Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 53. szám

4 ESZTERGOM Eb VIDÉKÉ 1939. Julias 9 Majd Pollák Miklós lépett a szó­székre és gyönyörű beszédben szólott híveihez. Krisztus Egyházáról, a ka­tolikus világfelfogásról és a földhöz tapadó, földi örömöket hajhászó és mégis keserűséget, szenvedést, nyo­mort találó modern felfogásról be­szélt, példákkal gazdagon illusztrálva gondolatait. — A boldogság első állomása nem a vagyongyűjtés — folytatta —, sem a hirnévszerzés, hanem az Isten szereíése. Ki kell alakítani magunk­ban az Istent szerető embert ... És ha mindenütt ott lesz Krisztus, ha Krisztus minden gondolatunkat és szavunkat eligazítja, akkor megta­nuljuk Tőle, hogy ezt a földet, amely ma nekünk kenyeret ad, hogy hol­nap örökre magához öleljen, ezt a földet, mely minket ápol és eltakar szeretni kell, mert a Krisztusibb em­ber nem az alacsony egyéni érde­keket nézi, hanem fel tud emelkedni az önszeretet sokszor kicsinyeskedő színvonaláról a magyarabb magyar életeszmények magaslatára. Ezt a Krisztusibb embertípust szeretném én kialakítani édesmindnyájatokban. — A mai ideges embernek ideges természeténél fogva nem igen tetszik Krisztusnak mindig friss evangé­liuma. A ma emberének sokkal job­ban tetszik a tetszetős külsőbe cso­magolt maszlag, ha mindjárt fanyar is az íze, mint a kétezer esztendő Krisztusi patinájával bevont, kipró­bált és nehéz viharokat kiállt Anya- szentegyház tanítása. — Nekem nem kell Marx szociál­politikáját tartalmazó könyve, félre­dobom Hitler „Mein Kampf“-ját, nem toborzok Lenin-fiúk táborába, nem a feketeingesek gárdájába, én egye­dül ezzel az igénytele n evangéliumos könyvvel jövök hozzátok ide a szó­székre és ennek a segítségével sze­retném fájdalmaitokat megszüntetni, avagy elviselhetővé tenni, egyedül ezzel az evangéliumos könyvvel aka­rom a szociális bajokat megszün­tetni, könnyeiteket letörölni, ezzel a könyvvel akarlak benneteket üdvö­zíteni. De nem elég a tanítás. Szív kell kell ide. Szivet hoztam. De ez a szív elsősorban a gyermekeiteké, akár anyagi nehézségekkel küzdenek, akár testi vagy lelki betegségben szen­vednek, kire másra támaszkodhat­nának, mint az ő lelkipásztorukra. Óh add Istenem, hogy az én hívei­met szeretni tudjam minden hibá­jukkal és tökéletlenségükkel, add, hogy soha senkinek szomorúságot ne okozzak, hogy ez a templom mindig ilyen tele legyen, nehogy pusztába kialtónak szava legyen a pap szava, Jöjjetek draga testvéreim és paptokkal együtt ostromoljátok az Eget, hogy ne hagyjon el ben­nünket, hogy a vízivárosi nyáj el ne széledjen, hanem görcsösen ra­gaszkodjon ahhoz az akoihoz, ahhoz a hajóhoz, ahhoz a templomhoz, amely megvédi őt minden vihartól. — Szent büszkeséggel szólok ma először hozzátok, mert tudom, hogy szeretettel vártatok. Köszönöm ezt az előlegezett bizalmat. Ne feledjetek, én Krisztus tanítványa vagyok és miként Krisztus én sem hagyom ma­gam szeretetben felülmúlni. Ha sze­rettek engem, én százszorosán sze­retni foglak titeket ott és akkor, ahol és amikor nem is gondoljátok. Isten segítségét érzőin magam mel lett, rajtam van püspök atyám ál dása és kisór édesanyám imádsága Hogy ma itt lehetek, nekik köszön­hetem elsősorban. Fogjátok meg a kezemet, fogadjátok el szivemet oly szeretettel, mint idejöttem. Amen. A lelkek mélyéig ható gyönyörű szentbeszéd után elmondta első plé bánosi miséjét az új plébános papi segédlettel. A szentmise alatt a temp­lom vegyeskara énekelt Pintér Jó zsef karnagy vezénylete és Sebők József orgonakisórete mellett. Az installációs szentmise után a tanítóképző dísztermében egyházköz­ségi díszközgyűlés volt, amelyen az egyházközség nevében dr. Etter Jenő világi elnök üdvözölte az új plébá­nost. Hell Ferenc esperes a kerületi papság nevében, Mezei Mihály pilis­maród jegyző, a pilismaróti hívek nevében, Tóth Lajos a Szenttamás- Vízivárosi Kör, Bognár János a szent­tamási iskola nevében üdvözölték az új plébánost. Felszólaltak még Borz Lajos kir. tanfelügyelő, dr. Kőhalmy László (a város részéről), dr. Merva László (a társplébániák részéről), dr. Balázs Lajos (a volt káplánok), Bar- tat Alajos tanítóképző intézeti igaz­gató (a:z intézet), Homor Imre (a Tanult Férfiak Kongregációja), Pét- róczy Antal (az Emszo) és Marko- tics Irén (az Erzsébet Kör részéről), végül Pollák Miklós beszélt, megkö­szönte az üdvözléseket és a kedves fogadtatást. A hosszúra nyúlt díszgyűlés után a Szenttamási Körbe sietett a plé­bános Hell Ferenc esperes és dr. Etter Jenő társaságában, ahol mint­egy hatvan szegény embert látott vendégül, az ilyenkor szokásos ün­nepi lakoma helyett. Az ott talált szegény emberek — mind szentta­másiak voltak — örömmel fogadták lelkipásztorukat, akinek mindegyik­hez volt egy pár szives szava, majd kíséretével maga is az asztalhoz ült és elfogyasztotta ebédjét. A szép nap sokak lelkében hagyott feledhetetlen emléket. Adja Isten, hogy az új lelkipásztor az Isten és a Haza s egyházközsége minden hívőjének javara működjék. Mun­káját kisérje isteni Mesterének bő­séges áldása. Eis riport a bencés cserkésztáborból A bencés cserkészek idén a Bör­zsönyben, Királyházán ütöttek tábort. A hosszú, gyilkosán száraz terep után az ember, amint meglátja Börzsöny kékharmatú hullámait, mint egy kő­szobor terjeszti karjait a szép hegy­himnusz láttára. Mikor aztán beljebb és beljebb fúrjuk magunkat a hegy­ség szive felé, a látvány csábosán megszinesül. A hegyek hol az em­ber laba elé könyökölnek, hol kaca- gón eltávoznák, miközben messze, ritmusosan változó árnycsipkéket szőnek a horizontra. Fühedt meieg van. A fűillatiól, madárzengéstől ter­hes levegő majd leszakad . . . Az előttünk bóbiskoló hegy egy­szerre csak kettéhasad, és mintha alulról, a szivéből nőtt volna ki, ott lobog magasan a cserkésztábor ma­gyar trikolórja . . . Megérkeztünk végre a cserkésztáborba! Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy a táborban egy árva lelket sem lehet látni, a meleg mindenkit a hűsbe zavar . . . Amint azonban szét­nyílnak az utolsó bokrok is, friss- mozgású kis embercsoportok nőnek ki a földből, a cserkesztábor szín­fala előtt. Jobbra színes szászlókat lobogtatnak. Morze-jeleket adnak le. Balról kis csoport bográcstartó készí­tése körül forgolódik. — Tessék készíteni bográcstartót egy cserkeszbotból és kötélből I — hangzik a tiszt ur parancsa. Az egyik cserkész erre ügyesen két cöveket ver a földbe, ráerősíti a kötél két végét, a kötél folytatását pedig a földreálií.oit cserkészbot te­tejére csavarva, készen áll előttünk a patent bogracstartó. No, de minket más is érdekel. Át­haladunk a diszkapun és a sátorok sorfala között füsttel kevert konyha- illat csintalankodik az orrunk alá. Összenózünk. Ez igen. Pompás. Tár­sam kisimítja ruháját és diadalma­san lépdelünk & cserkészkonyha felé. Lebarnult, üde arcok mosolya simo­gat végig utunkon. Közben tisztel­günk a Parancsnok urnái és Sebők bácsinál. A konyhán belekukkan­tunk a lábasokba. Nem rossz menü: húsleves, babfőzelék disznóhússal. Hirtelen sípjeleket adnak le és a cserkészek ömlenek be a diszkapun a parancsnoki sátor elé. — Ebédidőig szabad foglalkozás I — pattog a Parancsnok úr hangja, mire a gyerekek, mint szétpukkant léggömb, pattanak szét százirányba. Én meg elkapok titokban egy kis cserkészt, hogy egy pár őszinte szót harapófogózzak ki belőle. — Melyik őrs tagja vagy kiscser- kész barátom ? — A Bagoly-őrssé. — Ez szép. Emberére akadtunk ! Remélem, meg is illet benneteket ez a bölcs Bagoly név ? Kórdezgetésemre tovább elmondja, hogy valóban, jól mondtam, mert a csapat tagjai jóllehet a legkisebbek, nem egy versenyt nyertek meg. Pél­dául a sátorvizitnól. Elsőnek lett kész a sátoruk és elsőnek ebédel­hettek 1 A táborban ez nagy szó I A konyhaszolgálatnál dicséretet kaptak. Ők készítették el a Parancsnok úr sátorárkát is. Sőt az én kis elbeszé­lőm egy versenyben csokoládét is nyert I — Milyen benyomással töltötted el az első napot ? Mi volt a leggyö­nyörűbb élmenyed? — Hát az első nap volt számomra a legérdekesebb, mar azért is, mert akkor nyertük meg a sátorverő-ver- senyt. Én először vagyok táborban, de úgy megszoktam már, akár ott­hon iennék. Nagyon tetszett a tábor-' tűz, meg a nótaverseny. Különösen este szép itt minden ! A szentjános­bogarak röpülése, fényjátéka .. . Akár valamilyen rakétaműsor. No, az idő rohan, elbúcsúzom kis kollégámtól. A nap is már a hegy­gerincre ült. Széjjelnazünk még futó­lag a tábor terepen. A.tábort egy kedves kis patakocska választja el az erdőtől. Könnyű rajta átkelni, de „a szemfüles 3, őrs már egy pompás hidat is vert rája a kényelem ked­véért. Alig száz lépésnyire van innen a Kenyeres-forrás. Vize akár a jég. A magasban héjják függögetnek fö­löttünk. Messzi csivogasukat elnyeli a kisvasút kínos nyöszörgése, amint lerobog a megrakott fával. A tábor messziről úgy tűnik fel, mint pillangószárnyu vitorlák a Bala­ton zöldtükrű tavam Az ég szorgal­masan csókolgatja kék tüzót a hegy gerincére, a iotnbfüriök közül kicsú­csosodó sziklakojoncok meg valami álmosszürke körtánccal húznak védő szárnyat a tábor fölé . . . Az erdő mély zendüléssel önti szét mézes illatát, és az emberre ratapad a vidék varázsa : ittmaradni, ittma­radni a problémátlan, üvegtiszta ter­mészet ölelésében ... Az embert szinte fölszívja a vágy . . . Vagy bele­szédül a természet ópiumkarjába, vagy sürgősen menekül a vidék bű­vös lápjáról. Rákapcsolunk. Az Emergő-pneumatiiíak szédülten rob­bantják szét az úitest köveit ... De néha messziről is túlszárnyalja a ke­rékropogásokat a tábor elsurranó hangja: Cserkószfiúké a jövő . . . Bedndrik Dénes. •.. és most jön az Anna-bál Egyik sikerült mulatság a másikat érte az elmúlt napokban, hogy két heti pihenés, az emlékek sok holdas éjszakán való újra meg újra átélése után következzék a nagyszerű be­tetőzés : az Anna-bál. Remegő, boldog várakozás előzi meg ezt a már esztergomi különle­gességgé vált pazar mulatságot, mely­nek sikere érdekében lázasan dolgoz­nak az Öreg Hollók zászlaja alá tö­mörült aranyifj<*i városunknak és mel­lettük munkálkodik az egész fiatal­ság ; fiúk és leányok, mert nincsen szebb, mint az Anna-bál a Fürdő Szálló faóriásainak tövében, a tarka lampionok, a szikrázó lámpafóny s a lombok titokzatos suttogása mellett. E héten szétküldik a meghívókat s ezekre igényt tarthatnak az Öreg Hollók állandó esztergomi vendégei és a város nyaraló közönsége. Az első állandó közönség pontos név­sorát gondosan vezetik a rendezők, az utóbbiak tekintetében azonban kérik az őslakosság es maguknak a nyaralóknak közreműködését. Ez a közremű&des abban all, hogy beje- letik az igényléseket a meghívókra és a nyaralók részére a Cserkész­boltban Katona Andor öregcserkész- nél (Széchenyi-tér 13), vagy a ren­dezőség közismert tagjainál. Annyit mar is jelenthetünk, hogy igen nagy az érdeklődés, hiszen so­kan vannak a már állandóvá vált esztergomi nyaralok között, akiket úgyszólván kizárólag ez a pompás mulatság vonz júliusi nyaralásra Esz­tergomba. Idegenforgalmi hírek Rovatvezető: Desseő Győző Nyaralók ! Nyaralólakáskiadók! Vigyázat! Az Idegenforgalmi Hivatal felhívja a városban nyaralók és nyaralólakás­kiadók figyelmét arra, hogy a hivatal nyaralólakásnyilvántartása, illetve la- kasközvetítő tevékenysége teljesen díjmentes. Miután a hivatalhoz panasz érkezett, hogy egy ismeretlen egyén házról-házra járva a hivatal nevében 4—4 pengő közvetítési dijat szed be úgy a nyaralóktól, mint a bérbeadók­tól, felkéri a hivatal mindazokat, akik­nél ezen szélhámos jelentkezik, hogy az illetőt azonnal adják át a rendőr­ségnek. Turistaszálló és diákszálló a Magyar Királyban. Személyenként es éjszakánként 50 fillér, ágynemű­vel 1 pengő. Turacsónakok bérelhetők az Ide­genforgalmi Hivatalnál. Nyaralók 1 Teniszsport! Sporthor­gászat ! — Felvilágosítás az Idegen- forgalmi Hivatalban. Futballmérkőzés vasárnap délután % 6 órakor Magyar Posztó-MESE Blasz I. osztály első csapatai között Előtte 4 órai kezdettel Magyar Posztó II.—M. E. S. E. Peti Blasz III. osztály csapatai között. Este 8—12-ig tánc! Belépődíj: ülőhely 60, állóhely 40, diák-, katona-, leventejegy 20. Táncjegy 30 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents