Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 66. szám
2 ESZTERGOM @8 VIDÉKÉ 1939. augusztus 27 szén, amelyet fokozatosén be kellene fásitani. Helyesléssel vette tudomásul és elfogadta a képviselőtestület azt a pénzügyi bizottsági javaslatot, amely szerint a város a belügyminiszter költségvetési leiratában foglalt felhívással ellentétben az állattenyésztés érdekében nem kívánja felemelni a fedeztetési dijakat. Hozzájárult a képviselőtestületi közgyűlés ahhoz is. hogy a vizigyakorlótér céljaira szükséges területet 40 filléres négyszög- méterenkinti áron kisajátítsák, miután az érdekeltek lehetetlen követeléseket támasztottak a kényszerhelyzetben lévő várossal szemben. A bérautók számát 8-ról 10-re emeli fel a város. Ezzel az üggyel kapcsolatosan Obermüller Ferenc erélyesen követelte a bérautók viteldijának ellenőrzését, mert — mint mondotta — Esztergomban hihetetlenül drága a bérautózás dija. Ezt konkrét példákkal is igazolta. Élesen elitélte és helytelenítette azt a lehetetlen állapotot is, hogy a bérautó- sok nem tartanak rendes éjjeli szolgálatot. Meg kell követelni, hogy a bérautósok is tartsák be a szabály- rendelet vonatkozó részét és ha megkövetelik a drága viteldijat, akkor legalább teljesítsék kötelességüket a várossal és a közönséggel szemben. Szigorú ellenőrzést követelt. Amelyik bérautós nem teljesiti az engedéllyel járó kötelességeit, attól el kel venni a jogot. Az elnök a közgyűlés tagjainak helyeslése közben megígérte a szigorú ellenőriztetést. Vitéz Szívós-Waldvogel József a szabályrendeletek végrehajtásának ellenőrzésével kapcsolatban szóvátette a rendőrség munkáját és többek között különösen azt, ami a városréndé- szeti szabályrendeletek végrehajtásának ellenőrzését illeti. Például — mondotta — a háztulajdonosok 10 %-a sem tisztogatja és öntözi háza elejét. Hangsúlyozta, hogy a nagyközönség hangulatának adott kifejezést panaszával és a közönség óhajának tett eleget, amikor követeléseit a rendőrséggel szemben előadta. Az elnöklő polgármesterhelyettes Kárpátaljai képek, emlékek. IV. Irta: VÉRTES ZOÁRD. Hahó egyik legszebb, mondjuk, svájci tájakra leginkább emlékeztető helye Kárpátaljának. A mintegy tizezer lakost számláló nagyközség népzöme a huculok törzséhez tartozó szláv fajta. Életmódjuk, ruházatuk, szokásaik, gyönyörű hímzéseik méltán hívják fel a figyelmet erre az érdekes népre. Magyarok, rutének és németek is laknak a faluban. Rahó az Erdős Kárpátok keleti részének középpontja. Üdülők, turisták valóságos paradicsoma, a vidékjárásnak annyi lehetőségével, hogy már a válogatásban is fáradni lehet. A cseh világ emelte Turista Szállót jelenleg a székesfőváros bérli. Nem könnyű a honfoglalás. A szálló állandóan zsúfolt. Az étterem fesztelen, úri hangneme, életgondoktól oldódott vidámsága, de nem lármája, a szí vesen látott arckörnyezet kellemessé tette itteni rövid tartózkodásunkat. A csaknem kisvárosnak beillő nagyközség utcáin sétálgatva sok idegennel találkozunk. A község északi határában összefolyó Fehér-ósFekete- Tisza harsogva zúg a csodás szépségű völgyön át a vashíd ívei alatt. A határban 1300—1400 m magas hegyek szöknek ég felé vállaikra húválaszában bejelentette, hogy a panaszokat és kívánságokat az államrendőrség vezetője elé fogja terjeszteni, aki különben mindig nagy előzékenységgel viseltetett a város ügyei iránt. A közgyűlés egyéb kisebb érdeklődést kiváltott ügyeiről hírrovatunk■ bán számolunk be. Szolgálati jubileumi ünnepség Tatabányán. A Magyar Általános [Kőszénbánya Részvény társulat tatabányai bányatelepe bensőséges keretben ünnepelte meg a bányatelep védőszentjének, Szent István első magyar királyunk napján huszonnyolc 40 és százharminchárom 25 évi szolgálatot betöltő bányaalkalmazottnak jubileumát, valamint 96 vájárképesitést nyert bányamunkásnak vájárrá történt előléptetését. Az 1000 személy befogadására alkalmas Népház (kul'úrház) az egyházak templomaiban bemutatott istentiszteletek után zsúfoltságig megtelt a telep lakóival. A bányászdalárda „Magyar Hi' szekegy“-e után Rehling bányaügyi főtanácsos köszöntötte a m. kir. ipar ügyi minisztérium képviseletében megjelent Tassonyl miniszteri tanácsost és az ünnepeiteket, rámutatva, 25 és 40 éves munka jelentőségére és jutalmazására érdemes voltára, Tassonyi ^miniszteri tanácsos az iparügyi miniszter jókívánságait tolmácsolva, a munka és munkás megbecsülését kiemelő buzdító beszédet intézett az ünnepeitekhez. Az ünnepségen résztvevő bányaalkalmazottak nevében a bányaigazgatóság Varga iparügyi miniszterhez hódoló táviratot intézett. A bányász-himnusz eléneklóse után a m. kir. iparügyi minisztérium és a társulat elismerő okiratain ak, a pénzjutalmaknak és a vájárbizonyit- ványoknak kiosztására került sor. A társulat a munkabeosztáshoz és a szolgálati időhöz igazodó 60— 300 P-ig terjedő, összesen 17.000 P-t osztott ki a jubileumot ünneplőknek. Ezenkívül az iparügyi minisztérium pedig 10 nagycsaládú 40 évi szolgálatot betöltő alkalmazottnak egyenként 50.-P jutalmat folyósított. Balogh Károly vájár néhány meleg szóval köszönte meg társai nevében a jutalmazásokat. A Himnusz hangjai zárták be az ünnépséget. A hadirokkantak és hadiözvegyek újbóli jelentkezése. Vitéz Bartha Károly honvédelmi- miniszter rendeletet adott ki a vég- kielégitett, jelentkezési kötelezettségüknek még eleget nem tett hadi özvegyek és hadirokkantak pótlólagos jelentkezése tárgyában. A hadirokkant, illetőleg hadiözvegy címét az a hadigondozott használhatja, aki járadékmegváltásban (végkielégítésben) részesült. A cim használatára és az esetleges kedvezményekre való jogosítás azonban csak azokat a végkielégített hadirokkantakat és hadiözvegyeket illeti meg, akik jelentkezési kötelezettségüknek 1934. március 31 ig eleget tettek. A honvédelmi miniszter kivételesen mégsgyszer lehetőséget kíván adni a vegkielégitésbe felvett hadiözvegyeknek és hadigondozottaknak arra, hogy nyilvántartásba vételük végett 1939. október 31 ig jelentkez hessenek. A honvédelmi miniszter rendeletével kapcsolatban felhívást is bocsátott ki, melyben felhívja azokat a végkielégiiett hadiözvegyeket, akiknek hadiözvegyi minősége az 1939. évi VII. te. 2. §-ának b. pontja értelmében is fennáll, de az 1934. évi március 31-ig előirt jelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy utólagos jelentkezési kötelezett ségüknek eddig eleget nem tett vég- kielégitett hadii okkantakat, hogy pót. lólag nyilvántartásba vételük végett legkésőbb 1939. október hó 31-ig személyesen jelentkezzenek a lakó helyük szedni illetékes nyilvántartó hatóságnál. Pártcélokra a munkástól a szakszervezetek semmiféle dijat nem szedhetnek Hivatalos közlés jelentette, hogy a belügyminisztérium befejezte a szak- szervezetek ellen indított vizsgálatot, melyet még a választások előtt tettek folyamatba. Miniszteri biztost neveztek ki a szakszervezetek élére, mivel megállapítást nyert, hogy a pénzügyi gazdálkodás terén bizonyos szabálytalanságok mutatkoztak. A vizsgálat megállapította, hogy szakszervezeti tagsági dijakon felül bizonyos járulékot is szedtek, melyeket magához a szakszervezeti tanácshoz utaltak át. Arra nézve semminemű adat nem merült fel, hogy ezeket a külön szolgáltatásokat pártpolitikai célokra szedte és használta volna fel a szakszervezeti tanács. Mindenesetre a belügyminiszter szigorú rendelkezéseket léptetett életbe, hogy pártcélokra a szakszervezeti tagoktól, munkásoktól semmiféle szolgáltatástnelehessen beszedni; a szakszervezetek rendeltetésüknek megfelelően csakis szociális és karitativ munkásságot folytassanak. A kirendelt miniszteri biztos elsősorban ebből a szempontból vizsgálja felül most már a szakszervezetek pénzügyi gazdálkodását. A komáromi bencésigazgató kitüntetése. A kormányzó Gidró Bonifác komáromi szentbenedekrendi gimnáziumi igazgatónak a tanügyi főtanácsosi címet adományozta. Gidró Bonifác igazgató a cseh megszállás húsz esztendeje alatt, a csehek fenyegetése által meg nem félemlitve, bátran, magyar, hazafias szellemben nevelte a bencés gimnázium tanlóit. A kitüntetés hire városunkban is örömet keltett Gidró Bonifác tisztelőiben, akik még esztergomi tanárkodása idejéből emlékeznek tisztelettel és szeretettel, mint volt tanulói és ismerősei a kitüntetést [méltóképpen kiérdemelt igazgatónak. zott bükk- és fenyőerdő-köpönye- gükkei. Üdítő ásványvízforrások buggyannak az oldalak sziklapadjain ! Csoda-e, ha idekívánkozik s nem tud szakadni a nyárak nyugtalan vándora ? Pedig ezt is meg kell tenni I Hegyi útjainak csaknem örökös kísérője, a szomorkás eső, nem hagy fel köny- nyes kesergéseivel, ellenkezőleg, kövérebben, szaporábban csurognak cseppjei, mintha visszasírná a záporozó nap ölelő fényeit 1 Azután meg hazafelé is nagy és nehéz út áll előttünk. Tere bes-Fejérpatak, Negybocskó ismerős faházaitól búcsúzkodunk. Túl Aknaszlatin&n, a másik partról Máramarossziget elárvult tornyai integetnek. A határsértések nyomán annyira ismerős Jécső is mögöttünk marad. Az eső lassankint elhagy könnyes ellágyulásával. Huszt felé mar száraz a terep. Sötétségbe burkolózó, kihalt falvakon keresztül utazunk. Csak gépkocsink fényszórója lök hosszú fenysávokat a világtalan este hívogató útszalagjára. Beregszász hunyorgató fénypontjai utol jára köszöntenek. Másnap reggel ragyogó napsütésben kezdünk utat az Alföld felé. Nem könnyű beleszokni a harsogó zöld és sziklaóriások után a végtelen rónába, amiből eleinte csak ízelítőt kapunk, hogy később annál fogódot- tabban kényszerüljünk a hatartalan- ság igézete alá. Kárpátaljához fűződő látogatásunknak zéró állomása: Vásárosnamény. A beregmegyei nagyközség nem tartozik Kárpátaljához. Hogy mégis emlékezünk róla, annak nem földrajzi tájszépség, zúgó fenyves, har sogó víz, kőben beszélő műemlék az oka. Sonkái mélyebbről csapott fel az irányító hang. A szív Íratlan törvénye húzott e helyre. Itt ál omáso- zik a „Vak Bottyán“ 14. honvéd- kerékpáros zászlóalj. Tavaly még itt gyönyörködhettünk a fegyelmezett fiúkban s valami ketté szakadt bennünk, mikor a magasabb érdek a beregi rónára rendelte őket. Tiszteletünket óhajtottuk tenni annál a zászlóaljnál, amelynek oly szép teljesítménye volt Kárpataija visszafoglalásánál. Az örökké vidám Szánthó Endre honvédszázadossal találkozunk. Fekete szemei baráti tűzzel köszöntének. Irányításával már benn is vagyunk a zászlóalj parancsnokának, vitéz báró Ungár Karoly alezredesnek dolgozószobájában. Katonás egyszerűség ! Nagy, gyalult deszkalap a térképek számára, kerevet, néhány szék és íróasztal 1 Szemtől- szemben állunk ezzel a talpig katonával, aki a társas érintkezés perceiben megelőzhetetlenül figyelmes és lebilincselő modorú, de a nagy teljesítményeket elérő katonaelgondolásokban és parancsokban éppen any. nyira nagyvonalú, biztos és határozott. Megmondtuk* jövetelünk célját s bár a katonaembernek drága minden perce, azt is láttuk, hogy szívesen látott vendégek vagyunk. Mi más lehetett a tárgya megeredő beszédünknek, mikor üdvözlő szavaink elcsitultak ? A zászlóalj dicsőséges szereplésének előadását itta szomjas érdeklődésünk I Március Idusának megünneplésére kászü ltek. A tervező emberrel szemben Isten máskép végzett. Éjfél után fél három orakor riadó: irány Beregszász. A végrehajtás nem volt a legkönnyebb, mert a 22 kis- és a a körzeten fekvő 3 községben kisebb csoportokban elhelyezett katonaság összehozásáról volt szó. „Rejtőzve“ hajtották végre, századonkint a gyülekezést Beregszászon. Nehezítette a helyzetet, hogy a gépkocsivezetőket Budapestre rendelték gépkocsik átvételére. Ezért polgári embereket kellett igénybevenniök. A tisztek maguk vezették a gépkocsikat. 3 pus- kasszázad, 2 géppuskás szakasz 1 nehézpuskás raj, 1 páncéltörő ágyús szakasz, 2 árkász- és 1 rádiósraj alakult a zászlóalj rendelkezésre álló embereiből. Az újoncok hathetes kiképzést nyertek. így indultak a hős fiúk hős tisztjeik élén esős-havas, időben feladatuk elvégzésére. Az igazi parancs rövid volt: Előre ! 16 h 30'-kor a 24. hv. zászlóaljjal Nagyszőllőst birtokbavettók. Itt a cseh katonai parancsnok küldöttséget menesztett a honvódzászlóalj- parancsnokához: tárgyalni szeretne. Válasz: lehet róla szó, de az előretörés nem szűnik meg. Nagyszöllős elfoglalása ezután tárgytalanná tett minden alkudozást !
