Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 1. szám

1939. január 1 ESZTERGOM és VIDÉKÉ Beszámolt dr. Lépőid Antal arról is, hogy az ásatásoknál még tizen­négy darab faragott követ találtak, amelyek kétségtelenül Szent István bazilikájából valók. A Szent István emlékévben létre­hozott esztergomi munkák egész so­rozatáról emlékezett meg a továb­biakban, amelyeknél a társulatnak áldozatos szerepe volt. A képtar gaz­dagítása, a kincstárba a villany be­vezetése, a Balassa szoborhoz való hozzájárulás, a régészeti és törté­nelmi muzeum átszervezése, gyara­pítása, Hellebrand tanár Szent István- érme, stb., csak a hamarjában elő­adottak, amelyekhez a Társulatnak köze van. Varosunk muzeális érté keinek ezévi gyarapitasara 35.000 pengőt költöttünk. Az ásatások látogatásáról szólva megemlítette dr. Lépőid Antal, hogy a 15.000 pengős bevételhez viszo­nyítva a jubileumi évben 60—80.000 volt a várhegyi ásatások látogatói­nak száma. Ezek között igen sokan voltak a külföldiek, akik az ásatások hírét szótviszik a művelt világban. A társulat áldozatos, lelkes mun­kásságát méltató elnöki megnyitó és beszámoló beszéd után dr. Balogh Albin bencósgimnáziumi igazgató tartott értékes előadást Esztergom Szent István-kori idegenforgalmáról. Bemutatta Esztergomot mint Szent István Magyarországának vallási, kul­turális és gazdasági középpontját, amelyen keresztül az akkori művelt Európával érintkezett. Az előadást különösen értékessé tették a nagy részt egyéni kutatások alapján és komoly tudományos készültségen nyugvó megállapításai. Vörösné Kürschner Lili remekül előadott zongoraszámai (Liszt egyik rapszódiája és egy magyar ábránd) után, amelyeket a közönség lelkes tapssal honorált, miközben szép vi­rágkosarat nyújtottak át a művész­nőnek, — Sittka Ferenc Pál társ. igazgató tartott igen tanulságos fel­olvasást Szent István édesanyjáról, Saroltáról, aki Géza fejedelemmel itt lakott fenn a várban, majd a fia házassága után Veszprémbe költö­zött és ott is halt meg, a kérésére Szent István által oda telepített gö­rög apácák zárdájában. Az érdekes felolvasás tudományos értekezés alak­jában is meg fog jelenni. A társulat ezen gyűlésével az év folyamán Esztergomban lezaj'oíí Szí. István-ünnepségek méltó befejezést nyertek. A hercegprímás karácsonyi beszéde az emberi méltóság megbecsüléséről Nagykarácsony ünnepén az esz­tergomi bazilikában dr. Serédi Jusz- tinián bíboros hercegprímás nagy­misét pontifikáit, majd a szószékre lépett és azzal a viiágjelentőségű történelmi ténnyel kapcsolatban, högy az Isten Fia emberre lett, nagy be­szédei mondott az emberi méltóság megbecsüléséről. Beszéde elején hangsúlyozta a bí­boros főpászLor, hogy noha az em­ber értelmében és uralkodnivágyg- sában hasonlít Istenhez, mégsem Isten az ember, hanem csak hasonló hozzá. Az Isten tiszta lélek, az em­ber testből és lélekbői áll, — az Isten végtelenül tökéletes, az ember tökeletess6ge nagyon is véges, — az Isten önmagától vaió, az ember Is­tentől nyerte letet, — az Isten élete szüntelen munka és tevékenység, az ember életének csak egy része az ! Az ember tehát csak hasonlít Isten­hez és ezeit az ember méltósága sem egyenlő az Isten méltóságával. Az Istenhez való hasonlóság és méltóság az ember természetével jár együtt. Azonban az Isten böl­csességénél fogva magasabb méltó­ságot adott az embernek, amikor ősszüleioket felemelte és saját ter­mészetének uráva tette. Amikor pe­dig bűnbeesve ezt elvesztettek, Isten megfeönyorült az emheűségen és egy­szülött Fiat küldte a főidre, ki szü­letésevei, életevei és halálával visz- szaszerezte az ember szamára a boldogulás lehetőségét. így való­saggal isten fiai lehetünk. — Szédületes méltóság ez az em­ber szamara 1 De Isten határtalan szeretete módot talalt arra, hogy még nagyobb méltósággal tüntesse ki az embert, ez az, hogy mar itt a földön a iegbensőségesebben egye­süljünk Vele. Meg is történik a ieg- tökfcietesebb egyesülés, valahányszor az Élet Kenyeret esszük. A legfölségesebb méltóság, amelyre az Isten íelmagasztaita az embert, mégis akkor következett be, amikor az ige testté lön és mibennünk la- kozek. Krisztus Isíenemberségéről szólott ezután a bíboros föpasztor. Krisz­tusnak, mint embernek cselekedetei is isteni cselekedetek, ezért voltak elegsegesek arra, hogy velük meg­váltsa az emberiséget. — Mi következik abból — foly­tatta beszédét a hercegprímás — hogy az Isten így fölemelte az em­bert és ilyen szédületes méltóságra emelte ? — Az következik, hogyha az Is­ten megadta és megtartotta sza­munkra ezt a méltóságot, akkor ne künk híven meg keli becsülnünk az emberi méltóságot. Rámutatott ezután a bíboros fő­pásztor arra, hogy noha az Isten szüntelen fenntartja az ember sza­mára a kegyelmet és a mél'óságot, űz emberek nemcsak hogy nem be­csülik, hanem sokszor egyenesen megvetik a méltóságot önmagukoan es másokban. — Talán soha annyi esetben nem vétettek véget az emberi életnek, mint manapság — soha annyi gyil­kosság nem történt a földön, mint manapság — soha annyi életei nem lettek lehetetlenné és soha annyi öngyilkosság nem volt, mint nap­jainkban. Isten a természet fölé emelte az emb rt és az örökkévalóság céljaira irányította, továbbá mindent meg­tesz ezeknek az örök céloknak el­érésére, — az ember pedig nem be- c üli meg érteimet és szaoad aka­ratai, sőt szóval, írásban és cseleke­dettel akarja az emberi értelmet fél­revezetni. Nem az igazságot, hanem a hazugságot akarjak elhitetni az emberrel. Ma szinte visszatartják az embert attól, hogy földi életéoen az örök célok eiérőset munkaija. Nem történik ma más, mint aka­dályozása annak, hogy az ember a földön leiki eleiének is eleget tehes­sen, pedig a lélek mindenek fölött való. Sokan önmagukat és másokat csal­ják és nem akarjak elismerni, hogy a földi dolgokhoz valamennyiünk­nek joga van, mert Isten az ember uralma alá hajtotta a földet. A termeszetfölötii elet kiépítéséről szólott ezután a bíboros föpasztor és hangsúlyozta, hogy akik ebben a tekintetben akadályokat gördítenek az ember elé, azok felelősek Isten előtt, mert azt a méltóságot tapos­sák meg, amelyet Isten adott. Amikor Isten annyira feimagasz* talta az embert, hogy Krisztusban egyesítette az isteni es emberi tér- mészetet, akkor ahelyett, hogy hálát adnanak ezért, ezt a méltóságot nem akarjak elismerni. Nem csoda, hogy ha Krisztusban 8á Körzetképviselet: ifj. Juracsek Ferenc Esztergom, Rákóczi-tér. Telefon: 182. nem becsüljük meg a legmagaszto- sabb emberi természetet és méltó­ságot, akkor másorban és önma­gunkban sem becsüljük mag. Amikor ezen a karácsonyon ősz- szesereglettünk —■ fejezte be beszé dét a hercegprimás — hogy annak a világraszóló történelmi ténynek jelentőségét ünnepeljük, hogy az Is­ten emberré lett és amikor ezzel kapcsolatban észrevettük azt, hogy micsoda méltóságot adott ezzel az Úr az embernek, akkor fogadjak meg, hogy ezt a méltóságot megoe- csü'jük önmagunkban és mások­ban is 1 Esztergám képviselőtestülete díszközgyűlésen hódolt Szent István király emlékének Esztergom szab. kir. város képvi­selőtestülete december hó 23 án, pénteken délelőtt 11 órakor díszköz­gyűlést tartott Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmá­ból és igy fejezte ki hódolatát az országalapitó első magyar király, Esztergom nagy szülötte iránt. A díszközgyűlésen megjelent dr. Serédi Jusztmián bíboros hercegprí­más, Kunder Antai kereskedelem és iparügyi miniszter, dr. Meszlényi Zoltán püspök, a székesfőkáptaian töob tagja, a honvédtisztikar képvi­selete, továbbá rész vettek a gyű é sen dr. Frey Vilmos alispánnal élén a helyi hatóságok, hivatalok, tantes­tületek vezetői, és a képviselőtestületi tagok nagy számmal. Ott lábuk a felszabadult Párkány küldöttségét is. Glatz Gyula polgármester szép beszéddel nyitotta meg a diszköz gyűlést ős hódolattal emlékezett meg Szent István király dicső országo­sáról. Utalt arra, hogy Esztergom város maradandó alkotásokkal örö­kítette meg a jubileumi esztendőben a nagy király emlőkét. Evvel kap­csolatosan háláját és köszönetét fe­jezte ki dr. Serédi Jusztinián bíbo­ros hercegprimás, a kormány, a ha­tóságok és közületek iránt, majd felkérte dr. Lépőid Antal prelátus kanonokot emlekbeszádének meg tartására. Felemelő, gyönyörű ünnepi be­szédben áldozott dr. Lépőid Antal a képviselőtestület részéről Szent István király emlékének. A hallgató­ság elé festette a válságos történelmi kort, amelybe Szent István beleszü­letett, Ebben a korban szintén ott magasodott a lét vagy pusztulás, a beolvadás és önállóság őrök magyar problémája. Az első magyar király az Önálló, független magyar nópisóg és államiság mellett döntött, ezt megvédte a világ akkori legnagyobb hatalmával a némettel szemben és ölesen kijelölte a magyarság útját évezredekre. A magyar királyságnak nagy történelmi hivatása van Euró­pában. A magyar szentkoronáról szólva hangsúlyozta, hogy Magyarország a szent korona árvaságában is királyság. Szent István király lelke itt ma­radt Esztergomban és úgy érezzük, mintha a nagy király szelleme még mindig innen őrködne országa fölött és viselné nemzet minden gondját. — Sok embert láttam könnyezni azon a heiyen, ahol megmutattam a várhegyi faiakat, amelyek fölött a szent király szelleme lebeg és a ro­mokat, amelyeket egykor az első magyar király láöanyoma érinthetett, — mondotta beszéde befejező részé­ben dr. Lépőid Antal. A mindenkit lelke mélyéig meg­illetett beszéd alatt lehullott a lepel arról a szép, hatalmas képről, ame­lyet a város közönsége Szent István­ról festetett a diszterem számára. A polgármester javaslatára az em- lékbeszédet a díszközgyűlés jegyző­könyvébe iktatják a nagy király emlékét megörökítő közgyűlési hatá­rozattal együtt, amelyet dr. Brenner Antal főjegyző olvasott fel és amely egy Szent István ösztöndíj alapítását is kimondja. A himnusz éneklésével véget ért a díszközgyűlés.

Next

/
Thumbnails
Contents