Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 87. szám
1938. november 13 ESZTERGOM Ss VIDÉKÉ 3 — A kiürítéskor úgy viselkedett» kérem, mint aki az eszét vesztette- Az üzletekben vagy a magánházaknál, ahol nem akartak az első szóra engedelmeskedni a legkülönbözőbb közszükségleti cikkeket rekviráló közegeknek, cseh hatonáknak, személyesen megjelent, sakál módjára ordított, követelődző«, fenyegetett. Természetesen az általános fejetlenségben minden tekintélyüket elvesztették a vezetők. Mindenütt ellenállásra találtak és minél inkább handa-bandáztak, annál nevetségesebbé tették magukat. Párkányiak egyöntetűen vallják azt, miszerint szentül meg voltak győződve arról, hogy a cseheknek előbb-utóbb ki kell menniök. Amint láttuk, most bekövetkezett. Késő este még mindig nagy a forgalom és hangosak az utcák. Ellenállhatatlan kedvességgel hívják be magukhoz az ismerősöket. Nekünk is kedves vendégségben van részünk egy párkányi háznál. Itt a fehér asztal mellett is sok érdekes dolgot hallunk. — Olyan lázas hurcolkodást még nem látott Párkány, mint az utolsó napokban. Nem akartak menni. Végre is körmükre égett a költözködés. — Igaz-e az, amit a cseh hadsereg gyenge felszereléséről mondanak? — fordulunk az egyik fiatal magyarhoz, aki csak napokkal előbb szabadult a cseh katonaságtól. — Kérem, ón mindössze egy pár rossz bakancsot és egy karszalagot kaptam. Ez volt az egész felszerelés. — És a fegyelem ? Milyen a cseh hadsereg fegyelme ? — Sok érdekes eset elmondásé val lehetne megvilágítani, hogy micsoda fegyelem volt itt. A közkato nák például egyáltalán nem tisztelegtek feljebbvalóiknak. Megtörtént például, hogy egy cseh altiszt odafordult egy csoportban álldogáló közlegényekhez : Micsoda társaság ez, hogy nekem nem tiszteleg? Tisztelegj ! — Kiáltott harsányan egy legényre. — Ez összeül ötté bokáját és — egy hatalmas pofont mért le az altisztnek, aki meglepetésében sarkon fordult és elsietett jelentés- tételre. Jött a cseh hadnagy. Ki tette ezt ? — kiáltott a csoporthoz lépve. — Én volnék az! — ugrott elő a legény és egy pillanat alatt ennek is lekent egy hatalmasat. Jött a készültség, de a legények szoros kört alkotva olyan fenyegetően viselkedtek, hoyy a cseh „feljebbvalók“ jónak játták elpárologni. Már nem is maradt idejük megtorolni az esetet. Nagy érdeklődéssel hallgattuk azt, amit a pár héttel ezelőtti dunai átkelést célzó vállalkozásról beszélnek. — A véletlenen múlott akkor, hogy az az egypár hős magyar fiú elfoglalja Párkányt. Ha a következő állásba kerülnek, akkor nyert ügyük van. Abban ugyanis már magyarok voltak, akikben segítőkre akadnak, így is óriási ribilliót csináltak a csehek között. A rémület nagy volt. Őrültmódra robogtak a békés utcákon a cseh autók, harci kocsik, futkostak a csehek. — Az egyik elesett magyar fiú sírja itt van a párkányi temetőben. A sirt ma is elborítják a kegyelet virágai. Visszatérőben a főúton megállunk egy pillanatra. Tekintetünk Esztergom felé esik. Szinte megigézve nézünk és állunk a még mindig ujjongó Párkány közepén. Az esti homályban felmagasodik előttünk a Bazilika. Mintha csak Esztergomban lennénk. A rabság húsz esztendején át Szent István Magyarországának talán ez a hatalmas, szépséges és lenyűgöző mementója állt őrt Párkány felett . . , Vissza a Felvidéket! Irta : Fischer Ferenc, az esztergomi Szent Antal collegium I. gimnazista növendéke Húsz éve tart már e szörnyűség, Rabláncainktól megszabadulva elérkezett a tevékenység. Most kell tennünk, most rögtön, Mert ha nem teszünk, itt maradunk e kis rögön. Vissza kell adni nekünk ezt a földet, Ezt a drága szép Felvidéket. Azt a Felvidéket, ahol annyi magyar halt hősi halált, Anrtyi szlovák és rutén egy hosszú szenvedést kiállt. Azt a Felvidéket, ahol annyi magyar él És sok ezer szív a felszabadulásban remél. Vissza kell adni ezt a földet, Vissza rögtön a Felvidéket I tippelhetünk. Külön-külön bár többször láttuk szerepelni a játékosokat, de a terep, a környezet, melyben kénytelenek játszani az egymással is ismeretlen játékosok, oly nehéz feladat, mely a játékot értékessé teszi számukra és egyben ; feledhetetlenné mind nekik, mind a sportkedvelő közönségnek. Éppen ezért biztosra vesszük jóelőre is, hogy a Move vezetőségét kényszeríteni fogja a közönség hasonló mérkőzések rendezésére. Esztergom város közönsége nagy érdeklődést mutat a mai mérkőzés iránt nemcsak azért, mert érdekesnek Ígérkezik, nemcsak azért mert itt is áldozhat a hazaszeretet oltárán a „Magyar a magyarért“, hanem főleg azért is, mert itt lesz alkalom arra, hogy keblünkre öleljünk soksok ismerős felszabadult magyar testvért, akik először jönnek át ősi városunkba húsz évi rabság után, hogy tanúi legyenek a testvéri labdarugó mérkőzésnek. Ezüstkalászos gazdák Kicsodák is azok az ezüstkalászos gazdák ? Azok, akiknek a földművelésügyi miniszter ezüstkalászos jelvényt ad. Ez egy nemzetiszinű szalaggal átkötött kettős ezüstkalászt ábrázoló jelvény, amelyet másnak nincs joga viselni. Ez a jelvény jogosítja fel tulajdonosát az „ezüst- kalászos gazda“ cim viselésére is. Hogyan lehet megszerezni az ezüstkalászt? Megszerzése egyszerű, csak el kell végezni a háromhóna pos téli gazdasági tanfolyamot. Ennek az elvégzése pedig nem kerül pénzbe, csak szorgalomba és kitar tásba. Énnek a szorgalomnak és kitartásnak az elismerését jelenti az ezüstkalász jelvény. Hogyan és hol lehet hát elvégezni azt a tanfolyamot? Erre már kissé hosszadalmasabban kell válaszolni. Minden értelmes gazda elismeri, hogy a tudása kevés, hogy a mai viszonyok között a helyes gazdálkodáshoz többet kellett volna tanulnia. De hol tanuljon, iskolába nem mehet, hisz gazdaságát nem hagyhatja 9« hosszú hónapokra. Ez lehetetlen. Épp ezen a lehetetlenségen akar segíteni a földmivelésügyi minisztérium, amikor az iskolát viszi a gazdákhoz. Állandó iskolát nem állíthat fel minden községben, de megszervezte a három hónapos téli gazdasági tanfolyamokat, amelyek minden évben más községben tartatnak, igy lassan az egész ország minden községébe eljutnak. Azzal is számol a földmivelésügyi minisztérium, hogy a gazda nem ér rá egész évben. A tanfolyamokat ez okból kizárólag a téli hónapokban tartják, amikor a külső mezei munka szünetel és minden gazdának van ideje arra, hogy legalább az esti órákban tanfolyamra járhasson. A tanfolyamon növénytermelést, gyümölcstermesztést, állattenyésztést, kertészetet, szőlőművelést, gyümölcs- termesztést, gazdasági számtant, gazdasági jogi és kereskedelmi ismereteket tanítanak, nem unalmas előadások, hanem inkább beszélgetések formájában. A minisztérium tankönyvet is ad, az sem kerül pénzbe és minden hallgató, szorgalmasan végighallgatja, a könyvet ajándékba kapja. Mivel a tanfolyamok évenkint más-más községben vannak, meg kell ragadni az alkalmat, amikor va lamelyik tanfolyam egy községbe vagy városba érkezik, mert évek telhetnek el, amikor újból rákerülhet a sor ugyanarra a községre vagy városra. Tiz évvel ezelőtt kezdte meg a minisztérium a tanfolyamokat, eleinte csak 12 tanfolyammal. Azóta a községek versenyezve kérték egymás után tanfolyamok rendezését, G. SZOLOVEJCSIK Fotemkin Katalin cárnő Oroszországa kél életre ebben a műben, középpontjában egy romantikus sorsú, félreismert államférfi áll. ■> Ára 4 pengő, egész vászonkötésben 6 P. Megtekinthető minden könyvesbolíban. ugyannyira, hogy a minisztérium é- ről-évre emelte azok számát s a múlt évben már 90, ezidén 140 tanfolyam kezdi meg működését szerte az országban. Ezidén Esztergomban is lesz háromhónapos téli gazdasági tanfolyam. November 21-én, hétfőn kezdődik a Szent István iskolában a Hősök- terén. Ezúton is felhívjuk a gazdákat a jelentkezésre. Résztvehet a tanfolyamon minden önálló gazda, aki a maga földjén vagy bérleten gazdálkodik. A jelentkezést megkönnyíti, hogy az iskolaszolgánál bármelyik nap, reggeltől estig fel lehet iratkozni a tanfolyamra. Félreértések elkerülése végett közöljük. hogy minden kisbirtokos résztvehet a tanfolyamon, csak arra kell köteleznie magát, hogy azt elejétől végig szorgalmasan látogatni fogja. Esztergom város tisztviselőt országzászlót vittek át Párkányba Esztergom kiemelkedő ünnepnapjainak kiemelkedő eseménye volt a szerda délutáni. Hatalmas küldöttség ment át Párkányba, amelyben képviselve volt Esztergom minden társadalmi osztálya, hogy a város tisztikara által Párkány község számára felajánlott országzászlót átadja a párkányiaknak. A gyönyörű hímzett zászlót három városi hajdú vitte a küldöttség előtt festői egyenruhájukban. Az esztergomiakat a nagyhid közepén várta a párkányiak küldöttsége Dluchy László városbiró vezetésével. A párkányi biró megindult beszédben köszönte meg a szent magyar lobogót és ünnepélyes ígéretet tett, hogy a visszacsatolt magyarok is együtt fognak munkálkodni az egész egyetemes magyarsággal, hogy a há- romszinű zászlót hamarosan a Kárpátok ormain lengesse a szél. Az igazi benső tűztől áthatott beszéd után a bíróval az élen egymás után léptek a párkányi küldöttség tagjai a magyar zászlóhoz és megcsókolták. A gyönyörű aktus után dr. Brenner Antal h. polgármester meleg szavak kíséretében nyújtotta át^a párkányiaknak az országzászlót, mint a szebb magyar jövendő szimbólumát. A hidon megtartott ünnepség után az egész küldöttség bevonult Párkányba. A hídfőnél jóformán ott nyüzsgött egész Párkány. A tűzoltó- zenekar a Himnuszt játszotta, amelyet az esztergomiak megrendült lélekkel első alkalommal énekeltek együtt húsz év után a párkányiakkal. Azután felfejlődött a menet és bevonult az ünnepség színhelyére, ahol Helfer Gabika könnyekig megható szavak kíséretében megkoszorúzta az új országzászlót. Majd Bitter Tódor igazgató-tanító mondott lelkes beszédet és köszönte Megyeszerte nagy az érdeklődés a SOTE által rendezett mai válogatóit fniballmérkőzés iránt Megemlékeztünk már múlt számunkban a Move által ma, vasárnap délután rendezendő ünnepi, válogatott futball-mérkőzésről, melynek tiszta jövedelmét a felszabadult Felvidéken, a reászoruló magyar test véreink felsegélyezésére szolgáló „Magyar a magyarért“ mozgalom javára ajánlotta fel a derék vezetőség, hogy ezzel is kifejezze határtalan örömét a Felvidék felszabadulása felett. Már a mérkőzés válogatottjainak összeállítása is azt mutatja, hogy a mai vasárnapi mérkőzés olyan eseménye lesz városunk sportéletének, amely messzire előre veti árnyékát egy újabb, szebb és fejlődésre képesebb sportéletnek a futball terén. Rendkívül szerencsés gondolat volt mindenképpen ennek a mérkőzésnek összeállítása. Azok a sportemberek, akik csak egy kevéssé is tájékozottak a megyei sportéletben, tudják azt, hogy Esztergommegyében van egy kis szövetség, amely már évek óta működik csendben, szerényen, de minden tekintetben kielégítő, szép eredménnyel. A szövetség székhelye Tokod és felöleli a környék falvainak ifjúsági egyesületeit, amelyek a szövetség szabályainak keretein belül Esztergom-vidéki ^bajnokság néven szerepelnek. A szövetség élén Kmetty főtitkár végzi nagy hozzáértéssel — kiváló munkaerőkkel — minden tekintetben alapos és elismerésre méltó munkáját: neveli a községek fiatalságát a labdarúgás nemes sportjának egyre tökéletesebb művelőivé. Eredményeik talán kevésbbé ismertek a nagyközönség előtt, mert talán nem tulajdonit senki nagyobb fontosságot ezen ligabajnokságnak, akik tudják, hogy a legtöbb esetben a vidék adja a labdarúgás tehetségeit, tisztában vannak azzal, hogy a kis egyesületek sok fejlődő tehetséget rejtenek magukbun, akik megfelelő irányítás mellett hamar ismertekké is válhatnának. Mi, akik már láttuk ezen egyesületek egymásközti mérkőzéseit, állítjuk, hogy alyan játékosok vannak közöttük, akikre bármely első osztályú egyesület is büszke lehetne. De ki vesz magának annyi fáradságot, hogy ezeket a mérkőzéseket figyelemmel kisérje és felhívja az illetékesek figyelmét a tehetséges játékosokra ?.. . A mai mérkőzés bizonyítéka lesz annak, hogy érdemes a vidék sportjával foglalkozni. Az esztergomvidéki községek legjobb játékosai küzdenek városunk válogatottjaival, mely válogatott a középiskolások legjobbjait I állítja csatasorba. I Mi nem tippelünk, mert nem is
