Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 67. szám
HATVANADIK ÉVFOLYAM 67. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 2ü Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap ^ ■r\4Vy CSÜTÖRTÖK, 1939. AUGUSZTUS 31 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Megvédelmezte a polgármesterhelyettes a legutóbbi városi közgyűlésen a tisztviselőtársadalmat, mert az egyik felszólaló bizottsági tag, vitéz Szivós-Waldvogel József azt mondotta, hogy vannak olyan tisztviselők, akik szinte kézcsókot várnak, ha valamit nagykegyesen megtesznek. Mindabban, amit az elnöklő polgármesterhelyettes a tisztviselőtársadalom védelmében olyan heves erélyességgel mondott, százszázalékban egyetértünk és aláírjuk azt, hogy a magyar tísztviselőtársadalom leszállított fizetésért is híven teljesíti kötelességét és erejét megfeszítve dolgozik. Az elnöki székből elhangzott védelemmel együtt mi is azt állítjuk, hogy a becsületesen végzett kötelességteljesítésért nem bántalom, hanem elismerés jár, — noha meg vagyunk győződve arról, hogy a félszólaló bizottsági tag nem akarta bántani a tisztviselőtársadalmat és esze ágában sem volt az, hogy a becsületesen dolgozó tisztviselőtársadalom kötelességtudását és érdemes munkálkodását kétségbevonja. Nem is a tisztviselőtársadalomra célzott a felszólaló, hanem olyanokra, — ha vannak — akik szerinte kézcsókot várnak teljesítményeikért. Mindenesetre különösnek találnánk, ha ilyen furcsa egyéniségek akadnának a magyar tisztviselők között, akik a mai nehéz időkben ilyen komolytalan magatartást tanúsítanának. Szinte hiketetlen ez, — viszont a felszólaló azt állította, hogy ismer ilyeneket, hogy éppen ezekről beszél és nem a tisztviselőtársadalomról és munkájáról. Ügy látszik, hogy éppen ezért került üres térbe a vita az elnök és a felszólaló között, mert az elnök azok érdekében tartott védőbeszédet, akiket senki sem bántott és a tisztviselők hűséges kötelességteljesítését, nehéz munkáját védte, amelyet kijelentése szerint maga a felszólaló is nagyra becsült. De nem is az ilyen viták és az ilyen védőbeszédek a lényegesek a tisztviselői munka becsülése és méltánylása tekintetében. Ezek csak arra valók, hogy egy kissé felélénkítsék az érdeklődést és hangulatot teremtsenek pro vagy kontra, — noha el kell ismerni, hogy a képviselőtestületi tag jogosan szólal fel a fórumon, ha '^valahol méltánytalanságot tapasztal, a közgyűlés elnöke pedig köte- lességszerűen kel egy-egy társadalmi osztály védelmére, ha alap és ok van rá. A tisztviselőtársadalom megbecsülése és munkájának elismerése szempontjából nem döntő fontosságú a támadás és a védőbeszéd. Á munkáját mindenkor becsületes pontossággal végző és mindenkor helyes, előzékeny magatartást tanúsító tisztviselőt hiába támadják. Az ilyen tisztviselő jóhire biztosítva van, az ilyen tisztviselőről a közvélemény szemében is visszapattan a támadás és az ilyen tisztviselőnek nincs szüksége védelemre. Felesleges hangsúlyoznunk, hogy nagy időket élünk, nagy eszmények szolgálatában, nagy önmegtagadással kell dolgoznunk és nem szabad a kicsinyes gondolkodás rabjaivá lenÉvkönyvét az 1938—39. iskolai évről dr. Balogh Albin m. kir. tanügyi főtanácsos, gimnáziumi igazgató szerkesztette. A belső címlapot a pannonhalmi főmonostor képe díszíti. Az első c’kk Vértes Zoárd tollából „Az intézet növendékeinek és tanárainak irodalmi munkássága a Szent István év tanügyi kiállításán“ címen ékes nyelven szól annak a kiállítássorozatnak céljáról, megszületéséről és megrendezéséről, amely annak idején talán a legkomolyabb érdeklődést keltette, amelyet oly sokan nézegettek szívben-lélekben meg- illetődve. A nagy magyar történelmi korszakokban ismerteti Esztergom iskolakultúráját, rátér az ősi bencésgimnázium történetére, amelynek utolsó 130 esztendejéből gyűltek össze és kerültek szakszerű elrendezésben kiállításra a gimnázium egyik termében az emlékek. Érdekes, hogy — mint a cikkben olvashatjuk — a „munka során csábított a vállalkozás messzebbre is szállni, összeszedni, csokorba kötni a bencés korszakot megelőző időknek ehhez az iskolához fűződő irodalmi alkotásait, emlékeit is. E gondolat azonban csak játszó tervnek tűnt. Megképzett, szétfoszlott. A bencés korszak előtt járó idő jóval kevesebb anyaggal rendelkezik. A könyvtárakat jórészt szétszórták.“ Elmondja a cikk, hogy a kiállinünk. Mindig tárgyilagosan Ítéljünk. Embertársaink munkájában inkább a jót keressük és ennek megbecsülése révén jussunk el a hibák kiküszöböléséhez. A közéleti kritikánál pedig — ha igazságon alapszik és jót akar — sohase igyekezzünk arra, hogy a bírálót befeketítsük és ellene fordítsuk a közhangulatot, hanem arra, hogy a köz érdekének szolgálatában hasznosítsuk. Vitán felül áll — ezt tudjuk és érezzük is mindannyian —, hogy évtizedek óta olyan időket élünk, amikor a tisztviselőtársadalom a többi munkás magyar társadalmi osztályokkal együtt osztozik ennek a nemzedéknek tragikus sorsában. Ez pedig annyit jelent, -hogy az egyesek élete keményebb, önmegtagadóbb sorsot visel, rövidséget szenved a magasabb nemzeti célok és a magyar közösségi eszmények javára. A közös magyar sors köteles vállalásához és viseléséhez tartozik, hogy egymást megérteni és ne félreérteni akarjuk. tásra kerülő anyagot három csoportba osztották. Az első cseport- ba az intézetben tanult növendékek, az itt működött és működő tanárok könyvei, értekezései kerültek. A második csoportba a tanári könyvtárnak könyvészeti szempontból értékes könyvei, iratai, oklevelei, jutottak. A harmadik csoport anyagát az intézet történetével kapcsolatos könyvek, nyomtatványok szolgáltatták. Az intézet ezzel a kiállítással is igyekezett hálás kegyeletét s ünnepi hódolását nyilvánítani történelmünk legnagyobb alakja, minden magyar iskolák alapvetője, Sz. István iránt. A szép cikk befejező része az iskola nagy halhatatlanjairól emlékezik szinte látomásszerűen. „A tüzes Czuczor Gergely, ki forraló Riadójáért Kufsteinben szenvedte fogsága kínjait, bilincstől hűs kezével hűsítve tüzelő homlokát. A nagydiák Rónay Jácint, ki munkája végeztével legszívesebben az esztergomi várbástya- tornyába menekedett. Ott álmodozta letűnt korok nagyságát, hogy dübörgő évtizedek múlásával hozzá közel álló nagy sorsok dombolt sírján elmélkedjék életek csalódásain. Fel- rémlett Baross Gábornak, a vasminiszternek munkában megőrölt alakja. A halhatatlan Prohászka Ottokár, >ki esztergomi remeteségéből indult ugart törni az ellenségtől elözönlött, megváltást sóvárgó, magyar térségekre. HETI ESEMENYEK BELFÖLD Csdrzaky volt kassai püspök el- ufazott Eperjesre. — Betiltották a „Holnap“ cimű nyilas hetilapot. — Átképző tanfolyam nyílt a magyarorosz tanítóság részére. — Magyar orsaág visszautasította Románia felkínált megnemtámadási szerződését. — Aa elmúlt évben mindössze 19.465 lakás épült az egész országban. — Emelkedik a külföldi gyártmányú teherautók és motorkerékpárok száma Magyarországon. — Erősen csökkentjük a román fa- és petróleumbehozatalt. — Betiltotta a budapesti rendőrség a nyilaskeresztesek vasárnapra tervezett gyűlését és felvonulását. — Csökken a köz- gazdasági egyetem hallgatóinak száma. — A Hangya 250 vagon szilvaízt vesz át a termelőktől. — A statdridlis rendelet hatályát Kárpátaljára is kiterjesztették. — Bácsalmás 78.000 pengőt kapott gazdasági iskolára. — A magyar városokban 348.037 lakóház és azokban 806 878 lakás van. — Vissza- esett a benzin- és emelkedett a mo- talkó-fogyasztás Magyarországon. — Engedélyhez kötötték a lenolajgyár- tást. — A sztrdjktilalom elrendelését kérik az építőmesterek az iparügyi minisztertől. — üzenet hektoliter bor eladására számítanak a balatoni borhét vásárán. — Negyvenhetén pályáztak egy fővárosi gyógyszertár engedélyéért. — Csak német szérummal beoltott élőállatot lehet Németországba szállítani. — Felfüggesztették a fővárosi lóhúsüzem vezetőit. — A kormányzó elnökletével összeült a legfőbb honvédelmi tanács. — A hercegprímás veszprémi püspökké szentelte Budapesten dr. Czapik Gyulát. — A magyar kormány tiltakozott a román csapatmozdulatok ellen. — Vereséget szenvedett a magyar fut- ballváiogatott Varsóban 4:2 arányban. — Feloszlatták szabálytalanságok miatt a Baross Gábor ifjúsági kört. KÜLFÖLD Párisban elkobozták a kommunista lapokat. — Elutazott Moszkvából az angol francia katonai bizottság. — Valamennyi Európában élő japánt hazarendelte a tokiói kormány. — Hazarendelték a német és angol kereskedelmi hajókat. — Óriási robbanás három épületet romba döntött London belvárosában. — Külföldi hajóknak tilos 3 mérföld lyire megközelíteni az angol és francia partokat. — A német-orosz szerződés a japán kormány átalakítását vonta maga után. — A bukaresti polgármesteri pénzügyi hivatal vezetője 45 millió leit sikkasztott. — Partras a álltak Franciaországban az első angol csapatok. — Németországban fontosabb cikkekre elrendelték a jegyrendszert. — Nagy az izgalom a keletázsiai angol gyarmatokon. — Olaszország lezárta a határt Franciaország felé. — Roo1 sevelt újabb békeüzenetet küldött Középiskoláink az értesítők tükrében. Az esztergomi szentbenedekrendi Szent István gimnázium
