Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 7. szám

2 ESZTERGOM I» VIDÉKÉ 1939 január 26 Mély tisztelettel és bizalommal kérjük Nagyméltóságodat, méltóztas- son kegyesen intézkedni, hogy az Esztergomból kivont helyőrség sür­gősen pótoltassék és a nagylaktanya egy hétig se álljon üresen, mert ipa­rosaink és kereskedőink teljesen a tönk szélére jutnak, egy későn ér­kező segítség már nem tudja őket újból talpra állítani. Nem szabad egy ősi város iparos­ságát és kereskedőit forgalmuktól és keresetüktől megfosztani azért, mert a szomszédos, most felszabadult Párkány községben 2 kincstári lak­tanyaépület áll a Honvédség ren­delkezésére, nem szabad egy város lakósságának tekintélyes hányadát képező iparos és kereskedőosztályt tönkretenni azért, mert a szomszé­dos községben levő kincstári lakta­nyákért térítést nem kell fizetni. Egy kis jóakarat városunk vezetősége és megértés Nagyméltóságod részé ről lehetővé teszi a megegyezést, mert a város közönségének merjük állítani, nem a laktanyáért fizetendő bérre, hanem maga a helyőrség min­den emberére vitális szükségünk van. Bízva Nagyméltóságod atyai bölcs belátásában és jóindulatában, ismé­telten mély tisztelettel kérjük, mél- tóztasson kegyesen elrendelni, hogy az Esztergomból eltávozott 3, sz. kerékpároszászlóalj helyébe egy újabb nagyobb helyőrség sürgősen bevo­nuljon. Esztergomban, 1939. január 21. Nagyságos Polgármester Ur I Esztergom szabad királyi város iparos és kereskedőtársadalma mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy a magyar királyi 3. sz. kerékpáros zászlóalj elköltözött és annak helyébe uj helyőrség belátható időn belül nem kerül. Az esztergomi helyőrség a város vérkeringésében évenkint több mint egy millió pengőt jelentett. A hen­tesek, mészárosok, a cipészek, a ke­reskedők, a vendéglősök, a sütők, a fodrászok, a szabók egy részé két­ségbeesetten áll egy oly jövő előtt, melynek végét nem látja és nem is érzékelheti. Esztergom 600 iparosa és közel 100 kereskedője tekint ma egy ködös bizonytalan jövő elé, mert forgalma, keresete a helyőrség eltávoztával erősen lecsökkent. Az érdekelt iparosság és kereskedőréteg a város Összlakósságának közel 30 °/o-át teszi ki, ezek azt kérdik, hon­nan teremtsék elő a reájuk kivetett és a múlt évben tekintélyesen fel­emelt adókat, miből viseljék a köz­terheket, ha a város vezetősége nem tudja megakadályozni a helyőrség elvonulását és nem tud odahatni, hogy annak helyébe egy újabb és nagyobb helyőrség jöjjön. Polgármester Ut 1 A város vérke­ringésében egymillió pengő nagyon sokat jelent. A város adófizető ipa­rosságától és kereskedőitől egymil­lió pengő forgalmat elvonni óriási felelősség, de hatalmas érvágás akkor is, ha csak hetekről vagy hónapuk­ról van szó, ahány hót annyi 20.000 pengő, ahány hónap annyi 80.000— 90.000 pengő. Ha ily nagy összegű forgalom elmarad, az iparos vagy kereskedő miből lesz képes látszat szerint is felemelt adóját megfizetni ? Ki gondját kell hogy képezze, hogy helyőrséget sürgősen kapjunk, kin múlott az, hogy helyőrség néikül maradtunk ? Ha kizárólag az indította a hon­védelmi kincstárt a helyőrség kivo­nására, hogy Párkányban kincstári laktanyában helyezheti el a honvéd- csapatokat és ezért térítést nem fi­zet, kérjük és javasoljuk, hogy a város közönsége haladéktalanul ajánlja fel, adja át — ha kell aján­dékképen — a honvédelmi kincstár­nak a nagylaktanya épületét. A nagylaktanyáért a kincstár által eddig is fizetett bérbői a város kö­zönségének eddig is legfeljebb 50% jutott, ha ezt a laktanya állandó kar­bantartására felhasználta volna, sem­mi nem marad, sőt a tatarozásra a város rá is fizetett. Viszont ha a térítés nélkül átadandó laktanyába az eddigi 400 fő helyett nagyobb létszámú csapatot kapnánk, az nem egy, hanem 2 millió sőt többet je­lentene a város forgalmában és gaz­dasági, vérkeringésében. Mély tisztelettel kérjük Polgármes­ter Urat, méltózíasson minden be­folyását latba vetni, hogy városunk sürgősen helyőrséget kapjon és a város képviselőtestületéhez javasla­tot tenni, hogy a város közönsége ajánlja fel a nagylaktanya épületét minden bér és térítés nélkül a hon­védelmi kincstárnak azzal a kikötés­sel, hogy Esztergomnak állandó na­gyobb helyőrsége legyen. Kérjük méltóztasson Kunder Antal képvi­selő urnái is közben járni, hogy ké­relmünket és annak sürgős teljesí tését Ő is szorgalmazza. Minden hét, minden hónap múltán, amig a a nagylaktanya helyőrség nélkül üresen áll, megfizethetetlen és fel­becsülhetetlen kár éri a város ipa­rosságán és kereskedőin keresztül a város közönségét is. Sok város saját erejéből, hitelek­kel élve épit laktanyákat és ajánl fel tériiés nélkül a Honvédelmi kincs­tárnak csak asért, mert felismeri és értékeli azt a hatalmas forgalmat, melyet egy helyőrség a város gaz­dasági és kulturális vérkeringésében jelent. A mi városunk pedig egy meglévő laktanyáját nemhogy fel­ajánlaná a honvédségnek, hanem a F.' hó 20 án, pénteken Porubszky Géza kéméndi plébános országgyülé si képviselő, kit igen sokan ismer­nek Esztergomban belvárosi káplan- kodása idejéből, az országházban a honvédelmi törvényjavaslat tárgya­lása alkalmából nagyobb beszédet mondott, melyben rámutatott arra, hogy egy állam biztonsagát négy té­nyező alapozza meg: — A keresztény erkölcs, a nem­zeti öntudat, a polgárság .megelége­dettsége és a jól felszerelt, megbíz­ható hadsereg. A keresztény erkölcs alatt azt az elgondolást érti, hogy az államban a lakosságnak egymás­hoz való viszonya az igazságosság és szeretet által legyen rendezve. A nemzeti öntudat azt a lelkiséget je­lenti, amely egyrészt hü a nemzeti tradíciókhoz, másrészt egyielküvó akarja tenni az állam valamennyi lakosát. Honvédelmi szempontból is szük­ség van a lakosság megelégedettsé­gére, épp ezért helyes lett volna., ha a honvédelmi javaslatot a földreform­ról szóló javaslat elfogadása előzte volna meg, hogy a magyar nép fiai, a magyar adózó közönség lássa: kap is valamit a hazának a földjé­ből, hogy akkor, amikor tőle köte­lességeket várnak, előbb jogokhoz is jut. Vitán felül áll, hogy a honvéde­lem kiépítésére nagy szükség van. Keresztény szempontból az volna az ideális állapot, ha az államok foko­zatosan leszállítanák fegyveres ere­jüket, ma azonban azt tapasztaljuk, hogy a nagy államok fokozott ütem­ben fegyverkeznek, a leszerelés, amely kizárná a háborút, kivihetet­len, ezenkívül addig, amíg a Párizs környékén kötött békeszerződések igazságtalanságai minden egyes nem­zettel szemben száz százalékban nin csenek orvosolva, nem lehet örök békéről, fegyvernélküli állapotról be­szólni. bérből remélendő igen kétes jövede­lem miatt iparosaitól, kereskedőitől és közönségétől egy tekintélyes, mil­liós forgótőkét von el, ami mint a következmények mutatni fogják bé- nitólag hat az iparra és kereskede­lemre. Ismételten kérjük Polgármester ur sürgős és azonnali közbelépé­sét, hogy laktanyánk a legrövidebb idő alatt újból benépesüljön és vá­rosunk soha többé, még rövid időre sem, helyőrség nélkül ne maradjon. Ügyanezen ügyben a honvédelmi Miniszter úrhoz a csatolt felterjesz téssel éltünk. Kérelmünket Polgármester ur is­mert jóindulatába és megértésébe ajánlva, vagyunk Esztergomban, 1939. január 20. A nagylaktanya üresen áll. A kürtök nem harsannak, nem hívják a naposokat. Az esti takarodó, melyet annyian élveztünk, nem hangzik már a Kos­suth Lajos és Simor-utcán végig. Még árva Vak Bottyán apó is egye­dül maradt. Mintha halott volna az öreg laktanyában. Mégis hisszük és bízunk abban, hogy a hivatalos város mindent el fog követni, hogy helyőrségünk le­gyen, hogy a laktanya és az utcák katonanótáktól hangosak legyenek, mert ha fent közölt számadatok csak megközelítik az elmaradt forgalmat, hatalmas forgótőkét veszít el na­ponta a város közönsége. Gyors, nagyon gyors cselekvést kérünk. Az erkölcstan tanítása szerint az ellopott dolog visszakiált az ő gaz­dája után. Mi is tudjuk és érezzük, hogy Szent István koronájának te­rületéből hiányoznak nemcsak ello­pott tárgyak, hanem élő organizmu­sok, magyar testvérek, akik szintén az ő szivükkel, leikükkel visszakiál­tanak az ő gazdájuk, az ő édesany­juk, a jelen, megcsonkított Magyar- ország öle felé. Mindamellett a világnézeti harc, mely korunkat jellemzi, szintén le hetetlenné teszi azt, hogy lefegyver- zett nemzetek legyenek. A javaslat kétségtelenül az állam valamennyi polgárára nagy terheket ró, azonban gondoljunk arra, hogy áldozathoza­tal nélkül nincsen hazaszeretet és és nincsen társadalmi rend. A történelem folyamán igen sok­szor voltunk és talán még sokszor­ieszünk úgy, hogy egyedül leszünk s egyedüli erőnk: magyar lelkünk, a fegyver a kezünkben, Isten a szi­vünkben. A cseh parlamentben egy­kor a cseh államvédelmi törvény el­len szavaztak, mert tudtak, hogy nem szavazhatnak meg olyan tör­vényt, amely több fegyvert és mu­níciót gyárt az ellen az anya ellen, amely fegyvertelenül áll. Ezt a ja­vaslatot azonban örömmel fogadják el. Arra kéri a honvédelmi minisztert, hogy a jövőben is történjék gondos­kodás a katonaság vallásos nevelé­séről is. Olyan államból jöttek, ahol a hadsereg nem törődött azzal, hogy a katonák imádkozzanak. Örömmel látta, amikor a felvidéki bevonulás alkalmával az istentiszteleten közsé­gében, Kérnénden, az első ember, aki letérdelt a templomban, a kato­nák parancsnoka, Kolosváry ezredes volt. A nép másodszor is sirt örö­mében, amikor imádkozó katonákat látott. A magyar nép harcos és bá­tor katonát, de imádkozó katonát is akar, mert csak abban bízik, aki lé­lekben tud bízni a legfőbb hadúrban, az Úristenben. A felvidéki magyar párt komáromi kongresszusán, ahol töob, mint húsz­ezren vettek részt, megkérdezte a magyar fiatalokat, akarnak-e magyar hadsereget, akarnak e Horthy Miklós katonái lenni. Most, mint egykori tábori lelkész, alázattal jelenti a hon­védelmi miniszternek, hogy erre a két kérdésre a sokezerember, felvi­déki magyar ifjú azt felelte : akarunk ! A szónokot nagyszerű hazafias beszédéért a honvédelmi miniszter és még számosán üdvözölték. Dr. Badocsay László főispán pályázatának eredménye Dr. Radocsay László főispán pá­lyázati hirdetményt bocsátott ki a volt egyesitett vármegyék területén községi illetőséggel biró érettségizett és főiskolás ifjúság részére „A bol- sevizmus veszedelme“ címen. Ezen pályázati hirdetményre a volt egyesitett varmegye területéről 12 I pályamunka érkezett be. A jeligével I beérkezett pályamunkák fölött a bi­ijl Wliti lisar Esztergomban Weisz Mór posztóüzletéban. Szécheayi-tér 15. sz. Vásár hihetetlen olcsó árakon 1939. jan. 21-től íebr. 3-ig tart. Kirakataink beszélnek! Ne mnlassza el a kedvező 14 napos alkalmat! fett A magyar nép harcos és bátor katonát, de imádkozó katonát is akar — mondta Porubszky Géza kéméndi esperes, országgyűlési képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents