Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 11. szám

1938 február 6 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 3 Megjelent a „Komárom és Esztergom k. e. e- vármegyék múltja és jelene“ c. monográfia A „Magyar Vármegyék és Városok Múltja és Jelene8 kiadásában és csengerujfalusi O'sváth Andor ny. városi főjegyző, történetíró főszer­kesztésében megjelent a cca 1000 oldalas, több mint 100 illusztrációval ellátott és mindkét vármegye arany dombornyomású címerével ékesített, pompás kiállítású, ízléses diszmű. A művet átolvasva, arról győződ­tünk meg, hogy az rendkívül tartal­mas és világot vet a két vármegye őskorára, az ókor eseményeire és az Árpádház uralkodása alatt a vár­megyénket érintő történelmi tényekre. Foglalkozik a honfoglalástól napjain­kig előfordult nevezetes események­kel, ismerteti az államalapítás tényét, a keresztény vallás terjesztésének művét, az elmúlt 900 év nagy prí­másainak szereplését és tevékenysé­gét, IV. Béla korát, a vármegyék keletkezését és az oknyomozó törté­nelemnek a két vármegye és a város­sal kapcsolatos részleteit. Az őskori kutatások eredményeképen a bajóti Jankovich barlang föltárását és leleteit, III. Béla király palotája kutatásának eddigi eredményeit. Hiteles statisztikai adatok felhasz­nálásával a nép, közép- és felsőok­tatást ismerteti. Részletesen tárgyalja mindkét vármegye valamennyi közsé­gének történetét, a községek egy­házainak, iskoláinak, valamint a községek területén működő kulturá­lis, szociális, egészségügyi intézmé­nyek és egyesületek történeti és statisztikai adatait is. Egyébként is vonzóvá teszik a hatalmas mű tartalmát azok a vissza emlékezések és megállapítások, ame­lyek a városok és különösen Eszter­gom város múltbeli és jelenlegi tár­sadalmi életére vonatkoznak. Különös érdeklődésre tarthat számot a csalá­dok történeti adatait tartalmazó külön fejezet is, úgy, hogy az minden család könyvtarában kedves emlék lesz. A mű címlapját Márton Lajos festőművész tervezte és rajzolta, a nyomdai munkát a budapesti „Elet“ irodalmi és nyomda rt. végezte. Őszintén gratulálunk hozzá 1 Értesü­lésünk szerint a művet e hó köze­péig minden előfizető és megrendelő részére leszállítják. Febrnár 20-án: lefhosz jazz-zenekari hangverseny A Városi Zeneiskola 1937—38-as tanévre hirdetett hangverseny-soro­zatnak második estje február 20 án háromnegyed 9 órai kezdettel a Fürdő szálló színháztermében lesz. Ezt a hangversenyt a budapesti Mefhosz jazz-zenekar adja. A hangversenyre belépőjegy nem bérlők számára 2.50 P, elővételben 2 P, az elővételi jegyeket a Sajtó- központ árusitja február 15-ig. Élő vételi jegyeket nemcsak azért aján­latos venni, mert olcsóbbak, hanem azárt is, meri a helyek száma kor iátolt és a helyszínen jegyek már minden valószínűség szerint nem lesznek kaphatók. A jazzenekar a hangverseny után tánczenét ad, amelyre a belépődíj azok számára, akik a hangverse­nyen nem vettek részt: 1,50 P. Főiskolásjegy : 1 P. (A hangver­senyre is érvényes.) A Zeneiskola igazgatósága már előre is felhívja a figyelmet, hogy a hangverseny pontosan háromnegyed kilenc órakor kezdődik, tehát eddig az időpontig mindenki foglalja el a helyét, annál is inkább, mert a buda­pesti művészek kívánságára a te­rembe vezető ajtókat háromnegyed kilenckor lezárják. Készüljünk külsőségekkel is az ünnepi évre Minden nappal közelebb jutunk azokhoz az ország-világra szóló ün nepekhez, amelyek az eucharisztikus világkongresszus következtében ha­zánkat és fővárosunkat állítják az egész katolikus világ érdeklődésének középpontjába. Vendégeinknek ha­talmas tömegéből legtöbben itt, a mi országhatárunkon lépnek hazánk föld­jére, tehát illő, sőt kötelesség, hogy méltó külső dísszel fogadjuk őket végig az országhatártól az egész út­vonalon, ahol végighaladna^. Ennek a külső dísznek pedig legkifejezőbb, legszebb alakja, ha lobogódíszbe öl­tözik minden falu, minden város, amerre vendégeink elhaladnak. De a mostani szentév Magyaror­„Fehér-Fekete-bál“-i beszámoló. Fényes külsőségek között, ragyogó siker jegyében zajlott le az idei far­sang egyik legtöbbet Ígérő és min­den rózsaszínű reménységet valóra is váltó bálja, az öreg Hollók jel­mezes táncestélye. Megszoktuk már, hogy ezek a vi­dámságban és ötletekben örökifjú ren­dezők mindig valami egészen rend­kívüli szépségű teremdísszel várják vendégeiket, de várakozásunkat is messze felülmúlta az a kifinomult Ízléssel díszített terem, amelynek vál­takozó fényében zajlott le a nagy farsangi esemény. Valahogyan lát­szott minden egyes rendezői tevé­kenységen, hogy az Öreg Hollók egyre növekvő egységes tábora mi­lyen nagy szeretettel készítette elő a megérdemelt sikert. Városunk közéleti előkelőségeivel az élén az úri társadalomnak úgy­szólván minden számottevő tagja jelen volt ezen a látványosságon, amit a szebbnél-szebb fehér-fekete jelmezes maszk felvonulása nyújtott. A délszaki növényekkel övezett dísz­emelvényen ott láttuk dr. Radocsay László főispánt, dr. Frey Vilmos al­ispánt, vitéz Szívós- Waldvogel Jó­zsef tábornokot, vitéz báró Ungár Károly zészlóaljparancsnokot, Glatz Gyula polgármestert, akik miként az egész díszes és elegáns közönség, látható örömmel és tetszéssel szem­lélték a felvonulást és a bál két ural­kodó színének érdekes kavargá­sát. szégnak külön is messze kiemelkedő ünnepi szentéve Szent István első királyunk jubileumi éve következté­ben ez a körülmény szintén paran- csolólag követeli, hogy felkészüljüuk az egymást követő nagy ünnepna­pokra. Mindezeken túl egyébként raeg- megujuló nemzeti ünnepeink is meg­követelik, hogy a még mindig na­gyon sok helyen hiányzó zászlók pótlásáról gondoskodjunk. Mert sok­szor beszélünk zászlódíszről, zászló­erdőről, de az igazság az, hogy nem tudunk igazi lobogódíszbe öltözködni sem falun, sem városon, mert töme­gesen hiányzanak hozzá a lobo­gók. A legtöbb maszk tényleg fehér vagy fekete jelmezt viselt és a két ellentétes szin egészen különös szép­séget kölcsönzött a báli forgatagnak. A legszebb női jelmez kétségtelenül a Karnevál hercegnővé választott dr. Kiss Ernőné hófehér középkori vár­úrnője volt, mig a férfiak közül egyik legtökéletesebb a Karnevál herceggé emelt Szatzlauer Gyula hindu kigyó- bűvölője. A jelmezt nem viselők kö­zül választották meg a bálkirály kisasszonyt Bérezi Rózsa személyé­ben és a bálkirályfit, akit Oravetz Gyula személyesített meg nagy fel tűnést keltve. Szép díjakat kap­tak : Kornháber Magda (egyptomi hölgy), Mike Mári (pieró), Kotira Magdi (pierett), Schmidt Elli (szív királynő), Lengyel Ica, Rutkai Ica, Kmoskó Vali és Fritscher Maci (fe­kete fehér Karnevál-jelmezek), dr. Kiss Ernő (fekete dominó), Katona Andor (holló) a jelmezesek, dr. Raj- ner Jánosné, dr. Kazacsay Antalné, Vitái József, Balogh Pál és dr. Ham­vas Ödön a jelmeznélküliek közül. A megjelentek mindvégig vidám hangulatban hódoltak Karneval her cégének, a vidámság uralkodójának s a jókedv előidézésében Csonka Gábor kifogástalan muzsikája mel­lett, nagy szerepe volt az újszerű kedves bárnak, a hatalmas hóíabda csatának és a rendezés sok apró ru tinos kis hangulatkeltő tevékenysé­gének. A vigalmi őrs dr. Eggenho- fer Béla parancsnokkal az élen, Szöl- gyémy Pál, dr. Etter Kálmán, dr. Jánoskuti József, Hollóst Miklós és a többi lelkesen munkálkodó Öreg Holló „Jó munkát“ végzett. á közönség köréből Tekintetes Szerkesztőség ! Legutóbbi, vasárnapi számukban örömmel olvastam nb. lapjukban, hogy a postaközzel szemben, a Si- mor Jáoos-utcára nyitandó utca mun­kálatait sürgetőleg napirendre tűz­ték. Hogy milyen fontos az u'.ca- nyitás munkálatának sürgetése, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez a terv jó néhány éves kívánságnak szükséges következménye. Végre tehát elértünk oda, hogy az úgynevezett Kitzinger-féle háznak az utcanyitáshoz szükséges részét le­bontották s igy most már kétségte­len bizonyítékok mutatják, hogy a város vezetősége komoly elhatáro­zással eleget tesz ezen régi óhajtás­nak és megnyitja ezt a nélkülözhe­tetlen utcát, amelyet a jobb közle­kedés és a piac új elhelyezése is megkövetel. Hiszen a Kossuth La jós utcából, a város-, illetve a var­megyeházáról jövők csak nagy ke­rülővel juthatnak el a Simor-utcába és a Szent Imre utcába, hol pedig ott van a Kolos-kórház, a városi elemi iskolák, a Kát. Legényegylet és ott fog felépülni az OTI palo­tája. Ez az utcanyitás most már tel­jesen meg fogja oldani a problémát. Azonban nem ezek a tények kész­tettek arra, hogy e sorokat az Esz­tergom és Vidéke nagy közvélemé­nye elé bocsájtsam. Az aggódás dik­tálja ezeket a sorokat, mert bár kétségtelen jelek mutatják, hogy a bontási munkálatok megindultak, kér­deznem kell, hogy miért szünetel a munka, miért nem folytatják tovább a bontást. A városházán érdeklőd­MWWtMIWtHtttttltlIIH. tem aziránt, ahol azt a választ kap­tam, hogy február 7-én megkezdik a Sajtóközpont falának kiigazító épí­tését, majd folytatják az utcanyitást befelé a Simor-utcának. Ez a tény is örvendetes és bizakodással tölt el, hogy a szentévi forgalom lebonyo­lítása a városszépítés megcsorbítása nélkül simább lesz, de ezenkívül nem éktelenkedik ott majd a félig lebontott tető és az összehordott kő­halmaz. Ismétlem, mindez megnyugtató, azonban nem jogosé az aggodal­mam, ha — mint a helyzet isme­rője — továbbmenve azt kérdezem, folytatódik-e a munka, az utcanyi­tás az úgynevezett Fleischmann-féle házon túl is, mely mint ismeretes, a Simor-u'cán áll a nyitandó utca vonalában. E házra vonatkozólag ugyanis a kisajátítási e'járás befeje­ződött, a város meg is állapodott az összegben a ház tulajdonosával, de nem okoz e bajt, eltolódást az az újabb váratlan esemény, hogy a megállapodás után egy hitelező je­lentős összegű utólagos bekebelezést foganatosított. Kérjük a város vezetőségét, hogy az esetleges akadályokat még idejé­ben, már most hárítsa el, nehogy a tavasszal meginduló szentévi idegen- forgalom egyik nem kellemes pontja legyen a főu cának ez a része. Re­méljük, hogy e kérdés ügyes meg­oldása minden aggodalmat eloszlat és hogy az új utcát csakhamar át­adják fontos rendeltetésének. Soraim szives közléséért fogadja a Tekintetes Szerkesztőség hálás köszönetemet és vagyok tisztelő hí­vük egy régi előfizető. FARSANGI ÚJDONSÁGOK NAGY VÁLASZTÉKBAN LEGOLCSÓBBAN \| T " C" T V . , T Virága Szántó ÜZLETÉBEN SZÉCHENYI-TÉR

Next

/
Thumbnails
Contents