Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 76. szám

ÖTVENKILENCEDIK ÉVf. 76. SZ, CSÜTÖRTÖK, 1938. OKTÓBER 6 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és iársaáalaii lap Előíizetési ár i hóra: 1 pengő 20 fiíléi Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Egy úton járjunk! Imrédy Béla miniszterelnök rádiónyilatkozata mély hatást gyakorolt mindazokra, akik azt hallgatták, de azokra is, akik arról csak a sajtón keresztül szerezhettek tudomást. A miniszterelnök két kérdést állított fel, hogy mindkét kér­désre nyomban önmaga adja meg a választ. Az első kérdés: Van-e eredménye — természetesen magyar szempontból — a mün­cheni döntésnek? A második kérdés: meg vagyunk-e mi, magyarok elé­gedve ezzel a döntéssel? A két kérdésből is látszik, hogy a rádiónyilatkozat való­ban lélektani ismereten épült fel, mert hiszen a jelen pilla­natban semmi sincs, ami a fel­tett kérdéseknél jobban érde­kelhetne valakit, aki magyar­nak érzi és vallja magát. Már maga az a tény, hogy a mi­niszterelnök mindjárt beszéde elején felvetette a két kérdést, amelyre válaszolandó volt, olyan feszültséget támasztott, ami a legjobban felépített drá­mák hatását is felülmúlja, fő­leg akkor, amikor a miniszter elnök maga mindjárt meg is felelt a kérdésre, még pedig kategorikus rövidséggel, azzal, hogy: „cNem vagyunk, mint ahogy nem is lehetünk meg­elégedve !“ És ezzel a megadott válasz- szal nagyobb hatást ért el, mint amit várni lehetett, ha mindjárt nem is volt célja a miniszterelnöknek, hogy szó­noki hatásokat érjen el nyilat­kozatával. Mert hiszen ezzel az egyetlen kijelentésével Imrédy Béla levezette azt a feszültsé­get, ami az utolsó napok drá­mai mozzanatain és fordulóin keresztül a lelkekben össze­sűrűsödött s amit a felelőtlen hí­resztelések, az ellenőrizhetetlen „on dit“-ok csak még jobban fokoztak. Maga a nyilvánosság és az őszinteség, mellyel a miniszter- elnök a kérdést felvetette s az a mód, amellyel a „miért“- nek az „azért11-ját megadta, olyan megnyugtatással hatott, mely alól senki sem vonhatta ki magát s amelynek jótékony hatását valószínűleg még so­káig érezni is fogjuk. Ha igaz volt a világháború alatt, hogy a frontok sorsát sokszor az döntötte el, milyen volt a front­mögötti országrészek hangu­lata és lelkiállapota, azt hisz- szük, hogy ez a hangulat, ez a lelkiállapot csak meghiggad­hatott és megnyugodott a mi­niszterelnök rádiónyilatkozatá­nak hatása folytán. A szavak mögött megérez­hette, aminthogy meg is érezte a magyar társadalom, hogy az a férfi beszél most hozzá, aki mióta a kormányzás a kezébe került, egyetlen egyszer sem mondott olyat, ami nem bizo­nyult mindig igazságnak s egyetlen egyszer sem Ígért olyat, amit nem akart volna a legkomolyabban meg is való­sítani. Amit Imrédy Béla még eddig hirdetett, az a program és munkaterv mindig egész valójában készpénznek számí­tott a nemzet előtt, mintahogy most is annak számíthat az a kijelentése, hogy: „Semmiféle megkülönböztetésbe nem i\yugszunf bele, nem csábít­hatnak el bennünket eddig követett utunkról, sem a kaland egyrészről, sem a gyáva leiriondás másrészről, haladunk tovább az eddigi ösvényünkön, ha az mind­járt nehéz és küzdelmes út is lesz /“ A miniszterelnök beszédében „menedékháznak“ mondja a müncheni megegyezést, ahon­nét még küzdelmes út vezet a Most, hogy Csehországot elérte a vágzete, feltárjuk olvasőink előtt, hogy mit is vesztett eddig és még mit fog veszteni Csehország. Csehország területe volt 140 ezer négyszögkilométer, 15 milliónál több lakossal. Eddig leestek a következő területek: a szudétaterület 23.500 négyzetkilométer 3.500,000 lakossal, a lengyelterület 3000 négyzetkilomé­ter 300.000 lakossal. Ez kitesz ösz- szesen 26.500 négyzetkilométert, me­lyen 3-800,000 lakos él. Ha tehát csupán ezeket a tétele­ket vonjuk is le a mai Csehország­ból, akkor területe 116.000 négyzet- kilométerre, lakossága pedig alig több, mint 11 millióra csökken. Ha pedig levonjuk még ezenfelül a 12.000 négyzetkilométert kitévő összefüggő magyar nyelvterületet a szétszórt magyar nyelvszigeteken kívül, to­vábbá Ruszinszkónak ugyancsak 12 ezer négyszetkilométerre rúgó terü­letét, akkor Csehország területe 100 ezer négyzetkilométer alá süllyed, la­kóinak száma pedig 10 millió alá csökken. A megmaradó Csehország végső célig, a magyar igazság teljes győzelméig. Meg is je­löli az útat, ami ehhez a kí­vánt eredményhez a nemzetet elvezetheti. — Jia valaha, úgy most itt az ideje annak, hogy valamennyien egy áton jár­junk. cMert a kvrmányelnök- nek a legnagyobb erőt az adja, ha érezheti, hogy az egész nemzet halad mögötte — módja Imrédy Béla. Sorsdöntő órákat élünk, ami­kor kétszeresen nagy a felelős­ség, amit a vezetőknek érezniük kell. Ezért is mondja a minisz­terelnök : — cMinél egy ebbek va­gyunk, annál biztosabban járunk, annál erősebbek is vagyunk. Hogy ezt az erőt a nemzet meg is szerezze a maga nagy céljaihoz, ahhoz is megadja a miniszterelnök útbaigazító ta­nácsát. Mert ennek lehetősége csak egy, aminthogy egy a fel­tétele is. — felelősségérzet és tu­dás a vezetőkben, fegyelem a vezetettekben és lendület mind a kettőben. Most már a nemzet egyete­mén múlik, hogy fel tud-e ké­szülni a történelmi időkre, hogy beválthassa mindazokat a re­ményeket, amelyeket a magyar múlt és a magyar történelem tesz parancsoló szükséggé szá­mára. # tehát alig egy árnyalattal lenne erő sebb, mint a mai Magyarország, amelynek 9 millió lakosa és 92.000 négyzetkilométernyi területe van. A müncheni és az azt követő tár­gyalásoknak azért sem könnyű a feladata, mert egészen új állami, faji, nyelvi és területi átgondolásokra lesz szükség. Csehország a szudétaterületekkel együtt elveszítette textiliparának kb 1000 vállalatát, 800.000 szövőszéket, 10.000 lenipari műhelyét 300 000 szövőszékkel, kenderszövő és csip­keverő üzemeit, ércipara elveszítette a Skoda-műveket Piisenben, ame­lyek teljesen n nyelvhatár szélére jumak, továbbá a poldi- és kladnói- műveket, végül Vitkovicot, a mä risch-ostraui medencében. Elveszítette az osiraui szénbányá­kat, 17 millió tonnára eső szénbá nyászatának háromnegyed részét is. Azonkívül a Karlsbad vidékén lévő porcellángyárakat, a Teplic vidékén lévő üveggyárakat, az aussigi legna­gyobb vegyigyárat, a söripar és cipő­ipar legnagyobb részét, végül, ha a HETI ESEMENYEK BELFÖLD A magyar kormány hétfőn újabb nyomatékos jegyzéket intézett a cseh­szlovák kormányhoz. — Elhalasz­tották a X. Országos Frontharcos találkozót. — Herceg Esterházy Pál újabb 50 ezer pengőt adományozott tudományos kutatásokra. — Újabb ötmillió egypengőst vernek. — Fe­lülvizsgálják a békeszerződések ál­tal Magyarországra hárított gazda­sági hátrányokat. — Werth Henrik gyalogsági tábornokot nevezték ki a honvédvezérkar főnökévé. — Újpest szobrot emel Kossuth Lajosnak. — Szegednek 36 millió pengő adós­sága van. — Igazoltatják a front­harcosjelvény viselőit. — Debrecen újabb félmilliót fordit a légvédelemre. — Bácsmegye és Kiskunhalas gáz­álarcot adott tisztviselőinek. — Meg­küldte a kormányzó a fényképét Franco tábornoknak. — Tia év alatt majdnem háromszorosára emelkedett tejfogyasztásunk. — Csökkent szep­temberben a fizetésképteleségek szá­ma. — Kiskunságban 30—40 q kukorica termett holdankint. KÜLFÖLD A lengyel csapatok megszállták Teschent és környékét. — Musso­lini szerint a rutén és szlovák te­rületeket is vissza kell adni Magyar- országnak. — Csehszlovákia 10 millió font angol kölcsönt kapott. — Hitler Heinleint a szudétanémet te­rületek biroda;mi biztosává nevezte ki. — Palesztinában ismételten ki­újultak a harcok. — A francia tartalék sokat leszerelték. — Borisz bolgár király húsz éve ül a trónon. — Avarescu román tábornok meg­halt. — Róma sietteti a magyar kérdés megoldását. — Lengyelor­szág közös határt követel Magyar- országgal. — Az olasz garibaldis- ták üdvözölték Magyarországot. — Összeült az új német cseh határo­kat megállapító nemzetközi bizott­ság. — Visszavonul a magyar ha­tárról a cseh katonaság. — Vörös terrorfiúk garázdálkodnak Pozsony­ban. — Papír váltópénzt vezettek be Csehországban. — Magyar ka­tonákat vittek az esstieges prágai zendülés leverésére. — Visszakapja gyarmatait Németország. — A ru­ténok követelik az önkormányzatot. — Marosvásárhelyen magyar al­polgármestert választottak. — Eb tűnt az Óceán felett egy német postarepülőgép. — Leveszik a zsi­dóneves utcatáblákat Berlinben. —- Maginot vonalat építenek az oro­szok a határon. — Lebontották a a németek a dortmundi zsinagógát. — Pusztító vihar dühöngött Ná­poly környékén. — A francia ál­lamtanács köszönetét mondott Dala- dier miniszterelnöknek. — Felrob­bantották a csehek az ipolybéli hi­dat. — Géppuskával védekeznek az orosz parasztok a gabonarekvi- rálás ellen. — Tízmillió mázsával több búzát termelt az idén Német­ország. — Orgiákat ül a cseh ter­ror a Felvidéken, Mit veszített eddig Csehország?

Next

/
Thumbnails
Contents