Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 35. szám

2 ESZTERGOM gs VIDÉKÉ 1938. május 5 szónokokat, hogy a Kaszinó őszinte háláját és köszönetét tolmácsolják egyesületeik számára, majd előter­jesztette a választmánynak inditvá ványát, hogy gróf Széchenyi Viktort, Fejérmegye főispánját, a Széchenyi- nemzetség illusztris tagját a Ka szinó tagjává válassza meg. A közgyűlés az indítványt egy­hangú lelkesedéssel elfogadta, majd a Hymnus eiéneklésével befejező dött a fényes díszközgyűlés. Este 8 órakor a Kaszinó tagjai a Fürdő-szálló színháztermében Szé chenyi emlékvacsorára gyűltek. Az ünnepi beszédet a Széchenyi-serleg gél dr. Marczell Árpád gimnáziumi tanár mondotta, A nemesveretű szó­noklatból a következőket idézzük: — Az Esztergomi Széchenyi Ka­szinó minden esztendőben megüli halhatatlan eszményképének, a nagy Széchenyi Istvánnak magasztos em­lékét. Minden esztendőben legalább lélekben, gondolatban elzarándokol Hozzá, hogy hitet, okulást, erőt nyerjen Tőle. — Széchenyiről általánosságban sokat szoktak beszélni, de kevesen ismerik. Említik alkotásait, pedig Széchenyi sokkal többet tett és sok­kal többet jelentett a magyarság életében. Magyarságát igazi messia- nisztikus szellemmel fogta fel, nem­zete számára hatalmas világnézetet alakított ki, minden lépésével ezt szolgálta — valósággal meg akarta váltani nemzetét. Hitt nemzete érté­keiben, nagyrahivatoítsógában. Ez adja meg Széchenyi igazán monu­mentális, nagyszerű alakját. Dr. Marczell Árpád vázolta ezek­Vasárnap a budapesti Keresztény Községi Párt és a Wolff Károly Klub kirándulást rendezett Esztergomba. A keresztény politikai és közélet ve- zetőférfiaiból álló mintegy száztagú zarándokcsoport dr. Ernszt Sándor ny. miniszter, gróf Esterházy Móric ny. miniszterelnök, dr. Csilléry And­rás ny. miniszter vezetésével reggel fél kilenc órakor érkezett Esztergom­ba, ahol ünnepélyes fogadtatás után a Bazilikába vonult és résztvett a nagymisén, amelyet dr. Serédi Jusz tinién bíboros hercegprímás az Adal- bert-ünnep alkalmából pontifikáit. A kirándulók csoportjában részt­vett még Szendy Ferenc Budapest polgármestere, Homonnay Tivadar, Müller Antal, Petrovácz Gyula or­szággyűlési képviselő, Schüler Dezső alpolgármester, Morvay Endre ta­nácsnok, Király Kálmán tanácsnok, Antalffy Géza, továbbá Cselényi Pál, a kereszténypárt ügyvezető alelnöke, Raitz József vezérigazgató, Papp Fe­renc, Kosztolányi Sándor igazgató, Aichner Albert, Császár Ferenc, Sáldi Béla, Hegedűs Armand, Hedoy Ala­dár, Szabó Géza törvényhatósági bi zottsági tagok, Salamon Géza ta­nácsnok. A bazilikái mise után a prímási palotába vonultak a vendégek, ahol a képtár és más nevezetességek meg tekintése után a bíboros hercegprí­más előtt tisztelegtek. A tisztelgők ólén dr. Csilléry And­rás köszöntötte a bíboros főpásztort, aki válaszában a keresztény katoli­kus elvek közéleti érvényesüléséről szólott és hangsúlyozta, hogy a mai válságos világviszonyok közepette a nemzet belső életében őszinteségre van szükség mindenek felett. Déli 1 óra után az Esztergomi Katolikus Kör helyiségében bankett volt, amelyen az említett fővárosi vendégeken kívül az esztergomi elő­kelőségek közül részlvett dr. Frey Vil­mos alispán, Glalz Gyula poigór mester, dr. Schmidt Sándor bánya­után a Széchenyi-korabeli Magyar- ország berendezéseit, állapotát és az ország helyzetét Európában, majd tömör vonásokkal jellemezte Szé­chenyi programmját és reformjait s a hallgatóság elé ámította azt a kon­cepciót, amely Széchenyinek mind­ezen törekvését egységes keretbe foglalta össze. Hiába volt azonban Széchenyi a legnagyobb magyar, a legnagyobb lánglelkű politikus, '„Szé- chenyi az események forgatagában egyedül maradt s ez okozta életé­nek tragédiáját­Dr. Marczell Árpád beszédét a következő gondolatokkal fejezte be: — Nagy Széchenyink, mi trianoni magyarok, megértjük a Te szelleme­det. Megértjük a történelem szavát és dolgozni akarunk a jövőért. A Te áldó szellemed megelégedéssel nézze onnan felülről. Emelem ezt a serleget Magyarország nagy alakjá­nak, a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak örökké élő em­lékére. Dr. Marczell Árpádot az emlék­vacsorán megjelent közönség hatal­mas beszédéért hosszasan ünnepelte, majd a főispán indítványára elhatá­rozta, hogy a beszéd szövegét a díszközgyűlés jegyzőkönyvéhez csa­tolja. A díszvacsorával a Kaszinó ben­sőséges jubileumi ünnepsége véget is ért, A díszvacsorával kapcsolatban ki kell emelni Venesz Jánosnak, a Fürdő Szálló bérlőjének gondos és figyel­mes kiszolgálását, mely általános megelégedést váltott ki a megjelen­tekből. ügyi főtanácsos, dr. Lépőid Antal, dr. Szokolay Antal prelátus kanonok, báró Ungár Károly katnnai parancs­nok, dr. Krecsányi Kálmán rendőr- főtanácsos. Az ebéd alatt dr. Lépőid Antal prelátus-kanonok a kör elnöksége részéről felköszöntőt mondott a kor­mányzóra, Glatz Gyula polgármester pedig a szentistváni jubileumot ün­neplő Esztergom város közönsége nevében üdvözölte a keresztény köz élet fővárosi vezetőférfiait, akik ré-. széről elsőnek dr. Csilléry András szólalt fel. Dr. Csilléry András nagyhatású beszédében hangsúlyozta, hogy a Keresztény Községi párt a szentist­váni fundamentum alapján indult el és hogy Wolff Károly eszménye volt a keresztény testvériség ápolása a közületek és városok között. A to­vábbiakban megindokolta a keresz­tény községi párt életrehívásának szükségességét és időszerűségét. — A régi liberális világ rombolá­sának hatásait érezzük az egész or­szágban és ezekkel a hatásokkal kell gyökeresen leszámolnunk — mon­dotta többek között —. Hogy Wolff Károly éppen a fővárost, ezt a nagy kulíúrális és gazdasági empóriumot választotta működése színtéréül, ev vei dokumentálni akarta, hogy az elindulásnak is ott kell megtörténnie, ahol a mérgezés kapott lábra. A mérget ki kell ölni az ország vérke­ringéséből. — Ezekben a pillanatokban, ami­kor az európai helyzet súlypontja ránkhelyeződött, vigyázzunk, hogy magunk őrizzük meg azt az önálló­ságot, amelyet Szent István minden körülmények között meg tudott Őrizni. — Ne szaladjunk idegen eszmék után és az eszmének ne a külső­ségeit, hanem a tartalmat nézzük. Ma a magyarságnak ugyanolyan a helyzete, mint Szent István idejé­ben volt. Ma is a magyarságnak meg kell állania a saját lábán, kü­lönben le fogják radírozni Európa térképéről. Kétszeresen kell alátámasztanunk keresztény felfogásunkat, érvényesí­tenünk kell a krisztusi szociális igaz­ságokat, mert akkor mindenki ide fog vágyakozni és nem fogják azt követelni, hogy mások teljesítsenek'Jtt olyan feladatokat, amelyek teljesítése a mi keresztény erkölcsi kötelessé­günk. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Ernszt Sándor emelkedett szólásra. Mindvégig lelkes érdeklő­déssel kisért beszédében — hivat­kozva a fős ékesegyházi Szent Adal­bert beszédre — arról szólott, hogy a jelenlegi viszonyok között, ame­lyek nemcsak azért nehezek, mert nehezen él a magyar, hanem azért is, mert egyáltalán a magyarnak nem­zeti és állami léte ilyen rettenetes sorsba jutott, — legyen mindenki férfi és jellem. Szentirás legyen ez mindenki előtt, akkor bizalommal tekinthetünk a jövőbe. — A nemzetek úgy halnak meg, mint az individuumok, azonban a nemzetek csak úgy élhetnek, ha a nem­zetek többsége, különösen az intelli­gencia többsége megtesz mindent, Piszkén a múlt héten tragikus hirtelenséggel, szivszélhüdésben meg­halt vitéz Torday István, a világ­háború szépen dekorált tűzharcosa. Még előző nap a lábatlani frontharcos főcsoport formaruhás csapatában menetelt s másnap már kiterítették a bajtársi ruhában. Katonahalál bé­kében. Ma még piros élet, holnap fehér álom . . . Temetésén részt vett az egész község, a jegyző és bíró vezetésével, a lábaíiam cementgyár alkalmazottai, élükön az igazgatójukkal, négyes sorokban sz elemi iskolások, kik korai árvaságra jutott pajtásuk bá­natát óhajtották ezzel enyhíteni, a vitézek népes küldöttsége, a lábat­lani frontharcosoknak zászlós csapata. Esztergom megye vitézei nemrég diszes halotti leplet c-ináltattak, mely most borította le első Ízben egy rend­társ koporsóját. Ez a különben szo­morú elsőség, — mondotta gyász­beszédében a hadviseltek szónoka — legyen szép szimbóluma annak az elsőségnek, amellyel az elhalt rend­társ mindenkor élén haladt bajtársai­nak a háborúban, munkatársainak a gyárban, polgártársainak békében, a katonai és polgári kötelességek telje­sítése terén, a legnehezebb időkben, a legválságosabb helyzetekben nem kiméivé önmagát és feláldozva egész­ségéi. Hisz ennek az átlagkölelesség teljesítést messze meghaladó önzetlen áldozatkészségének, példás szorgal­mának és fáradhatatlan buzgóságá- nak tulajdoniihatő korai halála is, mert bár úgynevezett békében és polgári foglalkozása közben lepte meg őt a halál és ragadta ki kegyet­lenül a négy szép gyermekkel meg­áldott boldog családi körből, borai és váratlan halálának okát méltán kereshetjük és joggal láthatjuk világ­háború múltjában, a harctéri szen­vedésekben, nélkülözésekben és meg­próbáltatásokban s forrón szeretett családjának jólétéért folytatott nehéz életküzdelem gondjaiban és fáradal­maiban. A halálával legközvetlenebbül és legmélyebben sújtott családja és ro­konsága gyászában és bánatában testvéri magyar érzéssel osztozott a falu népével együtt a hadviselt társadalom, mint ahogy vitéz Torday István rövid életében egyformán tündököltük a katonai és polgári erenyek. Mi, volt katona és rendtársai, csak hálával és meghatottsággal nézhettük mint az idők kedvező változásának, a közhangulat és közs.í ellem rég amit a nemzeti lét érdekében a kri­tikus és roppant válságos pillanatban tenni kell 1 — 1526. óta sohasem volt a ma­gyar olyan nehéz helyzetben, mint jelenben van, — mondotta beszéde további részében. Ilyen körülmények között minden magyar ember jól gon­dolja meg, mit cselekszik. — A prímási palotában látottak nyomán, valamint a várfalak között gondolataink támadtak. Különösen amikor a bíboros főpap bejött hoz­zánk és hivatkozott arra, hogy a prímási szék nagysága és fensége, amely Magyarországon oly sokat je­lent, megköveteli az őszinteséget. En is azt mondom a bíboros főpappal: őszinteség és soha kétféle gondolat, mert ez az egyedüli helyes maga­tartás és erre van a legnagyobb szükség ma, ha ezt a nemzetet fenn- tartáni akarjuk. A főváros és Esztergom város színeivel Ízlésesen feldíszített terem­ben elköltött ebéd után még a ne­vezetességeket tekintették meg a ven­dégek, majd a délutáni órákban hagy­ták el a szép májusi napsütésben melegedő várost a sikeres kirándu­lás emlékeivel. várt és óhajtott kialakulásának be­szédes jelét azt a bensőséges és külsőségekben megkapó szép teme­tést, amellyel a jól vezetett és igaz magyar érzésű falu elöljárósága és népe megbecsülte és halóporaiban megtisztelte vitéz fiát és még inkább meghatott a munkaadó cementgyár igazgatóságának nemes elhatározása, amellyel az özvegyét, támasz nélkül maradt kis árvák anyagi segítségére sietett, hogy nyugdíj kilátásba helye­zésével segítsen rajtuk. Vasárnap még frontharcos dísz­őrségen állt vitéz Torday István. A Duna túlsó partjára révedező szeme, cseh vártán akadhatott meg, gyilkos és alattomos ellenséges szurony fény­lett feléje a békésen hömpölygő folyam balpartján. S bizonyára nem annyira az immár közel húsz esz­tendős trianoni gyász, mint inkább a közeli megváltás érzése dobogtatta meg annyira szivét, amelyet a világ­háború hősi múlt és a húsz eszten­dős honfibánat annyira beteggé tett, hogy ezeknek az örömteli várako­zással terhes időnek izgalmát nem birta ki. Megrepedt . . . Azzal a vigasztaló érzéssel mond­tuk ki a különben oly nehéz búcsúzó­szavakat, az utolsó Isten Hozzádot, hogy amiért vitéz Torday a háború­ban fegyverrel kezében emberfeletti módon küzdött, amiért azóta dolgo­zott, aminek önzetlen szolgálatára négy szép gyermeket nemzett és nevelt, s ahová még vasárnap is a frontharcos őrségen vágyakozva te­kintett, a drága magyar föld ismét a miénk lesz. Ő pedig bizonyára már az égben imádkozik értünk és azért, hogy mielőbb így legyen 1 Áldás emlékére 1 v. Zs. y, dr. Ipartestületi közlemények A folyó hó 4-iki, szerdai sütőipari szakosztályi ülés a közbejött akadá­lyok miatt elmarad és az jövő hét szerdáján, f. hó 11-én lesz a Ma­gyar Királyban megtartva. A Sütőipari Szövetség több fontos ügyben kér döntést, ezért kérjük a sütőiparosokat, hogy ezen az össze­jövetelen a teljes számban szíves­kedjenek megjelenni. Az iparteslületek elnökei szomba­ton, f. hó 7 én a kontárügy, az OTI sérelmek, a kisipari hitelellátás, a 600 milliós beruházás és a 48 órás munkahét ügyében az IPOK ban ér­tekezlet lesz. A javaslatokat az iparossággal e helyen ismertetni fogjuk, A fővárosi Keresztény Községi Párt látogatása Esztergomban Vitézt temettek.

Next

/
Thumbnails
Contents