Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 9. szám

ÖTVENKILENCEDIK ÉVF. 9. SZ.

VASÁRNAP, 1938, JANUÁR 30

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap Előfizetési ár í hóra : 1 oengő 20 fillér

Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Szinte lázas

építkezési tevékenység fog megindulni itt tavasszal — gondolja az esztergomi polgár a sok félbenmaradt és a huszonnegyedik órának második felére tolódott szentévi és egyéb építkezéssel számotvetve. — A sietős munkának friss ritmusát hozza Esztergomba a tavasz, — társzekerek dübörgésével, munkások sürgésével-fogásával, hengerrel, kővel, téglával, cementtel, csákánnyal és kalapáccsal.

Mert bizonyára úgy lesz, hogy a bíztató tavaszi szellő első fuvallatára hangos hajnali nekiindulás lesz a maróti or- szágúttal kapcsolatos várbéli út építésének nagy befejező munkálatai irányában. Ez az útépítés ugyanis a körülményeknek tőlünk független találkozása és — ki tudja — talán ügyrendi eltolódások vagy miegymás folytán olyan időszakban kezdődött, hogy az őszi vizekkel járó viszontagságokat el nem kerülhette, de a tengernyi sarat átvészelt környék szivében most újraéled a remény. (Nehogy félreértés legyen belőle, — nem zúgolódunk, sőt örülünk, hogy egyáltalán útat kapunk és pedig szépet és jót!)

A Szenttamás-hegy oldala is megélénkül nagyhamar, máris faragják a hegyet és megindul a Szent István-emlékmű földmunkája, hogy amikor az elmúlt nyáron a tárgyalások befej ezetlensége vagy a művészi elhelyezés szempontfainak vi- tássága és hasonló egyebek miatt elkezdeni lehetetlenség volt, most végre sorra kerülőn ezen a tavaszon, — ha jesik, ha csúszik — feltétlenül. Botorok lennénk, ha zúgolódnánk ezért és nincs igaza annak, aki nyilvánítani merné sejtéseit, hogy esetleg megkéshetünk az alkotásokkal. Mert bizonyosságon alapszanak-e ezek a sejtések ? Hátha nincs késő, és hátha pontosan készen áll majd a mű a kellő határidőre ? Ki ismeri a jövőt? De akkor sincs igazuk a sopánkodóknak, ha ebben a tekintetben — ami kizárt eset — nekik bizonyítana a jövő, mert akkor is tudják meg ezek, hogy jobb későn, mint soha! Örülünk és hálásak vagyunk tehát a Szent jstván-műért.

Hogy egyebekre is kitérjünk, — a kórházépítési munkálatok téli megmerevedése is megenyhül és a tökéletesedésre növekedett épületcsonkokban újra megindul a vérkeringés a tavaszi munka nyomán. Nem tudhatja mindenki, hogy a kór- házépítési ügy milyen viszontagságai után sikerült végre az őszeleji időpontot kiválasztani a sebészeti pavillon új emeletrészének felhúzására és tető alá hozására, hogy így biztosítani lehetett számára a tavaszi feltámadást.

Sőt, — egyáltalán nem kergetünk hiú reményeket, ha azt állítjuk, hogy a Kossúth-utcát a Simor János-utcával összekötő új utca is megnyílik tavaszra. A kisebbek közül talán elég ezt az egyet említeni, amely a frisstavaszi felbuzdulás

lendületével bizonyára magával ragadja a többit.

Az alkotó és szépítő munka láza végigbizseregteti a várostest feledesbe gémberedett tagjait, sőt — Uram bocsá’! — még az évszázados álmait alvó jó öreg Jókai- és Szent Anna- utca is megremeg belé gyűrött, lyukas takarója alatt.

Minden ellenkezéssel szemben telve vagyunk lelkes optimizmussal... Tagadhatatlanul 1938-at írunk és a Szent István- évi építkezéseket nem lehet eltolni még egy esztendővel. Ilyesmi nem is jut eszébe senkinek, — de nincs is az a bürokrata-ész, csontos, csikorgó okoskodás, nincs is az a csökönyös vitatkozó tehetség és Pató Pál-természet vagy akadékoskodó paragrafus, amely ezt meg tudná tenni.

WWWHIIMIHtIltimiltlIWWWIWmwWIWtWtWWWMWWHWWWt

4 húsiparotok szakosztályának fálassa

Qrnman László cikkére

Igen tisztelt Szerkesztőság !

B. lapjuk f. évi január 27-i számában „Halló, Halló, olcsóbb lett a hús“ c. alatt megjelent cikkre vonatkozólag szíveskedjék mind a magam, mind esztergomi húsiparos társaim nevében a következőket közölni:

A közönség tájékoztatás szempontjából elsősorban ki kell jelentenem, hogy manapság mi sem köny nyebb, mint valakit felmagasztalni vagy mást, illetőleg másokat lekicsinyelni. Ha ezt tesszük, mindenkor kérdeznünk lehet: mi az indító ok ? Erre a feleletet legjobban a mélyen tisztelt Grumann László cikkíró úr adhatná meg.

Hogyan lehetséges, mélyen tisztelt Cikkíró Ur, hogy most egyszerre sürgős az esztergomi magas húsarakról írni, holott, mikor az ön által közkedvelt Znojek János hentesmester volt a katonai szállító, akkor magasabbak voltak nála a hús árak és akkor Ön nem tartotta szükségesnek a tollat kézbe venni. Miért nem repült fel akkora „fehérholló“?

Az tény, mint erről hirdetés útján is tudomást szereztünk, hogy Znojek Jánosnál olcsóbb lett a hús, de ennek magyarázatát csak mi szakem berek ismerhetjük, mert tudjuk, hogy az olcsó árjegyzék mögött milyen minőségű hús rejlett. A mélyen tisztelt Cikkíró Ur hosszú cikkben kel védelmére Znojek Jánosnak, de erről az utóbbi kérdésről megfeledkezett közérdekű sorokat írni. Sajnos, a súlyos közterhek miatt mi, eszter gomi hentesek és mészárosok a közönség által megszokott és megkövetelt húsminőségek forgalombaho- zása mellett nem tudunk alacsonyabb árakat szabni, ezt csak az teheti meg, aki silányabb minőségű árúval

dolgozott. A fogyasztó közönség hozzászokott a jóminőségű és fiatal húsáruhoz, ezt meg is követeli, igy ehhez kell irányítanunk a húsárakat más városok húsáraival párhuzamosan, sőt ennél továbbmenve kimu- tathatóiag jelentékenyen olcsóbban.

Amit én számlaszerűen nyílttá-ben összeállítottam, azért én teljes felelősséget vállalok. Azon kigúnyoló állítás, hogy „szegény mészáros“ 12 P 44 fillérből, egy drb. keresetéből fizeti a közterheket, igenis való tény.

A Cikkíró Ur a továbkiakban is gúnyolódik, amikor azt írja a tárgyilagosság figyelmen kívül hagyásával, hogy az esztergomi henteseknek, csekély kivétellel szép házuk és földecskájük van. Ezeket a házakat és fö'.decskéket vájjon azóta szereztük, amióta Zeojek János Esztergomban megtelepedett? Nekünk húsiparosoknak meg kellett robotolni a házacskát és a földecskét, meg kellett és meg keil robotolni a súlyos terheket, melyeket fizetnünk kell és éjjel nappal kell robotolni, küzdeni, gondterhekkei élni, hogy megélhetésünket biztosítsuk. Igenis mi nem térhetünk nyugovóra azzal a biztos érzéssel, hogy mire mi megöregszünk vagy munkaképtelenekké válunk, hogy lesz e költség temetésünkre, nem visznek-e majd minket az utolsó útra a szegényházból. Cikkíró úrnak ilyen gondjai nincsenek. Egyébként is ma azok fizetik a közterheket, akiknek van valamijük, akiknek semmijük nincs, azoktól nem lehet követelni semmir.

A mélyen tisztelt Cikkíró Ür bírálja — milyen alapon? — a 75 filléres marhaegységára\ Nem sántít az én számításom, mert igenis ma művészet 75 filléres egységárban marhát beszerezni. Azt az állítást,

hogy Győrött f. hó 19 én 45 fillértől 65 fillérig jegyezték az élömarhát, aláírom, de csak olyan minőségű árúk meilett, mint amilyen minőségű húsokat felreppentett a fehér holló illetőleg amilyen minőségű húsokkal kedvenc hentese do'gozott.

A sertésekre vonatkozólag éppen az ellenkezőjét állítja a tisztelt Cikk- iró Ür. Tessék csak megnézni a budapesti élősertés-árakat, meggyőződhetik arról, hogy annyiért, ameny- nyiért Ön a hasított sertést cikkében megjelölte, csak élősúlyán lehet beszerezni. Vagyis 110 és 112 fillér az élősúly kgr-ja. Valótlan tehát, hogy Győrött 110 és 120 a hasított sertés. Ebből nekünk le kell vonnunk a súly veszteséget, azután vasúti szállítási költséget, a közadókat stb. Kérdem, igen tisztelt Cikkíró Ur, hol van még ezektől a kereset ?

A húsok jóminőségét bízzuk csak a közönségre, ehhez nem szükséges semmiféle reklám, az pedig világos, hogy a 45—65 filléres marhahús nem iehet sem elsőrendű, sem fiatal, hanem harmadrendű, szaknyelven kifejezve közönséges csontozni való hús. Mélyen tisztelt Cikkíró Ur városában, Békéscsabán, bizony 2 P a marhahús kgr-ja. Más városokban is 20—40 fillérrel drágább a marhahús, mim Esztergomban. A drágulási az élőállatexport okozza, erről mi nem tehetünk, ha pedig valaki mégis olcsóbb áron adja a húst, azt csak a minőség rovására teheti meg.

Ha a Cikkíró Ur olyan nagy szakértelemmel bir, hogy szakmánkban iiányitó szerepet kíván vállalni, akkor arra kérjük, az esztergomi húsárak leszállítása érdekében, szerezzen be nekünk 55 filléres marhát. De olyant ám, amelyet meg lehet enni és amelyet nem kell háromszor levesnek megfőzni és amelyből végül nem kell fasirozottat készíteni. Ha közbenjárása eredményes lesz, magas jutalékot fizetünk.

Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy mi korábban megtámadtuk a mélyen tisztelt Cikkíró Ur kedvelt mészárosát. Nincs szó itt sem támadásról, sem kartellről, ami pedig azt illeti, hogy a győri Kereskedelmi és Iparkamara a meg nem engedett reklamirozás miatt ráirt Z íojek Jánosra, azt bízzuk igazság, tisztesség és szakértelem szempontjából a Kamarára. Znojek János a Kereskedelmi és Iparkamara figyelmeztetése után abba is hagyta akcióját, mert igenis ipari törvényeink• kel ellentétbe került azáltal, hogy elsőrendű, fiatal híist hirdetett és harmadrendűt adott.

Azon állítás, hogy milyen ráfizetéssel szállít a jelenlegi katonai szállító, szintén nem állja meg a helyét, mert mi nem idézőjelben sajnálkozunk a jelenlegi katonai szállító felett, hanem tényleg mondjuk, hogy szegény, szegény. Hogy miképpen boldogul és miképpen virul, majd azt a végén tudjuk meg. Mindenesetre Cikkíró Ur nem fog segíteni rajta. Cikkíró urnák emiatt ne fájjon a feje, faj a feje eleget a katonai szállítónak.

Egyebekben nem kívánunk sajtóvitába bocsátkozni, mi csak itt az