Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 100. szám
ESZTER ööil ül VIDÉKÉ 1939. december 24 4 vagy pedig a községben működő’ egyesületet megbízna, aki közvetlenül lépne érintkezésbe az eladókkal és a központ megbízásából megvásárolná az egyes tételeket. A mozgalom feltételei a következők : A vászonneműeknek újaknak, hibátlannak, teljesen tisztáknak, min den folttól, penésztől mentesnek kell lenniök. A méretek feleljenek meg az általános használat által támasztott követelményeknek. Teljesen mindegy, hogy tiszta lenből, kenderből, pamutból, vagy fonálból készült a vászon. A Háziipari Központ a kialakult A magyar távoli és közelmúlt egyik legnagyobb arányú társadalmi megmozdulásának jelentése fekszik előttünk: a visszatért Felvidék szociális felkarolására szervezett „Magyar a Magyarért* mozgalom számol be működéséről. Terjedelmes, a munka lázát érzékeltetően megirt füzet ez a beszámoló, átfűtve az 1938 as év izzó emlékeitől, de áthatva attól a felelősségérzettől is, amely hűvös tárgyilagosságra kötelez történelmi dokumentumokkal és az ország nyilvánossága előtt adandó számadástétellel szemben. Mindnyájan emlékszünk még rá : azokban a napokban indult meg a mozgalom, amikor a türelmetlenségtől pattanásig feszültek a magyar idegek. Kormányelnökünk már bejelentette, hogy a Felvidék visszatérését eldöntött kérdésnek tekinti, de magyar katona még nem tette át lábát a trianoni határokon. Özönével jöttek a hirek a visszacsatolandó Felvidék kifosztottságáról; a szociális segitség kérdése a nemzeti presztízs kérdésévé vált. Összefogott hatóság és társadalom: vitéz Nagybányai Horthy Miklósné Őíőmeltó- ságónak legfőbb védnökségé alatt megalakult a mozgalom szervezete, élén a munkabizottsággal, amely vitéz Imrédy Béláné elnöksége mellett a miniszterelnökség, a beiügy- és honvédelmi minisztérium egy-egy képviselőjéből állott. Időbeli sorrendben a mozgalom első nagy feladata a társadalmi gyűjtés megszervezése és lebonyolítása volt. A jelentés a nyilvános szám- adéstétel kötelezettségének megfelelő részletességgel számol be a gyűjtés előkésziiésének és végrehajtásának minden mozzanatáról. A Főméltóságú Asszony és vitéz Imrédy Béláné felhívása indította meg a gyűjtési mozgalmat. A budapesti gyűjtésben 32 társadalmi egyesület és 4500 önkéntes gyüjtőhölgy vett részt, akiknek házcsoportok között való beosztását a Magyar Vörös Kereszt Egylet Szociális Osztálya végezte; vidéken a Miniszterelnökné felszólítására a főispánok vállaltak a gyűj tés megszervezését. Lélektanilag csak a történelmi idők lelkesedésével magyarázható meg az a példátlan siker, amelyet a gyűjtés eredményezett: pénzben és természetbeni adományokban közel 7 millió, pontosan 6,880.750 pengő 35 fillér folyt be a mozgalom javara 1 Hogyan és mire használta fel a mozgalom a magyar társadalomnak ezt a hatalmas adományát ? A jelentés lépésről-iépésre beszámol a felvidéki szociális munka minden egyes szakaszáról. A bevonuláskor vette kezdetét a helyszíni munka első, legküzdelmesebb periódusa, telve számtelan helyzetadta nehézséggel : új, ismeretlen környezetben, részben a helybeliek előtt is ismeretlen uj viszonyok közölt egyik napról a másikra meg kellett szervezni a minden községre és minden ínséges la helyi árat fizeti, azonban bizonyos maximális áron felül nem vásárol. Az igy megvásárolt árú minősége alapján a Háziipari Központ a szövők számának megfelelően a megadott minták alapján ugyanilyen egyszerű, minden disz beszövése nélküli, közönséges használatra alkalmas lepedőket, törülközőket fog szövetni azokban a községekben, ahol az akció lebonyolitására megfelelő személy áll rendelkezésre és ahol a már megvásárolt vásznak minősége alapján általános és a kéziszövésnek megfelelő anyag készítésére van lehetőség. kósra kiterjedő segélyakciót. A rend kívüli idők helyenként rendkívül ínséget teremtettek és egyes járásokban a lakósságnak több mint egy- harmada rászorult átmenetileg az akció segítségére. A gyorsaság volt a legfőbb követelmény. A mozgalom szociális megbízottai fáradhatatlanul járták járásuk községeit, igyekezve mindenütt megkönnyíteni az átmenetet, megteremteni a normális életviszonyokhoz való viszatérós lehetőségeit, helyreállítani az existenciáhs kapcsolatokat, áthidalni az uj helyzetbe való beilleszkedés kezdeti nehézségeit. Az első hónapok alatt a mozgalom megbízottai megszervezték munkaterületükön a legszükségessebb tájékozódást és megítélték községről- községre azt a szociális szükségletet, amely állandó, intézményes segítséget igényelt. A munkaképes Ínségesek ellenszolgáltatás nélküli segélyezése helyett a város, vagy falu részére komoly gazdasági értéket jelentő szükségmunkákat szervezett és erre a célra közel 2 millió pengőt fordított ; a beszámoló 6 oldalon keresztül sorolja fel az egyes járásokban beáliított munkálatokat. Félmilliónál nagyobb összeggel járult hozza a Felvidék egészségügyének fejlesztéséhez ; Zöldkeresztes egészségházakat építtetett, egészségügyi propagandát fejtett ki, anya- és cse- csemóvédő intézményeket támogatott és nagyszabású gyermeknyaraltatási akciót bonyolított ie. Közel egynegyed millió pengőt .adott kulturális célokra : Felvidéki diákok segélyezésére, tankönyvakciókra, népművelési akciókra. Háromszázezer pengőnél többet fordított napközi otthonok felállítására, kétszázezer pangói a háziipar fejlesztésére és foglalkoztató műhely ekre. Az adományokból begyült összeg felhásznalasáról részletes kimutatást találunk a beszámoló 102-ik oldalán. Egyik legérdekesebb kezdeményezése a mozgalomnak a társadalmi munkaközössegek megszervezése fai vakban es varosokban. A társadalmi önsegély és összetartozás gondolatat akarta evvel a mozgalom éietre- kelteni. A helyi társudalom önkéntesen vállalkozó tagjai fognak össze a munkaközösségekben a hatóság képviselőivel a heiyi szociális feladatok megoldására. A munkaközösségi tagok nemcsak anyagi segélyforrások gyűjtéséről gondoskodnak, hanem kiveszik részüket a népgondo- zas munkaterheiDŐl is: környezet tanulmányokat végeznek, nyilvántartják a segélyreszorulókat, étkeztetési, felruházás), gyermeknyaraltatási akciókat szerveznek, felügyel nek népjóléti intézményekben, inspek ciót tartanak segélytaerő felek fogadására, — általaoan közremŰKÖdneh minden, a község jófélét elOmozduo terv, javaslat kidolgozásában és ke resziüiviteiében. A Karpaialja visszacsatolásává, megismétlődött az első, lázas tempójú munkaperiódus, — azonban a felvidéki tapasztalatok után a mozgalom már könnyebben oldotta meg ezen az uj munkaterületen a reá háramló feladatokat. A mozgalom 1939 junius 26-án számolt be munkásságáról fővédnö kének, a Főmóltóságú Asszonynak a belügyminisztérium dísztermében. Ugyanekkor a m. kir. belügyminisz tér kijelentette, hogy a mozgalom, mint önálló társadalmi akció megszűnik s a mozgalom által életrehi- vott szociális szervezet, amely bizonyságot tett nélkülözhetetlenségéről, a belügyminisztériummal szerves kapcsolatban fogja folytatni munkáját a visszacsatolt területeken. A beszámoló a köszönet szavával zárul, amely szól mindazoknak, akik anyagi és munkaáldozatokkal járultak hozzá a mozgalom eredményéhez. A magyar fiatalság a sorskérdések előtt Válságos időkben minden nemzet saját ifjúsága arculatában jövőjét kémleli. Legtöbbször azonban nem is tud állást foglalni vele szemben, vagy ha igen, az öregekés fiatalok meggyökeredzett ellentéte folytán rosszabb vélemény felé hajlik. Fiatalságnak önmagát feltárnia: „lásd ez vagyok*, nincs alkalma. A pécsi egyetem filozófiai intézete magát az ifjúságot szólaltatta meg, amikor még 1937-ben, francia példára, kérdőívvel fordult az ország egyetemi polgárságához, hogy a válaszadók őszinte vallomásai alapján képet alkothasson az eljövendő országvezető nemzedékről. A beérkezett válaszokat most dolgozta fel Makay Gusztáv, kiváló fiatal pécsi pszichológus, az ifjúság problémáinak szakértője, a pécsi „Pannónia* c. folyóiratban. A körkérdésre adott válaszok érdekességét az azóta eltelt két év eseményei látszólag veszélyeztetik, de a tanulmány meggyőz bennünket, hogy a feleletek a mai idők történelmi viharait is kiáilották. Az első közérdekű kérdéscsoport a jövő Magyarország problémait érinti: a hagyományok megtartását és az újraépítés antagonizmusát, másrészről pedig a magyarság történelmi hivatásáról szeretne véleményeket kapni. Egyetemi fiatalságunk nagy többsége nem Ilivé a radikális változtatásoknak s a hagyomány és az egesz séges fejlődés harmóniája mellett tör lándzsát. A hagyományos pszichológia az ifjúságot örök lázadó angyalnak látja a múlt század és még a századforduló európai és magyar ifjúság leikiválságai és viharai alapján. „Fejleszteni kell Magyarországot a múlt és jelen értékeiből a jövő felé“ Írják szinte egy behäng zóan. A magyar fiatalság egy szomorú emlekű forradalom tanulságaival nézi már a világot. Nemzeti, keresztény és szociális szellemű Magyarországot akarnak, égő szeretetet éreznek a magyar parasztság irányában és vágyat felemelésére. A magyarság történelmi hivatásának mérlegre tételekor értéktudatuk már új irányba fejlődött. A hagyományos „nyugat védőbástyája“ szerepnek nem tulajdonítanak olyan elóvülhetetlenséget, mint a régebbi magyar szemlélet, sokkal jelentősebb számunkra az ország önmagáértvalósaganak gon doiata. „Magyarország történelmi hivatása végső fokon ez, hogy fejtse ki önmagát, lényégét, azt ami benne egyedi, mondja ei a világnak a maga mondanivalóját. Mi még nem mondoi iunk el mindent* — írja egy szegedi bh. nő. A magyar faj öncélú szolgálata mellett igen sokan keleteurópai szerepet is szánnak a magyarságnak, még pedig a kiegyenlítő, közvetítő hivatást a magyar szellem tárgyilagos, egyeztető tulajdonsága folytán: „A jobb és baloldali szélsőségek között emberies és józan középút“ — „kiegyenlítő szerep a vallási, faji és világnézeti harcok ütközőpontjában“ — írják. Természetesen ennek megvalósításához szükségesnek tartják, hogy a Duna- medencében Magyarországé legyen a politikai, kulturális és gazdasági vezető szerep. Az olvasóközönséget érdekelheti még mint vélekednek ők, a fiatalok, Magyarország és Európa viszonyáról. Legaktuálisabb az, amit országunk és szomszédainkról mondanak. A többség a velük való kiegyezést (főleg Jugoszláviával, 1937 1), sőt to- vábbmenve a dunai népek együttműködését is — becsületes revízió és a magyar kisebbség jogainak messzemenő biztosításával — kívánatosnak tartja. Frappáns okfejtést ad erre egy szegedi bh.: „Minél közvetlenebb földrajzi kapcsolatban van velünk egy állam, annál közelebb álnak egymáshoz külpolitikai érdekeink. A szomszédnak érdeke, hogy ne égjen le a te házad, de az északi sarkon az eszkimók vajmi keveset t ö- rődnek veied.* A nemzedékek válsága, életharc, család és társadalom kérdéscsoportokra kapott válaszok még hozzájárulnak a teljes képhez. A tanulmány szerzője jólesően állapítja meg, hogy az ankét szerencsés eredményeként általában „öntudatosan gondolkodó, céltudatos, sok probléma iránt fogékony, reális érzékű, józan itéletű fiatalság“ képe bontakozik ki a vizsgáló előtt, amelynek idealizmusát és keresztényi szemléletét, még az esetleges állástalanság réme sem teszi forradalmivá. Az élettel szemben támasztott igényeik is oly szerények, oly keveset kérnek : nem vagyont, csak kulturális színvonalat 1 — „Ez a fiataisag megérdemelné, hogy mértéktartó vágyai — nemzete és saját sorsában is — beteljesüljenek* — fejezi be érdekes, újszerű tanulmányát a szerző. Karácsonyfaünnepély a Tanítóképzőben Az Érseki Tanítóképző 260. sz. Pázmány Cserkészcsapata csütörtök este fényesen sikerült karácsonyi ünnepséget tartott az intézet dísztermében. Az ünnepi közönség soraiban ott láttuk a szókesfőííáptalaci, a helybeli középiskolák és cserkész- csapatok képviselőit és a szülők és érdeklődők sokasagát. A cserkészinduló eléncklóse után Csipkay József II. o. t. ügyes prológussal vezette be a tartalmas műsort. Sík Sándor: Cserkészek c. remek költeményét Vadkerti Lóránt adta elő nagy hatással. Ezután Raáb Alajos hittanár, parancsnok tartott vetitettképes beszámoló elóadast a csapat idei kőhídgyarmati táboráról. A meghitt hangulatú, érdekes epizódokban bővelkedő előadás végén hosszas tapssal ünnepelte a közönség a lelkes, fiatal cserköszparancs- nokot. A beszámolót a „Radió-ebód* c. vígjáték követte, amelyben Pár- raghy Zoltán, Karsai Géza, Rétéi Ferenc, Homor Lajos és Munka László szereztek derűs perceket a Közönségnek. A műsor második részét Gáspár Tibor ügyes szavalata vezette be, majd Szentiványi Jenő misztőrium- játekát adtás elő a növendékek. A színpad gyönyörű díszletei, a jelmezek valtozatossaga, amely a rendező rátermettségét dicséri, méltó keretet adott a szerepeket játszó A „Magyar a Magyarért11 mozgalom beszámolójának kivonata
