Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 60. szám
2 ESZTERGOM is VIDÉKÉ 1938. augusztus 4 All«. 6-tól — au«. 19-ig a tábor Emlékek a 211. Sirály cs. cs. börzsönyi nagy táborából „Üres a tábor, nincs lakója már." Üres az irtáspusztai rét, elrepült b- lőle a sok cserkészdiák. A hároi hót elmúlt, most ismét neki egy kü; delmes, nehéz esztendőnek. A so cserkész egészségben, lelkileg-testile, kipihenve érkezett haza szerető szült karokba. Sok sok élmény azonba amelyekben részük volt, soha ner megy feledésbe, mert a gyermek szív nem felejti el sem a rossz, ser* a jó emlékeit. Utazás, dunai átkelés, teherautón! megfeneklése. Ezzel kezdődött a tá bori élmények hosszú sorozata. Két órai út kisvasúton, megérkezés a gyönyörű táborhelyünkre, Börzsöny hegység egyik legszebb részébe: a Hosszú-völgybe. Kis patak partján, a Kasszián forrás mellett építettük meg sátortáborunkat. Mennyi kedvvel, aprólékos gonddal készült min. den . . . tÁsáiUfátks. Szalmazsáktöméssel kezdődött — mint minden tábor. A kicsinyek ve- rejtékes igyekezettel tömték a zsákokat, némelyiket annyira, hogy első este legurult róla a fáradt kiscserkész, másikat meg csak annyira, hogy az aranysárga szalmaszálak unatkozhattak tágas férőhelyükön. No, de ez igazán semmi, következő nap már mindenki belefúrta magát a szalmazsákjába úgy, hogy az ébresztőt kétszer kellett fújni. Másnap már mindennel készen voltunk, állt a tábor. Közepén a táborkereszt, rajta tölgy- koszorú és friss erdei virág. Azután éltük Isten szabad ege alatt mozgalmas és eredményekben dús tábori életünket. Tíz cserkésztörvény volt a keret, mely eggyéforrasztott cserkészt és cserkészt, úrifiút és szegénygyereket, diákot és iparostanulót. Mindennap egy egy törvényt éltünk át s ha hibáztunk is és az emberi gyengeség néha erőt vett rajtunk, este mindent jóvátettünk. Amikor vacsora után imára sorakoztak az árvalányhajas cserkészek a táborkereszt tövében, lelkiismeretvizsgálás alatt lámpásunk fénye megvilágított egy egy pufók arcot, akkor láttuk, hogyan viaskodik a lélek s hogy hajlanak meg egymás után a dacos gyermekfejek. Majd amikor tisztelgésre emelt kezű fiúk között lassan, méltóságteljesen ereszkedett le nemzetiszinű szent zászlónk, láttuk a csillogó szemekben a lélek győzelmét. Égész nap azt kérdezték a kicsi nyék, lesz e tábortűz? Az a kis gyerek, aki még nem ült soha tábortűznél, szinte ösztönösen megérezte a tábortűz vonzó, lebilncselő erejét. Ezt nem értik meg azok, akik nem szeretnek a természetben el merengve járni és órákhosszat szótlanul nézni egy szép tájat, vagy akár csak egy tenyérnyi földet, ahol percek alatt mennyi minden történik. Első tábortüzünk lángjai felcsapódtak az égre, az erdő fái sejtelmesen susogtak, •ok cserkész elmélázva nézett a tűzbe- legértették a tábortűz lelkét, mint nogyan őseink megértették, akik siilagos estéken homályos erdők sztásain gyújtottak tábortüzeket és ijdalmas, bús nótákat énekeltek írogató hangjainál. Meséitek egy- lásnak a csillagokról, elődeik hősedéiről, terveket szőttek és álmokat tlmodtak a jövőről. Bármilyen fárad- ak voltak, amikor kigyulladt a táborűz, felcsendült az ének, a szemek negcsiilantak s a faradság megszűnt. Felfrissültünk, megnyugodtunk s újraéledtünk a tábortűznél. A hatalmas lángnyeiv összezsugorodott, már csak pislogó zsarátnok. Az előbb még mókázó, éneklő gyerekek szótlanul, áhítattal néznek, mintha a tűz megigézte volna valamennyit . . . Távolból felhangzik a takarodó. Hallgatjuk, mintha a nyugvó természet bölcsődala lenne . . . Megy mindenki sátrába, elől az őrsvezető, kezében lámpással . . . Minden csendes, már csak az őrök lámpái villannak meg hol itt, hol pedig amott. . . messziről világító bogaraknak látszanak. Járják a tábort . . . Sátramban eloltottam a világosságot. Imát mondok . .. „Engedj min két tüzekbe nézni, tilinkószónál mesélni ..." A százados fák alatt csörgedező patak alomba ringat. A sátor szűk nyílásán azt látom, amint a kiváncsi hold barátságosan ránevet testvérkéjére: a hamvadó tábortűzre. Pusztai József cserkésztiszt. HMHH megkezdődtek a tenaiszmér- közesek. Közeledik a Tennisz-bál. A „Nagyboldogasszony Kupa“ meghívásos egyéni- és csapatmérkőzései szerdán délután megkezdődtek s így már módunkban áll közömi azoknak pontos sorrendjét is: szerdán a tavalyi győztes Honvédtiszti Tennisz Egylet áll fel az Esztergomi Tennisz Egylet ellen, hogy megvédje elsőségét a tenniszsport terén. A tavaly harmadik helyre szorult Esztergomi T. E. viszont hatalmas és komoly edzés után, kis létszámmal, de nagy lelkesedéssel indul a küzdelembe s igy a verseny első napja szép sportot, érdekes látványosságot igér. Csütörtökön a Dorogi Alhletikai Club játékosai az Esztergomi T. E -vet és pénteken ugyanők a Honvédiiszti T. E.-vel küzdenek. Az idei versenyeknek külön érdekességet kölcsönöz a megváltoztatott versenykiírás, mely szerint a versenyek tu'ajdonkópen egyéni versenyek, de minden győztes egyben egy egy pontot is szerez győzelmével csapatának a Kupa-mói kőzésben így előfordu hat, hogy a harmadak helyen végzett csapatnak pl. női egyes játékosa első lehet egyéni számában. Ez a versenykiírás nagyban növeli a játékosok ambícióját és igy még szebbé teszi az úgyis legszebb sport nevét viselő tenniszmérkőzé- seket. A versenyek minden nap d. u. fél 5 órakor kezdődnek és nyilvánosak. Az egyéni győztesek szép éremdija- kaí, a csf-patverseny első helyezettje pedig a „Nagyboldogasszony Kupa“ egyévi védelmét és az azt bizonyító díszes szobrocskát kapja. A bizonyára rendkívül érdekes versenyek méitó befejezése lesz a 6-i tenniszbál az öreg Hollók rendezésében. Ezt a bált első Ízben a Kupa anyagi eszközeinek előteremtése céljára rendezte a minden társadalmi megmozdulást támogató öregcserkészcsapat s azóta az egyre népszerűbbé válik, s ezidén minden jel arra mutat, hogy már uiól is fogja érni sikerében a hagyományosan nagysikerű Anna-bált is. A rendezőség mindent elkövet az annabáli- hoz hasonló siker érdekében. A meghívókat az Anna-bálon osztották ki s igy most újabb meghívó kiküldése nem lesz, de az annabáli meghívó a szombati tennisz-bálra való belépésre is jogosít, mint teljesen azonos rendezésre. A verseny díjait is a bálon fogják kiosztani. Minden felvilágosítást megad a Cserkész-bolt, vagy az egyesületi intéző: dr. Kaiona Gábor ügyvéd (telefon: 167. sz.). EGYRÖL-MÁSRÓL A sok idegenforgalmi kritikus, laikus, fantaszta és naiva fejcsóválva vette tudomásul, hogy az Idegenforgalmi Hivatal pont augusztusban kezdi meg a iakásnyilvántartás beszervezését és azt mondották: Na, ez is jól csinálja I Először el akarta riasztani a fűszerkereskedők 1000 tagú vándorgyűlését, amellyel legalább 15,000 pengő vándorolt volna városunkba, most meg akkor kezd a kiadó lakások nyilvántartásába, amikor már lassan elmúlik a nyár, a nyaralók pedig mennek, ahelyett, hogy jönnének. Rossz nyelvek azt rebesgetik, hogy az Idegenforgalmi Hivatal vezetője ezért olyan kopasz — amit zsiraldi- jának állandó fenntartásával igyekszik palástolni, — mert egész nap mást sem csinál, mint a kritikák pergőtüzében az üstökéi vakarja. Hát ez nagy tévedés I Eltekintve attól, hogy a kopaszsága már régebbi keletű, az ilyen írtóhadjáratra nem is volna ideje, különösen amióta a kiadó lakások nyilvántartásának szervezése megindult A lakáskiadók közül nagyon sokan ugyanis „reál-ide- gertforgálmistáknak“ bizonyultak s amióta híre ment a beszervezésnek, ami bizony sok időt igénylő munkával jár, nagyon sok lakáskiadással foglalkozó keresi fel a hivatalt belépés végett. Dacára az augusztusnak, mert tudják, hogy a beszervezésnek gyümölcseit az eljövendő esztendőkben éppen úgy fogják élvezhetni, mint meg most is a küszöbön álló vénasszonyok nyarában. Ugyancsak nagyon tévednek azok, akik azt mondják, hogy az I. H. vezetője nem örült a fűszerkereskedők jövetelének. Egyedül az Idegenforgalmi Hivatal volt e kedves szent* istvánévi vándorgyűlés örömére lo bogó zászlódíszbe öltözve, sőt amidőn e vándorgyűlés 250 tagjának érkezése előtt, a hivatal vezetőjét, egy kis kórházi kezelést igénylő véletlen baleset érte, sajat felelőssegére autótaxin robogott a vasútállomásra a kívánt öt idegenvezetővel, csakhogy kedves vendégeink semmiben hiányt ne szenvedhessenek. Lakáskíadók 1 Fáradjunk el az Idegenforgalmi Hivatalba 1 Győződjünk ott meg a beszervezés helyes* ségéről és feltételeiről és vessük igy meg végre a komoly és biztos alapját Esztergomnak, mint „nyaralóvárosinak 1 HÍREK A héten a Kerschbaurntnayer- gyógyszertár tart éjjeli szolgálatot. Halálozás. Zsiga Zsigmond volt gyógyszerész július 31-én, életének 88. évében rövid szenvedés után elhunyt. Zsiga Zsigmond valamikor a mai Rochlitz-féle gyógyszertárnak volt tulajdonosa. Üzletének és családjának élő, gondos és figyelmes ember volt egész életében, akit családja rajongásig szeretett. Jólmenő patikáját nemcsak helybeliek, de a környékről is sokan keresték fel és aki egyszer felkereste, az többé másfelé nem ment, mert Zsiga bácsi szeretetreméltóságával mindenkit lebilincselt, részvéttel, jószóval nyugtatta meg az orvosságért várakozó szeretteikért aggódókat. Szerette és tisztelte, nagyrabecsülte őt az egész város minden rangú és rendű polgára. Saját elfoglaltsága és lekötöttsége mellett odaadó szeretettel tevékenykedett a közélet terén is, de csendben tette ezt és mégis áldásosán a köz javára. A feltűnést kerülte, s csak azok tudják értékelni munkáján, akikkel a köz oltárán együtt áldozott városunk javára. Az évek és az élet súlya, amikor terhesen nehezedett váliaira, megvált gyógyszertárától, vágyódott a pihenésre. Most elvonult örökre az élet küzdőteréről, el szerettei köréből Az örök hazába tért, az áldott anyaföld fogadta be fáradt testét, hogy ott leljen igazi nyugalmat, ahová osztatlan szeretet és tisztelet kísérte kedden délután 5 órakor. A belvárosi temető kápolnájában felállított ravatalát elborították a szeretet virágai s a koszorúk. A családi sirboltba innét kísérte városunk társadalmának szine-java és a tisztelők serege. Az elhunytat kiterjedt rokonság gyászolja — vitéz dr. Zsiga János vm. II. főjegyző pedig édesatyját veszítette el benne. Nyugodjék békében 1 A vízivárosi plébánia-templom 200 éves jubileuma. Bensőséges kegyelettel ünnepelte meg vasárnap a vízivárosi egyházközség plébániatemplomának 200 éves felszentelési évfordulóját, a templom védszentjé- nek, loyolai Szent Ignácnak ünnepén. Jubileum és búcsú volt e napon Vízivárosban. Mind a kettő szép es kegyelemmel teljes ünnepnapja az egyházi életnek. Mégis az idei templomi búcsút szinte kiemelte a ritka jubileum, a 200 év előtt felszentelt templom jubileuma. Szombat este 6 órakor ünnepi litánia és szentbeszéd vezette be az az ájtatosságot Ugyanekkor volt a hagyó nányos Szent Ignác vízszentelés is. A vasárnapi ünnep fénypontja a 10 órai püspöki mise volt. A templom ünnepi díszbe öltözött, főoltára délszaki dísznövények üde zöldjében pompázott, melyből szinte örömmel árasztotta illatát és pazar színpompáját a hazai virágok sokasága. A mellókoltárokat is virágdíszbe öltöztette az oltárgondozó hölgybizottság vallásos kegyelete. A szentélyt és a hajó közepét bíborszőnyeg borította. Az eiső hat sor pad mindkét oldalon piros posztóval letakarva. Itt foglaltak. helyet dr. Radocsay László főispánnal az élen a megyei, városi és katonai hatóságaink, hivatalaink, testületeink, intézeteink képviselői, az egyházközségi vezetőség és képviselőtestület. A többi padsorokat a hívők töltötték meg. A szinültig telt templomban a más városrés zek híveit is nagyon
