Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 8. szám
ÖTVENKILENCEDIK ÉVF. 8. SZ. ' CSÜTÖRTÖK, 1938 JANUÁR 27 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 2Ü Keresztén? politikai 83 tárSalalüSt lap Előfizetési ár i hóra: 1 pengő 20 filiéi Megjelenik hetenklnt kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Őszinte együttérzéssel köszöntjük a szentgyörgyme- zői szőlősgazdák új érdekszövetségét és gazdasági tömörülését, sőt igazat adunk nekik abban is, hogy borkimérési szövetkezetüknek sikeres működése közérdek, a városnak is hasznára válő gazdasági érdek és hogy az esztergomi szőlőnek és bornak értékesítéséből nemcsak a gazdaközönségre, hanem közvetve a város minden adófizető polgárára — a vi- szontértékesítés és viszontvá- sárlás folytán — előny származik. A város egyetlen polgárára nézve sem lehet közömbös az, hogy az esztergomi szőlő és bor megtalálja-e piacát, vagy pedig értékesítés híján kárba vész, vagy elkotyavetyélődik. Csak természetes és igazságos dolog, hogy ha a szőlősgazdától a köz javára hasznot követelünk, akkor közügynek kell tekintenünk azt is, hogy a szőlősgazdának legyen meg a normális jövedelme és legyen miből adót fizetnie. De más szempontból is joggal kívánhatják a szőlősgazdák a pártfogást és gondoskodást — amennyiben lehetséges — hivatalos részről is. Az évtizedek óta mind kisebb területre zsugorodó — a régi híres esztergomi szőlőtermelés idején egész hegyoldalakat és nagy homokos laposokat elfoglaló — szőlőskertek a nemzeti közvagyonhoz tartoznak és nemcsak a szőlősgazda számára jelent súlyos veszteséget a szőlőskertek további pusztulása a jövedelem elmaradása miatt. A fentiekre gondolva, a magyar szőlőtermelés fontosságát és az esztergomi szőlősgazdák fizetőképességét mérlegelve — a szentgyörgymezői szőlősgazdák is minden pártfogást megérdemelnek és velük együtt mi is kérjük a borértékesítő szövetkezet hivatalos támogatását — akár adókedvezmény, akár más lehetséges formában. Kapcsolatosan azonban hangsúlyoznunk kell azt, hogy az esztergomi borértékesítésnek nem az a lényege, hogy a gazdáknak van-e boltjuk és szövetkezeti borkimérésük, vagy nincs. A sikeres borértékesítés lényege inkább az, hogy megtermett-e az esztergomi szőlőkben és megvan-e a hordókban az a bizonyos jó bor, amelynek nem kell cégér. Igenis ez a fődolog és ez nemcsak a mi véleményünk és nemcsak az esztergomi borivóké és borfogyasztóké, hanem mindazoké, akik a bortermelés és borértékesítés kérdésével szakszerűen foglalkoznak. Valótlant állítana az, aki azt mondaná, hogy Esztergomban nem terem jó bor. Nem egy esztergomi pince híres arról, hogy benne kiválóan finom, sajáttermésű bort őrizgetnek. Viszont az is igaz, hogy nincs szakszerű és tömeges fajszőlőtermelés és Esztergomnak nincs meg az évről-évre értékesítésre kerülő, piacképes, egységes, tiszta fajizű és jellegzetes za- matú faj bormennyisége. Az egyes szőlőkben termő Mint az esztergomi tisztviseltársa- dalom elnöke, állandóan élénk figyelemmel kisérem mindazon megmozdulásokat, melyek pengőértékben fejezhetők ki. Ez nemcsak bennünket, agyonszanált tisztviselőket, de minden úgynevezett piacról élő embert nagyon közelről érdekel. Szóvá teszem gyakran a legtöbbször indo kolatían drágulást, s a válasz: a nyers anyag áremelkedése kényszerít bennünket a készárú árának emelésére. A legtöbb árúnál nem áll módomban ennek igazságát kikutatni, de ahol sikerül kikutatnom az ellenkezőjét, arra azután rá is mutatok, s a vásárló közönség figyelmét fel is hívom rá. A közelnapokban felrepült egy fehér holló a levegőégbe. Egyik közismert és közkedveltségnek örvendő hentes- es mészáros mester értesítette a város közönségét, hogy a legfontosabb közszük ségleti árúnak, a húsnak és a zsirszalonnának árát tetemesen leszállította. Csak természetes, hogy a vásárló közönség örömmel fogadta ezt a már régen várt árváltozást s szükségletet nála is szerzi be. Még jóformán meg sem indult a hirdetett olcsóbb hús árusítása, a helybeli húsipari szakosztály alelnöke „nyílttéri“ rovatban igyekezett elgáncsolni a dolgot s egy számla- szerűen felállított összeállításban igyekszik kimutatni, — legyünk őszinték, nagyon nevetséges módon — hogy például egy élősúlyban 500 kgr-os szarvasmarhán a szegény mészáros 12 P 44 fillért keres (2 fillérrel tévedett a kivonásnál) s ebből a egy-két hektó jó bort féltve tartogatják és a nagyobb meny- nyiségű — többit szánják eladásra. A kevert, savanyú borokat bizony igen nehéz értékesíteni még a kényesebb Ízlésű esztergomi közönség körében is, amely inkább fizet pár fillérrel többet, vagy csak éppen annyit a máshonnan érkezett, de jó, zamatos, esetleg édeses, finom borért. Még nehezebb az értékesítés a még kényesebb ízlésű külföldön. Sok esztergomi szőlősgazdának meg kell tanulnia azt, hogy bortermelését és borának minőségét ne a maga, hanem a fogyasztó közönség ízléséhez mérje. Odaadja-e pénzét a fogyasztó közönség az esztergomi gazdák boraiért inkább, mint az idegen borokért ?! Igen, odaadja egy feltétellel: ha a bor legalább is ugyanolyan jó, zamatos és ízlésének megfelelő lesz. kacagtatóan csekély haszonból kell még a jövedelmi-, kereseti- és városi pótadót fizetni. Hát a törzsadót, az állami adót miből fizeti ? S milyen ördöngős manipuláció mellett sikerül az, hogy — hála a Mindenhatónak — a húsiparosoknak, igen elenyésző kis részüket kivéve, mindnek igen szép saját háza, szőlője, földecskéje van, sőt házaik vannak haszonbérbe adva. Sántít az alelnök számítása ott is, ahol az élő marha árát 75 fillérben veszi fel. Egy kezeim között lévő értesítés szerint a tőlünk csak egy kutyaugatásaira fekvő Győrben — január 19 én —, tehát az alelnök úr által felállított számla kiállítási nap ján, a következő árak voltak : ÉSőmarha kilogrammja 45—65 fül., sertés hasított 1.10—124, sertéshús 1 40 — 1.50, borjúhús 1.50—1.80, marhahús 1.00 — 1.40, szalonna 1.50, zsír 1.70, háj 1.60 P. Ha most — mint a kereskedelemben szokásos — a középárat vssz- szük, tehát a marhát élősúlyban 55 fillérért — akkor a számlában kimutatott 375 pengő vételár helyett 275 pengő — tehát 100 pengővel alacsonyabb beszerzési ár jön ki. Csak nem kerül 100 pengőbe an nak a marhának Győrből Eszter gomba hajtása, vagy szállítása ? A számlát figyelmesen vizsgálva, egy elemi iskolás gyermek is kiszámíthatja, hogy ez a jóindulatú ember -— Znotek János hentes- és mé- szárosmester — 240 kgr. eladható húst számítva 24 pengővei kevsseb Det vesz be s így a kimutatott 12 P 44 fill. haszon helyett 11 P 56 fillért fizet rá egy-egy marhára. Most legalább megtudtuk, hogy a derék húsiparosok ráfizetésből élnek és gyarapszanak. S mit gondol a vásárló közönség, Znojek árleszállítása csak olyan egyszerű, sima dolog ? Korántsem. Nekimentek ennek a derék húsiparosnak : hogy mer árrontást elkövetni, milyen jogon mer ő olcsóbban árusítani marha- és sertéshúst, mint azt a hatalmas kartell megállapította ? Tudja-e, hogy ezzel bűnt, sőt büntetendő cselekményt követ el ? Hogy mer ő úgy árusítani, hogy igy mégiscsak hozzáférhetőbbé tegye a közönségnek a vásárlást ? És ezt a győri iparkamara is egy szigorú levélben közölte vele. így jönnek a mi szerveink anyagi megsegítésünkre. Ha kilónkint 20 fillérrel olcsóbb egy ilyen közszükségleti cikk, az igenis nagyon számot tevő egy polgári háztartásban. Vizsgálódva, kutatva, rá kellett arra jönnöm, hogy van még olcsóbb mészáros is. Ez a mészáros azonban csak a katonaságnak ad aránytalanul, olcsóbban, még pedig a mindenkori napi átlagáron alul 20 %-al húst és 24 °/o-kai melléktermékeket. Ez annyit jelent, hogy az 1 P 60 filléres hús kilogrammját 1 P 28 fillérért, az 1 P 70 filléres húst pépedig 1 P 36 fillérért, a melléktermékeket pedig kilónkint 40'8 fillérrel olcsóbban. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a szállított hús számlájának végösszege után még 4‘2 °/o bélyegiiletéket is le kell számítania. Hogy milyen óriási ráfizetéssel szállít itt az a szegény húsiparos — igazán kétségbeejtő. És mégis él és virul. Ezt nem teszi szóvá és nem fenyegeti meg az iparkamara árron- gálasérí ? Vagy talán a tenyésztő, a marhakereskedő, vagy gazda olcsóbban adja az élőállatot, ha a fülébe súgja a mészáros, hogy ezt az ökröt vagy tehenet a katonaságnak szállítom. Valami ördöngösség van a dologban I Vagy talán ez olyan dolog, amihez hozzányúlni, amiről beszélni nem szabad, nem illik, nem hazafias dolog ? Ha azonban valaki — mint jelen esetben Zaojek János teszi —, ha kis mértékben is, de mégis segítségére igyekszik a szegény társadalomnak, annak megsegítését célozva, lemond elérhető hasznának egy elérhető hányadáról, azt már a félúton le kell taglózni, — meg kell félem- lí-.eni iparkamarai figyelmeztetéssel? Ami az egyiknek szabad, az kell, hogy a másiknak is szabad legyen. Ezt a dolgot csűrni csavarni nem lehet. Itt, aki akadályokat gördít a könnyebb megélhetés útjába, az rossz ember, az rossz szerv, az antiszociális munkát végez. Több ilyen jószándékú ember kell s akkor majd eljön — ha lassan is — a szegény ember könnyebb megélhetése. Vederemo I Gtuntán Lásaló. Halló! Halló! Olcsóbb lett a hús!
