Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 74. szám

ÖTVENKILENCEDIK ÉVE. 74 SZ. CSÜTÖRTÖK, 1938. SZEPTEMBER 29 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 SereSZfőliy politikai éS társadalmi lap Előfizetési ár i hóra: 1 oengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. l Nem várhatónk tovább Azok a nyugati diplomaták, akiknek telje en mindegy, hogy a kommunisták és a Németor­szágból s Magyarországból a Felvidékre menekült liberális­kommunista emigránsok rém uralmat teremtettek a Felvidé­ken, s tömegesen veszik vérét a húsz esztendő óta szenvedő magyarságnak, új jelszót dob­tak a világ köztudatába : a ma­gyar és lengyel kérdést csak akkor kell felszínre hozni, ha már a szudétanémetek ügye megoldódott. Úgy látszik, a „demokrati­kus államok“ diplomatái lelke­sednek a csehországi állapoto­kért s elsősorban azért a dik­tatúráért, melyet a kétfarkú cseh oroszlán idényállamában Jan Sirovy honosított meg. Úgy ponaolják a szabadkő- mívesség emlőin nevelkedett nemes férfiak, hogyha húsz évig kibírta a felvidéki ma­gyarság a cseh demokrácia ál­dásait, négy-öt évig ki fogja bírni anélkül, hogy egy szálig belepusztulnának ebbe a jó­létbe. Ezzel a ragyogó ötlettel hízelegnek a tescheni lengye­leknek, az ungi, beregi és már- marosi ruténeknek is, mert megszokták húsz év óta, hogy midaz, ami Páris felől jő, a középeurópai népek szentírása. Nos hát nem egészen igy áll a dolog. Mert akármiképen is vélekednek rólunk a nép­frontok és a kommunizmus párisi előharcosai, van bátor­ságunk kimondani Isten és vi­lág előtt: mi nem várhatunk tovább. A mi szón van a hang­súly s ezalatt az egész vilá­gon szerteszét élő keresztény magyarságot értjük. 4 S amennyire lengyel testvé­reinket, a keleti tótok érzésvi­lágát és a nagyságos fejede­lem szegény népének, a ruté­nek gondolkozását ismerjük, meggyőződésünk, hogy ők is ezt az álláspontot vallják s va- lamennyiök lelkét átjárja az az érzés, hogy ütött a történelem, ütött a felszabadulás órája. Mivel nem valószínű, hogy a mostanihoz haszonló törté­nelmi alkalom, legalább is a mi életünkben mégegyszer el­érkezik, a legenergikusabban szembehelyezkedünk azokkal a sima modorú, borotvált arcú, halk járáskelésű diplomatákkal, akik a magyarok, a lengyelek, a szlovákok, a rutének problé­máját elsíbolni szeretnék csak azért, hogy időt adjanak a kom­munizmusnak a Felvidéken való berendezkedésre. Ezek azo^ a diplomaták és nemzetközi va- lőrök, akik a páriskörnyéki bé­kék borzalmaiból mitsem ta­nultak s akiknek lelkiismerete könnyedén veszi tudomásul egy háború felidézését, száz és százezer ember életének pusz­tulását. Tudják meg tehát ott nyu­gaton, a kultúra és a huma­nizmus állítólagos hazájában, hogy mi, magyarok, nem vár­Eztergom város és környéke ha­zafias közönsége a magyar Fel­vidék visszacsatolásáért tüntető nagy­gyűlést hirdetett a Széchenyi-téren szombaton délután 6 órára. Noha a gyűlés előkészítésére és rendezésére alig volt idő, mégis ha­talmas tömeg tett eleget a társa­dalmi felhívásnak Esztergomban ré­gen látott lelkesedéssel és megálla­píthatjuk, hogy a nagygyűlés mind az impozáns részvételt, mind pedig a város közönségének egységességét, egyakaratát és közös elszántságát tanusitó lelkes és mégis fegyelmezett, méltóségos komolyságú megnyilat­kozást tekintve minden részletében fényesen sikerült és a' trianoni ha­társzélre kerüit ősi Esztergom kö­zönségéhez méltó volt. Ez az izgalmasan szép szombat­este a villanyárban úszó Száchenyi- téren szivet-lelket magávalragadó megnyilatkozásaival eltöröíhetetlenüS élni fog emlékezésünkben. Ennek igazi párja csak az a második nagy összetalálkozás lehet, amikor az itt elzúgott és a világ lelkiismerete elé tárt igazságos kívánságaink és köve­teléseink teljesülését ünnepelhetjük. Délután a leventezenekar hazafias indulókkal járta be a várost, hogy a közönség figyelmét így is felhívja a nagygyűlésre. Nem sokkal ezután megkezdődött a gyülekezés a nem- zetiszinű zászlókkal díszített Szé­chenyi-téren. Elsőkül az ifjúsági cso­portok vonultak fel. A nemzetizász­lók alatt tanáraik vezetésével érkez­tek a bencésgimnázium, a ferences és a városi gimnázium lelkes növen­dékei. Különösen szép és katonás volt a tanítóképző ifjúságának dalos felvonulása, amely valósággal fel­villanyozta a tömeget. Ugyancsak szép katonás fegyelmezettséggel jöt­tek az erdészeti szakiskola növen­dékei, megjöttek a vízivárosi zárda tanintézetei és felvonultak a fronthar­cosok, leventék, iparostanulók is. A Szentháromság-szobor körül fel­hatunk tovább, de nem várhat­nak tovább azok a testvéreink sem, akik egy ezeresztendős lét jó és balsorsát osztották meg velünk Szent István ko­ronája alatt. Akik nem akar­nak a nemzetek felszabadulási vágyáról tudomást szerezni, azok az emberiség legnagyobb bűnösei és megérdemlik, hogy minden nemzedék megjegyez­ze nevüket, mint ahogy meg­jegyezte Efialteszét, aki árulója volt hazájának. Jól tudjuk, hogy sorsunkkal játszunk, de hidegvérünket egy pillanatra sem veszítjük el és minden cselekedetünket a mai történelmi idők súlya szabja meg! sorakozó ifjúsággal együtt gyüleke­zete Esztergom város és a közvet­len környék hazafias közönsége, amelynek lelkesedése percről-percre fokozódott. Nemcsak a Széchenyi teret, hanem a térre torkoló kisebb utcákat is megtöltötte a hatalmas tüntető tömeg, amikor 6 óra után pár perccel megkezdődöttt a nagy­gyűlés. A városháza erkélyén dr. Radocsay László főispán, dr. Frey Vilmos al­ispán és Glatz Gyula polgármester foglaltak helyet. Az erkély alatt a téren sorakozott Turista Dalárda Hajnali Kálmán vezényletével a Himnuszt énekelte, majd Merva László belvárosi káplán lépett az erkély emelvényére és elmondotta hazafias lelkesedéstől izzó szép be­szédét, amelyben Magyarország fel- darabolásának igazságtalan és bű­nös voltát hangsúlyozta. — Az ezeréves Magyarországot feldarabolták csak azért, hogy a le­hetetlen összetételű Csehszlovákiát összetákolhassák és a vvilsoni önren­delkezési elv cégérével dolgozó tria­noni urak Benesék sugalmazására megkérdezésük nélkül elszakítottak tőlünk egymillió magyart. Elszakított magyar testvéreink a többi cseh­szlovákiai nemzetiségekkel együtt az elmúlt húsz esztendő alatt a jogta­lan, elnyomó bánásmód kálváriáját járták. Azóta azonban fordult a tör­ténelem szekerének kereke, Magyar- ország igazsága kiderült és a fegye­lemmel tűrő-szenvedő magyar ha­talmas barátokat szerzett Olaszor­szágban (Duce, Duce I, tüntetett a tömeg), Németországban és Lengyel- országban. — Most, amikor a történelmi igaz­ság ereje folytán újra keli megraj­zolni Európa térképét Csehország körül, itt az alkalom, hogy ismétel­ten odakiáitsuk az egész világ­nak : igazságot Magyarországnak I Mindent vissza! Csatolják vissza a Felvidéket I HETI ESEMENYEK * 1 BELFÖLD Megveszi az OTI a Sósfürdőt. — A Futura 6 millió métermázsa búzát vásárol. — 42 milliós köl­csönt ad az OTI a fővárosnak. — Nem alakulnak szabadcsapatok Ma­gyarország területén. — Cannes polgármestere feleségével Budapes­ten tartózkodott. — Megoperdltdk gróf Károlyiné Horthy Paulettet. — Hétfőn nagy légoltalmi gyakorlat volt Budapesten. — Százezer frank tiszteletdijat kap Szentgyörgyi pro­fesszor a liágei egyetemtől. — Meg- halt Sztankovits Szilárd, a hires sportvezér. — Kelemen Kornél le­mondott az OTT elnökségéről. — A csehek lezárták a magyar határt. — Imrédy Béláné Vezsenyben két ajándékházat adott át a sokgyerme­kes szegény családoknak. — A ka­tonai szolgálatot teljesítők család­tagjai segélyt fognak kapni. — Há­romszázezer pengőt kap Bácsme- gye útépítésekre. — Tizenkétezer pengővel javult külkereskedelmi mér­legünk. — Háromszáz munkás sz rájkbalépett az újpesti texiilgyár- ban. — Vahct ab Un cselekmény miatt 30 tagot kizárt a budapesti tőzsde. KÜLFÖLD Franciaország behívta a tartalé­kosokat. — A csehek lezárták a iengyel határt. — Heinlein felhívta a szudétanémeteket, hogy ne enge­delmeskedjenek a cseh behívó pa­rancsnak. — A szovjet megfenye­gette Lengyelországot. — Október 1 ig adott haladékot Hitler Csehor- szágnak a szudétanémet területek át­adására. — Kommunista hordák garázdálkodnak a Felvidéken. — A cseh határokat Hitler csak az ősz- szes nemzetiségi kérdés rendezése után hajlandó biztosítani. — Cseh­országban megszűnt a telefon- és és táviróforgalom. — Prága eluta­sította a német ultimátumot. — A francia vezérkari főnök tárgyaláso­kat folytatott Londonban. — A Prá­gai Magyar Hírlap szerkesztőjét le­tartóztatták. —- Csehország hajlan­dó lengyel területeket átengedni. — Mdsfélmillidrdot költött Európa használhatatlan műbenzinre. — El­tiltották a politizálást az ausztráliai hadseregben. — Roosevelt békefel- hivást intézett Hitlerhez és Benes- hez. — Tömegesen fogják le a ma­gyarokat Komaromban és Pozsony­ban. — 40 ezer lengyelből áll már a felkelő szabadcsapat. — Hitler kemény kritikát gyakorolt berlini be» szédében Csehország fölött. — Le­zuhant az amerikai lógihaderő fő- nőié. — A bolgár királyi pár Ber­linben látogatásokat tett. — Meg­támadták és kirabolták a nizza- párisi gyorsvonatot. — Pozsony és Kassa népe feikészüit az önvéde­lemre. — Pacelli bíborost köny- nyebb autóbaleset érte. — Bécs fö­lött eltiltották a repülőforgalmat. — Békés megegyezést ajánlottak fel a csehek Magyarországnak a magyar­területek átengedésére. — Benes ke­sében van a béke vagy a háború. Tízezres tömeg tüntetett a Széchenyi­a

Next

/
Thumbnails
Contents