Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 64. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1939. augusztus 20 gye egyéb községeinek néps, Ké- ménd község ifjúsága, az érseki nőnevelő diszmagyaros növendékei, a leventediszszázad, a dorogi, to- kodi bányászok, a helyi tanintézetek ifjúsága, erdészek, egyesületek képviseletei, egyházközségek küldöttségei, az Esztergom-tábori fiúnevelő pirosruhás ministránsai. A dorogi bányászok vitték az Árpádházi szentek ereklyéit, a papság mögött dr. Frey Vilmos alispánnal élükön a vármegye és város hatóságainak képviselői haladtak. A magyar szent borona mását, a Magyarok Nagyasszonyának virággal díszített szobrát vitték a végeláthatatlan menetben. A vitézek szép fehér zászlajuk alatt imponáló szakaszban vonultak fel. A zenekarok egyházi énekeket adtak elő, az ereklyéket kisérő nép ajkán pedig felhangzott a »Boldogasszony Anyánk“ ősi dallama. Ünnepi mise és a hercegprímás beszéde A főszékesegyház már-már megtelt, a Bazilika oszlopcsarnoka és a templom körüli tér pedig febetéllett az odazarándokolt embertömegtől, amikorra a körmenet ^elérkezett. Legalább ötvenezerre tehető azok száma, akik ezen a napon a Bazilika előtti téren tolongtak és a templomban voltak. A megeredt eső dacára nein csökkentek a hívők ez rei, akik számára a hatalmas téren megafonok közvetítették az ünnepi nagymisét és szentbeszédet. Délelőtt 10 órakor érkezett meg dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. Áldást osztva vonult fényes kíséretével az oltárhoz, ahol nagy papi segédlettel pontifikálta az ünnepi nagymisét. Evangéliumkor szentbeszédet mondott a bíboros főpászlor a tviáriaíisz- teletről. Főpásztori szive egész melegével és magyar testvéri szeretettel köszöntötte híveit, akik a város és a főegyházmegye búcsúja alkalmából tízezrével sereglettek össze a bazilikában, hogy hódoljanak a Magyarok Nagyasszonya előtt. Különös szeretettel köszöntötte a bíboros főpásztor azokat, akik édes hazánk nemrég felszabadult részeiből Nagy boldogasszony ünnepén először jöhettek szabadon hazánk legelső Boldogasszony-templomába és leghatalmasabb székesegyházába. Meleg szeretettel köszöntötte azokat is, akik a határokon innen és a határokon túl a rádió hullámain keresztül hallgatták szavait. A Máriatiszteletről beszélt ezután a bíboros hercegprímás. Mikor tiszteljük helyesen Máriát ? Akkor, ha sem több sem kevesebb tiszteletben nem részesítjük, mint amennyi megilleti őt. Ennél többet Istennek szolgálólánya el sem fogadhatna, ennél kevesebbel Istennek Szent Anyja be nem érheti. Minél szebb, jobb, értékesebb valaki Isten előtt, annál nagyobb tiszteletet érdemel az emberek j előtt. Ha mindig eszerint értékelnénk az embereket, akkor sohasem tévednénk. Szűz Máriának, Istén Anyjának, az a tisztelet és megbecsülés jár, amelyet Krisztus Urunk is megadott Neki. A katolikusok Máriatiszíelete azonban sohasem emelkedhetett imá- dássá, — folytatta a hercegprímás. — Az egyháznak éppen abban van a legnagyobb ereje, hogy megalapítása óta sohasem engedte meg teremtett lények imádását. Az egyház vértanúi éppen azért haltak meg, mert nem akartak teremtményeket imádni. Ezt nálunk már az eiemiiskolás gyermekek is tudják. Aki mégis azt állítja, hogy mi Máriát imádjuk, az nem ismeri az egyház 1900 éves történeiét, vagy tusakodik a megismert igazság ellen. Az nem akarja megérteni azt, hogy végtére mi magunk tudjuk a legjobban, hogyan tiszteljük Máriát. A továbbiakban arról szólt a bíboros főpásztor, hogy akkor folyamodunk helyesen Máriához, ha olyan dolgot kérünk tőle, ami legalább közvetve lelkünk üdvösségét szolgálja. Ebben az esetben bizton remélhetjük, hogy meghallgatja kérésünket. A magyar reménységnek alapja az a történelmi tény, hogy a Boldogasszony első szent királyunknak 901 esztendővel ezelőtti végrendelete szerint a Magyarok Nagyasszonya, édes hazánk pedig Mária országa és öröksége lett. Hazánk történelmének 900 esztendeje bizonyítja, hogy valahányszor tiszteltük és őseink buz- góságával segítségül hívtuk a Magyarok Nagyasszonyát, mindig éreztük is anyai pártfogását. Az elmúlt esztendőben, az első szent király jubileumi évében éppen a Magyarok Nagyasszonyának ünnepén indult meg az ő közbenjárására édes hazánk területi épségeinek visszaszerzési folyamata. Édesanyánk ekkor kezdte visszaszerezni Szent Istvántól nyert örökségét, Mária országát. Nem szabad kételkednünk abban, Egy város, amely nem fejlődik, halálra van Ítélve. A mai kor a városoknak kedvez. A kultúra és a technika vívmányai a városi életben érvényesülnek leggyorsabban és ezért a városok felé tódulnak az emberek. Há ebben a városok fejlődésére oly kedvező korban egy város nem fejlődik, sőt maga nem akar fejlődni s nem csak hogy nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat, hanem azt visszautasítja, az a város halálra van ítélve s az feltétlenül elmarad a többi városok fejlődése mellett. Nem igaz az, hogy csak külső és felső állami támogatással fejlődhetik egy város. A legtöbb magyar város minden külső támogatás nélkül önmaga emberségéből, lakóinak szór hogyha őseink buzgóságával és erkölcseivel visszatérünk Máriához, — mondotta a bíboros hercegprímás beszéde befejező részében — visszanyeri az ország lelki és területi integritását. Az ünnepi mise végén a főpásztor búcsúval egybekötött áldást osztott. Népviseleti bemutató A délután 4 órára tervezett népviseleti bemutatót és népmulatságot a Move szigeti sporttelepén a zuhogó eső miatt nem lehetett megtartani. Ezért a Katolikus Legény- egylet dísztermében sorakoztak fel á szereplők és itt mutatta be az eredeti műsor szerint a barti, bényi, kéméndi, kőhidgyarmati, zsigárdi, nagyölvedi csoport ősi magyar népszokásait, dalait és táncait. A nagyteremben nem fért el az érdeklődő közönség. A jelenvoltak élén dr. Fr&y Vilmos alispán és Glatz Gyula polgármester is végignézte a szó p műsort. A nagy érdeklődésre való tekintettel a népi bemutatót szeptember 10-én a sportpályán megismétlik. galmából, élelmességéből fejlődött naggyá. A külső és felső állami támogatással fejlesztett város csak addig fejlődik, míg ezek a támogatások megvannak. Ha azok elmaradnak, a legtöbbször fejlődésében visszaesik az ilyen város. A saját maga erejéből, polgárainak tevékenységéből fejlődő város soha sem esik vissza. Ha egy városnak megvannak a geográfiai, kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági adottságai és ehhez hozzájárul lakóinak szorgalma, élelmessége és fejlődni, gyarapodni akarása, akkor az fejlődni, gyarapodni fog nagyságban, jelentőségben, lakóinak számában és jólétében. Esztergom város polgárai panaszIIIWIMIWMfWWilMMMIWMIMIWWIIIIIWWIMMIWlWIWWIIIIWWWM Miért nem fejlődik Esztergom? Kárpátaljai képek, emlékek. ÜL Irta: VÉRTES ZOÁRD. A munkácsi érdekességek közül hetet emlegetnek a számontartók : 1. A munkácsi görög kát. püspökség székhelye Ungvárott van. 2. A munkácsi tazilita-kolostor Kiastromaija községben taléiható. 4. A munkácsi érdekes stílusú pravoszláv fatemplom Szelestóról kerüli a városba. 4. A munkácsi vár Várpalánka község felett magasodik a várostól 3 km-re. 5. A híres munkácsi torma lucs- kai földeken terem. 6. A munkácsi sört Őrhegyalján gyártják. 7. A munkácsi „fültincses“ atyafiak igazában galíciaiak. Helytállni nem lehet a hitelességért. Az ősidőkben Homerosért hét város versengett. A versengés küzdelmében új verseny nyomán új városok születtek. A hetes szám megmaradt, csak más és más városok sompolyogtak az irigyeltek helyébe. A hét görög bölcs nevét disztichonba szedő sorok sem tartalmazták mindig ugyanazokat a neveket; igy azután — legalább is a belső fogyasztás számára — igen elszaporodott a görög bölcsek héttagú családja. A világ hét csodájának számmisztikájába belekerült munkácsi eset sem kivétel talán a nagy példák alól! Utcák köznapi lüktetésében meg- képzik a magyar katona múlhatatlan alakja is. Ezeket az utcákat rótta a hősi halált halt fiatal Csapó József százados is mártirsorsra jutott tiszttérsaival együtt, mikor er- nyeszfő munka után levegőre kíván kozott. Ismerős szereplése mennyire példázza titáni lendülethez annyira hozzászokott nemzetünk végzetét, mely hősi erőfeszítések után eljut az „Élet Kapujáéhoz, csak a rajta való keresztüljuíás jut ritkán osztályrészéül 1 Hogy is csendülnek e hőskölte mény sorai ? 1939. esztendő Vizkeresztjének hajnalán négy órakor pontosan kiszámított baditerv szerint Laci kocsikkal, gépfegyverekkel, goíyószórókkal erősített cseh zászlóalj lopakodik Oroszvég keleti és nyugati határa felől Munkács elfoglalására. A Latorca parton 14 magyar határőr! E maroknyi szakasz felveszi a reményte lennek látszó küzdelmet. Lövöldözésükre ólmáról riad Csapó József százados, aki térképező tiszticsoporttal tartózkodott Oroszvégen. Csizmát ránt, karabélyt ragad, pihenőköpenyt vet magára s néhány kézigránáttal mint rangidős tiszt rohan a rejtelmességekkei terhes, fagyos éjtszakába. A lövöldözések irányába tör. A havas országúton cseh pán- céíkocsival találja szembe magát. Egy magyar a páncélfalak biztos ölére húzódó gépfegyverrel, golyószóróval felszerelt 4 cseh katona ellenében I Csapódik a gránát ! Zuhog a másik is, az utolsó 1 „Hegy vitt egyedül 1 Mint bástya feszült meg romlott torony alján 1“ A páncólkocsi „utasai“ r ém bírják a barátságtalan üdvözlést. A „nem igy gondoltuk“ jelszóval kiugróinak, menekülnek, mert restelkednek egy emberrel szembeszállni ! A hős százados, a cserbe hagyott vaskocsiról fegyvert ragad, tovább rohan, csatáz, vív. Pár perc. Golyó éri s omló vérével örökíti hazájához való rendületlen hűségét. A j.'.nuár 5 én este felvarrott százudosi csillagok a katafalk gyászoló selymei ölén, viaszgyertyák lobogó fényében először csillannak meg a hősiszobor- testen. Magyar éjtszakák nem hunyó, biztató, útmutató sugarai. Kenyerespajtásaival együtt ontott vére ömlő áldozat volt a roncsolt haza életreéb- redéséért I Az életnek maradt bajtársak : katonák, rendőrök, nemzetőrök ellenséges vérbe mártott kardéllel és szuronyheggyel Írták a megszalasztott „oroszlán-nemzetség“ hátára a vesztett kaland sorait : Ne bántsd a magyart 1 Mig Munkács áll, élni fog ő hősök emléke 1 JuSier ezredes, a nagy katonai iró e csatáról mindent ösz- szefoglalva, csak a „munkácsi csoda“ elnevezést tudja szavakba foglalni. Nem etnográfiái ismereteink gazdagítása csábit a városba. Ezért, bár az idő nesztelen útját a csillagtaian sötét felé járta, igyekeztünk eke rülni nagyobb csendbe merült térségekre. Az út a legközelebbi szállásig nem távolsági A nyargalás során eltűnnek a süveges hegyek. A lopakodó alkony teriieni kezdi takaró subáját. Szárnyas libbenését már érezni lehet. A tárgyak küzködve adják meg magukat sorsuknak. Eleinte színüket, lassankint alakjukat is vesztik. Csak a beregi erdők komorlanak az út jobboldalán. Balfelől dús legelők hallgatóznak. Az alkonyuló ég alatt itt-oit a térülő gulya kolompja ver alkonyati csendet. Lobbanó világok gyú - nak a közeledő sötétben, mire Beregszász tornyai ütköznek. A városvég apró házai széles főtérre visznek. Az ajánlott „Grand Hotel“ előtt már vár az autóműhely őrszeme. Zsákmányt szaglász s kap is a megjárt sárhányó jóvoltából. A szálló tisztaságával, szép berendezésével a legkényesebb igényeket is ki tudja elégíteni. Kitűnő ellátást biztosit ven dégei számára. A kiszolgáló személyzet gyorsasága és udvariassága minden dicséretet megérdemel. A város az Északkeleti-Kárpátok dombokká, szőlőhegyekké fáradt patkójában, termékeny síkságon fekszik. Az Árpádok korában Lampert- háza néven szerepel. Mai neve mögött valószínűleg a II. Géza királytól idetelepitett szászok emléke lappang. A XIV. században az északkeleti részek középpontja, a Lengyelországba vivő kereskedelmi út legnagyobb állomása. Nagy Lajos édesanyjának, Erzsébet királynénak székhelye. A XVII. században hanyatlásnak indul. A múlt század hatvanas éveiben újra lendülő életét a cseh megszállás lassította, Ez a város szenvedett legtöbbet a cseh bol- dogitás 20 éve alatt „legmagyarabb* volta miatt. Az elcsehesitóst reménytelennek látó „nagyhatalmat“ játszó urai megfosztották hivatalaitól, ezzel városi jellegétől. Faluvá süllyeszteni még sem tudták. Ellenkezőleg lakosainak száma emelkedett s most gyarapodott erővel tör előre s indul neki elmaradt tavaszok újrakezdésének. A gót stílusú r. kát. templom az ősök buzgóságárol és ízléséről énekel csendes himnuszokat. Bethlen Gábor kastélya eredeti alakjában hirdeti a nagy fejedelem emlékét. Egy romtemplom tatardúlás nyomán sínyli a pusztító enyészetet. Beregszász Ungvárhoz hasonlóan kedvező kiindulási helye a hegyek közé irányuló kirándulásoknak. Bár-
