Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 71. szám
2 ESZTERGOM ll VIDÉKÉ 1938. szeptember 18 hájuk is lobogna 1 S körülöttük a hegyre guggolva, összehúzódva mint menekült csapat, apró, festői, fehér vályogházak, félig beépítve az agyagos partba, egymás hátán csüggve, roskadozva, omló szurdékok és olaszos girbegurbák között: ez Szent- Tamás. Mily középkori kép ! Ezek az utcácskák alighanem jobban hasonlítanak a Szent István városának primitiv utcáihoz, mint akármi más Esztergomban. Ámbár, mint hallom, egész új telep ez s a bazilika építésével függ össze: olasz kőmíveseit ültette ide az akkori prímás, saját telkén engedve helyet vityillóiknak. De ki választ már szét itt régit és újat, magyart és idegent ? Eggyé gyalulta mind a „százados szelíd szegénység“, mely megnevezhetetlen szépséggel árasztja el e dombot; a vityillóknak éppúgy meglévőn a maguk szépsége, mint a palotáknak. Én egy harmadik hegyről szoktam nézni mindezt, ez az én saját külön hegyem: egy nyájas szőllőhegy, kis kápolnákkal és pincesorokkal 1 Innen a másik kettőt jól belátom s így szeretem őket látni együtt ; itt ütöttem föl nyári tanyámat immár hosszú évek óta. A hideg pompájú Benczur- festmény helyett ma otthonos tájkép néz rám, meghitten mosolyogva, ve- randés üvegkockáin át, friss színekkel, mint egy rajzhálós karton. Szent István székhelye iparkodó, messziről füstölgő bányavéroskák közt pilledíen őrzi pompáját s szegénységét. Tekintetem kéjjel csuszkái a csillogó Dunán, a méltóságos kanonokházaktól, a Csitriszigetek ős- vadonáig. Ahol én lakom, ott is ősvadon volt, amikor idecsöppentem, mint egy gyarmatos a Csöndes Óceán valamely ismeretlen szigetére. Mennyi türelem, lemondás a gyarmatos élete, míg némi kényelmet teremthet magának I Sokszor eltűnődöm, mit szeretek Esztergomon? Nyilván a Benczur- pompát, az ősvadont és a szelíd szegénységet együtt. Öreg esztergomiak még emlékeznek a Simor prímás négyesíogatára, amely lépésben sétált át a legszege- nyebb utcákon, előtte három hajdú járt, mint a mesékben és hatosokat osztogatott a szenttamást rongyos gyerekeknek. Simor bíboros nemcsak hatosokat osztogatott, hanem képeket is gyűjtött s ő vetette meg a kis múzeum alapjait, ahol ma édes olasz primitívek láthatók és középkori magyar festmények, Filipo Lippi, Ko- lozsváry Tamás s a titokzatos M. S. mester mellett, s közben Pázmány Péter séíabotja is helyet talál vén juhászok faragott botjai közt, s egy régi hercegnő dísztárgy- és szelencegyűjteménye. Igen, minden van Esztergomban, poma és szegénység, szent csillogás és otthonos magyarság, a magyar élet egész kereszt- metszete. S ha leszállók a hegyről, a Sötét- kapu mellett, s tovább ballagok a kishíd felé, elém tárul az időbeli hosszmetszet is, maga a történelem, minden dicsőségével és pusztulásával. Egyformán jelentős itt. amit Iátok és ami hiányzik., A szent papi barokk Pázmány Pétert juttatja eszembe, holott ez persze mind csak későbbi. Hisz Pázmány esztergomi érsek volt ugyan, de nem lakhatott Esztergomban. Esztergom a török alatt nyögött 140 éven át. A hídon túl látom a szigetet, ahol Balassa Bálint elesett a török ellen küzdve. A cseh-szlovák partról gémeskútak intenek felém. Esztergom ismét véghely, mint Balassa korában. Visszafordulok. A városház körül még ósdibb barokk fogad, mely a kuruckor emlékét idézi: duplatetejű házak, faragott erkélyek, legyezőrnód széttáruló sugarakkal díszített jellegzetes kapuk. Maga a városház, mely a híres Vak Bottyán palotája volt, kecses tornyával s tömzsi árkádjaival, a legszebb épületek egyike. Ide ült be Kucklaender, a labanc generális : amit a török meghagyott, azt a labanc bontatta le. Az útjábaeső építményeket behordatta földdel, hogy ágyúinak állást szerezzen. S amit a labanc meghagyott, azt a talajegyenítők bontották le vagy földelték el. A régi, szentistváni bazilika állt még, mikor a műveleteket megkezdték ; az utolsó tornyok közben dőltek össze. Néhány év előtt még azt hittük, hogy végkép elsüllyedt és elpusztult minden, ami a török előtt volt Esztergomban. Esztergom, mint egy nagy temető a föld alatt őrizte igazi kincseit s ékes sírköveket emelt fölébök. Különös véletlen folytán épen Szent István évére ismét láthatóvá lett valami ebből a múltból. A történelmi sétát, amit megkezdtem a Dunaparton, folytathatom a föld alatt. Lelkes és kitűnő szakemberek kiásták Szent István palotáját a sárból! Ez a palota, háromszor átépítve más-más korban és stílusban, mintegy geológiai képződmény tárja föl Esztergom eltűnt múltjának rétegeit. Esztergomét, vagy Magyarországét: mert hisz Esztergom, mielőtt véghely lett volna, székváros volt. Sőt még Magyarországnál is többről beszélnek ezek a rétegek ! Az európai kereszténység leikéről beszélnek, melynek a magyar lélek előbb áhitatos kis inasa, később már tökéletes munkatársa ... A magyar míves együtt dolgozott a III. Béla francia építészeivel s a Vitéz János olasz festőivel. A pompa, melyet nemzedékeken át fölrétegező- dött alkotásuk romjai megsejtetnek, talán nem egészen ugyanaz, mint amit valaha, a Benczúr kép nyomán, elképzeltem. A szellem azonban, mely belőle árad, pontosan az a szellem, aminek Szent István nyitott kaput ebbe az országba. Az európai kultúra és keresztény egység szelleme. meth Vilma, Táncos Emília, Werner Éva. IV. osztály: Franke Éva, Haáz Mária, Kemény Margit, Újhelyi Gizella. V. osztály: Bedross Margit, He- tényi Anna, Kovalik Marianna, Mik- lóssy Anna, Niedermüller Márta, Wojeslawsky Éva. A tanítónőképző értesítője befejezésképpen a gyakorló elemi népiskoláról számol be. Az elemi iskola két tagozatban működött. Az alsó tagozat I—IV. osztály; tanítónője: Juhász Nyitó M. Alfonza, a felsőtagozat IV—VII. osztály: tanítónője Weisz M. Kornélia. A növendékek száma az alsó tagozatban : 43, a felső tagozatban: 34. Vármegyei gyűlések Dr. Radocsay László főispán elnöke alatt folyó évi szeptember hó 13-án megtartott kisgyűlésen a 81 pontból álló tárgysorozatot vitéz dr. Zsiga János vm. II. főjegyző, Viz- váry Viktor vm. aljegyző és dr. Fél- egyházy Elemér közig, gyakornok adták elő. Különböző törvényhatósági átiratokkal kapcsolatban a kisgyűlés előterjesztést tett a törvényhatósági bizottságnak, hogy törvényben biztosított felirati jogával élve kéri a kormánytól az Eternit-csöveknek a vízvezetéki és csatornázási munkálatoknál való felhasználásának engedélyezését, a pénz, valuta és nemesfémeket az országból kicsempésző egyéneknek szigorú megbüntetését, a cselekmény elkövetőivel és a vámcsalókkal szemben a vagyonelkobzás alkalmazását. Nógrád- és Hont- vármegyék feliratával kapcsolatban a kisgyűlés kívánatosnak, sőt szükségesnek tarja a párbérkórdésnek törvényhozási rendelését. Elhatározta a kisgyűlés, hogy Komárom városban a főszolgabírói hivatal és lakások céljaira nagyobb épületet ad, erre a várostól telekajánlást vár és az építési költségekre a vármegyei 1937. évi megtakarításokat leköti, a tervek elkészítésével a vármegye alispánját megbízza. Javasolja a kisgyűlés az állatorvosok magángyakorlatának díjazásáról alkotott vármegyei szabályrendeletnek és a köztenyésztésre szánt bikák vármegyei tulajdonként leendő beszerzéséről szóló vármegyei szabályrendeletnek módosítását. A különböző városi és községi képviselőtestületi határozatokkal kapcsolatban jóváhagyta a kisgyűlés dr. Antóny Béla polgármester és több nyugalmazott városi tisztviselő pót- nyugdija tárgyában hozott képviselőtestületi határozatokat és a Schalk- ház Ferenc Esztergom városi főintéző kitüntetésére vonatkozólag dr. Középiskoláink az értesítők tükrében Az esztergomi érseki tanítónőképzö Az Esztergom-Vízivárosi Irgalmas Nővérek Érseki Nőnevelő Intézete az elmúlt iskolaévben közös értesítőt adott ki, amely magában foglalja a tanítónőképző, leánygimnázium, polgári és elemi leányiskolájának értesítőjét. Az egybekötött értesítők előtt az általános részben Nádler Istvánnak, a tanítónőképző igazgatójának két rc- mekbefoglait tanulmányát találjuk : „Eucharisztikus nevelésünk“ és „Nemzeti nevelésünk a Szent István évben.* Ebben a részben értekezik még Goriczky M. Salvatoria „Eucharisztikus és Szent István ünnepléseink“ címmel és Fekete M. Carissima: „Pedagógiai kiállításunk“ címmel. Az Érseki Nőnevelő Intézetek történetét Fekete M. Carissima összegyűjtött adatai alapján Nádler István igazgató ismerteti. Ebből az érdekes fejezetből meg tudjuk, hogy az irgalmas nővéreket 1842-ben Hám János püspök telepítette le Szatmáron. A társulat tagjainak hivatása az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása. A rend által létesített nevelőintéz- mények a következők : 3 tanítónő- képző, 1 gimnázium, 6 polgáriiskola, 17 elemiiskola és 17 óvoda. Esztergomba 1865 ben Scitovszky János hercegprímás telepítette le az irgalmas nővéreket. Az értekezés részletesen ismerteti ezután az irgalmas nővérek munkásságának történetét, az intézetek igazgatóinak névsorát, az egyházi és világi közéleti nagyságokat, akik az intézeteket meglátogatták. Az általános bevezetések után következik a Tanítónőképző Intézet értesítője, amelyet Nádlet István, a tudós és kiváló pedagógus igazgató tesz közzé. Az értesítő első két fejezete is merted az intézet múltját és az elmúlt iskolaév vázlatos történetét. Külön fejezet foglalkozik az intó zet különböző hatóságaival, a tanári testület beosztásával és társadalmi, irodalmi munkásságával. Igen érdekes adatokat találunk az intézeti internátusra vonatkozóan, annak nevelési szellemét, tanulmányi elgondolásait illetően. Az internátus- nak az idén 73 tanítónőképzős növendéke volt. Gazdag fejezetet szentel az érte sítő az intézet gyakorlat-pedagógiai kiképzésre irányuló tevékenységének ismertetésére. Á pedagógiai kiképzést különböző előadások, pedagógiai kirándulások, értekezletek segítették elő. Igen szép egyesületi élet folyt az intézetben : a Mária-Kongregációban és az Önképzőkörben. Mindkét intézmény hatékonyan elősegítette az intézet valláserkölcsös és nemzeti nevelési célkitűzéseit. A tanílóképesítői vizsgálatok június közepén folytak le dr. Lépőid Antal prelátus-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő elnöklete alatt. A vallás- és közoktatásügyi minisztert dr. Becker Vendel címzetes kir. főigazgató, a szegedi katolikus kir. tanítóképző intézet igazgatója képviselte. Tanítónői oklevelet nyertek: Bedross Margit, Brandt Julia, Csaba Irma, Faragó Valéria, Fényi Angéla, Futó Anna, Gnandt Julianna, Harlmann Irén, Hetényi Anna, Hopp Stefánia, Jánossy Rózsa, Jeney Erzsébet, Kár- páthy Ida, Kertai Mária, Kiss Klára, Kmo.-kó Valéria, Kolcza Margit, Kollár Jolán, Kondráth Borbála, Kovalik Marianna, Kovács Márta, Kőhalmi Teréz, Kubovich Edit, Legény Éva, Majorán Magda, Menyhárt Mária, Mezei Margit, Miklóssy Anna, Molnár Gabriella, Németh Teréz, Niedermüiler Márta, Resser Róza, Szász Ida, Szentmiklóssy Edit, Szo- kob Ilona, Sztupovszky Teréz, Tauber Klára, Teleki Etel, Urbanovits Magda, Varga Julia, Varga Mária, Weisz Katalin, Viszneki Mária, Wo- jesziaw,zky Éva, Wundei Julia. Az intézet vastagbetűs növendékei: I. osztály : Luplovics Lenke. II. osztály: Gonda M. Hildegard, Kovács író Paula, Kummer Aranka, Varga Livia. III. osztály: Húszai Karolin, Né■imniii IlMllllMntlIMlinMtIllMllllWllHMIllllBllllMllllMllllMlHIWiniainillBllinBlinMimiMMIlMlllMiniMllMflfflMIMIlllMi iVIRIdes SZÁNTÓ ■ SZÖVET SELYEM MOSÓKELME V*v> FÉRFI PORÓZUS I INGEK AMJSITAS 4-80-töi unni
