Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 10. szám

2 ESZTERGOM ll VIDÉKÉ 1939 febtuár 5 Az Esztergomi Kát. Kör közgyűlése Áz Esztergomi Katolikus Kör va­sárnap délután tartotta évi rendes közgyűlését saját helyiségében. A közgyűlésen dr. Radocsay László főispánnal az élen nagy és előkelő közönség jelent meg. Dr. Csárszky István prelátus- kanonok, a Kör elnöke emelkedett hangú beszédben nyitotta meg a közgyűlést, amelyben többek között a következőket mondotta: — Nehéz időket élünk, amikor minden erőt össze kell fogni, hogy az a magyarság részére biztosítható legyen. Mindenkinek meg kell tenni kötelességét azon a helyen, ahová a Gondviselés állította. A társadalom­nak és vezetőségnek egybe kell forr­nia, hogy egyik se akadályozza a másik munkáját. Egymillió magyar tért vissza az anyaországhoz. Ezek­nek a magyaroknak be kell ékelőd­niük a nemzetbe, nehogy idegenek­nek érezzék magukat saját hazájuk­ban. Ez a govdolat sok munkát és erőfeszítést követel meg a társada­lom minden egyes tagjától. Dr. Csárszky István nagyhatású beszédében megemlékezett arról, hogy dr. Setédi Jusztinian biboros- hercegprimást Ujev alkalmából kö­szöntötte a Katolikus Kör nevében. Dr. Sebők Pál jegyző az elmúlt évről szóló beszámolóját terjesz­tette elő. Az 1938-as év aranybetűs éve lesz a magyar történelemnek, annak a magyar történelemnek, amelynek ezeréveről szóló lapjai tele vannak könnyel, bánattal, dicsőséggel, de amelynek minden vércseppje, min­den szenvedése, minden aldozata, minden öröme csiráztatója annak a nagy magyar hivatásnak, amely nem­zetünkre a Duna völgyében mind­örökre vár. Es ezt a nagy magyar hivatást nemzetünk számára legszabatosab- ban, az idők minden viharát kiálló módon Szent István király csoda­latos zsenije fogalmazta meg. S jöhetnek viharok, Európa vén fáját megrázhatják mindent elsöprő taifuni áramok, Szent István állam­eszméje, a szentistvani gondolat, mint vas a tűzből csak megerősödve, megnemesedve kerül ki. Szent István királynak hódolt a magyar nemzet, halalanak 900 éves évfordulóján és boldog, büszke a mi nemzedékünk, hogy ezen az ünne­pen ©daborulhatott a Mindenható trónusa elé háiaadó szivvel, hogy Szent Istvánt nekünk adta s szemé­lyén keresztül bizonyosságot sugal­mazott nemzetünk minden fiának a magyar hivatás isteni íhlettségeről. Boldogok és büszkék voltunk, s ez az eizes bejárta a magyar föld minden zugát a palotáktól a kuny­hókig, hogy ünnepi évünkre XI. Pius pápa Őszentsége tette rá a csodálatos koronái, az euchariszti­kus világkongresszussal. Ennek a koronának tulvilági fényé világította meg közel egy éven keresztül az egész emberiség előtt a magyarságot s rádöbbentette a világot, hogy él a Duna völgyében egy nemzet, amely hitéért, a katolikumért, a keresztény gondolatért tud vérezni és meghalni, amely hitét szentnek és sérthetetlen­nek tartja és amelynek hitében cso­dálatos misztériumban egyesül a ke­leti ember messze néző filozófiája, a nyugat jelent jelentő kulturális realitásával. Csodálatos napok voltak az eucha risztikus kongresszus ünnepei. Az egész világ katolikusai egybefonód tak, egybeolvadtak az eucharisztika csodájában, az Isten atyai keze si­mított végig az emberiség gondter­helt, megkínzott lelkén, s vegigöm- lött az emberiségen az isteni béke földöntúli derűje. Egész életre szóló érzés volt részt- venni az eucharisztia diadalában, s annak egyes, a végtelenséget szim­bolizáló eseményein. Ki tudná valaha is elfelejteni az éjszakai szentség- imádás betlehemi tisztaságú magasz­toságát: a dunai körmenet felejthe­tetlen bensőségét; a pápai legátus miséjének világra szóló, mindent elsöprő glóriáját. És az eucharisztia ünnepe után jött a speciális magyar ünnep, Szent István király ünnepe. Újra megkon- dultak a harangok és felcsendült a magyar ajkakon az ősi ének : Hol vagy István király ? Forró fohász szállott a Szent Jobbhoz, hogy kul­csolja újra imára kezünket, azokét is, akik már talán elfelejtettek imád­kozni, acélozza meg a kart, amely­ből talán már kiesett a kard. Resz­kessen végig minden magyar szivén egy új ezer évet Ígérő krisztusi rit­mus. Ki volt ez a Szent István, akire még 900 év távlatából is úgy tekint a magyar ember, mint igazi vezérére ? A felelet egyszerű: Vezér csak az lehet, akiben egy nemzet jó tulaj­donságai és eszményei a legmaga­sabb feszültségi fokban megvannak. Igen. Szent István egyénisége cso­dálatos szintézisben egyesítette mind azt, ami a magyarban nemes, fel­emelő, a magyart a többi nemzetek­től megkülönböztető. Ő volt a ma­gyar nép jövendő hivatásának har- sonása, a magyar nép lelkeben élő, mint örök fény vibráló, honalapitó erő és hivatás megtestesítője. Magyar- ország sokezeresztendős hivatásának elindítója és végtelen bölcseségű ki­jelölője. Szent Istvánban tükröződik a magyar faj minden kivalósága és zsenialitása. Ő az örök magyar ideál, akinek emlékét századok vihara, az idő mindent belepő moha sem tud sohasem kitörölni a magyar ember szivéből és leikéből. Felhangzik az ének : Hol vagy István király ? Minden magyarnak Isten harsonása ? Lépj át 900 év táv­latából a jelenbe, építsd fel újra a magyar hazát, tűzz csillagot a re­ménytelen égre, hogy ennek lobogó lángja gyűjtse össze a sötétben bo lyongó magyarokat 1 De alig hangzottak el Szent Ist­ván napjának könyörgő zsolozsmái, megremegett a föld, piros lett az égalja s a közeli katasztrófa halálos lehelete borzongatta végig Európa vén, de örökké háborgó földjét. De, amikor már egész Európa egét csüggedéssel, reménytelenséggel, bor­zalommal boritotta be a háború forgó szele, Magyarország felett megjelent Szent István csiliaga. Megremegett Trianon hamis érvekkel, vassal, erő­szakkal körülbástyázott épülete s Becsben leomlott az első bástya : a magyar Felvidék. Szent István koronájába visszatért az első elrablóit drágakő s egy mil­lió magyar tért vissza ujjongó öröm­mel az örök anya keblere. Az 1938-as esztendő 3 magyar történelmét csodálatos isteni kapocs lűzi egybe, s ki ne érezné ezt a misztikus, de való összefüggést ? Balga ember volna az, aki az ese­mények csodalatos összetételében, a napok, a hónapok harmóniájában csupán a vak véletlen szeszélyes kedvű játékát látná; a logikusan gondolkodó fölényesen siklik el ilyen es hasonló érvelések felelt, megtalálja a történelmi események között azt a bizonyos isteni kapcsot és hála­adó szívvel borul le a Mindenható előtt és hivő ajakkal rebegi el: le gyen áldott az a kéz, amely kor­mányozza az ég csülagmilliárdjait, az emberi sorsokat, a történelmet, mert ez a kéz a bölcs, a csodálatos amely előtt csak leborulásnak és imádatnak van helye. 1938. dicső magyar történelmében Esztergom kiváló szerepet mondha­tott a magáénak. Az ősi város falai között hódol­hatott Szent István dicsőséges Szent Jobbja előtt. Fogadhatta XI. Pius pápa legátusát, az eucharisztikus kongresszus külföldi és magyar ven­dégeit és végül aug. 15.-én halai más argumentumot adhatott át a ma­gyar és a világ közvéleményének, az Árpádok feltárt és restaurait gyönyörű palotáját. Ez az argumentum, amely min­den szónál, minden érvnél jobban és biztosabban bizonyítja, hogy a magyarság 900 évvel ezelőtt meg­találta megillető helyét Európa tör ténelmében, dicső múltja ékköve az egyetemes történelemnek. Ennek a palotának falai között megállva ihle­tet, erőt gyűjt a magyar, tiszteletet ébreszt fel szivében a külföldi, mert mindkettő megérzi egy nép világtör­ténelmi hivatását, amelyet évezre­dekre világosan és érthetően jelölt ki az Isteni Gondviselés. Dr. Sebők Pál ezután a Katolikus Kör elmúlt esztendei működését is­mertette, majd a következőkben fe­jezte be jelentését: 1938. év mélyén hatalmas erők dübörögtek, feszitő erejük megre­megtette a földet, vajúdásuk meg­borzongatta az emberi sziveket. Hogy ezek az erők mikor fognak kitörni, mit hoz a holnap ki tudná megmondani ? De bármilyen bizonytalan is le­gyen a jövő, bizalommal nézünk elebe, mert a mi bizodalmunk Isten és a Haza. Ez a két szó a mi bás­tyánk, ahová lábunkat megvetjük, ez a két szó a mi várunk ahonnét küzdelmünket megvívjuk, ez a két szó a mi reményünk, s ebben a két szobán nem csalatkozunk, mert en­nek a két szónak jegyében Isten ál­dása velünk van. Gutíray Gyula pénztáros az el­múlt évi zárszámadást és a jövő évi költségvetést ismertette. A szám­adások 4000 P-ős keretben mozog­nak. A felmenivény megadása után következett a könyvtár állományáról való jelentés, majd a közgyűlés egy­hangú lelkesedéssel a régi tisztikart választotta meg. A közgyűlés után társas vacsora volt, amelyen a tagok igen nagy szambán vettek részt. EGYROL-MÁSRÓL Basch-fele „öntudatos németség“ ifjúsági lapja, vagyis amint az újság magat megnevezi: „a magyarországi népi német ifjúság“ orgánuma. El­tekintve attól, hogy ebben az újság­ban egyetlen egy sor sincs, mely a magyar haza megbecsülését is figyel­mébe ajánlaná a derék sváb ifjúság­nak, annál inkább tele van a barát­ságos német birodalom viszonyainak és nagy vezérferfiainak dicsőítésé­vel, de közben a német kulturfejiesz- tés céljából is cikk leledzik benne. Ebben nem Petőfi-, vagy Arany- forditasok, hanem a Basch-ék átal elképzelt ősi német népkultúra dal gyöngyeit népszerúsiti. Például egy dal: „Das schönste auf der Welt ist mein Tiroleriand“. (Legszebb a világon az én Tirol-hazám . . .) És meg több ilyen, aminek legritmiku- sabbja ez: „Mädli ruck, ruck, ruck. . (Fordulj kislány, fordulj, fordulj . . .) Szép és kórLünetszerű korkép ez s ehhez jön raaadásnak még üdvözlő levél is a Jungkamerádok táborából Baselinak : „Mein Führer“ megszó­lítással . . . Ideje volna, ha valami igazi Führer is ima egy üdvözlő dalt a Baselinak, hogy „Zuruck, ruck, ruck . . .“ * * * Komoly aggodalommal olvassuk az újságban, hogy a Népszövetség ke­belébe tartozó Nemzetközi Ópium- bizottság munkáját a legnagyobb veszély fenyegeti. Azok az államok ugyanis, amelyeknek sikerült ott­hagyni a népszövetséget, megszün­tették az ópiumkereskedelem ellen­őrzését célzó statisztikai kimutatások beküldését s igy a kitűnő bizottság munkájának eredményessége nagyon is kétségessé vált ... Mi, jámbor és mit sem sejtő polgárok, észre sem vesszük, hogy az ópium mennyire fenyegeti embertársaink életét. Mi csak élünk a magunk boldog tudat­lanságában és a világot elárasztó gyűlöleten sopánkodunk, meg hogy Sanghájra és Madridra repülőbom­bák hullanak az égből, de azzal nem törődünk, hogy felebarátunk, vagy felebarátunk felesége bóditó- szerek élvezetének hódol, vagy ezek forgalombahozatalával gyarapítja szű­kös jövedelmét. Ezer szerencse, hogy akadnak tiszteletreméltó férfiak, akik a tagállamok .költségeit nem kímélve állandóan Genfben és résen vannak, hogy idejekorán elhárítsák a vesze­delmet . . . Nagyon emlékeztet ez a dolog a rituális vágás eltiltására. Ha már a taglót nem kerülhetjük el, legalább az előzetes elbódítást tegyük lehetetlenné. Hol bujkál a fény P Hol bujkál a fény > Árnyban az ember, Megrendül a föld, káosz a tenger, Titkos hullámok száguldanak légben . .. Szép holdszivárvány hídja az éjben­Áldd meg a viaszt termelő méhet. Legyen sok gyertyád. Égjen a néped l Sok istenhdzad, dómod, kápolnád Gyúljanak fényre, mint hú. ámpolnák ! S az Istengyermek, a világ fénye, Szálljon ma minden nemzet szivébe •' Égi fényben égjen ma minden oltár, Égi szívből szálljon dicsérő zsoltár ■’ Isteni Gyújtsd lángra az egész világot, Égjen szent tűzben ■' Tengerhulldmok Csendüljenek az ég szavára, Legyen ma a Föld Ur szent gyertyája l Buchnerné Nydrasdy Ilona H I K JE K Farsangi naptár: Február 4-én Fehérrózsa-bál a Fürdő Szállodában 4-én Párkányi Cserkészek műsoros tánces­télye a párkányi Nagyvendéglőben. 5 én Frontharcos Szövetség farsangi mulat­sága a Magyar Királyban. 11- én Vízivárosi Egyházközség műsoros tánc­estélye a Fürdő Szállodában­12- én Párkányi Leanybál az ottani Katolikus Legényegyletben. 16-án Belvárosi Kát. Olvasókör kövércsütör­töki vacsorája sajat helyiségében. 18- án Vitézi-bál a Fürdő Szállodában. 19- én Belvárosi Földmives Ifjúsági Egyesü­let farsangi mulatsága a Belvárosi Kát. Olvasókörben. 19-én Kát Legenyegylet álarcos bálja saját helyiségeben 19-én Szentgyórgymezői Kát. Olvasókör mű­soros láncestélye sajat helyiségében. 21 én Szentgyórgymezői Kát. Olvasókör far- sangzaró tancestéje sajat helysegeben. Gyertyaszentelő a Bazilikában. Gyertyaszentelő Boldogasszony ün­nepén a főszékesegyházban dr. Mész- lényi Zoltán felszentelt püspök pon- tifikálta az ünnepi nagymisét és vé­gezte a szertartásokat. Megbízás. Az Országos Vitézi Szék vitéz Zsiga János dr. párká­nyi járási főszolgabirót a párkányi járási vitézi hadnagyi tisztséggel ja­nuár 20 ával ideiglenesen megbízta. — Ugyanakkor , köszönetét mondott Azsaltovics Gyula párkányi bank­igazgatónak, aki a teendőket a cse h Imperium megszűntétől fenti napig ellátta, a vitézi rend érdekében ki­fejtett buzgó és eredményes mun­kásságáért.

Next

/
Thumbnails
Contents