Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 6. szám
2 ESZTERGOM És VIDÉKÉ 1998 január 20 nyos kiválóságát. Lépőid Antal, mint a főszékesegyház kincstárának őre, a Keresztény Muzeum vezetője, főként mint ikonográfus szerzett magának nagy tudományos érdemet, de elévülhetetlen dicsősége marad mindig az esztergomi királyi vár feltárása, amelyet ő kezdeményezett és vitt véghez a tudós és művészlé- lek intiuciójával. Az osztályelnök átadta a levelező tagságról szóló okiratot, mire újabb tapsvihar hangzott fel. Védjük madarainkat! A hasznos madarak vidékünkhöz szoktatásának egyik legbiztosabb módja : a téli madáretetés. Erre már azért is szükség van, mert ezek a gyönge kis jószágok az ólmos esők és a hóviharok idején tömegesen pusztulnak el részben a hidegtől, részben a koplalástól. Azonban előre hangsúlyoznunk kell, hogy a kenyér és tésztafélék nem alkalmasak madáretetésre, mert a nyirkos időben megsavanyodva, halálos bélhurutot okoznak. Legmegfelelőbb táplálék ré° szűkre: a faggyú, avasszalonna és a szalonnabőr, melyet apróra vágva az etetőkre — hótól-esőtől védett helyre — teszünk ki, úgy azonban, hogy a macskák hozzá ne férjenek, vagy pedig nagyobb darabokban zsinegre kötjük és a fák ágai közé dobjuk, ahol függve marad és igy kerül elfogyasztásra. Nagyon szívesen fogyasztják azonban a napraforgó-, dinnye-, tökmagot, a kukorica szemeket törve, fűmagot, szénatöre- ket, kendermagot, vagy kölest is. Nagyon megfelelő a magyar „ga- lambducetető“ is a forgalomban lévő sokféle modell között. Ennek aljához ágakra borított gyékényből „etető- ereszt" is szerkeszthetünk. Fenn a duckető asztalán a cinegéket, csuszkákat stb. tarthatjuk jól, lent pedig a pintyek, sármányok, bubospacsir- ták és feketerigók számára teríthetünk asztalt. Jól beváltak a kerti ablakra szerelt kis etetők is. A téli etetés, valamint a fészekodúk által nyújtott éjjeli menedék biztosítása a legjobb módja annak, hogy hasznos madarainkat ott is megtelepíthessük, ahol ezek eddig nem fészkeltek; igy téli tisztogató munkájukból juttathatunk olyan területeknek is, amelyekre eddig talán nern jutottak el: pl. egyes erdőktől távoleső gyümölcsösök, házak közé ékelt kertek és hasonlók. Madaraink ugyanis a téli etető körül is állandóan rovartáplálók után kutatnak. A fák kérgének, a karóknak, tőkéknek, kerítésoszlopoknak repedéseiből a télire odabúvó rovarokat, azok bábjait és petéit elpusztítva, ép ilyenkor végzik a leghatásosabb munkát. Mi van mögötte? Ugyan mi van Tata és Tóváros egyesítésének vonagió ügye mögött ? Nem azért kérdezzük ezt, mintha Esztergom gondok nélkül élne és mintha a saját pátriánkban is nem volna elég ügyes-bajos kérdés, de érdekel bennünket a testvér-megye két érdekes községének sorsa és érdekei bennünket ez az ügy annál inkább, mert a tatatóvárosi egyesítés ma az országos érdeklődés központjában áll és bizonyos mögöttes kérdések sejthetők az ügy körűi támadt ellenakciókkal kapcsolatban, amelyek minden magyar ember számára tanulságosak lehetnek. Mi van tehát az egyesítés mögött ? Miért a nagy hű-hó körülötte ? Hiszen történtek már hasonló egyesítések másutt is és egyesítettek már sokkal kisebb szenzációkkal — igaz, hogy csak egyelőre — vármegyéket is, de mindenütt rövidebb idő alatt győzött a praktikus észszerűság be látása és ritkán adódott elő ilyen szívós ellenállás — amely éppen túlságos hangoskodása és vésztjósló színezete miatt különösnek, gyanús- tetszik. Mi van tehát az egyesítés ügye mögött, vagy inkább azon körülmény mögött, hogy a vármegyei vezetőség jóakaratú véleménye dacára, amely bizonyára az érdekelt községek életének vizsgálatából és hangulatának ismeretéből táplálkozott, ellenkezést tartalmazó képviselőtestületi határozatok születtek és végül is éppen a vármegyének kellett utasítani a községeket az egyesítést elrendelő miniszteri rendeletnek végrehajtására ?! Az egyesítés ügyének hivatalos állását és külső képét ismerjük. A belügyminiszter Komárom-Esztergom megye kisgyűlé^ének határozata alapján elrendelte Tata és Tóváros egyesítését a2zal, hogy a rendeletet 1938. junius 1-ig végre kell hajtani. Eddig a községek közösen kötelesek megválasztani az új képviselőtestületet és megalkotni az új szervezési szabályrendeletet. A továbbiakat a legutóbbi megyei kisgyűlésről szóló beszámolónkból ismeri az újságolvasó közönség, Tudjuk azt is, hogy egy idő óta sorozatosan jelentek meg kisebb nagyobb közlemények az egyesítés ellen, — élénk színekkel festve a községek ellenkezéseit, különböző érdekeit és az állítólagos elkeseredett hangulatot az egyesítés miatt. Tény az, hogy a minisztert jó szándék vezette az egyesítés körül. Tény az is, hogy a miniszteri döntés komoly vizsgálat és mérlegelés után történt, és a döntés meghozatalában két szempont vezette a leg felsőbb közigazgatási hatóságot: az egyik a közigazgatás racionalizálása, a másik ennek révén a két község jövő fejlődésének és boldogulásának lehetőve tétele. Nagyon kétséges azonban hogy az egyesítéssel szembeforduló képviselő- testületi határozat és a liberális sajtó közleményei dacára valóban olyan elkeseredett a hangulat az egyesítés miatt Tata és Tóváros közönsége körében. Nem tudjuk, nincs-e igaza Rajniss Ferencnek, aki a tatatóvárosi háborúskodásról írt vasárnapi cikkében azt írja, hogy Tatán jártában „semmiféle tetőfokra hágott elkeseredést" nem talált. Ha pedig az annyit emlegetett „tetőfokra hágott elkeseredés" nem igaz, akkor ugyan mi van az egyesítésellenes akció mögött? Mindenkinek jogait és tisztes szándékait tiszteletben tartjuk, — a közérdeket és a magyarság kulturális és gazdasági boldogmását, mégis előbbre téve megkérdezzük, hogy valóban bizonyos önző, reakciós hatalmakkal kell számolnunk itt a partikuláris harcok és ellenállások hátterében ? Vagy ilyen érdekeket keressünk az ellenállás hangzatos jelszavai mögött? Hát az új magyar életnek ós modern haladásnak ilyen kerékkötői is vannak és mégis csak igaz lenne az, hogy ilyen titokzatos erőkkel találja magát szemben a közérdek és a nemzet jövő fejlődése szolgálatának — akár a közigazgatás, akár a kultúra, akár a gazdasági élet terén — racionális intézkedésekkel érvényt szerezni akaró hivatalos hatalom ? ! Lehetséges volna továbbá az, hogy nemzeti, népi aspirációink és egy egy új életre támadó magyar vidék almai, tervei és gazdasági, kulturális reformjai is sokszor azért halnak el csirájukban, mert megvalósításaik első lépésénél bizonyos „különleges, kényes“ érdekkörökbe ütöznek ? Azt mondják, hogy ebben a gyönyörű Dunaszögletben, amelynek útja Budán, Visegrádon, Esztergom és Tatán vezetne keresztül, a magyar élet gazdasági, idegenforgalmi és kultú- rális csodáját lehetne megteremteni. Eszünkbe jut most a Pilis-Vértes Szövetség elaltatott szép álmaival és terveivel . .. Szépen sikerült a Sportbál. Szombaton este tartották az Esztergomi Sportegyesületek Szakosztályai és a footballbírák esztergomi csoportja szokásos évi sportbáljukat a Fürdő Szálló helyiségeiben. A bál fővédnöke dr. Ernszt Sándor, városunk országgyűlési képviselője volt. A bált rövid műsor előzte meg, amelynek során az egyesület műkedvelői két egyfelvonásos vígjátékot adtak elő : (Lőrincz Miklós : Tengerre Manó, Lőrinc Miklós: Torreádor.) Az elsőnek szereplői: Szűts Béla, Petrik Gizi, Müller Ferenc, Maróthy Jenő, Puksa Károly, Szapinszky László, a másodiknak : Tauber Jenő, Balatoni Ferenc, Petrik Gizi, Deutsch Vilmos és Némethy Jenő voltak. A szereplők valamennyien ügyes mozgásukkal és színpadi rutinjukkal tűntek ki. Különös elismerés illeti meg Petrik Gizit, aki az eredeti szereplő megbetegedése miatt szombaton „ugrott be" a Torreádor nő főszerepébe. A műsor után a Hangulat jazz- zenekar tánczenéjére megkezdődött az általános tánc, amely a késő hajnali órákig tartott. Itt emliíjük meg, hogy kár volt a zenekart idegenből szerződtetni, hasonló nívójú zenekar Esztergomban is van. lelmezbáli tndnivalók Kedves és örömteljes meglepetés volt az Öreg Hollók legutóbbi bejelentése, hogy idei egyetlen báljukat „Fehér Fekete" álarcos jelmezbálként rendezik meg február hó 1-én. A rendezőség értesíti a bálra készülő fiatalságot, hogy annak szigorúan zártkörű jellege miatt a belé péskori igazoltatástól csak azok mentesülhetnek s így őrizhetik meg még a rendezők előtt is inkognitójukat, akik a Cserkészboltban a meghívó felmutatása ellenében előre váltják meg igazoló jegyüket. A jelmezek tekintetében közli a rendezőség, hogy azok a hölgyek, akiknek már megvan az estélyi ruhájuk, a jelmezkórdést ügyesen meg oldhatják, ha a ruha fölé könnyű fehér anyagból csuklyás dominót öltenek, ami egyben a felismerést is nagyon megnehezíti. A minél nehezebb felismerhetós úgyis elérhető, ha kisebb barátnői csoportok teljesen egyforma : pl. puderpamacs-jel - mezt öltenek, már pedig az álarcosbálon éppen ez a főcél és ez teszi azt igazán mulatságossá. Bejárat ez alkalommal kizárólag a szállodai halion keresztül lesz 9— fél 10 óra között. Fél tízkor pontosan kezdődik a felvonulás. A rendezők azért tették ily későre a felvonulás kezdetét, hogy azon már az összes maszkok jelen lehessenek. A gondos és minden apróságra kiterjedő előkészítő rendezés folytán a „Fehér-fekete-bál" méltóképen fog csatlakozni az öreg Hollók korábbi álarcos báljaihoz ós egy jókedvvel teljes vidám éjszaka maradandó emlékét fogja hagyni a megjelent fiatalság és a nézők lelkében egyaránt Minden felvilágosítás megkapható a Cserköszboltban, meghívók — kor látóit számban — ugyanitt igényelhetők. megjelent az új tatarozást rendelet. A tatarozást rendelet hatálya 1937. év végén lejárt. Természetes, hogy az összes építőipari és háztulajdoni érdekeltségek sürgették az 1938. évi háztatarozási rendelet kiadósát, hiszen ezen adókedvezmények bő foglalkozást és munkaalkalmat jelentettek az egész építőipar számára. Az új rendelet kiterjesztette a kedvezmények hatályát azokra az átalakításokra is, amelyeket 1938. év végéig teljesen befejeznek. A rendelet az egész országra s igy Esztergomra is kiterjed. A feltételek nagyjában azonosak az eddigiekkel. Továbbra is fennmarad az a rendelkezés, hogy az iparosmunkákat lehetőleg helyi iparossal kell végeztetni. Az adókedvezmény mérve: 1. Az adókedvezményre jogalapot szolgáltató átalakítási költségnek 50 százaléka. 2. Az átalakítással végzett tatarozások 50 százaléka, de legfeljebb az 1. pontban említett átalakítási költségeknek a fele összege után. HÍREK Farsangi naptár 1938. január hó 22. Dorogi Kaszinó álarcos-jelmezbálja saját helyiségében. 1938. február bó 1. Öregcserkészek álarcos-jelmezbálja a Fürdő Szállóban. 2. Kát. Legényegylet bálja saját helyiségében. 2. Vasutasbál a Fürdő Szálloda összes termeiben 5. Vitézi bál a Fürdő Szállóban. 6. Frontharcosok műsoros táncmulatsága a Magyar Királyban 12. Esztergomi Kereskedelmi Társulat és a Női Kereskedelmi Szaktanfolyam végzett növendékeinek Fehérrózsa bálja a Fürdő Szállóban. 12. Érettségizett leventék műsoros táncmulatsága a Magyar Királyban 19. Esztergomi Zeneiskola II. bérleti estje a Fürdő Szállóban. 19. Dorogi Bányász Otthon műsoros tánc- mulatsága a Magyar Királyban. 24. Belvárosi Kát. Olvasókör kövércsütör- töki bálja saját helyiségében 27. Belvárosi Kát. Földműves Ifjúsági Egyesület műsoros táncmulatsága a Belvárosi Kát. Olvasókörben 27. Szentgyörgymezei Kát. Olvasókör színdarabbal egybekötött táncmulatsága saját helyiségében 1938. március bó 1. Szentgyörgymezői Kát. Olvasókör fer- sangzáró estje saját helyiségében E héten a Rochlitz-gyógyszer- tár (Rákóczi-tér) tart éjjeli szolgálatot Beszámoló az Actio Catholica ötéves munkájáról. Szombaton délután Serédi Jusztinján hercegprímás elnöklésóvel tartotta Budapesten szokásos beszámoló évi értekezletét az Actio Catholica elnöki tanácsa. Az ülésen megjelentek : Glattfelder Gyula püspök, Zichy János gróf, Huszár Károly, P. Bangha Béla, Zsembery István, Gévay- Woiß Nándor, Dsida Ottó, Mihalovics Zsig- mond, Kosa Kálmán és Fekete Márton. Az elnöki megnyitó után Mihalovics Zsigmond terjesztette elő jelentését az elmúlt évről és egyúttal beszámolt a mozgalom ötesztendős fejlődéséről. A jelentést nagy figyelemmel hallgatták meg s az elnöklő hercegprímás elismeréssel nyilatkozott az örvendetes munkáról. Az országos igazgató az évi .költségvetést mutatta be, azután a jövő év mun- *aprogrammját vitatták meg. Az elnöki tanács elhatározta, hogy a nyár elején gyakorlati jeli egű szociális továbbképző tanfolyamot rendez a 'fővárosban a fiatalabb papság és pap
