Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 35. szám
HATVANADIK ÉVFOLYAM 35. SZÁM. VASÁRNAP, 1939. MÁJUS 7 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 KereS2Í8üV pOliÜkaí éS társadalmi lap Előfizetési ár I hóra: 1 Dengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Esztergom és a politika Bár az esztergomiak legutóbbi küldöttségjárásának kedvező eredménye minden valószínűség szerint eldöntötte az esztergomi képviselőség kérdését, mégsem lesz érdektelen rámutatni a kapcsolatos közéleti jelenségekre és a spontán megnyilatkozott véleménybeli egységre. Eltekintve minden személyi szimpátiától, távol minden korteshangulattól, sőt legtávolabb minden pártoskodástól és párt- politikától — ezt azokra bízzuk, akik hivatottaknak érzik magukat erre — csupán az elvek tiszta szempontjából próbálunk erre a kérdésre felelni. így lesz egyszerű és világos a felelet: nem politizálást, hanem tetteket várunk, olyan cselekedeteket, amelyeket ha tapasztalunk, annál inkább elfordulunk az ígérgetés jelszavas, szenvedélyeskedő politikájától és az olyan eszmeharcoktól, amelyek a való életben gyümölcsöt nem teremnek. Meg vagyunk róla győződve, hogy Esztergomot semmiféle pártpolitikai harc és győzelem nem boldogítja. A tetteknek lettünk tántoríthatatlan hívei, elvi barátai és követői. Egyetlen kulturház emelése, egyetlen jó utacska megépítése, egy gazdasági iskola, egy jó ház az iparostanonciskola számára, egy hasznos iparostámogatás vagy akár egy 10-20 ezer pengős államsegély is mérhetetlenül többet ér a mi szemünkben, mint a legragyogóbb jelszavakkal és a legszebben felépített programmal induló politikai párt legfényesebb győzelme. Szót fogadunk a Kormányzó Ur Őfőméltóságának, aki azt mondotta, hogy kevesebbet politizáljunk : mi, esztergomiak, nem a politika, hanem a cselekedetek mellé állunk. Ezt kívánja, igy követeli ezt a sokat szenvedett és nélkülözött város és népének érdeke. Aligha található ma egyetlen komoly esztergomi polgár, aki ettől a meggyőződéstől eltéríthető. Minket a politika nem fog már keresztényebbé tenni és együttesen valljuk azt, hogy ha szükség van arra, hogy ennek a városnak közületei és népe még igazabban, mélyebben és lelkileg is keresztényebbé legyen, akkor az erre irányuló nemes munkát majd elvégzi a templom, az oltár és az igazi vallásosság. Sőt még magyarabbá, nemzetiebbé sem fogja alakítani az esztergomi polgárt a politizálás, mert tudjuk és érezzük, hogy meg fognak születni a magyar számára azok a fenséges alkalmak, amelyek a pártpolitikánál sokkal jobb iskolái, erőpróbái lesznek a nemzetiességnek és a hazafiasságnak. Szinte javíthatatlanok vagyunk — nem rösteljük beStatisztikai adatokat gyűjtenek az iparosnyugdíj intézményének megalapítása céljából, azonban nehezen gyűlnek az adatok és — ki hitte volna — az iparosnyugdíj kérdése éppen a kezdet kezdetén, a legköny- nyebbnek látszó, egyszerű és pénzbe, áldozatba nem kerülő adatgyűjtési műveletnél nehézségekbe ütközik. Az esztergomi ipartestület részéről is szigorú felhívásokat olvasunk, hogy az iparosság saját érdekében tegyen meg annyit, hogy a kiküldött adatgyűjtési lapokat kitöltve küldje be, sőt vannak már olyan ipartestületek, amelyek fegyelmi bizottság elé állítják azokat a tagokat, akik nem tesznek eleget a felhívásnak. A helyzet tehát az, hogy az iparosok közül sokan vonakodnak beküldeni az adatokat, amiből az következik, hogy vagy nem veszik egész komolyan az iparosnyugdíj ügyét, vagy pedig idegenkednek az intézmény megvalósításától, amelynek érdekében pedig annyi felszo lalás hangzott el a gyűléseken és annyi Írásbeli kérelem ment illetékes helyekte az iparosközületek részéről. Mi ennek az oka? Több iparospolgártársunkkal folytatott beszélgetésünk alapjan próbáltuk ebDen az irányban az iparosság közhangulatát megismerni és a húzódozas valódi okait megtudni. (A gyűlések hangadói és a hivatalos színezetű megnyilatkozások ugyanis nem mindig födik a valódi szándékokat.) Kettős okról beszelhetünk, mint olyanodról, amelyek az elvben, céljaiban és tiszta gyakorlati kivitelenen kétségtelenül áldásos iparosnyugdí j-intézmény gyors megvalósulását hátráltatják. Az egyik ok magaban az iparosszellemben és az iparos életfelfogásban rejlik, amely az iparoséletet nem nyugdíjjal képzeli el és munkáját, hivatását nem a jövő nyugdíjra alapítja, hanem amely a gazdag, dúsan virágzó ipari életre és kereseti lehetőségekre pályázik és az iparoshivatást a függetlenség, jómód es gazdagság büszke öntudatával köti össze. Akik ezt a felfogást vallják, azok persze fanyarul beszélnek arról az vallani — mi, esztergomiak a különféle politikai irányzatok számára. Kötve hiszünk annak, aki bármilyen szépen beszél, bármilyen szépeket mond — (hiszen régen ott vagyunk mi már szívben és lélekben minden jó magyar ügy, minden nemzeti és népi igazságot szolgáló gazdasági és társadalmi reform mellett) — annál inkább hiszünk azonban a cselekedeteknek, a tetteknek, amelyekből ennek a varosnak haszna van és amelyek a varos és népének boldogulására, megerősödésre szolgálnak, iparosnyugdíjről, amely elsősorban arra volna hivatott, hogy az elöregedett iparost egy minimális életszínvonal nyújtásával a nyomortól mentse meg. Azok az iparosok tehát, akik az előbb vázolt szép hivatás- érzettel választották a szabad iparospályát, inkább olyan gazdasági életet, olyan érvényesülési lehetőségek biztosítását es megteremtését kívánnák az iparosság számára, amely csaknem feleslegessé teszi az iparosnyugdíj intézményét. A másik ok — és ez különösen a szegényebb iparosság többségénél található — talán ezzel a szóval nevezhető meg: bizalmatlanság. Az a félelem és tartózkodás, amely minden független és saját keresetéből élő embert eltölt a bürokrata intézményekkel szemben, amelyek sző vevényes munkájába esetleg ő nem lát bele, amelyekkel csak hivatalos blankettákon és értesítéseken át tartja az érdekösszeköttetést és amelyre idegenül és aggódással néz mind addig, amíg saját személyében is meg nem győződik áldásos voltáról. Pedig a mai viszonyok között, amikor már nemcsak a szabadversennyel és érvényesüléssel, hanem a szociális emberi követelményekkel kell számolnunk, mert végeserejű emberek vagyunk mindannyian, akik- nek az élet nehéz viszontagságait és csapásait is el kell viselnünk, — feltétlenül szükség van egy olyan intézményre, amely az iparosnyugdíj céljával valósul meg, szóval : amely megkönnyíti az élet viselését azoknak a szegénysorsú iparosoknak, akiknek betegség vagy egyéb csapások, esetleg mások túlzott előretörései miatt nem sikerült az üzlet gyümölcsöztetése, a gyümölcsök megtartása és a vagyonszerzés. Akár az egyik, akár a másik okot tekintjük, mindkét részen engedni keil a jó ügy érdekében. Lapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. Az iparosok és az iparosayugdij HETI ESEMENYEK BELFÖLD Nagykanizsára helyézik a piarista hittudományi főiskolát. — A filmügyek élére dr. Zsindely Ferenc államtitkárt nevezték ki. — A magyar kéményseprőipar most üli 500 éves jubileumát. — Országsáért« kegyeletes ünnepségeken emlékeztek meg az ellenforradalom vértanúiról. — Colonna herceg, Róma kormányzója felesegével több napot töltött Budapesten. — Nem adnak engedélyt zsidóknak a budapesti vurstliban. — Peslvármegye félmillió pen- * gőnél többet takarított meg a múlt évben. — Elkészült Miskolcon a 730 méter avasi alagút. — Választási paktumot kötött a keresztény- párt a kormánypárttal. — 4 millió pengőt forgalmazott a múlt évben a Vendégforgalmi Szövetség. — Véres tömegverekedés volt egy óbudai korcsmában. — A jugoszláv verseny érezteti hatásai kenderiparunkban. — ÍOO millió pengő értékű csehkoronát váltottak be a Felvidéken. — Franciaország helyett újabban Görögország vásárolja a legtöbb juhot. — Az országgyűlést csütörtökön feloszlatták. — Százezer pengői szavazott r.?cg Szeged városé a kormányzó emlékénék megörökítésére, melyet 1940-ben állítanak fel. — Gróf Mikes János püspök a napokban ünnepli pappá szentelésének 40 éves évfordulóját. — Nagy mértékben emelkedik olaj- és földgáz- termelésünk. — 105 magyar munkanélkülit segélyeznek Párisban. — Június 10-én ül össze az új országgyűlés. — Gróf Klebelsberg Kunó szobrát május 9-én leplezik le Budapesten. — Szobrot állított Sza- bolcska Mihálynak szülővárosa, Ó- kécske. — Ruszinföld élére királyi biztost és öttagú kormányzótanácsot állítanak. — Ötvenéves jubileumára készül a Szent Imre Kör. — Pest• erzsébeten két új református templom épüi. — Lefoglalta a tábla a papirbakancsos Verő-Werner gyáros vagyonát. — Bornemissza Géza volt miniszter belépett a kisgazda" pártba. — Hatvanhét választókerületet szüntettek meg. — Drozdy Győző is belépett a kisgazdapártba. — Kunder Antal minisztert a pápa magánkihallgatáson fogadta. — A felvidéki egyetemet Kassán fogják felállítani. — Hasbalőtt egy álarcos bandita Pesterzsébeten egy rendőrt. — Két és félmilliós közmunkák indulnak meg Kiskunhalason. — Az 071 és MABI bérpalotát építenek Szentesen. — 22 ezer román él Magyarországon. — Gróf Bethlen István vissza akar vonulni a politikától. — Újpest törvényhatóság akar lenni. — Kassán felemelték a gáz- és villany egységárát. KÜLFÖLD Olaszországban zsidó ügyvéd, orvos, mérnök csak zsidótól kaphat munkát. — Megszűnt az ausztriai birodalmi helytartóság. — Angolországban májusban 200.000 embert hívnak be katonai szolgálatra f
