Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 38. szám

ÖTVENKILENCEDIK ííVF. 38. SZ. VASÁRNAP, 1938. MÁJUS 15 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenklnt kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Ballagás Ne haragudjon senki érte, hogy az iskolából az életbe „ballagó“ diákokat is megállít­juk első lampionos ünnepségü­kön, amellyel iskolájukat, igaz­gatójukat, tanáraikat tisztelik meg és hogy elibük állva, arra kérjük őket, hogy néhány szóra álljanak meg. Ne siessenek abba a bizonyos „életbe“ és higyjék el nekünk, hogy a lampion fé­nye igen gyenge ahhoz, hogy bevilágítsa azt a sötétségét, azt a nem oszló homályt, amit a felületes Ítélkezés, az értetlen­ség, rosszhiszeműség és a „ho­mo homini lupus“ kegyetlen örökérvényűsége varázsolt kö- rénk. Igen, a diákok elhagyják az alma matert, nekivágnak an­nak az útnak, amelynek kez­detén egy kesernyés, bánatos ének hangzik fel, de amely mö­gött mégis ott remeg a tiszta lélek áhitatos hite, bizakodó reménysége, reménnyel teli bi­zalma. Nem akarjuk mi ezeket az elévülhetetlen és minden má­jusban újra termő kincseket le­becsülni, nem akarjuk mi ezek­ről azt állítani, hogy értéktele­nek, de meg kell mondanunk, hogy azon a tengeren, amelyet életnek nevezünk, ez az egyet­len, Istentől kapott és minden fiatal öntudatban varázsosan működő iránytű nem mutat­kozik mindenkor elegendőnek. Annak a fiúnak és annak a leánynak, aki most hagyja el az iskola padjait, hogy a ma magyar fiataljának rendelte úton meginduljon a holnapok elé, sok minden egyébre van szük­sége, mint a reménységre és bizalomra. Ezek a lelki javak csak arra szolgálnak, hogy cselekedeteink értékét és célját mintegy ál­landó és megújuló erővel újra és újra bizonyítsák. Olyanok, mint a színek a festményeken, vagy mint a rim a versekben, amelyekre ki nem mondható, de emberien érezhető monda­nivalót biz a művész. Tudjá­tok meg tehát fiúk és tudjátok meg leányok, hogy azok a sza­vak, amiket az iskolában kö­töttek lelketekre, evezők ugyan, de nem a csónak. A csó­nak a meggyőződés, a szeretet, a megértés, az egymásttámo- gatás, a közös célokért való áldozni akarás és áldozathoza­tal. A tudás (amelyről észre fogjátok venni, hogy milyen végtelen voltaképen és hogy mennyire útvesztő is az) szol­gálhat és szolgáljon evezőül, amit használnotok kell, ha vi­harba kerül az életetek hajója, de tudjátok meg, hogy az eve­ző díszítése, ékítése, erősítése nem lehet öncél. Mert nem kell és nem szabad ma különb­séget tenni magyar és magyar között és az sem számít, hogy a te tudásod több-e mint test­véredé, mert igazában csak az számít, hogy ezt a tudást mire használod fel. Igazában csak az számit, hogy azt az evezőt, amit tudással alkottál magad­nak, valóban csak azért veszed-e igénybe, hogy abba kikötőbe juss, ahol minden magyar tár­sad boldogságát es reményeinek teljesülését hiszed ! ? íme, induljatok, vidám fiata­lok, bizalommal és reménység­gel gazdag fiúk. Menjetek és legyen az utatok szerencsésebb, mint azoké, akik ezelőtt tiz év­vel éppen ilyen vidáman, éppen ilyen egymást ölelő bizakodás­sal vágtak neki az életnek. És A Magyar Kurir jelenti: Minden eucharisztikus kongresszusnak egyik leglélekbemarkó óbb megnyilatkozá­sa: a férfiak éjszakai szentségimá- dása. Az eddigi kongresszusodon a csodalatos megtérések egész sora fűződött ehhez az ájtatossághoz. A budapesti kongresszuson május hó 27-ről 28-ra virradó éjszaka lesz ez a szentségimádás a Hősök-terén, éj­féli szentmisevei és közös szentá do- zással. Legalább százezer férfi rész­vételére számítanak. A kongresszus nak erről a megkapó eseményerői Mihalovics Zsigmond tb. kanono<, az előkészítő főbizottság igazgatója a Magyar Kurir munkatársa előtt az alábbi képet rajzolta meg: — A férfiak éjszakai szentségimá- dása kétségtelenül a kongresszus leg nagyobb jelentőségű mozzanatának ígérkezik. Amikor éppm Közepeuró- pában sűrűsödnek össze azok az erők, amelyek egy készülő világ vo­násait rakjak le, ezeknek a keresz­teződésében ezen az éjszakán Bu dapesten áll az igénytelen fehar os­tyában jelenlévő Krisztus-valóság és ezt a valóságot álljak körül a férfiak tízezrei, hogy vallomást tegyenek bennevaló hitükről és érte való el­szánt önfeláldozásukról. — Erre az éjszakára a kongresz- szus főoltára titokzatos fénybe bur­kolózik. Már az oltár építésénél olyan fónyarchitekturát alkalmazunk, hogy a férfiak százezres tömegének köz­induljatok ti is leányok ! Első nyolcadikosai a mi kis pátriánk­nak és ne feledjétek, hogy ti vagytok a mosoly a magyar élet arcán és ne feledjétek, hogy a jövendő küzdői a ti balzsa­mozó, sebeket gyógyító szere- tetetekre vár. Ti vagytok a mai magyar május és tőletek vár­juk nyarunk gyümölcsöt érlelő megnyugvását. % A búcsúzó ének elhangzik, a búcsúzás könnyei leperegnek az arcokon, de az ismeretlen vár benneteket. Bárhova ve­zessen az Idő, a Végtelen, a Kényszerűség, egyet ne feled­jetek soha: ne cselekedjetek addig, amig meg nem gondol­tátok, hogy tetteitek következ­ményeként mit kell abból más­nak elviselnie. Azaz, tudjátok meg, hogy az életben elsősor­ban adni kell! Jóságot, megér­tést, jóhiszeműséget és jóaka­ratot ! Vagyis egyetlen szóval : jóságot, jóságot! Legyetek hűek tehát az is­kolában kapott eszményekhez és szolgáljátok azokat egymást megértve és szeretve nagyon sokáig, mindnyájunk örömére. pontjában álló oltár külső formájá­ban is érzékeltesse a rajta élő, el nem sodorható krisz'usi erőt. 40 méter magasságban mint a sarkcsil­lag fog ragyogni a kereszt és az oltár mögül a szents ég háttereképen fénylegyező sugárzik ki a minden- sógbe. Az oltár vonalai s a magyar eucharisztikus szenteket ábrázoló füg gönyök olyan megvilágításba kerül­nek, hogy már szinte megelevened nek. Est a sejtelmes központot, az értelmeknek és gondolatoknak ezt a felkiáltójelét állja körül éjjel 11 óra­kor a magyar férfitársadalom szine- java, százezres tömege. — Harsonajel hasít bele az éjsza­kai csendbe, amikor a bíboros legá­tus a papa képviseletében elfoglalja helyét, hogy mintegy maga után vonja a bíborosok, érsekek, püspö­kök többszáz főnyi kíséretét és a fehér karinges papos hömpölygő fo­lyamát. És ebben a mélységes éj szakában a feszült várakozás csend jében hangzik fel P. Bangha szava, aki megmagyarázza és kifejti ennek az éjszakai szentségimádásnak a je­lentő jégét. — Utána P. Csávossy kezd bele elmélkedésébe, és szól a hitről, amely­nek kialudnia most, amikor a tör­ténelem vihara zúg, nem szabad. Ezt követően francia nyelven, való­színűleg a hírneves Delatre szól a külföldi férfizarándokokhoz és e be­széd alatt kialszik a Hősök-terén minden lámpa, a férfiak kezében ki­gyullad a gyertyafény és százezer­nyi gyertya emelkedik a levegőbe, ugyanannyi férfi messzeségbe mo­rajló Credojával. — A hatalmas férfitömeg közös szentségi éneke után újból P. Csá­vossy szól az egybegyűltekhez és a bánatot váltja ki a férfiak szivéből. Martinaldo, a híres jezsuita atya angol nyelven szól az ájtatoskodó férfisereghez és a férfiak e hatalmas tengere lehajtott fejjel mondja el a Confiteort. Ezután harmadszor hang­zik fel P. Csávossy szava, aki az önfelá'dozás hősi lángjait csiholja ki most a férfiak szivéből. — Éjfélre fog már járni az idő, amikor az oltár lépécsőin felvonul a misét celebráló biboros és az éjsza­ka csendjében elkezdődik a szent­mise, melyet a százezernyi férfiú­nak a hit szikláin álló, vétkeit meg­bánó és Krisztusért áldozatra kész tömege kisér énekével. Áldozáskor pedig valamennyi férfi megnyitja aj­kát és szivét, hogy megtestesüljön benne az isteni Ige, a jobb jövő záloga. — Egy egész életre szóló élményt fog az az éjszaka jelenteni minden ottlóvő férfi számára. Ki kételked­hetnék abban, hogy a katolikus fér­fiaknak legalább tízezrei fognak bol­dogan sietni erre a lélekbemarkoló aktusra i Reflexió a Városi Zeneiskola III. bérleti hangversenyére Szombaton, a hideg tavaszutó ké­ső őszi esti óráiban, csendesen, lassú tempóban jött össze a bencésgimná­zium dísztermében az a csekély szá­mú elit közönség, akik tudták érté­kelni azt a megtiszteltetést, mely vá­rosunk zeneiskoláját s ezzel kapcso­latban a város közönségét is érte akkor, amikor Kazacsay Tibor mi­niszteri tanácsos, a zeneiskolák or­szágos szakfelügyelője jött el, ki mint zeneszerző, nemcsak papja a zeneművészetnek, de apostola is, mert évek óta szervezi sok fáradsá­gos munkával országszerte a zene­iskolákat, kenyeret adva sok zene­tanárnak. Eljött Molnár Imréné, Hit Sári, az európaszerce ünnepelt zon­goraművésznő és férje, a neves ész­tét kus tanár és művész. Eyssen Ti­bor miniszteri tanácsos felesége, Eyssen Irén énekművé-'znő, ki a Liszt jubileumi évben már gyönyör­ködtette művészetével az esztergo­miakat. Bemutatkozott a hangver­seny keretében a Városi Zeneiskola tehetséges, fiatal hegedűtanárnője, Encsy Éva, a pestvidéki ügyészségi alelnök, dr. Encsy Kálmán leánya s szerepelt a Városi Zeneiskola agilis művész-igazgatója, dr. Starcsevich László, ki fáradságot és áldozato­kat nem kiméivé, rendezte meg a bérleti hangversenyeket. A hangversenyre várakozó kisszá­mú közönségen a részvétlenségnek deprimáló érzete uralkodott, amikor a teremben egyszerre kigyulladtak a villanylámpák s a pódiumon megjc­Százezer férfi éjszakai szentségimádása a budapesti Hősök-terén

Next

/
Thumbnails
Contents