Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 4. szám

EfflUlUHE HATVANADIK ÉVFOLYAM 4. SZÁM. VASÁRNAP, 1939. JANUÁR 15 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Símor-u. 20 SereSZÍáüy politikai 8S társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Egységes magyar életet Súlyos gondok, szorongó, könnyes érzések, de egyben el­szánt bizakodás, akarat, öntu­dat és kimondhatatlan magyar szeretet van abban az önkény­telenül is drámai beállítottság­ban, ahogyan Vizkereszt nap­ján vitéz Imrédy Béla útnak indította a „Magyar Élet Moz­galmát“. Munkácson dörögtek az orvultámadó idegenek ágyúi, páncélkocsik tapostak keresztül a kárpátalji fagyos havon, az ortodox karácsony hajnalán el­lenséges fegyverek tüzétől ha­lálban összeroskadt magyar ka­tonák és ruszin nemzetőrök meleg vérétől piroslott a La­torca zajló vize. Ugyanekkor pedig a pesti Vigadóban a re­gebeli csodaszarvast hordozó hatalmas nemzeti trikolor előtt egyszerű magyar viseletben szi­vére tett kézzel a miniszter- elnök, mint a nemzet napszá­mosainak elsője, egy táborba híva minden magyart, belekiál­totta a nagy magyar télbe: — Ősi magyar földön új magyar életet akarunk élni. Életet, tehát fennmaradást, fej­lődést, ellentétét a halálnak, el­lentétét a mozdulatlanságnak, te­hát mozgást, alkotást, ellentétét a megállásnak, tehát haladást, ellentétét a csak — bölcselke­désnek, tehát cselekedetet. Éle­tet, mert azt akarjuk, hogy az a föld, amelyet az élet jegyé­ben birtokbavettünk, megvédel­meztünk, ki tudja hányszor fel­építettünk, magyar maradjon, magyar nemzetet hordozzon, amely tudja magáról, hogy ma­gyar, amely akarja, hogy ma­gyar legyen és amely cseleke­detekre tudja átváltani ezt a tudatot és ezt az akarást. Mélyen és igazán érzed-e, magyar testvérem, ebben a be­állítottságban a kifürkészhetet­len magyar sors örök tragiku­mát, a magyar géniusznak, erő­nek, hitnek és élniakarásnak apoteozisát ? Megremegve a fáj­dalommal társult örömtől, az ezernyi nehéz, de magasztosan szép feladat közepette fel tudod-e mérni mai helyzetünk rendkí­vül súlyos voltát az országon belül és kívül, mint mi, akik lehajtott fejjel, vibráló lélekkel, összeszorult, dacos magyar szív­vel közvetlenül hallgathattuk a szokottnál is sápadtabb arcú miniszterelnök hivó szózatát az új magyar élet pirkadásánál ? Te, aki az éter hullámain ke­resztül figyelted vagy a papiros nyomtatott betűiből olvastad a mélyértelmű hazafiasságtól duz­zadó beszédet, átérzed-e most valóban: milyen nehéz és még­is milyen szép a jobb jövőért becsületesen dolgozó szegény és igaz magyarnak lenni ? * * * Megállunk a határkőnél. Nem vagyunk sem optimisták, sem pesszimisták a jelent és jövőt illetőleg. Nekünk a sorsunk azt parancsolta, hogy nyitott szem­mel, egyenesen, őszintén, reá­lisan lássuk nemzetünk életét. Lássuk meg a hibákat, de az értékeket is, amelyek ebben az életben adva vannak. Le nem térve soha az egyenes útról, a cél felé előreszegzett fejjel, ökölbeszorított kézzel, erős hit­tel és kitartással hozzuk fel­színre az értékeket, hogy a hi­bák, a visszásságok kiküszö­bölődjenek. Itt és ott szerte az országban a nagy magyar éj­szakában négy-öt magyar sok­szor titkon összehajolt, élesz­tette elszánt akarással az igazi magyar lelkiségnek már-már kihűlni készülő picike tüzeit a nemzeti közönnyel, fásultsággal, külsőségekben megnyilvánuló, tartalomnélküli formákba me­redt közélettel, egyéni öncélú- sággal, a betolakodott idegenek jéghideg materializmusával, min­den magyar értéket elkorcso- sítani, letarolni akaró mohósá­gával szemben, csak azért, hogy egyszer ez a sok-sok apró őr­tűz eggyé olvadhasson, leta­rolja mindazt, ami szenny, kárt- tevő, henyélő élősdi, ami gátat emel a fejlődés, a haladás, a teremtő és lelkeket kiegyensú­lyozó igazság elé. Azt mondták rájuk: párt­ütők, fékezhetetlen, szenvedé­lyes, lázadó, nyers magyarok, akik részekre törik az ezeréves magyarságot. A fórumon vitéz- kedők támadtak, gyalázkodtak, halált kiáltottak rájuk, minden erővel, anyagival és szellemi­vel, dühödten kihűlt hamuvá akarták fojtani a titokban gyúj­tott apró őrtüzeket. De a „fan­taszták, a rajongók“ tovább él­tek, tűrtek és áldoztak, a picike tüzek tovább égtek, sokasodtak és ha nem is egy úton és nem ugyanazon pártpolitikai menta­litással, de egyre nőtt azoknak a száma, akik fanatikusan hit­tek a faj magyar megújulásban : az erős, fegyelmezett, áldozatra kész, dolgozó magyar nemzet- kollektivum megvalósításában. Most a sok-sok, hol itt, hol ott egymástól eltérő résztörek­vés, elgondolás, terv és moz­galom Imrédy által átfogó, ösz- szesítő fogalmazást nyert: az erős, öntudatos, társadalmi kor­látokat lebontó, szociálisan ki­egyensúlyozott, dolgozó, a kül­sőségeket levetkező, nemes em­beri egyszerűségben és megér­tésben összetalálkozó keresz­tény nemzeti együttes álma nyíl­tan és hivatalos helyről kinyi­latkoztatott egyetemes magyar kötelességgé vált, amelyet vál­lalni kell becsületesen és iga­zán mindenkinek, aki magyar­nak vallja magát. Összesíteni kell a magyar erőket, hogy ez a mindent átfogó, nagy és erős nemzeti közösség ledönthesse a teremtő élet előtt az akadá­lyokat kifelé és befelé egyaránt mindannyiunk érdekeben. * * * Azt mondhatják és mondják is sokan: Hála Istennek, most már rendben van minden, biz­tosítva van az egyseges nem­zeti gondolat útja, amin ezen­túl járni fogunk. Hunyjanak ki tehát a már előbb meggyúj­tott picike tüzek. Nos, mi nem oltjuk ki őket. Halljuk, látjuk, tapasztaljuk a mozgalommal szemben most is a túlsó ol­dalról a haladás örökös kerek­kötőinek acsarkodását. Tudjuk azt is, hogy a könyöklő, tola­kodó, törtető konjunktúralova­gok új tógát öltve magukra belecsimpaszkodnak majd az új alakulásba is csak azért, hogy egyéni öncélúságukat to­vábbra is kielégíthessék. Mi éppen ezért továbbra is állunk a vártán, élesztjük ez­után is az apró tüzeket, mert nem akarjuk, hogy a nemes erőktől áldozatkészen, önzet­lenül és sok fáradsággal, sze­retettel, hittel elindított új ma­gyar mozgalom csak a cégér átfestését jelentse, hogy a mi feltveőrzött és annyi sok-sok éven át titokban melengetett almunk posványba fulladjon. Uj, becsületes, tisztafejű, ön­zetlen, őszinte, bátor és dol­gozó magyarokkal akarjuk meg­vívni a harcot és ezért az új mozgalom keretében gondos­HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Meghalt Jehlicska Ferenc, a ma­gyarbarát szlovák vezér. — A ma­gyar Duna szakasz 280 kilométer­ről 423 kilométerre emelkedett. — Fabehozatalunk 35 8 százalékkal csökkent. — Erdőterületünk egy­millió hektárral növekedett. — 50 ezer láda magyar pulyka kelt el Londonban. — A budapesti Szent István bazilikában új orgonát szerel­tek fel. — Megkezdődött a Magyar Élet szervezkedsse az egész ország­ban. — Imrédy Bála miniszterel­nököt egyhangúlag megválasztották Ónódon. — Magyarellenes tünte­tések voltak Aranyosmaróton, Nagy- surányban és Pozsonyban. — A magyar diplomaták új magyar egyen­ruhát kapnak. — Harminchat ban­kárt, tőzsdést és háziurat tartóztat­tak le valutasibolás miatt. — Nagy gyászpompaval temették el a csehek munkácsi áldozatait. — Kétszáz fel­vidéki egyetemi hallgató iratkozott be a debreceni egyetemre. — A csehek kiürítették Munkács környé­két. — Megtorlást, biztosítékot és kártérítést követel a magyar kormány a csehektői a munkácsi esetért. — Csáky István gróf külügyminiszter Berlinbe utazik. — Budapesten 1896 óta 20.000 keresztény-zsidó há­zasságot kötöttek. — Egy óv alatt 1574 fővel csökkent a magyar zsi­dók száma. — Magyarország el­ismerte Mandzsukuo államot. — Darányi Kálmán lett a TESz el­nöke. — Csökkent a Nemzeti Bank jegyforgalma. — Lispén már a ti­zedik kút is ontja az olajat. — Csak féléves költségvetést terjeszt a kormány a képviselőház elé. — A Hitelbank átvette a Diószegi Cu­korgyárat. — 206 5 millió pengő adót fizetett a múlt évben Budapest. — Hat új államépitészeti hivatalt állítanak fel a Felvidéken. — 25szá­zalékkal visszaesett textilkivitelünk. — Nagy erdőterület létesült Nagy­kőrös határában. — Viharral kezdte újévi munkáját a képviselőház. — Beregszász 456 menekültről gon­doskodik. — Felkérés esetén Ma­gyarország is csatlakozik a kommu- nstaellenes fronthoz. — Munkácson összeült a magyar-csek bizottság. KÜLFÖLD Lezuhant a Zürich-Páris között közlekedő repülőgép.—Másfél mil­lió tonna exportgabonafeleslege van Lengyelországnak. — Mexikóban senki sem kap többé petróleumter­melési engedélyt. — Argentínában 92 millió liter bort semmisítettek meg. — Németország nem ad kölcsönt Romániának. — Amerikában he­tenkint 100000 autót gyártanak. —» 12 milliárd márkát fordított beru­házásokra a múlt évben Németor­szág. — A francia vasutak kül­földi kölcsöneit állami kölcsönné vál­toztatják. — Hollandia is áttért a védővámpolitikára. — Németország a román műfatermelés 40 százalé­kát kötötte le. — Megszigorították a valuták kivitelének ellenőrzését

Next

/
Thumbnails
Contents