Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 38. szám
rnmrnwke HATVANADIK ÉVFOLYAM 38. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1939. MÁJUS 18 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 S8reSZt8Hy politikai 6S társadalmi lap Előfizetési ar 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. ^ A Magyar Élet Pártjával a szebb jövő felé! A szakszervezeti kérdés reformja A pesti Vigadóban mondotta második választási beszédet Te- leleki Pál s ezúttal is a tárgyilagos őszinteség és a megfontolt nyugalom hangján vázolta hallgatósága és az egész nemzet ele azt a programmot, amelynek keretében meg kell indulnunk az új Magyarország kiépítése felé. A miniszterelnöki beszéd felölelte az állami élet, a kormányzati teendők valamennyi ágát, de kiemelt egykét olyan fontos és nagyjelen- tőségű tervet is, amely bár már rég a magyar élet elintézendő kérdései között szerepelt, való! ságos kormányzati programmá csak most, a miniszterelnöki bejelentéssel vált. Gondolunk itt pedig elsősorban azokra a megállapításokra, amelyeket Teleki Pál gróf miniszterelnök a szakszervezetekkel kapcsolatban tett. A szociális helyzetet taglalva, kijelentette, hogy amikor a munkásságról szólt, szólnia kell nemcsak anyagi helyzetéről, hanem szellemi vezetéséről is. A munkásokat, hirdette messzehangzóan Teleki Pál gróf, fel kell szabadítani a szakszervezeti terror alól és átvezetni a keresztény, nemzeti társadalom gondolkodásába. A szakszervezeti kérdés régi problémája a magyar társadalomnak. Természetes tehát, hogy a nemzeti társadalom örömmel és megnyugvással fogadja a miniszterelnök e nyílt és határozott állásfoglalását. Évtizedek óta sürgetően időszerű ez a probléma. Senki sem vitatja el a magyar munkásnak azt a jogát, hogy érdekeinek hatékonyabb védelmére szervezkedjék, de minden józan belátás amellett szól, hogy ez a szervezkedés egyrészt teljes egészében nemzeti alapon álljon, másrészt pedig kizárólag szociális munkásjóléti célokat szolgáljon. Mert sajnos, eddig nem ez a helyzet. A magyar munkásság ez érdekképviseleteit a pártpolitika sajátította ki, olyan pártpolitika, amely nem egyszer ellenkezésbe jutott a nemzeti irányokkal. A magyar munkásság keservesen megkeresett jövedelméből súlyos ösz- szegekkel adózott szakszervezeti célokra s azok, akik e szervezetekben a vezetést maguknak sajátították ki, a felgyülemlett tekintélyes összegeket nem teljes mértékben fordították eredeti céljaikra. A szak- szervezet egyik legerősebb fegyvere volt a pártnak s a párt a szakszervezet vagyonával politikai célokért harcolt. A keresztény, nemzeti, népi politika uj Magyarországában ennek az állapotnak meg kell változnia s amikor a magyar kormányelnök kormányprogrammá teszi a szakszervezeti kérdés revízióját, senkinek sem lehet oka kételkednie abban, hogy vegre ebben a vonatkozásban is az igazi magyar érdekek szem előtt tartásával következik be az oly régóta esedékes és annyira fontos változás. A magyar munkás egyik legértékesebb, nélkülözhetlen pillére a magyar állami eletnek s amikor senki sem vitatja el a magyar munkástól a szociális szempontok szerint való szervezkedés jogát, joggal várhatja el tőlük az egész nemzet, hogy ők maguk is örömmel fogadják, hogy immár kormányprogrammá vált legbensőbb szervezeti és szervezkedési ügyeinek a modern igényekhez és a nemzeti célokhoz való alkalmazása. Ez a kormányprogram semmit sem vesz el a magyar munkás természetes jogaiból, de megvédi a nemzetnek azt a jogát, hogy ne tűrje céljaival, szempontjaival ellentétes irányba vinni a magyar munkástömegeket. A kérdés természetszerűleg nehéz és kényes, de az a tárgyilagos nyugalom és bölcs előrelátás, amely Teleki Pál grófot és kormányzatát az eddigi tapasztalatok szerint is jel-' lemzi, biztosíték arra, hogy a magyar munkásság szakszervezeti problémájának revíziója is zökkenésmentes rendben, minden igényt kielégítően íog megvalósulni. Mikor Kunder Antal városunkba jön, az mindig ünnepnapja Esztergomnak. Ilyen különös jelentősége volt a szombati napnak is, amikor Kunder Antal képviselőjelöltünk elmondotta a titkos választások küszöbén programbeszédét. Délután 5 órakor a Fürdő szálló feldíszített termében gyülekezett a hatalmas közönség. Az ajtókat is ki kellett nyitni, hogy a hatalmas tömeg elférjen a színházteremben. A megjelent közönség soraiban ott láttuk dr. Frey Vilmos alispánt, Glaiz Gyula polgármestert, vitéz Szivós- Waldvcgel József, vitéz Borokay Rudolf ny. tábornokokat, Lépőid Antal dr., Csárszky István prelótus- kanonokokat s még végeláthatatlan sorát az esztergomi társadalom képviselőinek. Kunder Antal miniszter Radocsay László dr. főispán kíséretében érkezett a Fürdő Szállóba, ahol először Kemény Gyula, a Vasutasok Országos Szövetségének ügyvezető elnöke vezetésével az esztergomi vasutasok küldöttsége köszöntötte ; majd a nagygyűlés közönségének szűnni nem akaró ovációja közben elfoglalta helyét a felállított emelvényen. Dr. Marczell Árpád, a Magyar Élet Pártjának elnöke nyitotta meg a gyűlést, beszédében többek között a következőket mondotta: — Azóta a néhány hét óta, amikor Esztergom közönsége programbeszédre utoljára összejött, nagy események voltak. Visszakerült Ru- szinszkó, megvalósult a lengyelmagyar határ. — Ha Esztergom helyzetét nézzük, akkor láthatjuk a felszabadulás boldog érzetét, elkerültünk a határról s vegre új vérkeringés indult meg városunkban minden vonatkozásban. — Ezeknek az érzéseknek kifejezést kellett adni most, amikor újra köszöntjük városunkban Kunder Antalt. — Kérjük a miniszter urat, hogy fogadja a mandátumot tőlünk olyan szeretettel, mint ahogyan mi azt adjuk. Dr. Marcell Árpád megnyitó beszéde után Kunder Antal miniszter állott fel szólásra a közönség hatalValóban, a munkásokat fel kell szabadítani a szakszervezeti terror alól, itt az utolsó óra, amikor át kell vinnünk őket a keresztény, nemzeti társadalomba. más ünneplése közben. — Nem programot adni jöttem közétek — kezdte meg Kunder Antal beszédét —, hanem megköszönni ragaszkodástokat, amelyet kifejezésre juttattatok, amikor nekem ezt a bizalmat újból felajánlottátok. Ma sokkal könnyebb a helyzetem, mint volt egy fél évvel ezelőtt, mert azóta megismertük egymást és a megbecsülés és barátság szálai fűznek bennünket egymáshoz. (Hatalmas éljenzés.) — Az elmúlt félév alatt — folytatta a miniszter —, amióta programomat előttetek részletesen kifejtettem, sok minden történt. Ez a program ma is változatlan. Akkor már elmondottam, hogyan értelmezem én a kormány nemzeti, keresztény, szociális, jobboldali politikájának alkalmazását arra a területre, amelyet a Kormányzó Ur Őfő* méltósága és a Miniszterelnök Ur bizalma rám ruházott. Elmondottam azt is, hogy kormányunk a liberalizmus szellemével szemben a beavatkozás politikáját követi. A gyengébb oldalra áll, hogy lehetővé tegye számára is a megélhetést. (Lelkes ováció.) A külpolitikai kérdésekről szólva kifejtette a miniszter azt a meleg barátságot, amely bennünket Olaszországhoz és Németországhoz fűz. — Hogy ez a barátság — hangsúlyozta — azóta mit eredményezett, elég, ha ráutalok a visszacsatolt 24.000 négyzetkilométer területre és arra az 1,600.000 lélekre, amely, lyel gyarapodtunk. És hogy ennek a barátságnak a jövőre milyen kihatásai lehetnek, azt nekem személyesen volt alkalmam megismerni azon tárgyalásaim során, amelyeket a baráti államok vezető politikusaival a közelmnltban folytattam. Láttam azt a megbecsülést, amelyet a két országnak nemcsak vezetői, hanem népe is irántunk érez. (Hosz- szaníartó taps.) — Ez a politikai barátság nemcsak a múlt hagyományain, hanem a közös érdekek felismerésén alapszik. A legutóbbi római tárgyalásaim során a Duceveí (lelkes éljenzés) sikerült olyan kérdéseket is rendez nem, amelyek elintézése hosszú hóHeleg szeretettel fogadta Esztergom közönsége Eunder minisztert programbeszéde alkalmából
