Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 62. szám

1033. augusztus 14 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 5 get az az ügyes térkép, amely Nagy- magyarországot képekben ábrázolja. A VI. osztályú teremben van az érseki tanítóképző magasszinvonalú pedagógiai kiállítása szép és erede­ti fizikai-természettani, természet­rajzi, test- és egészségtani szemlél­tetőeszközökkel, a növendékek rend­kívül ügyes munkáival, a változatos, tartalmas iskolai élet fényképillusztrá cióival, beszédértelemgyakorlati ké­pekkel, rajzokkal. A következő teremben a Szent Imre reálgimnázium rendezte be íz­léses és tanulságos kiállítását. Kü­lönösen a szép tanmenetszerű áb­rázoló-mértani és szabadkézi rajz­sorozat, a Szent Istvánnal kapcso­latos sok eredeti rajz, a miliő-iskola terve, a pedagógiai lélektani labora­tórium, az iskola történetének sok érdekes dokumentuma köti le a fi­gyelmet. A terem bejárata mellett éredkes gyermekrajzi gyűjtemény vár a pedagógusok érdeklődésére. A Szent István bencésgimnázium> a vendéglátó és szállásadó intézet, a bejárattól balra eső földszinti fo­lyosóra és termekbe húzódott és itt állítja ki becses és érdekes peda­gógiai és iskolatörténeti anyagát. A rajzkiállítás a folyosó végén lévő rajztermekben maradt, amelyek egyi­kében az intézet rajztanítási törté­netét és fejlődését mutatják be 1874- től növendékek rajzsorozatai. 1874- 75-ben Kaán János tanár vezetésével — mint a rajzok mutatják — inkább szép másolási gyakorlatok folytak átvett stílussal. 1881-től 1887-ig nehéz ábrázoló mértani rajzokat ké­szítettek a tanulók. A háborús évek után Hellebrand Béla rajztanársága alatt már modern tökéletességre emelkedett a rajztanítás. Hellebrand művészi irányban is fejlesztette a növendékek tehetségeit és különö­sen az iparművészet, a rézkarc és a kerámia terén sok alkotó és oktató munkát végzett, mint a kiállított ér­tékes tárgyak mutatják. A másik terem a gimnáziumi rajztanítás mai magas színvonalának bizonyítéka. A modern áttekinthetőség, változatos­ság és Ízlés elve alapján vannak itt elrendezve a mai növendékek rajzai. Vonalrajzok, síkformák, folt, terve­zés következnek tanmenet szerint, majd a mértani és a szabadkézi rajzok, a nagy térformák. Az eucha­risztikus évre vonatkozó plakátok érdekes sorozata után a művészi különrajzosok produkcióit élvezi a szemlélő, Flitter V., Fagala VI., és Wiesenbacher III. osztályos növen­dékek különleges tehetséget árulnak el. Érdekesek a tanulók intuitiv rajzai is a tantárgyakkal kapcsolat­ban. A Kis király operett hatalmas, pompás színpadi díszlete borítja a falat, amelyet a növendékekkel Hor­váth Dezső rajztanár festett, aki kü­lönben egy érdekes művészeti ágat, a fakerámiát is meghonosította a tehetséges növendékek között. Ked­ves kis fakerámiai gyűjteményben gyönyörködhetünk már itt. A folyosót szép olajfestmények diszítik, itt függesztették ki az in­tézetben érettségizettek találkozóiról felvett fényképek gyűjteményét 1869.- től. Ezzel szemben lévő teremben rendezkedik be a bencésdiákok 14-es Holló cserkészcsapatának kiállítása, a másik teremben pedig a régi ta­nítványok irodalmi és tudományos munkái kerülnek a szemlélő elé. A kiállítás ezen részleteinek bőséges és bizonyára nagy érdeklődést ki­váltó anyagát azonban már nem győzzük ezen a helyen felsorolni. * * * Mindent összevéve megállapíthat­juk, hogy az esztergomi pedagógiai kiállítás várakozáson felül sikerült. Azt hisszük, nem vagyunk szerény­telenek, ha azt állítjuk, hogy van olyan szép és értékes, mint az or­szágos hirű székesfehérvári kiállítás volt. Megnyugodva tarthatta meg a rendezőség dr. Balogh Albin bencés­gimnáziumi igazgató elnökletével a megnyitást előkészítő értekezletet. A gimnázium magyar címerrel díszített portálja, ahová a nemzeti, pápai és prímási színek alá a dorogi temp­lom és eucharisztikus szénoltár és az esztergomi Bazilika kicsiny mását helyezték, készen várja az ünnepé­lyes megnyitást és a látogatókat. Az esztergomi Balassa-szobor felavatására Kettős ünnepre virrad Esz­tergom szabad királyi megyei város népe, nagy ünnepre kon­didnak meg a Magyar Sión ormának messzehangzó, búgó harangjai. Az első ünnepen leplezik le báró Balassa Bálint első szobrát, amely a Vitézi Rend kezdeményezésére, a ma­gyar királyi kormány, a vár­megye és város adományai s az esztergomiak és környék­beliek áldozatkészsége segítsé­gével a vitézek kitartó mun­kájának értékes eredményeként létesült a legjobban kiválasztott helyen, szép környezetben, az idegenforgalmi útvonal mentén, annak a várkapunak közvetlen közelében, ahol hazánk és nem­zetünk egyik legnagyobb líri­kusa, minden magyarok büsz­kesége, a művelt emberiség nagy kulturérteke és a vitézi rend követendő eszményképe halálos sebet kapott hazája és a kereszténység védelmében. Mindenki, aki ismeri és sze­reti Esztergomot, bizonyára nagy örömmel nézi és látja a szép szobrot, Esztergom mű­vészi értékeinek ezen újabb gyarapodását. A szobor művé­szeti értékét és becsét nálam hivatottabb szakértők méltá­nyolták és fogják ismertetni és részletezni. De mint e város fejlődését és szépülését öröm­mel látó esztergomi, s a vitézi rend lelkes közkatonája, szeret­ném a szoboravatás előestjén pár keresetlen, egyszerű szóval leírni, mi vezette a Vitézi Ren­det akkor, amikor — tulajdon- képeni rendeltetését meghaladó —• ezen feladatra vállalkozott s hogy mit lássunk behunyt szemmel, a lelkünk tükrében az esztergomi Balassa-szobor- ban. Hazánk földje vértanuk és hősök temetője, nemzetünk tör­ténelmének lapjai piroslanak a magyar katonák kiömlött vé­rétől, akik a magyar szivek láthatatlan diadalívei alatt vo­nultak be a magyar hősi ha­lottak csarnokába. A megdi- csőült csapat előkelő harcosa a nagy lírikus, báró Balassa Bá­lint, kiben a bátor férfi, a min­den áldozatra elszánt és ön­zetlen harcos, a vitéz magyar katona mintaképét látjuk. Szob­rával, Balassa személyében em­léket óhajtottunk állítani a ma­gyar katonai erénynek, mint amely a múltban naggyá és hatalmassá tette országunkat s amelyre napjainkban is igen nagy szükség van, mert a je­len megpróbáltatásai közepette ez tarthatja meg bennünk a jobb jövőbe vetett reményt, ez őrizheti meg lelkünk épségét és amely nélkül nem lehet reá­lis reményünk arra, hogy a magyar feltámadás felé hala­dunk a jövőben. A Balassa-szoborról erő, egész­ség, férfiasság, jellemszilárdság és egyenesség, őszinteség su­gárzik felénk. Balassa a sok sorscsapás és csalódás dacára soha nem tört meg lélekben, mindvégig tántoríthatatlan ma­rad erős nemzeti érzésben, ál­dozatkészsége és önfeláldozása példás, tehát magában egyesí­tette a magyar katona összes erényeit. S ma, a katonai egyen- jogosításunk előestéjén s a vi­lághatalmak féktelen fegyver­kezésének éveiben, oly igen szükségünk van a katonai eré­nyekre, jobban, mint hazánk vérzivataros ezerévében bármi­kor, nem azért mintha hóditó vágyaink volnának, hanem azért, hogy dicső múltúnkhoz és egy­kori nagyságunkhoz méltóan, történelmi hivatásunkhoz híven és eredményesen vehessünk részt az európai béke fenntar­tásának, helyesebben az igazi, az igazságos béke megterem­tésének nagy munkájában. Szük­ségünk van arra, hogy a bá­torság, a tettre és áldozatra- készség és vitézség szelleme élő valósággá váljon a magya­rok millióiban, hogy fanatikus, elszánt magyarok nézzenek szembe a trianoni golgotás úton járó nemzetünk tragikusan ne­héz, de magát a magyar jövőt jelentő problémáival. Balassa lelkében izzott, sőt magas lánggal lobogott fajtánk szeretete és ezt a szeretetet su­gározza ki magából a szobor, melynek látásából egymás iránti szeretetet és hitet meríthetünk arra, hogy a magyar faj még nem fejezte be történelmi kül­detését, hanem még lesz sze­repe a történelem színpadán. Balassa verseiről tudjuk, hogy azok némelyike benne volt az akkori római katholikus temp­lomi karkönyvekben és az uni­táriusok énekeskönyvében. E költemények égbe szárnyaló gondolataiban lélekben újból találkozott a felekezetileg szét­tagolt magyarság, mely Balassa költői szavaival fohászkodott a magyarok Istenéhez a múltban elkövetett bűnök bocsánatáért és a szebb magyar jövőért. Balassa-szobra a megértés és lelkiegység eszményét is kí­vánja és fogja szolgálni. Balassa a tragikus magyar sors megtestesítője, életereje teljességében országos hírnév birtokában kellett itthagynia e földet, mint hazánk véráztatta földjének önfeláldozó bajnoka, és a kereszténység, a művelt Csak aug 19-ig Széchenyi-tór 24.j nyugat védelmezője. A világ­háborús hősi halott emlékmű mellett e szobor legyen az iránytű életünkben és a jövő generáció nevelésében, hirde­tője a szép- és dicső múltnak, vigasztalás a sivár jelenben és biztatás a szebb magyar jö­vőre. A sok önzéstől, kapzsi­ságtól és torzsalkodástól meg­csúfított életünk, ennek hatása alatt tisztuljon meg azon az úton, amelyen Balassa járt s amelyre — kardját magasra ívelve — bennünket is hív a szeretet, őszinteség, megértés, önzetlenség és áldozatkézség útján, amelyen kívül nincs ma­gyar út és nincs magyar élet s nem várhatjuk a magyarság feltámadását. Ezért e szobor büszkesége és szent fogadalma a vitézi rend tagjainak a tisz- tultabb magyar élet felé haladó, bár tövises, de szebb magyar jövőt építő útjukon, jelképe az elszánt akarásnak, az akadályt nem ismerő törekvésnek, a nehézségektől el nem rettenő s a fáradalmakat utolsó lehel- letig biró kitartásnak, amely minden sikernek titka s amely —- Isten segítségével — min­ket is elvezet ma még messze távolban fénylő reménységeink boldog megvalósulásához.

Next

/
Thumbnails
Contents