Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 39. szám

FgMf.ftH.MltE

ÖTVENKILENCED1K ÉVE 39 SZ. CSÜTÖRTÖK, 1938. MÁJUS 19

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 SereSSÍáüy politikai 8S íárSElalflli lap Előfizetési ár í hóra: 1 pengő 20 fillér

Megjelenik hetenklnt kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

á gimnázinm visszahív és visszavár...

A Szent Benedek-rend ősi esztergomi főgimnáziumának nagykapuja vasárnap, folyó hó 22-én reggel feltárul előttünk, akik az intézet falai között végeztük el középiskolai tanulmányainkat s akik ebben az épületben magunkba szítt gazdag ismeretek tárházával felszerelve, lelki és szellemi műveltséggel tarsolyunkban, sok évvel ezelőtt mint „érett“ növendékek léptük át az Alma Mater küszöbét, hogy a fiatalság lázálmaitól és a lelki és testi erő és egészség tettrekészségé- től és küzdelemvágyától dagasztott vitorlákkal hajózzunk az élet tengerén, a földi boldogulás útjain, az örök boldogság felé. Tele rendíttetlen hittel és csüggedhetetlen reménységgel hagytuk el akkor a jó öreg gimnáziumot, hogy keresztény eletet élve, boldoguljunk azokkal az erkölcsi értékekkel, amelyekkel az iskola bennünket gazdagított azzal a jellemmel, amelyet ott belénk neveikk s azzal a tudással, amit ott elsajátítottunk.

Természetesen — hiszen ez Adám óta az örök emberi sors — a hit fénye nem mindnyájunknál és nem mindig maradt tiszta és ragyogó, jó sorsunk elbizakodottságában vagy megpróbáltatásaink elkeseredettségében néha feledés ködebe borult a gimnázium ormán tündöklő kereszt. A reménység horgonya sem volt mindnyájunknál és nem volt mindig megbecsült felszerelése életünk hajójának, voltak viharos napjaink, voltak a kisértéseknek éjszakái, amikor úgy éreztük, hogy az intézetben szerzett reményhorgony már nem tudja rögzíteni élethajónkat a sima vizeken a pusztulás elől. Különösen még a világháború előtt végzett növendékek a nagyvárosban a legkereszténytele- nebb életfelfogású emberek társaságába sodródtak igen köny- nyen, ahol csak gúny és megvetés tárgya volt az, aminek szentségét itt belénk nevelték.

Voltak idők, amikor az érettségizetteket a bűntanyák vi- gyorgó népe várta, s éjjeli le- bujokban a gyönyör és mámor himnusza nyomta el az ártatlan lelkűkben még visszahangzó szent énekek és nemes dalok mindjobban elhalkuló melódiáit. Az aranyborjú és szenvedélyek sárkánya leselkedett az ifjú jellemére, amelyre addig a jó tanár urak oly igen féltőén vigyázták. S ha azt láttuk, kogy a tudás sem jelent mindig sikert, vagy legalább is gyors sikert, kishitűségünkben az alapos és komoly ismeretek értékes csomagját is bűnös könnyelműséggel dobáltuk el magunktól, hogy a felületesség és lelkiismeretlenség kétes erejével haladjunk egyéni céljaink felé.

S ezek a megfeledkezések okozták, hogy a volt növendékek között—sajnos — vannak, akik ma hajótörötten, elhagyatott zátonyokon vesztegelnek, hova már az Alma Mater hívó szava nem ér el. De talán ugyanezek az irányié vesztesek teszik, hogy mi is, akik hála Isten az Alma Mater hivó szavának régiójában élünk, türelmetlenül és különös örömmel várjuk és halljuk minden év tavaszán a gimnázium hívó hangját, mint ahogy az Üdvözítő szavait hallja a hívő lélek : Jöjjetek hozzám, kik fáradtok és terhelve vagytok . . . Már lelki szükségletté vált e tavaszi találkozó és seregszemle. Mert az ódon falak néma beszéde elűzi lelkűnkből a csüggedés és fáradság er- nyesztő érzését, megvigasztal bánatunkban és csalódásainkért, buzdít, erősít és lelkesít a jövőre.

Ezidén ugyanakkor ünnepük a cserkészetnek az intézet falai közé történt bevezetésének és fennállásának 25 éves jubileumát, mely azt dokumentálja, hogy a gimnázium a konzer- vativ szellem és a nemes tradíció épségben tartása és megóvása mellett a modern és a jó újítás elől sem zárkózik el, sőt az esztergomi gimnázium az országban az elsők között nyitott kaput a mai nehéz életre legjobban előkészítő, egész embert faragó cserkészetnek.

Nemrég a Csendes Óceán egyik legveszélyesebb, a tengerészek által a pokol útjának elkeresztelt tengerszoros világító tornyáról olvastuk az újságokban, hogy az ott pár társával remeteéletet élő parancsnok felettesének hozzájárulásával hosszabb szabadságra ment, aztán pedig visszatért magányába. „Fiúk, a fénynek nem szabad kialudnia, fiúk, tartsátok ébren a fényt“ — ezekkel a szavakkal búcsúzott társaitól a szabadságra utazó parancsnok.

A gimnáziumban belénk nevelt valláserkölcsös és hazafias szellemért, ezért a fényért, ennek erősebb lángralobbanásáért zarándokolunk el mi, volt növendékek az A[ma Materbe, hogy ott újból hitet tegyünk vallásos meggyőződésünk mellett, hogy az áldozatkész magyar érzésben és hazaszeretetben megerősödve, újból érezzük és élvezzük — hacsak pár órára is — azt a jóleső lelki meleget, amelyet az intézet direktorán és tanárain át felénk sugároz, lássuk az életre most

készülő s a most végzett ifjúságot, utódainkat, fiainkat, reménységeinket.

Szívesen, sőt vágyódva megyünk el oda, hogy ezen a napon lerázzuk magunkról a szürke hétköznapok porát s legalább e napra letegyük a ro- botos élet terheit, hogy újbó- halljuk és többe soha el ne fel ledjük az intézet lelkének szivünkbe súgó szavát : Fiúk, Ti vén és fiatal diákok, a keresztény szellemnek, az áldozatkész magyar érzésnek s a tudás megbecsülésének, az intézet iránti halának, ennek a fénynek nem szabad kialudnia, Ti öreg és fiatal cserkeszek, tarsátok ébren a fényt, mert csak ennek a világánál lehettek boldogok Ti és lehet hazánk és nemzetünk ismét nagy, szabad és dicső ! v. Zs. J. dr.

Ezertagú munkásküldöttség a hercegprímásnál

A Nemzeti Munkaközpont a proletársorban élő munkásság polgári sorba való felemelésére irányuló célkitűzésének megfelelően a munkásság szabadidőproblémáját is megoldani kívánta. Ennek a célnak szolgálatában pár hónappal ezelőtt megalakította a „Becsüld a Munkál“ országos szabadidőszervezetét, melynek keretében a NMK „Becsüld a Munkál“ hajójával vitéz Marton Béla a NMK ezertagú munkásküldottségévei a nemzeti és egyházi történelmi emlékekben gazdag Esztergomba ment. A fővárostól a prímási székhelyig terjedő dunai útvonal nevezetességeit megafonon tartott előadáson ismertették,

Az ősi város falai közé érkezett hatalmas munkástábort Glatz Gyula polgármester fogadta.

— Örömmel látjuk, —- mondotta többek között, — hogy eljött ide a Nemzeti Munkaközpontba tömörült, nemzeti alapra helyezkedett magyar munkásság, bogy szive őszinte érzé sével tanúságot tegyen arról, hogy Szent István birodalmáért a magyar munkásság is kész mindent megtenni.

Vitéz Marton Béla melegen megköszönte a polgármester szívélyes üdvözlő szavait, majd az ezernyi munkástábor dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímás elé vonult, aki a főpapság kíséretében ünnepé yes keretek között fogadta őket. A NMK nevében vitéz Marton Béla ország- gyűlési képviselő, országos elnök üdvözölte Magyarország hercegprímását.

— A keresztény hitet valló nemzeti alapra helyezkedett magyar mun kásság lelkében örök vágyódással fordul mindama történelmi emlék és érték felé, — mondotta vitéz Mar tón Béla — amelyek nemzetünk nagyságát hirdetik. E nemes kivánalom teljesülésére ad módot az ál

talam életre hívott országos mun" kásszervezet, a Nemzeti Munkaközpont és annak „Becsüld a Munkát“ szabadidőszervezete, amely politikai pártoktól távol állva, a Rerum No- varum és a Quadragesímo Anno fenn- költ szellemétől áthatva, nemcsak gazdasági, hanem szociális és kulturális téren is igyekszik nemzetünk életében a komoly megbecsülésre méltó munkásságot előbbre vinni.

— A Munkaközpont kebelében létesített „Becsüld a Munkát“ szabadidőmozgalom első nagyobb útját éppen ezért irányítottuk Főmagasságú Biboros Hercegprímás úr székhelyére és vezetem a NMK ezertagú küldöttségét Eminenciás Uram elé, hogy a szívben és lélekben keresztény munkásság itt a dicsőséges magyar múltba tekintve, nemzeti és egyházi történelmi emlékeink szemléletétől áthatva, könnyebben tudja elviselni a küzdelmes élettel járó kötelességeket és temeket.

Az élet és a munka mindig gondokkal jár. Éppen ezért a szellemi és fizikai munkások összefogásának gondolatvilágában kötelességünk te- nerviselőképes állampolgárokat nevelni.

— A háborúutáni tragédiánkat

telki összeomlás idézte elő. Örökre figyelmeztető példa tehát, hogy a munkásság életében nemcsak az anyagiakkal, hanem a lelki élettel is foglakoznuik kell, önre csak ez ad erőt és hitet az élet küzdelmeiben.

Vitéz Marton Béla köszöntésére Serédi Jusztinián biboros hercegprímás a következő beszéddel válaszolt :

— Mint főpap és mint ember, örömmel hallgattam azokat a hitvallásszerű szavakat — mondotta —, amelyekkel a Nemzeti Munkaközpont országos elnöke az ezertagú munkás-