Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 61. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenklnt kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap Előfizetési ár l hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Le kell tűrni az esztergomi drágaságot Komárom város hatásága is megmozdult a drágaság ellen Tele vagyunk panasszal a piac drágasága miatt. Hónapok óta egyetlen közszükségleti cikk ára sem csökkent, ellenben kü­lönösen az élelmicikkek áránál még a túlzottaknak tartott árak is emelkedtek. A piacon szinte „félelem és gáncs nélkül“ grasz- szálnak az árak, a gazdasszo- nyok napról-napra keserű ta­pasztalatokkal térnek haza. A húsárak nem szálltak le a magas színvonalról az olcsóbb állatárak dacára, a drága ke­nyérárak erősen tartják magu­kat, noha az idei búzatermés jó és bőséges volt, a gyümölcs­árak olyan szédítő magasba szökkentek, hogy azt még a gyenge gyümölcstermés és fagy­kár sem indokolhatja, a zöld­ségárak pedig szinte indokolatla­nul és szemtelenül magasak. Az esztergomi piac drága­sága különösen akkor szembe­tűnő, ha árait például a buda­pesti vagy győri piac áraival összehasonlítjuk. Nem értjük, miért drágább a zöldségféle Esz­tergomban, ahol a lakosság nagy része termelő is, mint Budapesten vagy Győrött. A vendéglői drágaságról is sokat panaszkodnak Esztergomban, a vendéglősök azonban sokszor jogosan hivatkoznak a piac drá­gaságára. Az esztergomi piac indoko­latlan árakkal dolgozik és úgy látszik mintha arra volna be­állítva, hogy minél több pénzt csikarhasson ki a vásárló zse­béből és minél több nyere­séggel adhasson túl az árún. Annál inkább bátran és nyu­godtan tartja és emeli árait a piac, mert noha állandóan pa­naszkodik a vásárló közönség és mi is több cikket írtunk a drágaság ellen és többször fi­gyelmeztettük hatóságainkat a tarthatatlan helyzetre, a drága­ság letörésére mindeddig nem történt semmi. Pedig Eszter­gomban nemcsak lokális érdek és nemcsak az esztergomi vá­sárlók érdeke az, hogy normá­lis, elfogadható árak alakulja­nak ki, hanem fontos idegen- forgalmi érdek is. Az eladók — úgy látszik — meg tudják védeni érdekeiket. A hentesek és mászárosok a múltkoriban nagyhamar össze­fogtak a húsárakat enyhíteni akaró akció ellen, amely egyik helybeli iparos és a tisztviselői képviselet részéről indult ki és kartelszerű összefogásukkal si­került elérniök, hogy nem az árak, hanem az akció tört le. A piacon hihetetlen összetar­tás tapasztalható az árak tar­tása tekintetében. Szinte nem a forgalom, hanem a magas árak tartása a fontos. Ha a kora reggeli órákban valame­lyik árúsnál az általuk megen­gedettnél olcsóbb árat tapasz­talnak, akkor gyorsan összevá­sárolják az árút. Ezek miatt a kofái elővásárlások miatt a piac­ra érkező vásárló közönség már csak a megszabottan drága árút találja és szinte ki van szol­gáltatva a piac kénye-kedvének. Még a tejtermelők is meg­találták érdekeik védelmének módját és bizony a múltkori­ban felemelték a tej árát. (Igaz, hogy a tejesek régi házaiknál nem igen emeltek és ma általá­ban a 22 filléres ár az irányadó. Ez az ár megfelelőnek látszik.) Nem állítjuk azt, hogy az eladónak nincsenek jogos ér­dekei. Tudjuk azt, hogy mind az árúsnál, mind az iparosnál és kereskedőnél éppen a mun­kadíj és a méltányos haszon az, mely a megélhetést bizto­sítja. Erre pedig neki is szük­sége van, sőt még arra is, hogy üzletmenete biztosítását és fej­lesztését illetően is megtalálja számítását. Azonban ez a ha­szon legyen indokolható, ará­nyos és méltányos. Viszont a fogyasztónak és vásárlónak is vannak jogos ér­dekei és ezeket is figyelembe kell venni. A vásárlónak az ér­deke éppen az, hogy ne fizes­se túl az árúcikket, amelyre meg­élhetése szempontjából szüksé­ge van, — mert ha az indo­kolatlan drágaság miatt túlfize­tésre kénytelen, akkor nemcsak saját háztartása válik bizony­talanná, hanem aránytalan, egészségtelen lesz a gazdasági élet is. Esztergomban ebben a te­kintetben elérkeztünk ahhoz az időponthoz, ahhoz a huszon­negyedik órához, amikor a drá­gaságnak kiszolgáltatott vá­sárló közönség érdekei az egész vonalon hatósági védelemre szo­rulnak. A hatósági beavatko­zásnak a törvényes keretek kö­zött halaszthatatlanul meg kell történnie. Komárom város hatósága dr. Alapy Gáspár polgármesterrel élén már megkezdte a harcot az ottani drágaság ellen, amely pedig nem is volt akkora, mint az esztergomi. Komáromban dr. Rátky rendőrtanácsos be­vonásával értekezletre hívták össze a húsiparosokat és en­nek eredményeként augusztus 1-től kezdve a pörköltnek való marhahúst 1*20 P-ért, a leves­húst l*40-ért adják. A borjú­comb egyelőre 2 P maradt, a nyomtaték nélküli elsőrendű Augusztus 2 án a vármegyeház nagytermében vármegyei kisgyűlés és törvényhatósági bizottsági köz­gyűlés volt dr. Radöcsay László fő­ispán elnöklete alatt. A tárgysorozat ló pontját vitéz dr. Zsiga János II. főjegyző és Vizváry Viktor aljegyző adták elő. A rendkívüli gyűlések megtartását azon körülmény tette szükségessé, hogy az országgyűlési képviselők vá­lasztásáról szóló 1938, évi XIX. te. értelmében 60 napon belül meg kel­lett alakítani az új központi választ­mányt, viszont a vonatkozó várme gyei szabályrendelet értelmében a törvényhatósági bizottság csak szep­tember hó második felében tarthatja meg az előírásos őszi rendes köz­gyűlését. Az elnöklő főispán a napirend előtt megemlékezett a május 17-iki közgyűlés óta történt nevezetesebb eseményekről, elsősorban a buda­pesti eucharisztikus világkongresszus lélekemelő, magasztos lefolyásáról — mint mondta — nem azért, hogy erről a talán évszázadokra szóló nagy­szerű ünnepségről beszámolót adjon, hanem azért, hogy törvényhatósá­gunk jegyzőkönyvében is megörökít- tessék ennek az egyéb kongresszu­sok fölött magasan kiemelkedő vi­lágkongresszusnak nagyszerű sikere, mert ez a kongresszus nemcsak a katolikus világegyháznak az ünnepe volt, hanem különösen nagy ünnepe volt a magyar katolicizmusnak és egyszersmind az egész világ előtt újabb elismerést és tiszteletet szerző megnyilatkozása volt az egész ma­gyar nemzetnek is, amely ennek a világkongresszusnak kitűnő megren­dezésével s a kongresszus ideje alatt példásan tanúsított egységével és fe­gyelmezettségével újabb bizonyítékát nyújtotta megcsonkííottságában is ha­talmas erkölcsi erejének. Nem lehet kétséges, hogy azok a benyomások és tapasztalatok, amelyek hírét a kongresszus külföldi résztvevői a vi­lág minden tájára magukkal vitték, lényegesen hozzá fognak járulni a sertéshús 1-90, a háj l’i>5, a zsir 1*60 lett. A komáromiak ezzel még nincsenek megelé­gedve. Az árakat továbbra is ellenőrizni fogják és ezt kiter­jesztik a többi élelmicikkre is. Ennek a példának követését Esztergomban is ajánljuk. Az árak szigorú ellenőrzését, a pia­con az elővásárlások megszün­tetését és szabályozását köve­teljük. A hatósági húsvágónak és zöldségüzemnek nem va­gyunk nagy barátjai, mert sze­retjük a független, adófizető egzisztenciákat és vállalkozó­kat, de ha az indokolatlan árak letörése másként nem sikerülne, még ettől sem szabad vissza­riadnunk ! magyar nemzet súlyának és tekinté­lyének öregbítéséhez és igy kétség­telenül hatalmas nemzeti erőgyara­podást jelentenek, aminek pedig val­láskülönbség nélkül őszintén örül minden igaz magyar ember. A továbbiakban megemlékezett a főispán a Szent István emlékünnep- ségek során május 31*én Esztergom­ban és junius 19-ón Komáromban lezajlott felejthetetlenül szép és ma­gas ünnepségekről. Mint rendkívül örvendetes orszá­gos eseményt regisztrálta vitéz Im- rédy Béla miniszterelnöknek és Ká­nya Kálmán külügyminiszternek olaszországi látogatását, amelynek során elhangzott beszédek és a köz­zétett hivatalos nyilatkozatok éppen úgy, mint az olasz nép széles réte­geinek lelkesen megnyilvánult baráti érzelmei egyaránt bízonságául szol­gálnak annak, hogy ez a látogatás is lényegesen hozzájárult a két nem­zet közt fennálló régi és üdvös kap­csolatok még erősebb megszilárdítá­sához. , Végül őszinte megilletődéssel és igaz kegyelettel tett említést réthei Prikkel Mihály tb. főszolgabíró el­halálozásáról. A megboldogult közel harminc óv óta állott a vármegye szolgálatában s mindvégig buzgó, lelkiismeretes tisztviselője és odaadó hűséges fia volt a vármegyének. A főispán indítványára emlékét jegy­zőkönyvileg örökítették nisg. Ezután a tárgysorozat keretében hódolattal illetve tisztelettel vette tu­domásul a törvényhatósági bizottság a kormányzó köszönő leiratát, dr. Darányi Kálmán volt miniszterelnök, dr. Marschall Ferenc volt földmive- lésügyi miniszter búcsúleiratát és vi­téz Keresztes-Fischer dr. belügymi­niszter és Sztranyavszky Sándor földmivelósügyi miniszter köszönetét kinevezésük alkalmával hozzájuk in­tézett üdvözlő feliratokért. A közgyűlés megalakította a 16 tagból álló új központi választmányt. Rendes tagok lettek : Csanády László (Tatabánya), dr. Divéky István (Esz­Ujraalakult a vármegyei központi választmány

Next

/
Thumbnails
Contents