb jövőt.* Reméljük, hogy ennek a 30 fiatal leánynak meleg kézszoritása egymás­sal és a Szövetségen keresztül az ország sok száz leányával, ha kicsi is, de komoly lépés volt a szebb jövő, a szentistváni Magyaror szág kiépítése felé. Vármegyei népművelésünk Sárisáp. Február 23-án Sárisáp községben megtartott népművelési előadásnak Dávid Tamás j ig.-tanitó volt az előadója és „Mit köszönhet a világ a magyarságnak“ címen ér­tekezett. Jobbágy Tihamér áll. tanító a nádorfekérvári ütközetről tartott elbeszélő órát. Solymár József ügye­sen szavalt, majd pedig ÖLömösi Ida áll. tanítónő oktató film diapozi- tiveket vetített és hozzá magyaráza­tot tartott. Tokod. Február 23 án tartotta To­kod község Helyi Népművelési Bi­zottsága legutóbbi népművelési elő­adását, melynek előadója Gottmann Vilma tanítónő „A környezethatása a gyermekre — a szülő és a gyer­mek“ címen értekezett. Újvári Ist­ván kántortanitó Arany : „Családi kör“ című költeményét ismertette meg a hallgatósággal. Süveges Tibor ügyesen szavalt, Lukácsi Máté és Simon Anna kis párjelenetet adtak elő kedvesen. Oktatófilm vetítése és a Himnusz közös eléneklésével feje­ződött be az előadás. Annavölgybánya. Cser Simon tanító „Hogyan éljen a tüdőbeteg a családban“ címmel tartott előadást Annavölgybánya legutóbbi népmű­velési előadásán. Szlávik Mihály ta­nító elbeszélése után a gyermekkar ügyesen és szépen előadott dalai következtek. Pintér János levente ügyesen szavalt, az Ifjúsági Vörös- kereszt tagjai kis sz indarabot adtak elő. A műsor utolsó száma több In­duló volt, melyet a leventezenekar adott elő. Csév. Magyar nótaest sorozat Csé- ven. A csévi Népművelési Bizottság terjedelmes nótaestsorozatot állított be munkakörébe és igy Csév köz­ség lakossága és fiatalsága sok ma­gyar nótát ismer meg és tanul be közösen. Felemelő hallani, amikor a hatalmas tömeg, öregek és fiata­lok milyen lendülettel és közös aka­rattal éneklik a szebbnél-szebb ma­gyar nótákat, melyeket Gárdonyi Aurél állami tanító vezetése alatt tanulnak be az esti órákban. Gonda Béla igazgató, népművelési gondnok szakszerű irányítása és figyelme az iskolánkivüli népművelésnek ezen fontos ágára is kiterjed.

Next

/
Thumbnails
Contents